Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám - BOD PÉTER ÁKOS: Deficit vagy euró - ami gazdaságpolitikai vitáink hátterében áll

BOD PÉTER ÁKOS Deficit vagy euró - ami gazdaságpolitikai vitáink hátterében áll (Az állami költségvetés hiánya - kritikus mértékek, kritikus módszerek) Gazdasági gondjaink sorrendjében az elemzők az államháztartás makacs hiányát teszik az első helyre: az állam tartósan és jóval többet költ rendszeres jövedelménél. Emellett - és ettől nem függetlenül - folyó fizetési mérlegünk hiánya is tetemes mértékű; ennek alapján került vissza a közgazdasági szóhasználatba az ikerdeficit fogalma.­ A költségvetés hiánya természetesen nem magyar jelenség; a deficit egyaránt gon­dot okoz az Egyesült Államokban, a harmadik világban és az Európai Unió (EU) több tagországában. Ám éppen hazánk uniós tagsága ad különös jelentőséget a magyar költségvetési deficit ügyének: az európai integrációban a nemzeti államháztartás hiá­nya, pontosabban annak egy bizonyos szintet meghaladó mértéke közös érdekű ügy, vagyis több mint belügy. Olyannyira közös ügyről van szó, hogy amint hazánk 2004 májusában az unió tagja lett, az EU hamarosan az úgynevezett túlzott hiány eljárásá­nak hatálya alá vonta az országot. Deficitünk többféle ok miatt is különös. Először is mind a Medgyessy-, mind a Gyurcsány-kormány idején rendre eltért a magyar költségvetési pálya az Országgyű­lés által elfogadott költségvetési törvénytől­­és a kormány egyszer sem nyújtott be pótköltségvetést, legfeljebb egyéb törvényekben dokumentálta utólag a méretes eltéréseket).­ Másodszor: a költségvetés tényszámai rendszeresen és kritikus mérték­ben eltérnek az uniónak átadott úgynevezett előcsatlakozási és konvergenciaprogra­moktól, vagyis az említett kormányok képtelenek voltak betartani az általuk kidolgo­zott és az EU-val egyeztetett terveket. Harmadszor pedig fény derült arra, hogy az unióval közölt költségvetési adatok sincsenek rendben: a magyar államháztartásról közzétett statisztikai adatok tartalmát, átláthatóságát súlyos kritikával illette mind az Állami Számvevőszék (ÁSZ), mind az EU statisztikai szolgálata (Eurostat).­ Valamennyi nemzetközi szervezet, legyen az a Nemzetközi Valutalap (International Monetary Fund - IMF) vagy az Európai Unió, valósághű adatokat vár tagjaitól. De­mokratikus berendezkedésű országokban az adatmegosztás technikai kérdés: a hazai normák szerinti statisztikai rend valós és hű képet ad az ország állapotáról, de mivel a nemzetközi nómenklatúrák eltérhetnek a nemzeti prezentációs rendtől (ilyen például az IMF által az államháztartás viszonyaira kidolgozott GFS-rendszer vagy az unió hason­ló ESA-módszertana), egy bizonyos „fordítóprogram”-mal új adatsorokat kell előállíta­niuk a statisztikusoknak.­ Hazánk hosszú IMF-tagsága során a magyar statisztikai rend­szer fokozatosan átvette a nemzetközi standardokat, s kialakult a hazai rendszer és a GFS közötti megfeleltetés módszertana. Hasonlóképpen, uniós tagságunk egyik követ­kezményeként, a hazai adatgyűjtési és adatpublikálási rendet is az uniós szabványok­hoz kell igazítani. Magukat az adatokat azonban mindig a nemzeti hatóságok (a statisz­tikai szolgálat, a pénzügyminisztérium, a központi bank) gyűjtik össze és teszik közzé bel- és külföldi felhasználásra, míg a nemzetközi szervezetek a módszertani irányelvek megadásában és a közölt adatok esetleges ellenőrzésében jutnak szerephez. Mindezek előrebocsátására azért van szükség, hogy megértsük, miként változhat­tak meg államháztartási adataink visszamenőlegesen és nagymértékben az unióba

Next