Valóság, 2018 (61. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Szakolczai György: A gazdasági egyensúly neoklasszikus és keynesi definíciója és a római katolikus egyház társadalmi tanítása
2 SZAKOLCZAI GYÖRGY: A GAZDASÁGI EGYENSÚLY NEOKLASSZIKUS... egyensúlyt és optimumot hoz létre anélkül, hogy a piacon résztvevők törekednének ilyen egyensúly és optimum létrehozására. Ez a gondolkozás, amint ezzel azonnal részletesebben fogok foglalkozni, könnyen volt kiterjeszthető a munka piacára is, és könynyen volt állítható, hogy ez a láthatatlan kéz egyensúlyt hoz létre a munka kereslete és kínálata között is. Ha ezek a tételek érvényesek, akkor ebből közvetlenül el lehet jutni arra a következtetésre is, hogy eleve helytelen minden olyan törekvés, amely bármiféle beavatkozással felül akarja írni a piacok - és így a munkapiac, valamint a nemzetközi piacok - által kialakított rendet. A munkapiacba való beavatkozás, így például a szociális meggondolások alapján bevezetett bérminimum munkanélküliségre vezet, a vám és a piacvédelem bármely más formája pedig az árrendszer eltorzítására és ennek folytán a közjólét csökkentésére. Fogadjuk el ezt az érvelést ebben a leegyszerűsített formában kiindulópontnak, mert gyakran így hangzik el, és jól fejezi ki a lényeget, de igazságot kell szolgáltatnunk Smithnek. A piac szerepének hangsúlyozása ma a hatalmasoknak kedvez, de Smith idejében nem így volt. A hatalom akkor, az ő szavait idézve, „a király és léha udvaroncai”, vagy a mindent szabályozni akaró, de nem tudó merkantilisták kezében volt. Keynes érvelése ellenük irányult, és az akkor a mai tőkések és vállalkozók hatalmával nem bíró iparosok és kereskedők érdekeit védte, tehát annak idején társadalmi szempontból határozottan progresszívnak minősült. Smith annak idején nem tudta elméleti szempontból is korrektnek tekinthető módon igazolni felfogását, és ezért ez a mai szakmai közfelfogás szerint nem volt másnak tekinthető, mint elméletileg nem igazolt, bár a tényeknek nem ellentmondó sejtésnek. Az elméleti igazolás a II. világháború utáni évekre és az Arrow és Debreu nevével fémjelzett általános egyensúlyi elméletre maradt. Ennek elméleti alapjait először Debreu (1952, ismerteti Csekő 2005) adta elő és publikálta. Debreu az École normale supérieure-ön (ENS) végzett matematikát, és az elsősorban az eleganciára és a módszertani pontosságra törekvő gondolkozásával főként Walrasra (1874, 1874/1954) nyúlt vissza. Fenti első publikációját követően azonnal kialakult az e témával kapcsolatos szoros együttműködése Arrow-val, és megjelent közös cikkük (Arrow-Debreu 1954), amely végképp öszszekapcsolta nevüket, és összekapcsolt nevükhöz fűzte annak egzakt bizonyítását, hogy a kompetitív piacok egyensúlyi és optimális helyzetet hoznak létre. Ez a cikk és Arrow ezzel kapcsolatos és ezt követő tevékenysége vitte be az ezt megelőzően gyakorlatiasabb szellemű angol nyelvterületre ezt a tulajdonképpen a lausanne-i iskolára, tehát a francia gondolkozásmódra visszavezethető elméleti irányzatot. Arrow ezzel a kérdéskörrel foglalkozó művei összegyűjtött cikkei egy kötetében jelentek meg (Arrow 1983), legfontosabb cikkei magyarul is elérhetők (Arrow 1979), és tevékenységét Komár (2005) ismerteti. Arrow 1972-ben, Debrev pedig 1983-ban kapta meg a Nobel-díjat. Voltaképpen mindmáig ez az elméleti alapja annak a korábbi liberális és jelenlegi neoliberális gazdaságpolitikának vagy főiránynak, amely a kompetitív piacokat és az általuk létrehozott egyensúlyi helyzetet teszi nemcsak az elméleti elemzés, hanem a gyakorlati gazdaságpolitika központjába. Pigou (1920) máig ható nézetei szerint még a jóléti szempontból indokolt beavatkozásokat is csak a piaci erők által létrehozott optimális helyzet utólagos korrekciójaként szabad alkalmazni, és ezeknek csak a lehető legkevésbé szabad módosítaniuk a piaci erők által létrehozott helyzetet. Figyelemre méltó, hogy ennek a felfogásnak a korrekt elméleti megalapozása másfélszáz évvel követte az ezeken az elveken alapuló gazdasági elmélet és gazdaságpolitika általános elfogadását és általános követését. Összefoglalva: a neoklasszikus általános egyensúlyi elmélet szerint a piaci erők általános egyensúlyt és egyben optimális helyzetet hoznak létre, és ez az elméleti meg valóság • 2018. január