Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok
KÖVENDY KATALIN Hunyadista kamaszok 2009 novemberében családtörténeti kutatásra kaptak engedélyt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárba. Az első anyagok egyike volt az az „Alföldi István és társai” feliratú dosszié, amelynek irataiból ez a tanulmány született. A vaskos dosszié zömében egy 1951-es agrártémájú szabotázs nyomozati anyaga, amelyben az akkor fiatal agrármérnök apai nagybátyám is gyanúsított volt. A nyomozati anyagokból később kibontakozott számomra egy másik, a nagybátyámon kívül a jogász apámat is érintő új szál, a „hunyadista történet”. A szabotázst vizsgáló kihallgatások során ugyanis fény derült arra, hogy apám (Dr. Kövendy Gyula, 1927-2010) és nagybátyám (Kövendy István, 1926) 1944-45 fordulóján, kamasz fiúkként, önként léptek be a Hunyadi páncélgránátos-hadosztályba, elkerülendő a statáriumot vagy az orosz frontra való azonnali elvitelt a totális mozgósítás és a leventék frontra küldése idején. Grosics Gyulával voltak többek között együtt. Ezt a korábbi epizódot alaposan körüljárták az ÁVH-s kihallgatók, majd évekkel később, 1960-ban, egy debreceni illető szintén hunyadista múltja után nyomozva, újra felvették az addig elfekvő szálat. Írásom nagyrészt egyetlen, az ÁBTL V—36119 dosszié kihallgatási és egyéb vizsgálati anyagaiból kirajzolódó, négy hunyadista önkéntes kamasz fiú története, életútja. Apámék vezetékneve, egy kivétellel, mindenütt „i” betűs végződéssel szerepel az anyagokban. Én is ezt a formát használtam az összevisszaság elkerülése miatt mindenütt, ahol a dosszié anyagaihoz kapcsolhatók az általam írottak. Ott, ahol nem kapcsolható közvetlenül a dossziéban olvasottakhoz az, amit róluk írok, a családnevünk helyes, általunk használt formáját használom. Okmányaikban apámék vezetékneve természetesen „y”-os végződéssel volt feltüntetve, ám az ötvenes években az ÁVH kihallgatói és az új világ építői jobban szerették az „i” betűs változatot. Az Alföldi István és társai ellen indított vizsgálatokat, annak tetemes mennyiségű anyagait és kihallgatási jegyzőkönyveit, 287 számozott oldallal, Sárkány György, államvédelmi őrnagy zárta hivatalosan le 1951. április 29-én.3 Alföldi Istvánt, Kiss Ferencet és Kövendi Istvánt, telefonon kapott utasítások alapján ekkor hivatalosan is szabadlábra helyezték, illetve felmentették. Közel harminc ember után nyomoztak, hallgatták ki, tartották őket, vagy egy részüket egy ideig vizsgálati fogságban, hónapokon át, 1951. februártól április legvégéig, görgetve az ügyet. Munkaórák sokaságát töltötték nyomozók, gépírók, rendőrök, s az őket kiszolgáló személyzet a gépkocsivezetőktől a telefonközpontokig azzal, hogy felgöngyölítsék, kiderítsék, mitől rohadt meg a takarmányrépa és széna egy része, milyen kifizetések, károk történtek a barattyasi állami gazdaságban. A dossziéban öt oldalas tartalomjegyzék, 115 külön iratanyag a felsorolásban, összesen 354 oldal, több oldalas névmutató oldalszámokkal, öt oldal a gyanúsítottak fényképeivel. Telefonos utasítások lejegyzései, távmondatok, átiratok, jelentések, feljegyzések, kihallgatások, jellemzések, önéletrajzok. A vizsgálódások, a vízügyi- és orvosszakértők bevonásával történő alapos nyomozások mind-mind a Csongrád megyei állami gazdaságokban - a kláramajori, kiszombori, barattyosi stb. gazdaságokban — történt szabotázs jellegű cselekményekre irányultak.