Városi Közlekedés, 1984 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1984-06-01 / 3. szám
113 Városi Közlekedés, 84/3. BÉCS ARNULF MAIER A LÓVASÚT A bécsi utazóközönséget 1983-ban különféle rendezvényekkel emlékeztették arra, hogy Ausztriában a villamosvasút a 100 éves, a bécsi villamosvasút városi kezelésbe vétele pedig a 80. évfordulójához érkezett. A rendszeres tömegközlekedés kezdetét Bécsben 1815-re lehet tenni, ekkor indultak meg az első nagyobb szekérhez hasonló közúti járművek (Stellwagen). 1840- ben az Augartenbrücke és a Colosseum mulató (a mai Nordwestbahnstrasse-ben volt) között épült az első, mindössze 1,52 km hosszú közúti vasútvonal. Ennek az volt az érdekessége, hogy az alkalmazott két kocsi közé fogták a lovat, tehát egyik kocsit tolta, a másikat húzta (1. ábra). Ez a lóvasút 1842 .június 20-ig állt fenn. Olyan nagyobb arányú közúti vasútépítésre, mint más városokban, nem volt lehetőség, mert a két várfal — a mai Ring és a mai Gürtel helyén — még állt, és a város egyes részeit elválasztotta egymástól. Ferenc József császár 1857. december 20-án elrendelte a belvárost körülvevő várfalak lebontását, helyükön épült meg a mai Ringstrasse, amit 1865. május 1-én nyitottak meg. Ilyen módon a városterület a Duna és a Gürtel között egységessé vált: ekkor a város területe 55,4 km 2 volt, 517 465 lakossal. A genfi Schaeck-Jaquet et Со cég 1863-ban engedélyt kapott a Schottentor és Dörnbach között egy kísérleti lóvasút építésére (az Alser Strassen át; a mai 2-es villamosvasúti vonal egy része). A vonalat (Schottentor— Hernals) 1865. október 4-én nyitották meg, majd miután a kísérletet sikeresnek találták, 1886. április 24-én Neuwaldeggig meghosszabbították. A vasúti szabványos nyomtáv (1435 mm) alkalmazását már ekkor előírták. Az 1880-as években világossá vált, hogy sem a lóvasutat, sem a gőzvontatást nem lehet városi vonalakon megfelelő megoldásnak tartani. Siemens első villamosvasútjainak sikere világossá tette, hogy a villamos vontatásé a jövő. Már Siemens első, menetrendszerűen közlekedő villamosvasútja (1881) előtt megjelent Bécsben a Práterben — az 1880. évi alsó-ausztriai ipari kiállítás területén — egy kis villamos kiállítási vasút. A VILLAMOSVASÚT A bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon, 1883- ban a Siemens cég egy 1,5 km hosszú próbaszakaszon mutatta be a villamosvasutat. (Ennek a kocsijait vette át az 1887-ben Budapesten megindult nagykörúti villamos próbavasút. A fordító.) 1883. október 22-én nyitotta meg a Déli Vasút az első osztrák villamos helyiérdekű vasutat Mödling és Klausen, majd Hinterbrühl (1885. október 7.) között. Bécsben ebben az időben több közúti vasúti magánvállalat működött, de ezek nem voltak eléggé tőkeerősek akkora beruházáshoz, mint amit a villamosítás kívánt. Bécs városa ezért megállapodást kötött a Siemens et Halske céggel, mely időközben a Wiener Tramway Gesellschaft főrészvényese lett, e vállalat hálózatának villamosításáról ; ennek a szerződésnek a későbbi városi kezelésbevétel szándéka szolgált alapul. Az áramellátásra felsővezeték szolgált, de a Ringen és a Mariahilfer Strassén — minthogy a császári család tiltakozott ezeknek az útvonalaknak az „elcsúfítása” ellen — alsóvezetéket kellett létesíteni. A felsővezetéknél drágább és kevésbé üzembiztos alsóvezetéket 1915- ben szüntették meg. A századforduló idején Bécs volt a világ ötödik legnagyobb városa, tehát igen szüksége volt a jól működő és olcsó közlekedési eszközre. A rendszeres lóvasúti közlekedés megindulásakor az évi utasszám 1/2 millió (Budapest, 1868: 2,5 millió) volt, ez a századfordulóig 80 millióra (Budapest: 68 millió) emelkedett. A magánvállalatok egyre kevésbé tudtak megfelelni az igényeknek. Dr. Lueger, a századforduló Bécsének híres polgármestere előkészítette a közúti vasutak városi tulajdonba vételét: a „Gemeinde Wien — Städtische Strassenbahnen” nevű városi vállalat 1903. július 1-én kezdte meg a működését. A STADTBAHN ÉS VILLAMOSÍTÁSA Időközben, főleg katonai okokból, 1893-tól megépült a mai metró (U-Bahn) alapját képező, a nagyvasutak közötti körirányú,többszörös összeköttettést biztosító, az államvasút kezelésében levő Stadtbahn. Ennek hálózathossza 38,8 km, ebből 19,7 km (51%) töltésen, viadukton vagy hídon, 19,1 km (49%) alagútban vagy bevágásban épült. A személyforgalom gőzüzemmel 1898-ban indult; ez — tekintettel a kedvezőtlen vonalvezetésre és a ritka forgalomra — a villamosításig nem volt különösen jelentős. A bécsi gyorsközlekedés mai hálózatát — a forgalmat a metró (U-Bahn), a Stadtbahn és az államvasút keze i. ábra. Az első bécsi lóvasút