Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)
1931-11-01 / 24. szám
1931. november 1 Városok Lapja — Varsó tisztviselői passzív rezisztenciába léptek. A városi tisztviselők és alkalmazottak október 22-én reggel passzív rezisztenciába léptek. A sztrájkbizottság eleinte általános közüzemi sztrájkot javasolt, ezt a tervet azonban később elejtették és a passzív rezisztencia emellett döntöttek. A mondott nap reggel valamennyi városi tisztviselő és alkalmazott megjelent hivatalában és elfoglalta munkahelyét, de nem volt hajlandó dolgozni. A városi alkalmazottak már hónapok óta rendszertelenül kapják fizetésüket s októberi járulékukat még egyáltalán nem utalták ki. — Hódmezővásárhely felír a hitbizományok megszüntetése végett. Takács Ferenc és társai, törvényhatósági bizottsági tagok, a szociáldemokrata párt tagjai, indítványt adtak be Hódmezővásárhely város törvényhatósági bizottságához az általános titkos, nőkre is kiterjedő választójog megalkotása, népparlament választása, a sajtó, egyesülés és gyülekezési jog és általában a közszabadságjogok, valamint az esküdtszék helyreállítása érdekében, a hitbizományok megszüntetése, demokratikus földreform alkotása, a kamatuzsora megszüntetése, a bankkamatláb leszállítása, végül a volt Bethlen-kormány vád alá helyezése ügyében. A város törvényhatósági bizottsága ezt az indítványt október hó 14-ik napján tartott folytatólagos gyűlésében vette tárgyalás alá s annak a bankkamatláb leszállítására, a kamatuzsora és a hitbizományok megszüntetésére vonatkozó részét magáévá tévén, arra vonatkozólag a miniszterelnökhöz felirat intézését mondotta ki, egyéb részeiben azonban az indítványt 66 szavazattal 32 ellenében nem fogadta el. * — Várossá alakul át Pestszentlőrinc. Pestszentlőrinc nagyközség, — mint ismeretes — azon az úton van, hogy átalakuljon megyei várossá. A mozgalmat tulajdonképen az indította meg, hogy a szomszédos Kispest magába akarta kebelezni Pestszentlőrincet, amelynek költségvetése a legrendezettebb s ebben a tekintetben szinte egyedülálló az országban. A Kispesthez való csatolás ellen Pestszentlőrinc lakosságának nagy része élénken tiltakozott és visszahatásképen megindult erőteljes léptekkel az önálló várossá alakulási mozgalom. A községben aláírásokat gyűjtöttek s eddig az adózók 80 százaléka aláírta a várossá alakulásra vonatkozó kérvényt. A megyei várossá alakulási mozgalmat maga a képviselőtestület és Balogh Géza dr. tiszteletbeli vármegyei főügyész, Pestszenlőrinc ideiglenes vezetője irányítja. A nagyközségnek 32 ezer lakosa van, területileg pedig oly nagy, hogy községi apparátussal nem lehet már lebonyolítani a közigazgatást. A legcsekélyebb ügy elintézéséhez a vármegye hozzájárulása kell. A lakosság apró-cseprő ügyekben kénytelen bemenni Budapestre, a vármegyeházában lévő főszolgabírói hivatalba. Községi bíró intéz oly ügyeket, amelyek szakbíróság elé kerülnének, ha Pestszentlőrinc megyei város lenne. A rendőrség községi keretekhez van szabva, pedig ezeken a kereteken régen túlnőtt Pestszentlőrinc és a közbiztonság érdekében sokkal nagyobb rendőri létszámot igényel. Népjóléti és szegényügyekben nem tud lépést tartani a község, mert nincs meg az önálló kezdeményezési joga. A község képviselőtestülete november elején fogja kimondani, hogy átalakulnak megyei várossá és ez legkésőbb 1932. július haváig megtörténik. Valószínű, hogy az új városnak új nevet is fognak adni. — Kemény János ny. polgármester kegydíjat kapott a nyugdíjához. A különböző nyugdíj- és fizetésrendeletek játszottak közre abban, hogy Kemény János, Gyöngyös város kitűnő nyugalmazott polgármestere csak most, évek múltán, jutott hozzá az őt megillető nyugdíjhoz. A késedelem ott kezdődött, hogy 1924-ben egy miniszteri rendelet úgy intézkedett, hogy a fizetések rendezéséig »ideiglenesen« csak a törzsfizetések után kell nyugdíjat fizetni. Ennek következtében a város Kemény Jánostól visszatartott évenként egy bizonyos összeget, amely pedig törvényesen járt neki. 1927-ben a rendezés megtörtént, ekkor azonban a Kemény János érdekei figyelmen kívül hagyattak, mert az 1927. évi V. t.-c. azt állapította meg, hogy senki nyugdíja fel nem emelhető. Kemény János kimutatta, hogyha az ő ügye rendeztetik és megkapja a visszatartott összegeket, az nem nyugdíjemelés, hanem az csakis a régi jogaiba való visszahelyezés. Ez alapon a képviselőtestület egyhangúlag kimondotta, hogy Kemény Jánosnak az 1927-ik évi V. t.-c. intencióinak megfelelően évi 2100 pengő pótdíj fizetendő. Ezt a határozatot jóváhagyta a vármegye is, de nem hagyta jóvá a belügyminisztérium, arra hivatkozva, hogy a tisztviselők fizetését rendező határozat szerint a városnak nincs olyan nyugdíjasa, akinek járandóságát rendezni kellene. A törvény értelmében nyugdíjat emelni nem szabad, az iratokból pedig nem tűnik ki, hogy Kemény Jánosnak érdemei volnának arra nézve, hogy külön elbánásban legyen részesíthető. Megfelelő iratok nélkül ugyanis nem láthatta a minisztérium, hogy Kemény Jánosnak nagyon is sok érdeme van. Érdemei közül, amelyeket ezután a városi képviselőtestület külön bizottsága foglalt memorandumba, megemlítjük, hogy ő juttatta hozzá Gyöngyös lakosságát a filoxéramentes szőlőültetvényekhez. Kemény János vitte keresztül az iskolák államosítását, ő végeztette el az utcák burkolását s neki köszönheti Gyöngyös a vízvezető csatornák létesítését. A nagy tűzkatasztrófa alkalmával órákon át dolgozott a városházán a közigazgatási és anyakönyvi iratok megmentésén. Kétszer roskadt össze, úgy, hogy vízzel kellett fellocsolni, heteken át fekete szemüveget kellett hordania s azóta is rosszak a szemei. Neki köszönhető, hogy az 1918. november 1-én kitört lázongást nagyobb vérontás nélkül sikerült elfojtani. A memorandumot, amelyet csak vázlatosan ismertettünk, küldöttség nyújtotta át a belügyminiszternek. Ennek tulajdonítható, hogy most a miniszter Kemény Jánosnak eddigi nyugdíja mellé évi 2100 pengő kegydíjat engedélyezett. Ilyen előzmények után, az érdem jutalmául, kapja meg ezentúl a 77 éves derék városi főtisztviselő a neki járó nyugdíjösszeget. Zavaros felesége kegydíjat kér. A fegyelmi bíróság határozata folytán jogerősen állásvesztésre ítélt Zavaros Aladár volt polgármester felesége kérvényt intézett Székesfehérvár város közönségéhez, amelyben a maga és négy kiskorú leánygyermeke részére kegydíj megszavazását kéri. Debrecen határozata a kötött birtokról és hitbizományról. Debrecen város legutóbbi közgyűlésén nagyfontosságú kérdésekben olyan határozatokat hozott, amelyek országszerte föltűnést keltenek. Mivel a határozatokat megküldik a társtörvényhatóságoknak, a debreceni kívánságokkal foglalkozni fog az egész ország közvéleménye. A legenergikusabb határozat az, amelyet a kötött birtokok és hitbizományok ügyében hoztak. A közgyűlés felirata szerint válságosan súlyos gazdasági helyzetünkön a nagy vagyonok megadóztatásával és a nemzeti jövedelem helyes megosztásával lehetne segíteni. Súlyos kérdések ezek — mondja a határozat, — de Debrecen él törvényben biztosított jogával és fölemeli szavát. Szükségesnek tartja, hogy a szellemi és testi munka megfelelően értékeltessék és olyan törvények hozassanak, hogy az összes szellemi és anyagi tőkék után egyforma mértékben részesüljenek az egyének a nemzeti jövedelemből. Evégből szükségesnek tartja, hogy a hitbizományok és a kötött birtokok megosztása és reformja keresztülvitessék, mert ez a mód nagyon alkalmas volna az országban létező szellemi proletariátus elkerülésére, a munkanélküliség nagymérvű enyhítésére, valamint a túlbürokratizált csonka országban a foglalkozások helyes megosztásának biztosítására. Mindezek alapján kéri Debrecen a miniszterelnököt, hogy a hitbizományok és kötött birtokok megszüntetését, ezzel kapcsolatban helyes birtokmegosztó politika folytatását, valamint a nagyvagyonok és jövedelmek súlyos megadóztatását és a nemzeti jövedelem helyes megosztását az igazság és a nemzeti élniakarás nagy követelményeként valósítsa meg. Ugyancsak a legutóbbi közgyűlésében még számos fontos ügyben hozott határozatot Debrecen, így a túlhajtott bürokratizmus megszüntetésére megfelelő intézkedéseket, a jogi oktatás reformjának megvalósítását, a vármegyék és községek sorsának érdekében a háztartási reform sürgős megvalósítását kéri a kormánytól. Debrecen város határozatait hasonló állásfoglalás céljából megküldötte az ország összes vármegyéinek és városainak. — Vác albumot küld Borah szenátornak. A Magyar Revíziós Liga váci csoportja ügyvezető igazgatójának javaslatára emlékalbumot szerkeszt, amelyet váci képekkel illusztrálnak és amely Vác összes polgárainak, kicsinyeknek és felnőtteknek az aláírását fogja tartalmazni, üdvözlő irat kíséretében. Ezt az albumot Borah amerikai szenátornak szánják. A szöveget angolul és magyarul szerkesztik. A liga vezetősége kimondotta, hogy a mai szegény Magyarországhoz ez az album most úgy illik, hogyha minden, ami az albumhoz kell, pénz nélkül, ingyenesen ajánltatik fel e célra. A papírt, a nyomdai munkát, a fényképfelvételeket, az album kötését is ingyen adják, készítik el. Az impozáns albumot a november 16-iki revíziós esten fogják a Magyar Revíziós Liga központi kiküldöttjének átadni. Üresen állanak a nagy lakások Berlin szívében. A nagy gazdasági válság, mely alatt a német birodalmi főváros különösen szenved, semmin sem látszik meg inkább, mint azon a valóságos népvándorláson, mely Berlin lakosságát a városban levő drága lakásokból a külterület olcsóbb lakásai felé vezeti. A belvárosi lakások, bár a bérük szintén zuhant, még mindig olyan drágák, hogy a mai albérlő nem tudja őket megfizetni. Különösen a nagy lakások ürülnek ki, mert mind ritkábbá válik az olyan ember, aki a nagylakás luxusát még ma is biztosítani tudja magának. A Berlin-környéki zöldben épült lakások pedig az adott viszonyok között valóságos áldást jelentenek a nagy német város lakosságára. Régebben nem igen költözhetett ide olyan lakó, aki Berlin központjában volt elfoglalva. Ma azonban már olyan tökéletesek a közlekedési eszközök, hogy a legtávolabbi részekből is gyorsan a munkája helyén lehet mindenki. És ezek a külvárosi lakások aránylag olcsók. Annyival olcsóbbak, mint a belvárosiak, hogy a jómódú emberek még akkor is jól járnak, ha autót vesznek és azzal járnak be a városba. Négyszobás lakás, modern berendezéssel és mellékhelyiségekkel ma nem kerül többe háromszáz márkánál. Nyolcszobás lakást 600 márkáért lehet kapni. A berliniek fölhasználják ezt az alkalmat és valóságos népvándorlás indult a külső területek felé, amíg a belvárosban ezrével maradnak üresek a nagy lakások. Valószínűnek látszik, hogy a háztulajdonosok rövidesen át is alakítják ebből a szempontból házaikat és a nagy lakásokból 2—3 szobás lakásokat fognak csinálni, 347