Valóság, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2006-03-01 / 3. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - BERGER, STEFAN: A történészek huszadik világkongresszusáról

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL nélkül. Az ausztrál történelem nem tartozik a Sydneyben összegyűlt történészek többségének szakterületéhez, ezért csak gratulálni lehet a he­lyi történészszervezet illetékesének, Martin Lyonsnak és kolléganőjének, Penny Russellnek ahhoz, hogy a kongresszus valamennyi részve­vőjének ingyen rendelkezésére bocsátottak egy gyűjteményes kötetet, amely az ausztrál történe­lem körül forgó legfontosabb vitákat taglalja. Ez az érdekfeszítő könyv minduntalan rávilágít a fehér Ausztrália története és az őslakók történe­te közötti feszültségekre. A kongresszusnak egyébként volt egy olyan szekciója, amely a te­lepesek és az őslakók között támadó feszültsé­get elemezte összehasonlító szemszögből. A gyarmatosítás során ugyanis felettébb különbö­zők voltak az erőszak megnyilvánulásai formái és az általuk kiváltott reakciók. A Sydneyben tartott rendezvényen végig nagy érdeklődés kísérte az összehasonlítást és a kulturális transzfert. Szembeszökően mutatta ezt a kongresszus három nagy témája, amelynek mindegyike egy egész napot vett igénybe. A környezet története, a mítosz és történelem, va­lamint a háború és béke volt az a három nagy témaegyüttes, amely összekapcsolta az öt föld­részt. Az ökológiai vonatkozásokat tanulmányo­zó történészek természetszerűleg a környezeti tényezők jelentőségét domborították ki a törté­nelem menetében. Az előadások újra és újra rá­világítottak arra, hogy e kutatási területet nagy­mértékben áthatja a politika, mert a klímaválto­zások és az ember által okozott természeti ka­tasztrófák története aktualizálásra készteti a ku­tatókat. Ugyanez mondható el a háború és béke kér­déséről is. Az e szekcióban elhangzott előadá­sok nagy hányadának voltak aktuális vonatko­zásai. Nicolaus Offenstadt az igazságos hábo­rúkra vonatkozó késő középkori elméleteket is­mertette, amelyek a jugoszláviai, az afganisztá­ni és az iraki konfliktus kapcsán is érdeklődésre tarthatnak számot. Charles Maier az áldozatok kérdése körül forgó új keletű német diskurzust taglalta, s ennek keretében elsősorban a máso­dik világháború végén lejátszódó események kerültek a középpontba. Pieter Lagrou a terro­rizmusellenes stratégiák történelmi problémájá­ról tartott előadásában azt hangsúlyozta, hogy a hadviselés brutálisabbá válásának legfőbb elő­feltétele az ellenségnek az ember mivoltától va­ló megfosztása. A mítoszok és történelem témakör tetszett az aktuális problémáktól legtávolabb esőnek. Az előadások figyelmes meghallgatása nyomán azonban e téren is szembeötlővé váltak a jelent érintő vonatkozások. Chris Lorenz rövid úton megcáfolta a történelem és a mítosz között mu­tatkozó különbséget, amely a tudomány számá­ra szentségszámba megy, s az európai nemzeti történetírások kapcsán kimutatta, hogy a törté­netírást mennyire átszövik a mítoszok. A mítosz és történelem közötti szoros kapcsolatot bemu­tatták Ausztrália, Kína, India, Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika nemzeti történelmének vonatkozásában. Ugyanebben a szekcióban ke­rült napirendre az utópia és a történelem viszo­nya. Hayden White megnyerő előadásában amellett kardoskodott, hogy az utópiák nélkü­lözhetetlenek a holnap antikapitalista világának kialakításához. A modern utópiák szerinte sem­miképp sem állnak ellentétben a történelemmel. Épp ellenkezőleg, az élteti őket, hogy a történel­met összekapcsolják a múlttal és a jövővel. White előadása érthető módon vitát váltott ki a fasiszta és a kommunista utópiákban rejlő rom­boló potenciálról. Felmerül a kérdés: követel­het-e az ember újabb utópikus elképzeléseket a megannyi szörnyűséges tapasztalat után? A többi rendezvény huszonhat szekcióban, húsz kerekasztal-megbeszélés keretében, vala­mint számos UNESCO által finanszírozott mű­helytalálkozó formájában zajlott le. A kongresz­­szus részvevői igen különböző témakörökkel foglalkozó történelmi munkák panoptikumával szembesültek. A programnak egyebek között ré­sze volt a migráció, a multikulturalizmus, a de­mokratizálódás, a szociális állam, a krisztiani­­zálás, a globalizálódás, az informális személy­közi csere megjelenési formái, a jóvátétel for­mái, a gazdagokkal és a nemekkel kapcsolatos kérdések, a tömegtájékoztatás, a civil társada­lom, a felvilágosodás, az érzékiség története, a város- és művelődéstörténet, a munkásság törté­nete, az emberi jogok, a gyermekek és idős em­

Next