Valóság, 2019 (62. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Prieger Adrienn - Pomeisl András József: Az európai integráció modelljei - igen, nem vagy hogyan?

2 DR. PRIEGER ADRIENN - DR. POMEISL ANDRÁS JÓZSEF: AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ... modellről beszélhetünk, amelyek ugyanazt a célt, a nyugati keresztény népek egységét két különböző módszerrel kívánták megteremteni. Az egyik, a birodalmi modell, amely a Római Birodalom hagyományaira épült, Nagy Károly frank király és római császár (768—814) nevéhez köthető, a másik, a kultúrmodell az Egyház hagyományaira épült, és III. Ottó német király és római császárhoz (983-1002) köthető. (A középkori integráció két modellje: Nagy Károly és az Ottók Európája) Ha meg akar­juk érteni a két integrációs felfogás különbségét, előfeltevéseit és lényegét, helyes, ha visszatérünk abba a korba, amikor első ízben próbálták ezeket megvalósítani, tehát nagy Károly, illetve III. Ottó korába. Nagy Károly birodalma A VII. századi széttagoltságot és belharcokat­ követően újból megerősödő frank király­ságnak a vizigót királyság arabok általi megdöntését­ és a longobárd királyság meg­hódítását­ követően sikerült a nyugati katolikus területeket - időlegesen - uralma alatt egyesíteni.­ A birodalom — különösen kezdetben - nem jelentett sem egységes igazgatási szervezetet, sem egységes jogrendszert. A VI-VIII. században a meghódított területek még nem olvadtak egységes egésszé: Aquitániában és Burgundiában önálló udvari szervezet állt fenn, Allemannia és Bajorország ekkor még inkább csak csatlós államnak tekinthető.7 A többé-kevésbé egységes igazgatási szervezet a VIII-IX. század fordulóján alakult ki, amikor a birodalom nagyobb részét grófságokra és őrgrófságokra osztották fel.8 A jogrendszerek különbözősége azonban az V-IX. században mindvégig fennma­radt, délen a római jog, északon és keleten azonban a germán népjogok érvényesültek.­ Az itáliai longobárd és arab fenyegetés árnyékában élő római pápa és az általa irányított nyugati egyházi hierarchia is egyre nagyobb mértékben működött együtt a frank állam­­szervezettel, amely a VIII. század folyamán jelentős sikereket ért el a keleti germán tör­zsek szállásterületén a kereszténység terjesztése és az egyházszervezet kiépítése terén.10 A Frank Birodalom a IX. század folyamán az ország leszármazók közti felosztásának szokása, a császári címért és a részkirályságok területéért folyó harcokban fokozatosan kisebb egységekre bomlott.11 A birodalmi egység helyreállítását és a birodalom újjászer­vezését akadályozta, hogy — a polgárháborús viszonyokat kihasználva - délen az ara­bok,12 északon az északi germán népek portyázó csapatai lendültek támadásba.13 Mindez megzavarta a tengeri távolsági kereskedelmet: a fríz és szász kereskedelmi hálózatot a normannok ellehetetlenítették, a földközi-tengeri kereskedelem is jelentősen vissza­esett.14 A keleti területeken a határt sikerült az Oderáig kitolni, a helyi szláv hadurak azonban igyekeztek kihasználni a helyzetet a függetlenedésre.15 a IX. század végétől a magyar honfoglalás tartós területvesztést eredményezett. A frank birodalomépítés lényege tehát egy egységes elveken felépülő, egyetlen központból irányított állam- és egyházszervezet felépítése volt, meghagyva bizonyos körben az alávetett közösségek jogi autonómiáját. Nagy Károly modellje a Római Birodalom volt, „csodafegyvere” pedig a grófságok szervezetének kiépítése. Ahogyan a Római Birodalomban is a Rómától függő provinciákban - a római jog elsődlegessége és szupremáciája mellett - tovább élhettek a helyi jogok, úgy a frank államszervezet is meghagyta a helyi jogokat. Mindkét rendszert egyértelműen a központi hatalom (kato­nai) ereje tartotta egyben, a központ azonban a hétköznapokban az egységes államszer­vezetbe betagozott helyi igazgatás igénybevételével érvényesítette akaratát. Egy ilyen rendszer fennmaradása mindig is a központi és a helyi hatalom egyensúlyá­tól függ, ameddig a központi hatalom nyújtani tudja mindazokat az előnyöket, amelyet Valóság • 2019. január

Next