Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1931-11-01 / 24. szám

1931. november 1 Városok Lapja — Varsó tisztviselői passzív rezisztenciába léptek. A városi tisztviselők és alkalmazottak október 22-én reggel passzív rezisz­tenciába léptek. A sztrájkbizottság eleinte általános közüzemi sztrájkot javasolt, ezt a tervet azonban később elejtették és a passzív rezisztencia emellett döntöttek. A mondott nap reggel valamennyi városi tisztviselő és alkalmazott megjelent hivatalában és elfoglalta munkahelyét, de nem volt hajlandó dolgozni. A városi alkalmazottak már hónapok óta rendszertelenül kapják fizetésüket s októberi járulékukat még egyáltalán nem utalták ki. — Hódmezővásárhely felír a hitbizományok megszüntetése végett. Takács Ferenc és társai, törvényhatósági bizottsági tagok, a szociáldemokrata párt tagjai, indítványt adtak be Hódmező­vásárhely város törvényhatósági bizottságához az általános titkos, nőkre is kiterjedő választójog megalkotása, népparlament választása, a sajtó, egyesülés és gyülekezési jog és általában a közszabadságjogok, valamint az esküdtszék helyreállítása érde­kében, a hitbizományok megszüntetése, demokratikus földreform alkotása, a kamatuzsora megszüntetése, a bankkamatláb leszállí­tása, végül a volt Bethlen-kormány vád alá helyezése ügyében. A város törvényhatósági bizottsága ezt az indítványt október hó 14-ik napján tartott folytatólagos gyűlésében vette tárgyalás alá s annak a bankkamatláb leszállítására, a kamatuzsora és a hit­bizományok megszüntetésére vonatkozó részét magáévá tévén, arra vonatkozólag a miniszterelnökhöz felirat intézését mondotta ki, egyéb részeiben azonban az indítványt 66 szavazattal 32 ellené­ben nem fogadta el. * — Várossá alakul át Pestszentlőrinc. Pestszentlőrinc nagy­község, — mint ismeretes — azon az úton van, hogy átalakuljon megyei várossá. A mozgalmat tulajdonképen az indította meg, hogy a szomszédos Kispest magába akarta kebelezni Pest­­szentlőrincet, amelynek költségvetése a legrendezettebb s ebben a tekintetben szinte egyedülálló az országban. A Kispesthez való csatolás ellen Pestszentlőrinc lakosságának nagy része élénken tiltakozott és visszahatásképen megindult erőteljes léptekkel az önálló várossá alakulási mozgalom. A községben aláírásokat gyűjtöttek s eddig az adózók 80 százaléka aláírta a várossá alakulásra vonatkozó kérvényt. A megyei várossá alakulási mozgalmat maga a képviselőtestület és Balogh Géza dr. tisztelet­beli vármegyei főügyész, Pestszenlőrinc ideiglenes vezetője irányítja. A nagyközségnek 32 ezer lakosa van, területileg pedig oly nagy, hogy községi apparátussal nem lehet már lebonyolítani a köz­­igazgatást. A legcsekélyebb ügy elintézéséhez a vármegye hozzá­járulása kell. A lakosság apró-cseprő ügyekben kénytelen bemenni Budapestre, a vármegyeházában lévő főszolgabírói hivatalba. Községi bíró intéz oly ügyeket, amelyek szakbíróság elé kerül­nének, ha Pestszentlőrinc megyei város lenne. A rendőrség községi keretekhez van szabva, pedig ezeken a kereteken régen túlnőtt Pestszentlőrinc és a közbiztonság érdekében sokkal nagyobb rendőri létszámot igényel. Népjóléti és szegényügyekben nem tud lépést tartani a község, mert nincs meg az önálló kezdeményezési joga. A község képviselőtestülete november elején fogja kimondani, hogy átalakulnak megyei várossá és ez legkésőbb 1932. július haváig megtörténik. Valószínű, hogy az új városnak új nevet is fognak adni. — Kemény János ny. polgármester kegydíjat kapott a nyugdíjához. A különböző nyugdíj- és fizetésrendeletek játszottak közre abban, hogy Kemény János, Gyöngyös város kitűnő nyugal­mazott polgármestere csak most, évek múltán, jutott hozzá az őt megillető nyugdíjhoz. A késedelem ott kezdődött, hogy 1924-ben egy miniszteri rendelet úgy intézkedett, hogy a fizetések rende­zéséig »ideiglenesen« csak a törzsfizetések után kell nyugdíjat fizetni. Ennek következtében a város Kemény Jánostól vissza­tartott évenként egy bizonyos összeget, amely pedig törvényesen járt neki. 1927-ben a rendezés megtörtént, ekkor azonban a Kemény János érdekei figyelmen kívül hagyattak, mert az 1927. évi V. t.-c. azt állapította meg, hogy senki nyugdíja fel nem emelhető. Kemény János kimutatta, hogyha az ő ügye rendeztetik és meg­kapja a visszatartott összegeket, az nem nyugdíjemelés, hanem az csakis a régi jogaiba való visszahelyezés. Ez alapon a képviselő­­testület egyhangúlag kimondotta, hogy Kemény Jánosnak az 1927-ik évi V. t.-c. intencióinak megfelelően évi 2100 pengő pótdíj fizetendő. Ezt a határozatot jóváhagyta a vármegye is, de nem hagyta jóvá a belügyminisztérium, arra hivatkozva, hogy a tisztviselők fizetését rendező határozat szerint a városnak nincs olyan nyugdíjasa, akinek járandóságát rendezni kellene. A törvény értelmében nyugdíjat emelni nem szabad, az iratokból pedig nem tűnik ki, hogy Kemény Jánosnak érdemei volnának arra nézve, hogy külön elbánásban legyen részesíthető. Megfelelő iratok nélkül ugyanis nem láthatta a minisztérium, hogy Kemény Jánosnak nagyon is sok érdeme van. Érdemei közül, amelyeket ezután a városi képviselőtestület külön bizottsága foglalt memorandumba, megemlítjük, hogy ő juttatta hozzá Gyöngyös lakosságát a filoxéramentes szőlőültetvényekhez. Kemény János vitte keresztül az iskolák államosítását, ő végeztette el az utcák burkolását s neki köszönheti Gyöngyös a vízvezető csatornák létesítését. A nagy tűzkatasztrófa alkalmával órákon át dolgozott a városházán a közigazgatási és anyakönyvi iratok megmentésén. Kétszer roskadt össze, úgy, hogy vízzel kellett fellocsolni, heteken át fekete szemüveget kellett hordania s azóta is rosszak a szemei. Neki köszönhető, hogy az 1918. november 1-én kitört lázongást nagyobb vérontás nélkül sikerült elfojtani. A memorandumot, amelyet csak vázlatosan ismertettünk, küldöttség nyújtotta át a belügyminiszternek. Ennek tulajdonítható, hogy most a miniszter Kemény Jánosnak eddigi nyugdíja mellé évi 2100 pengő kegydíjat engedélyezett. Ilyen előzmények után, az érdem jutalmául, kapja meg ezentúl a 77 éves derék városi főtisztviselő a neki járó nyugdíj­összeget.­­ Zavaros felesége kegydíjat kér. A fegyelmi bíróság határozata folytán jogerősen állásvesztésre ítélt Zavaros Aladár volt polgármester felesége kérvényt intézett Székesfehérvár város közönségéhez, amelyben a maga és négy kiskorú leánygyermeke részére kegydíj megszavazását kéri. Debrecen határozata a kötött birtokról és hitbizományról. Debrecen város legutóbbi közgyűlésén nagyfontosságú kérdésekben olyan határozatokat hozott, amelyek országszerte föltűnést keltenek. Mivel a határozatokat megküldik a társtörvényhatósá­goknak, a debreceni kívánságokkal foglalkozni fog az egész ország közvéleménye. A legenergikusabb határozat az, amelyet a kötött birtokok és hitbizományok ügyében hoztak. A közgyűlés felirata szerint válságosan súlyos gazdasági helyzetünkön a nagy vagyonok megadóztatásával és a nemzeti jövedelem helyes megosztásával lehetne segíteni. Súlyos kérdések ezek — mondja a határozat, — de Debrecen él törvényben biztosított jogával és fölemeli szavát. Szükségesnek tartja, hogy a szellemi és testi munka megfelelően értékeltessék és olyan törvények hozassanak, hogy az összes szellemi és anyagi tőkék után egyforma mértékben részesüljenek az egyének a nemzeti jövedelemből. Evégből szükségesnek tartja, hogy a hitbizományok és a kötött birtokok megosztása és reformja keresztülvitessék, mert ez a mód nagyon alkalmas volna az ország­ban létező szellemi proletariátus elkerülésére, a munkanélküliség nagymérvű enyhítésére, valamint a túlbürokratizált csonka országban a foglalkozások helyes megosztásának biztosítására. Mindezek alapján kéri Debrecen a miniszterelnököt, hogy a hit­bizományok és kötött birtokok megszüntetését, ezzel kapcsolatban helyes birtokmegosztó politika folytatását, valamint a nagy­vagyonok és jövedelmek súlyos megadóztatását és a nemzeti jövedelem helyes megosztását az igazság és a nemzeti élniakarás nagy követelményeként valósítsa meg. Ugyancsak a legutóbbi közgyűlésében még számos fontos ügyben hozott határozatot Debrecen, így a túlhajtott bürokratizmus megszüntetésére meg­felelő intézkedéseket, a jogi oktatás reformjának megvalósítását, a vármegyék és községek sorsának érdekében a háztartási reform sürgős megvalósítását kéri a kormánytól. Debrecen város határozatait hasonló állásfoglalás céljából megküldötte az ország összes vármegyéinek és városainak. — Vác albumot küld Borah szenátornak. A Magyar Revíziós Liga váci csoportja ügyvezető igazgatójának javaslatára emlék­albumot szerkeszt, amelyet váci képekkel illusztrálnak és amely Vác összes polgárainak, kicsinyeknek és felnőtteknek az aláírását fogja tartalmazni, üdvözlő irat kíséretében. Ezt az albumot Borah amerikai szenátornak szánják. A szöveget angolul és magyarul szerkesztik. A liga vezetősége kimondotta, hogy a mai szegény Magyarországhoz ez az album most úgy illik, hogyha minden, ami az albumhoz kell, pénz nélkül, ingyenesen ajánltatik fel e célra. A papírt, a nyomdai munkát, a fényképfelvételeket, az album kötését is ingyen adják, készítik el. Az impozáns albumot a november 16-iki revíziós esten fogják a Magyar Revíziós Liga központi kiküldöttjének átadni.­­ Üresen állanak a nagy lakások Berlin szívében. A nagy gazdasági válság, mely alatt a német birodalmi főváros különösen szenved, semmin sem látszik meg inkább, mint azon a valóságos népvándorláson, mely Berlin lakosságát a városban levő drága lakásokból a külterület olcsóbb lakásai felé vezeti. A belvárosi lakások, bár a bérük szintén zuhant, még mindig olyan drágák, hogy a mai albérlő nem tudja őket megfizetni. Különösen a nagy lakások ürülnek ki, mert mind ritkábbá válik az olyan ember, aki a nagylakás luxusát még ma is biztosítani tudja magának. A Berlin-környéki zöldben épült lakások pedig az adott viszonyok között valóságos áldást jelentenek a nagy német város lakosságára. Régebben nem igen költözhetett ide olyan lakó, aki Berlin köz­pontjában volt elfoglalva. Ma azonban már olyan tökéletesek a közlekedési eszközök, hogy a legtávolabbi részekből is gyorsan a munkája helyén lehet mindenki. És ezek a külvárosi lakások aránylag olcsók. Annyival olcsóbbak, mint a belvárosiak, hogy a jómódú emberek még akkor is jól járnak, ha autót vesznek és azzal járnak be a városba. Négyszobás lakás, modern berendezéssel és mellékhelyiségekkel ma nem kerül többe háromszáz márkánál. Nyolcszobás lakást 600 márkáért lehet kapni. A berliniek föl­használják ezt az alkalmat és valóságos népvándorlás indult a külső területek felé, amíg a belvárosban ezrével maradnak üresek a nagy lakások. Valószínűnek látszik, hogy a háztulajdonosok rövidesen át is alakítják ebből a szempontból házaikat és a nagy lakásokból 2—3 szobás lakásokat fognak csinálni, 347

Next