Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám - BOD PÉTER ÁKOS: Deficit vagy euró - ami gazdaságpolitikai vitáink hátterében áll
BOD PÉTER ÁKOS Deficit vagy euró - ami gazdaságpolitikai vitáink hátterében áll (Az állami költségvetés hiánya - kritikus mértékek, kritikus módszerek) Gazdasági gondjaink sorrendjében az elemzők az államháztartás makacs hiányát teszik az első helyre: az állam tartósan és jóval többet költ rendszeres jövedelménél. Emellett - és ettől nem függetlenül - folyó fizetési mérlegünk hiánya is tetemes mértékű; ennek alapján került vissza a közgazdasági szóhasználatba az ikerdeficit fogalma. A költségvetés hiánya természetesen nem magyar jelenség; a deficit egyaránt gondot okoz az Egyesült Államokban, a harmadik világban és az Európai Unió (EU) több tagországában. Ám éppen hazánk uniós tagsága ad különös jelentőséget a magyar költségvetési deficit ügyének: az európai integrációban a nemzeti államháztartás hiánya, pontosabban annak egy bizonyos szintet meghaladó mértéke közös érdekű ügy, vagyis több mint belügy. Olyannyira közös ügyről van szó, hogy amint hazánk 2004 májusában az unió tagja lett, az EU hamarosan az úgynevezett túlzott hiány eljárásának hatálya alá vonta az országot. Deficitünk többféle ok miatt is különös. Először is mind a Medgyessy-, mind a Gyurcsány-kormány idején rendre eltért a magyar költségvetési pálya az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvénytőlés a kormány egyszer sem nyújtott be pótköltségvetést, legfeljebb egyéb törvényekben dokumentálta utólag a méretes eltéréseket). Másodszor: a költségvetés tényszámai rendszeresen és kritikus mértékben eltérnek az uniónak átadott úgynevezett előcsatlakozási és konvergenciaprogramoktól, vagyis az említett kormányok képtelenek voltak betartani az általuk kidolgozott és az EU-val egyeztetett terveket. Harmadszor pedig fény derült arra, hogy az unióval közölt költségvetési adatok sincsenek rendben: a magyar államháztartásról közzétett statisztikai adatok tartalmát, átláthatóságát súlyos kritikával illette mind az Állami Számvevőszék (ÁSZ), mind az EU statisztikai szolgálata (Eurostat). Valamennyi nemzetközi szervezet, legyen az a Nemzetközi Valutalap (International Monetary Fund - IMF) vagy az Európai Unió, valósághű adatokat vár tagjaitól. Demokratikus berendezkedésű országokban az adatmegosztás technikai kérdés: a hazai normák szerinti statisztikai rend valós és hű képet ad az ország állapotáról, de mivel a nemzetközi nómenklatúrák eltérhetnek a nemzeti prezentációs rendtől (ilyen például az IMF által az államháztartás viszonyaira kidolgozott GFS-rendszer vagy az unió hasonló ESA-módszertana), egy bizonyos „fordítóprogram”-mal új adatsorokat kell előállítaniuk a statisztikusoknak. Hazánk hosszú IMF-tagsága során a magyar statisztikai rendszer fokozatosan átvette a nemzetközi standardokat, s kialakult a hazai rendszer és a GFS közötti megfeleltetés módszertana. Hasonlóképpen, uniós tagságunk egyik következményeként, a hazai adatgyűjtési és adatpublikálási rendet is az uniós szabványokhoz kell igazítani. Magukat az adatokat azonban mindig a nemzeti hatóságok (a statisztikai szolgálat, a pénzügyminisztérium, a központi bank) gyűjtik össze és teszik közzé bel- és külföldi felhasználásra, míg a nemzetközi szervezetek a módszertani irányelvek megadásában és a közölt adatok esetleges ellenőrzésében jutnak szerephez. Mindezek előrebocsátására azért van szükség, hogy megértsük, miként változhattak meg államháztartási adataink visszamenőlegesen és nagymértékben az unióba