Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2010-01-01 / 1. szám - MAGYARI BECK ISTVÁN: Rendszerváltozásunk rejtett ideológusa

MAGYARI BECK ISTVÁN Rendszerváltásunk rejtett ideológusa „ Te nagy konyhádba helyzed embered S elnézed néki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt s magát istennek képzeli. De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztél, akkor gyűlsz késő haragra, Pedig mit vársz most egy műkedvelőtől? ” (Madách Imre: Az Ember tragédiája) (A probléma felvetése) Talányos címünk voltaképpen egy kérdést rejt magában. Nevezetesen azt, hogy ki is a mi rendszerváltásunk rejtett ideológusa? De vajon kit érdekel ez a kérdés? A kétkezi vagy a rutinmunka emberét, netalántán a szerencsétlen munkanélkülit nyilván kevésbé, ha egyáltalában. A jobban tájékozott értelmiségi - ha már élt is valamennyit a múlt rendszerben - megtanulta, hogy a kapitalizmus úgymond ideológiamentes társada­lom. Ideológiája állítólag csak a szocializmusnak volt. Esetleg a szocializmust megelőző társadalmak egy részének. Ideológiás és ideológiamentes kultúrákat ismereteink szerint eleddig nem különböztetett meg és nem analizált a kultúratudomány. A kapitalizmust vi­szont - mint hívei mondják - az emberek jól felfogott érdeke mozgatja. Arra most nem szeretnék bővebben kitérni, hogy a rendszerváltás forrónak ható éveiben alig esett szó a kapitalizmusról, de még a társadalomról sem. Piacgazdaságról szólt a politikusi terefere. Mintha a vitéz nemzet csak lovat váltott volna maga alatt - ez volt a néhai Antall József nóta bene rosszalló értelmezése a rendszerváltás fogalmának és minden más marad a régiben. Vagy talán ebben a nyeregben vágtatva még jobban megközelítjük azt, amiről a szerencsétlen szocializmus legföljebb csak álmodozhatott? Ezt alátámasztandó, fölidézem itt emlékeimben egyik előadásomat a rendszerváltás évéből, ahol a társadalom szót még­is meg mertem kockáztatni, amire az egyik jelenlévő azonnal rám sütötte a „szocialista” - akkor még szitokszónak nevezhető - bélyegét (az is lehet, hogy tette ezt egy volt párttag, ami én sem akkor nem voltam, sem most nem vagyok). Nos, a piacgazdaságról kiderült, hogy teljes vertikumában kapitalizmus és meglepetésünkre tetemes ideológiákat gyárt ön­magáról, mint az ideális társadalomról, amely annyira jó, hogy vele a történelem - írd és mondd - nem csak a csúcsára jut, hanem le is zárul (Fukuyama, 1992). Vagy talán csak zsákutcába jutottunk volna? (A probléma kifejtése) A fenti megjegyzések után azt hinnék, a kapitalizmusba történt vis­szaváltás mégiscsak az ilyen Fukuyama típusú fizetett álomlátók nyomán következett be. Szó sincs róla. Európát­­ és vele a világunk jelentős ázsiai, ausztráliai, afrikai stb. részét egy hatalmas rész-nyugati civilizáció asszimilálja, az Észak-Amerikai Egyesült Államok. Rész-nyugati azért, mert a nyugati civilizációnak létezik egy ősibb, európai fele, de ez is már erősen amerikanizálódik olyannyira, hogy szembefordul eredeti önmagával. Sietek előre bocsátani, hogy tanulmányom nem USA ellenes írás. Azon szerencsésekhez tartó­

Next