Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám - BOD PÉTER ÁKOS: Deficit vagy euró - ami gazdaságpolitikai vitáink hátterében áll
BOD PÉTER ÁKOS: DEFICIT VAGY EURÓ... való belépésünket követően. Az uniós felülvizsgálat nyomán 2003. és 2004. évi költségvetési hiányunk „tényadata” igencsak megnőtt ahhoz képest, amit a magyar Pénzügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal előzőleg közzétett. Az államháztartás pénzügyminisztériumi elszámolásairól igencsak kritikus véleménnyel volt az Állami Számvevőszék is, amikor a 2004-es esztendő folyamatait minősítette. Különösen drasztikus adatmódosításra kényszerült a pénzügyi kormányzat a 2005-re tervezett államháztartási hiány esetében. A kormány által 2004 májusában közzétett konvergenciaprogram 4,1%-os GDP-arányos hiánnyal számolt 2005-re, míg 3,6%-os deficittel 2006-ra. Ehhez képest a 2004 decemberében aktualizált konvergenciaprogram 2005-re már 4,7%, 2006-ra pedig 4,1% hiányt tervezett, azaz rövid időn belül be kellett ismerni a költségvetés ismételt megcsúszását. De ez sem bizonyult elégnek. A kormány 2005 őszén az uniós statisztikai felülvizsgálatot követően az EU-nak átadott tájékoztatójában már arról volt kénytelen beszámolni, hogy az államháztartás éves hiánya a GDP 6,1%-a lesz (ez az adatoknak a magánnyugdíjpénztári befizetésekkel való korrigálása nélkül 7,3%-os hiánynak felel meg - az utóbbi korrekcióról később szólunk). A 3,6%-ból pedig úgy lesz 6,1%, hogy az autópálya-építéseket az Eurostat által előírt módon kell könyvelni, az eltérés másik részét pedig a tervezettnél kisebb bevételek és nagyobb kiadások okozzák. A politikai vita különös módon nem az újabb költségvetési kudarc körül robbant ki, hanem amiatt, hogy a makrogazdasági adatokért a kormánnyal együtt társfelelősséget viselő Magyar Nemzeti Bank (MNB) az illetékes uniós szakmai egyeztető fórumon szóba hozta az autópályaprogrammal kapcsolatos magyar állami kiadások költségvetésen kívüli elszámolásának gyakorlatát. A jegybank képviselőjének felszólalása meggyorsította adataink uniós felülvizsgálatát, s ennek következtében megbukott a szaksajtóban már jól ismert „sztrádatrükk”. Az MNB a politikai támadások hatására kénytelen volt közleményben emlékeztetni arra, hogy a költségvetési hiány mérésének és prezentációjának kormányzati gyakorlatát már egy ideje kommentárokkal és szakmai fenntartásokkal illette. kormánypárti oldalról lemondásra szólították fel az érintett alelnököt, a lapok a jegybank és a kormány újabb konfliktusáról cikkeztek. Az ügy különös, hiszen nem lehet kétség afelől, hogy a statisztikai ügyeskedés, a „kreatív könyvelés” vagy egyszerűen az adathamisítás egyszer felszínre jut: ezt nemrég megtapasztalhatta a görög kormány, amely hasonló „adattévedés” miatt kapott elmarasztalást az uniós intézményektől. Hazánkban annál is inkább óvakodnia kellett volna a kormánynak e téren, mert a nemzetközi pénzügyi élet szereplői emlékezhetnek arra, hogy az 1990 előtti szocialista rendszerben az akkori állampárti vezetés és az MNB hosszú időn át hamis adatokkal látta el az IMF-et. A „téves adatközlés” pedig - ahogyan a nemzetközi gyakorlatban udvariasan nevezik az adathamisítást - súlyos anyagi és erkölcsi kárt okozott hazánknak. (A költségvetési hiány mint közös érdekű ügy az Európai Unióban) De miért ilyen nagy jelentőségű uniós kérdés egy ország államháztartásának hiánya és a deficit mérése? Az unió elsősorban a közös európai fizetőeszköz értékállóságának védelme érdekében tekinti közös érdekűnek a tagországok hiányát. Ezért az államadósság és a hiány témájának taglalása során nem kerülhetjük meg azt a kérdést: mi a haszna és értelme hazánkra nézve a közös valutának, s valóban olyan fontos európai ügyről van-e szó, amelyért az európai államok közössége szuverén nemzetállamokat eljárás alá vonhat, sőt, akár bírsággal is sújthat?