Várad, 2007 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám
Nagyon nagy könyv, és ezt én azóta szeretem. Elképzeltem, hogy beleszeret ebbe a könyvbe egy fiatalember, az én hősöm miért ne tehetné meg. K. P. J.: Ez egy nevelési regény, tehát ezért is érdekes. Z. P.: Azért is, persze, és azért is, mert az én hősöm problémáját ihleti, persze nem magamról írtam, de a magam dolgai is benne vannak ebben, hogy hát van egy mobilitás. Tehát van egy városba kerülés, meg az otthon hátrahagyása, ami több minden más mellett a francia regényeknek is a kedvelt témája. Hogy érvényesül a fiatalember, hogy próbálja a lábát megvetni. Másrészt hogyan találja meg azt a valakit, mit csináljon a szívével, merre dobogjon. És Flaubert azt mondja, Frédéricről írja, hogy nem tudja, hogy kiért éljen, miért éljen, tehát az összes fontos kérdés benne van, a tanácstalanság maga is, ebben a műben. És hogyha nincsenek még gyökerek sem, márpedig az én fiatalemberemnek még inkább, mert a történelem menete... Mert hát persze ezek olyan kérdések, amelyek engem mindig is foglalkoztattak, egy helyet kereső fiatalembert mindig foglalkoztatnak, ha úgy tetszik, mindig is érvényes kérdések, függetlenül attól, hogy melyik témában játszatja az ember ezeket a figurákat, ezeket a problémákat. Azt gondolom, hogy ki is talál egy odavissza játékot, hogy egyrészt van neki egy kedvenc regénye, mert megszerette, valamikor gimnazista korában, élete egy kicsit hajaz is a könyvre, tükörnek is használja ahhoz képest, hogy mit csinál az élethelyzetekkel, vagy én mit csinálok. Másrészt amikor rátalál a fő motívumra, hogy találkozom egy férjezett asszonnyal, aki idősebb nála, utazás közben, és reménytelen, ugyanúgy, mint ahogy regényemben van, akkor mit csinálok? Tehát akkor ki is találja az élete további mobilitásához, jobban rácsap, talán épp azért szeret bele, mert a motívum annyira egyezik. K. P. J.: Ez egy plátói szerelem lesz, ugye, és ezzel párhuzamosan létezik igen konkrét. Ugyanúgy, ahogy Flaubert regényében, a kurtizán szerepe itt is megjelenik, ha nem is utcalány képében, de mindenképpen egy könnyelmű, könnyű nővel történik meg vagy jön létre a testi szerelem, nagyon leegyszerűsítve. Z. P.: Úgy is leegyszerűsíthetjük. K. P. J.: Hát azért akartam, hogy ezt a szálat felelevenítsük, vagy erről beszéljünk, mert rendkívül izgalmas, és talán nagyobb kedvet csinálunk az olvasáshoz, a könyv megközelítéséhez. Tényleg rendkívül érdekes maga az eszköz is, amihez nyúlsz, és tényleg a történet is, tehát Koren Ádám története. Lassan a végére kell érni, mert mindjárt két órája, hogy beszélgetünk, és azért ne éljünk vissza a hallgatóság türelmével. Azt akarom mondani még, hogy milyen érdekes ez, hogy milyen eszközei vannak Palinak. Lehet, hogy tiltakozni fog, és azt mondja, hogy ez egy véletlen. Kiírtam, de nem én vettem észre, hogy a kort hogyan érzékelteti például A fényképész, utókora című regényében. A történet során, a történet elején a szereplői lóháton utaznak. Hátaslovon. Nem sokkal később a szereplői marhavagonban kénytelenek utazni. Aztán fekete Csajkán, aztán oldalkocsis motorbiciklin. így épülnek fel szépen azok a korok, amelyeken végigviszi a hőseit, tehát oldalkocsis motorbiciklin, Skoda gépkocsin, aztán Ladával, Orient Expresszel, Citroennel, és a végén, a regény végén Mercedesszel utaznak. Tehát ez is egy kortörténet. Megígértük a közönségnek, hogy ők is kérdezhetnek, de mielőtt erre kerülne a sor, én még gyorsan megkérdezem tőled, hogy Tótkomlós temetője milyen. Nem véletlen, és semmi morbiditás nincs ebben, akkor most gyorsan megmagyarázom, nehogy azt gondolja valaki, hogy itt valami morbid dolgot kérdezek. Balzacról tudjuk azt, hogy a szereplőinek, a hőseinek a nevét úgy találta meg, hogy kiment a temetőbe, és leírta a neveket. Említettem, hogy nálad is rengeteg a szereplő. Számomra nagyon