Valóság, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 1. szám - Szegedi László: Az időzített bombák hatástalanítása

2 SZEGEDI LÁSZLÓ: AZ IDŐZÍTETT BOMBÁK HATÁSTALANÍTÁSA alkalmaz, ugyanilyen feltételek mellett dolgozzon.) Annyi ilyen ideiglenes munkaszerző­dést kellene kiadni, ami fedezi a nyugdíjrendszer szükségleteit. (Európai óceánjárókon, vagyis európai felségterületen már ma is dolgoznak fülöp-szigeteki és más nemzetiségű hajósok, az otthoni (éh)bérért.) Ugyancsak ötévente kellene felülvizsgálni a menekültstá­tuszokat is. Ha egy ország időközben biztonságossá válik, az onnan érkezett menekülteket haza kellene küldeni. Milyen előnyökkel járna egy ilyen intézkedés? Elsősorban azzal, hogy a nyugdíjaknak a csökkenő népszaporulat mellett is lenne fedezete. Emellett még az 50 éves nyugdíjkor­határt is be lehetne vezetni, valamint egy nagyobb (sőt tetszőleges nagyságú!) gazdaságot is ki tudnánk építeni, visszaszorulna az import, hiszen a termelés-fogyasztás kapcsolat működőképessége érdekében mindent magunknak kellene előállítanunk. (Ez a rendszer majd akkor is alkalmazható lesz, ha a jövőben áttérünk az automatizált termelésre, amikor a jövő információs társadalmában az élő munkaerőt a robotok fogják felváltani. Mivel előre felkészültek leszünk rá, egy ilyen mélyreható változás sem fog jelentős társadalmi feszültségekkel járni.­ Mindezek növelnék a hazai lakosság életszínvonalát - még a csök­kenő népességszám mellett is, sőt akkor is, ha úgy döntünk, hogy továbbra is fenntartjuk az alacsony bérek rendszerét, ami egyrészt versenyelőnyt jelent számunkra a külföldi tő­kebefektetések és munkahelyteremtések szempontjából, másrészt pedig kevésbé vonzóvá tesz minket a kényelmi migrációval szemben. Kiküszöbölnénk továbbá a bevándorlás problémájából adódó kultúrharcokat is, mert a munkavállalónak a szerződése letelte után minden esetben szigorúan (!) el kellene hagynia az országot, nem verne tehát itt gyöke­ret, a saját kultúráját ráerőltetve a hazai népességre. Ezért elsősorban a hasonló kulturális hátterű kelet-európai országok munkavállalóit kellene előnyben részesíteni. A munkavállalókat szigorúan kellene ellenőrizni. A legkisebb kihágás vagy szabály­­sértés esetén is (ha pl. átmegy a piros lámpán, eldob egy csikket vagy összetűzésbe kerül valakivel) azonnal fel kellene bontani a szerződését és ki kellene utasítani az országból. (Miként azt a Perzsa-öböl menti országokban is teszik, de sokkal szigorúbb módon, kol­lektív büntetést is alkalmazva.) Ezzel kiküszöböljük az összes nemkívánatos jelenséget, a szociális és kulturális feszültségeket, a deviáns megnyilvánulásokat. A munkavállalás nem teremtene jogosultságot magyar nyugdíjra. A Magyarországon kötött házasság sem jelentene jogcímet a végleges letelepedési engedély megszerzéséhez (sőt azonnali kiutasí­tást vonna maga után), amivel elejét vennénk a tömeges érdekházasságok jelenségének. A munkaszerződés csak egy adott munkára szólna, ha ezt az illető az ötéves időhatár letelte előtt elveszítené, nem kereshetne helyette másikat, hanem azonnal el kellene hagynia az országot. Azokat, akik erre nem hajlandók, végleg ki kellene utasítani. Az ötéves időhatár a munkavállalók túlkínálata miatt könnyen tartható lenne. Ezenkívül a munkavállalót nem vonjuk ki véglegesen az adott ország társadalmából sem (mint a mai ostoba bevándorlási rendszerben), nem idézünk elő ezáltal egy ottani esetleges népességi, gazdasági, szociális problémát, valamint kiküszöböljük a harmadik világ Európa felé irányuló demográfiai nyomását is. Emellett a saját területünkön belül sem hozunk létre egy olyan kisebbséget, mely a mi kárunkra terjeszkedik, és idővel akár többséggé is válhat. Mivel az adott sze­mély előre tudja, hogy öt év múlva el kell hagynia az országot, csak a munkájára fog össz­pontosítani, nem válik a segélyektől függő lumpenréteg részévé, nem hoz létre a beván­dorlók által lakott külvárosi gettókat, idegen kulturális testeket az ország területén belül. Ezért előnyben kellene részesíteni az olyan munkavállalókat, akiknek otthon már van családja. Őket azonban a munkavállalók nem hozhatnák magukkal, viszont a szabadságu­kon gyakorta meglátogathatnák őket, amit anyagilag is támogatni lehetne. Ezzel is azt biz­tosítanánk, hogy a munkavállaló a szerződésének letelte után minden esetben hazatérjen.

Next