Valóság, 2013 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2013-01-01 / 1. szám - SZMODIS JENŐ: Wagner és a társadalomtudományok

SZMODIS JENŐ: WAGNER ÉS A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK , aki egyrészt jelentősen hozzájárult a nemzeti mitológia újjáélesztéséhez, másrészt saját működésére és Gesamtkunstwerk-jére úgy tekintett, mint egyfajta történelemfilozófiai szükségszerűségre.­ Persze ez a vélekedés egyaránt idézi fel Hegel gondolatait, „objektív szellem”-ét és Schopenhauer egyén feletti személytelen akaratkoncepcióját. Wagnerre mindenesetre Hegelnél jelentősebben hatott Schopenhauer, akinek filozófiai eszméit a művészet területén vitte tovább, elsősorban pedig nagy szerelmi drámájában, a Trisztán és Izoldában. Ám A világ mint akarat és képzet főbb gondolatai az életmű teljes második felére rányomják bélyegüket a Mesterdalnokok romantikus nacionalizmusától kezdve a Ringet átható fátumszerű alapérzésen, a hősök végzetük felé igyekvő küzdel­mein át egészen a Parsifal sajátos megváltás-koncepciójáig, amelyben a keresztény tanok mellett - ugyancsak Schopenhauer hatására - előkerülnek az ind, különösen a buddhista filozófia oly jellegzetes vonásai. Azáltal azonban, hogy Wagner a schopenhaueri eszméket művészetének részévé tette, ezeknek a gondolatoknak a hatókörét jelentősen ki is terjesztette. Mintegy kiszabadította a bölcseleti tartalmakat a filozófia szűk terrénumából, hogy a művészet és az opera iránt fogékony emberek lényegesen nagyobb közönsége elé tárja. Lélektant és filozófiát vitt a színpadra, s így - zenéjének mágikus energiája által - észrevétlenül oltotta be még azokat is a bölcselet és a pszichológia szemléletével, akik ezektől mint pusztán irodalmi hatások­tól érintetlenek maradtak volna. Nietzsche már a Wagnert ünneplő első írásában. A tragédia születésében hangsúlyozza a pszichológiai tényező figyelembevételének fontosságát a kulturális jelenségek megérté­sében, értékelésében és értelmezésében. Ám ennek az írásnak szinte minden lényeges gon­dolatát még Wagnerrel beszélte meg ama híres tribscheni napokban. Hogy aztán Nietzsche - többek között Lou Salomé közvetítésével - hogyan hatott a freudizmusra, hatalomkon­cepciója hogyan járult hozzá a Freuddal szakító tanítvány, Alfred Adler hatalomközpontú pszichológiájára, külön tanulmányt érdemelne. Magának a pszichológiai szemléletnek a XIX. század végi térhódításában mindenesetre Nietzsche szerepe elvitathatatlan. Ahogy Thomas Mann írja: „... és emlékezzünk rá, hogy Freudnál is, kinek radikális és mély­reható lélekkutatását Nietzsche nagymértékben megelőlegezte, a lélektani érdeklődéssel szorosan összefügg az érdeklődés a mitikus, ősi-emberi és kultúra előtti jelenségek iránt.”10 Nietzsche tehát jelentősen hatott Freudra a lélektan általánosabb magyarázó erejét illetően. Csakhogy - amint majd látni fogjuk - mindennek belátásához Wagner alapvetően járult hozzá. Mann ugyanis, amikor arra utal, hogy „Freudnál is" összefügg a lélektani érdek­lődés a mítosz iránti érdeklődéssel, voltaképpen Wagnerre utal, hiszen előző soraiban a Ringben feldolgozott mítosz és a wagneri művek „pszichoanalitikus” módszerének mé­lyebb kapcsolatára mutat rá. Tehát már Wagnernél számolhatunk annak a felismerésével (még ha ez a felismerés költői formában jelenik is meg), hogy a mítosz éppúgy túlmutat az irodalmi problematikán, mint a lélektan az elmegyógyászat terrénumán, s hogy a kettő - lélektan és mítosz - egymáshoz is szorosan kapcsolódik. Nietzschénél azonban a pszichológiára való utalás kifejezett formában jelenik meg, és e pszichológiai törekvései felvetik a filozófus közvetett kapcsolatát a jogelmélet pszichológiai irányzatával is, hiszen termékenyítő hatása nélkül a XIX-XX. század fordulójának társada­lomtudományában kevésbé vált volna oly hangsúlyossá a pszichológiai megközelítés, a tu­dattalan tényezők szerepének értékelése. A jogszociológiai iskola képviselője Eugen Ehrlich éppen e korszak pszichológiai fellendülésének hatására juthatott arra az álláspontra, hogy a jog és a társadalmi szabályozás vonatkozásában sokkal inkább a szokásoknak, tudattalan és ösz­tönös mintakövetéseknek van alapvető szerepük, mint a formális jogszabályok tudatos alkal­

Next