Valóság, 2018 (61. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 1. szám - Szakolczai György: A gazdasági egyensúly neoklasszikus és keynesi definíciója és a római katolikus egyház társadalmi tanítása

SZAKOLCZAI GYÖRGY A gazdasági egyensúly neoklasszikus és keynesi definíciója és a római katolikus egyház társadalmi tanítása Elhangzott a Szent István Tudományos Akadémián, székfoglaló előadásként, 2017. szeptember 4-én. Ez az írás az utóbbi időben közzétett több cikkemben (Szakolczai, 2016, 2017a, 2017b, 2017c, 2017d) leírtakra épül fel. Ezek a nemzetközi gazdaság keynesi rendjével foglal­koznak, és ennek a rendnek a keynesi általános elmélet (Keynes 1936, 1936/1961/1965, 1936/1971/2007) analógiájára a keynesi általános nemzetközi elmélet megnevezést merészeltem adni, noha ez a név nem szerepel sem Keynesnél, sem az irodalomban. Az utolsó cikkben (Szakolczai 2017­) ezen túlmenően azt írom, hogy ez a keynesi általá­nos nemzetközi elmélet felülírja a modern közgazdaságtudományban általánosan elfo­gadottnak tekinthető neoklasszikus általános egyensúlyi elméletet, mind elméleti, mind gazdaságpolitikai szempontból. Itt e korábbiakra építve annak bizonyítására törekszem, hogy a gazdasági és piaci erők szabad játéka nem vezet optimális helyzetre és nemzetkö­zi egyensúlyra, hanem ez csak céltudatos gazdaságpolitikai beavatkozással érhető el. Ez a gazdaságpolitikai beavatkozás csak erkölcsi és politikai meggondolásokon alapulhat, és a nemzetközi gazdasági és politikai közösség kölcsönös jóindulaton alapuló önkéntes együttműködését tételezi fel. Az erkölcsi meggondolások ezzel a közgazdasági elmélet és a gazdaságpolitikai döntéshozatal központi elemévé válnak, ellentétben azzal az elég­gé általános, majdhogynem közfelfogással, hogy semmiféle szerepük sem lehet e téren. A következőkben bemutatom a neoklasszikus általános egyensúlyi elméletet, a keyne­si általános elméletet, a keynesi általános nemzetközi elméletet, a szuverén hitelekre vo­natkozó keynesi felfogást, a közgazdaságtudomány egyes újabb fejleményeit, valamint, mindezek függvényében, a nemzetközi gazdaság keynesi rendjét. Az előadást lezáró és a római katolikus egyház e kérdésekre vonatkozó társadalmi tanításával foglalkozó részben annak bizonyítására törekszem, hogy nincs ellentét a modern közgazdaságtan és az egyház társadalmi tanítása között, főként, ahogy ezt a Centesimus Annus kezde­tű enciklika megfogalmazza. Ami ennél is fontosabb, az előadandók szerint az egyház társadalmi tanítása gyakorlatilag megegyezik a modern közgazdaságtan progresszív ága, és így az ezt itt reprezentáló keynesi általános és általános nemzetközi elmélet né­zetrendszerével. Megítélésem szerint mindez nagyon fontos a jelenlegi világgazdasági problémák kezelése és megoldása szempontjából is. Hangsúlyoznom kell, hogy az itt előadtak a jevedelmi korlátok miatt minden szem­pontból csak vázlatosak lehetnek, és az itt leírtak nagyon közel állnak ahhoz, amit erről a kérdésről Csaba (2016) és Mueller (2015) is írt. A címben és a bevezetésben leírtak szerint először a klasszikus és neoklasszikus álta­lános egyensúlyi elmélettel kell foglalkoznom. (A klasszikus és neoklasszikus általános egyensúlyi elmélet) Már Adam Smith, a modern közgazdaságtudomány megalapítója elgondolásainak az volt a központi eleme, hogy a társadalmi munkamegosztásban résztvevő és egymással az áruk és szolgáltatások pia­con találkozó, önérdekük által mozgatott vállalkozók törekvéseiből egy láthatatlan kéz

Next