Valóság, 2010 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2010-07-01 / 7. szám - MŰHELY - KÖVENDY KATALIN: Hunyadista kamaszok

KÖVENDY KATALIN: HUNYADISTA KAMASZOK lenni akaró és tudó önéletrajza is, amelyben fokozott hangsúlyt kaptak a szenvedései. Őt „a németek elhurcolták”, „lezárt vagonokban” szállították, s „38 kg-ra fogyott” le a „szűkös élelmezés” miatt, amikorra amerikai fogságba esett, ahol a magyar csendőrök, az amerikaiak tudta nélkül „az ő ingyen munkaerejük árán dolgoztatták” őket. 1946 tavaszán „sikerült megszöknie”.56 Munkahelyi jellemzése is kiváló színben tüntette fel. „1957-ben, midőn a pártszer­vezet a Kiszövben megalakult, belépett a pártba.(...) A pártban pártszerű magatartást tanúsít. Politikailag igen fejlett. (...) Igen magas politikai oktatásban részesült, ami meg is látszik rajta a hozzászólásokból úgy a szemináriumokon, mint a párttaggyűléseken is.”57 - írta a személyzeti előadó a jellemzésében. A jelentésben ez olvasható: „1944-ben, mint leventét, a németek nyugatra hurcolták, ahol igen rossz bánásmódban és hiányos étkezésben volt részesítve.”58 A Hunyadi pán­célosokhoz való jelentkezését is kellő indoklással, nem csak tényként, vagy enyhén torz átfogalmazásban írták az ő esetében le: „elkeseredését az is fokozta, hogy a frontra in­duló pótszázadba osztották. A frontra indulása előtt szerzett tudomást arról, hogy a hu­nyadi páncélos SS hadosztályba lehet jelentkezni, amely alakulat 3 hónapi kiképzésben részesül a hátországban. (...) Azért jelentkezett a fenti alakulathoz, hogy a frontszolgá­lattól megmeneküljön. A három hónapos kiképzés be sem fejeződött, amikor a németek kapituláltak, és amerikai fogságba került.”59 Ezek után javasolta Tolvaj Gábort az állá­sában hagyásra, „mert pozitív tevékenységet fejt ki” szakmai és párt szempontból is.60 Kövendy Istvánra és Kövendy Gyulára nem vetett jó fényt a polgári-értelmiségi szár­mazás, a cserkész múlt, majd később, Gyula esetében a munkástanácsban való részvé­tel. Kismértékben tompították ezeket a „szépséghibákat” az önéletrajzokban leírt olyan tények, mint hogy édesapjukat 1919 után — mivel tanítóként rövid ideig részt vett az akkori tanítóskodása színhelyén, Gömör megyében, Sajószentkirályon a falusi tanács­ban mint jegyző - eltiltották a tanítástól, hogy nagybátyjuk, Dr. Kövendy Lajos rendőr­ezredes volt a háború után Debrecenben 1945 és 1949 között, s hogy „Kövendi Gyula 1949-1952 között a katonai ügyészségen dolgozott, ellene kifogás nem merült fel”.61 Ezt a taktikát mindenki ismeri, aki a háború utáni évektől a rendszerváltásig bár­milyen célból, bárkinek is írt önéletrajzot, természetesen nem azokat a tényeket hang­súlyozta, amelyek a kommunista diktatúrában - keményben vagy puhában - rossz pontnak számítottak, nem azokat az eseményeket vagy rokonokat emelte ki, amelyek, vagy akik rossz fényt vethettek volna rá a rendszer elvárásai szerint. Kövendy István is természetesen csak az egyik nagybátyját említi, a másikat, a már említett Kövendy Gyulát, a volt I. világháborús katonatisztet, a 600 holdon gazdálkodó nyírábrányi birtokost, az aktív FKgP-tag és helyi szinten politizáló, többszörösen meghurcolt és letartóztatott, szabotázsokkal megvádolt, majd az állam által annak rendje és módja szerint totálisan kifosztott, és szó szerint az utcára tett személyt (lakhelyéből tsz-iroda lett), őt nem. Nem említődik meg a rendőrkapitány - Dr. Kövendy Lajos - nagybá­­ty előélete, korábbi biztosítótársasági igazgatói, valamint a református egyház béli pozíciója (1928-tól harminchat éven át presbiter, a Debreceni Nagytemplom Keleti Egyházközségének főgondnoka, a Debreceni Egyházmegye gondnoka, az Egyetemes Konvent és a Zsinat tagja), az ő családja, USA-ba távozott fia 62. De azért az illetéke­sek nyomon követték a család tagjainak életét, és általában véve tudtak sok mindenről és sok mindenkiről. A negyedik érintett, a harmadik meghallgatott Grosics Gyula. Őt 1960. április végén hallgatták ki tanúként Tatabánya Újvárosban.63 A sűrű gépelt oldalakból kirajzolódik

Next