Valóság, 2017 (60. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 1. szám - Magyari Beck István: A munka halála és gyilkosai: e korszak fontos részeinek mozaikszerű kirakása
___________& A22&__________ MAGYARI BECK ISTVÁN A munka halála és gyilkosai E korszak fontos részeinek mozaikszerű kirakása „Az ember, aki legbelül zenétlen S nem hat rá édes hangok egyezése, Az kész az árulásra, taktikára, S szelleme tompa, mint az éjszaka S érzelme komor, mint az Erebus. Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére. ” (Shakespeare) (A játékból munka) Amióta az emberiség létezik, dolgozik. Igaz, hogy Johan Huizinga a játékot tette meg az ember kezdeti, alapvető tevékenységének. Ami érthető is volt az emberiség történelmi hajnalán. Mivel az előembernek a saját ösztöneit le kellett építenie — azaz visszafognia aktivitását ha élni akart a számára új „evolúciós fülkében” — a fa helyett a földön ahol veszedelmes ellensége szinte a mindenség volt, így maga a természet, az indázó vad mérges növény és vadállat, valamint az erősebb őt gyilkoló, fölfaló és a gyengébb, tehát ravasz embertársai között az ő tudása parányinak bizonyult. Ezért úgy jutott elemi szükségletei kielégítéséhez, hogy számára is öntudatlanul próba-szerencse útján rögzítette az eredményhez vezető utat. A próba-szerencse viszont - reverzibilis, megfordítható és újrakezdhető - játék rengeteg hibával és szintén számos eredménnyel. Ez a játékos tevékenység hosszú évmilliókat vett igénybe. Mígnem az előember lassan - majd egyre gyorsabban - először megjegyezte, majd megtanulta, milyen módon érhet célba. Jelesül, a szerencsésnek bizonyult viselkedés mutatis mutandis számtalan ismétlésével, azaz már a termelő munkával és félelmetes ellenségei harcias legyőzésével. A harc és a munka - valaha, ma is és a jövőben - testvérek. Férfias feladatok. De ezt csak akkor tehette, ha a csekély, de természetes genetikai programot (ami 1 vagy 2%), pótolta a mesterséges és jóval nagyobb és terjedelmesebb mesterséges programmal, azaz a kultúrával (ami 98 vagy 99%). Az őstermészet legyőzése határtalan volt, minden evolúciós fülke el lett foglalva az ember által széles e világban. Sőt már károssá is vált: a földek vagy kiszáradtak, vagy a szökőárak öntötték el. A beton aránya a zöld tájhoz képest egyre csak növekedett, és lassan már mindent és mindenkit bebetonoz ház raktárába és az utakba (Tillai Ernő 1969). Az általános fölmelegedés elolvasztja a gleccsereket, és víz alá kerülhet Hollandia, Nagy-Britannia nagy része, New York és Szentpétervár, azaz minden alacsony tengerpart, tengerparti település. Ugyanez történhet a folyóknál, sőt a talajvíz is emelkedik és elönti az utakat, úthálózatokat. Beborítja a völgyeket. Élhetetlené teszi a földgolyót, kipusztulhat az emberiség. Milyen győzelem lehet az, melybe a győztes belepusztul? Van-e mód az Isten általi újbóli teremtésére? Ami pedig Huizingát illeti, valójában ő maga is kemény szellemi munkás volt, nagyfokú eredetiséggel. Hadd idézzünk Halász Gábortól, aki Huizingát így is ismerteti: „A helyi és feltétlen hiteles adatok tömkelegéből a mai, az európai lélek bontakozott ki. [...] Keményen és rendíthetetlenül néztek farkasszemet világnézetek és felekezetek, többé nem játékra, hanem ölésre készen. A középkor ragyogó ősze után tél borította el a földet, vasba öltözött a világ, létalapja lett a harc.” (Halász 1979) A fenti idézet komoly és felelős ember arculatát tükrözi, aki hiteles adatokkal, tudós filozófus gyanánt jósként jellemzi