Városok Lapja, 1931 (26. évfolyam, 1-27. szám)

1931-11-01 / 24. szám

348 ADÓ- ÉS PÉNZÜGY Erősen elharapódzott Szolnokon a borcsempészés. A város talán legnagyobb adót fizető iparága, a vendéglős és kocsmárosipar az utóbbi időkben válságos helyzetbe került, aminek mérvét nem­csak az általános gazdasági helyzet tette kivételesen súlyossá, hanem még fokozta a válságot az utóbbi időben szinte leküzdhetet­len mértékben elharapódzott borcsempészés is. A borcsempészés megakadályozásának az ügye már foglalkoztatta a Városok Kongresszusát is, amely az ellenőrzés szigorítására körlevélben figyelmeztette a városokat. A borcsempészés nemcsak az italmérők­nek okoz nagy károkat, hanem a város jövedelmeit is jelentékenyen megrövidíti. Szinte fantasztikusan hangzó számokat kell megemlí­teni, ha a város adóveszteségét tekintjük, mert havonta legalább 2-3000 pengőnyi adó vész el a csempészés révén. A városi javadalmi hivatal a pénzügyőrséggel karöltve most hozzáfogott a legnagyobb eréllyel a csempészés leküzdéséhez s ma már a vasúton érkezőket is állandóan ellenőrzik. Természetesen az akció akkor lehet igazán hatásos, ha a közönség a saját polgári kötelességteljesítésének tekinti a város jövedelmének védelmét és a saját jól felfogott érdekében minden olyan esetet azonnal a hatóság tudomására hoz, ahol a borcsempészés gyanúja fennforoghat. Hadikölcsönök valorizálását kéri Hódmezővásárhely. Bartók István törvényhatósági bizottsági tag indítványt tett a közgyűlés­hez arra nézve, hogy az 50 koronától 500 korona névértékű hadikölcsönkötvényt jegyzett kötvénytulajdonosok segélyezése érdekében a város törvényhatósága a kormányhoz felirattal éljen. A törvényhatósági bizottság az indítványt elfogadta és kéri a hadikölcsön segélyakciónak a kisebb értékű hadikölcsönkötvényt jegyzett kötvénytulajdonosokra való kiterjesztését.* A házjövedelem utáni szükségadó téves kivetése ellen fel lehet szólalni. Annak idején részletesen közöltük a kormánynak a házbérjövedelem utáni szükségadóról szóló rendeletét. A szükségadó tudvalévően a tavaly, tehát 1930 november elsején megállapított házbérjövedelem és haszonérték két és fél százaléka. A rendelet előírja, hogy nemcsak az 1931. évi kivetési lajstromban megállapí­tott házbéralapot, de az 1931. évi adó alapjául szolgáló nyers haszonértékben és bérjövedelemben beállott és beálló változásokat is figyelembe kell venni a kivetéseknél. Ha tehát az egyes ház­­tulajdonosoknál nem felel meg a kivetett adó a való állapotnak, akkor felszólalással élhetnek a m. kir. adóhivatalnál s ott megfelelő igazolás után helyesbítik a kivetést. Az adóhivatal a kérdést saját hatáskörében intézi el. Megjegyezzük, hogy különben a szükségadó ellen fellebbezésnek helye nincsen. A személyi és dologi kiadások aránya Győr költségvetéseiben. Győr város személyi és dologi kiadásai az 1914. és 1930. évi költségvetések szerint összeállítva a következő érdekes arányt mutatják: A személyi kiadások az 1913. békeévi költségvetés szerint 1,192.706 pengőt, 1930-ban már 2,092.266 pengőt mutat­nak ; ezzel szemben a dologi kiadások 1914-ben 1,270.727 pengőt, 1930-ban pedig 2,115.268 pengőt tesznek. Ez a feltűnő eltolódás százalékokban kifejezve így fest : az 1914. évben a dologi kiadások a költségvetésnek 37%-át, a személyi kiadások pedig 34,7%-át tették,­­ míg 1930-ban már a dologi kiadások 40,4%-ával szemben a személyi kiadá­­k majdnem ugyanannyira, 39'9%-ra emelkedtek. Még szembeszökő­bb a személyi kiadások emelkedése, hogyha az egész költségvet­ő emelkedésének százalékával hasonlítjuk össze: az 1931. évi kis.­­ségvetés 52,7%-kal emelkedett az 1914. év óta; ezzel a percentuális fejlődéssel szemben a személyi kiadások fejlődése ugyanazon időszakban 75­4% , a dologi kiadások fejlődése pedig csak 66,5%. Ezek az adatok még nagyobb eltolódásokat mutatnak, hogyha az 1914. évi költségvetés adatait az 1927. évi V. t.-c. értelmében a bruttó rendszerre alakítjuk át. Ezek az össze­hasonlítások, arányosítások világosan mutatják, hogy a költség­­vetés eltolódásaira nagy hatással vannak a személyi kiadások nagy emelkedései. Milyen adóterheket viselnek nálunk a különböző foglalkozási ágak? A legújabb országos adóstatisztikából kitűnik, hogy az összes egyenes adókból ma a mezőgazdaságra 41 százalék hárul, és pedig a 422,5 millió pengő egyenes adóból a mezőgazdaság 174­4 millió pengőt fizet. Hogy a mai romlott viszonyok között ez mit jelent, világosan akkor látjuk, ha összehasonlítjuk a háború­előtti helyzettel. Akkor a mai magyar területen az összes egyenes adóknak 47,5 százalékát viselte a mezőgazdaság. Felette érdekes azonban, hogy az adóalapoknak egymáshoz való viszonyában mégsem a mezőgazdaság van az első helyen, hanem a munkabérek, tisztviselői fizetések és különböző alkalmazottak jövedelmei alapján kivetett adóalapok. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy itt a leghitele­sebben történhetik az adózási alap megállapítása. Itt 100 pengőnyi szolgálati jövedelemre 1 pengő 4 fillér egyenes adóteher esik. A házbirtok 307 millió adóalapon 115­7 millió adóval adózik. Az ipar (de a részvénytársaságok nélkül, mert ott társulati adó van) tehát főként a kisipar 281 millió pengő adóalap után 30 millió adót fizet. A kereskedelem 191 millió alap után 37­5 millió pengőt fizet adóban. A különböző ipari, pénzintézeti, kereskedelmi és más részvénytársaságok adóalapja 180 millió pengő, ezután összesen 31 millió pengőt fizetnek. Végül az értelmi foglalkozású önálló keresők csoportja 100 millió pengő adóalappal 4,4 millió pengő adóterhet visel. A legtöbb adóteher az országban a házbirtokra hárul : 100 pengő adóalap 37­65 pengő házadót visel. Ebből igen jelentékeny rész a mezőgazdaságra is hárul, a mezőgazdák tekinté­lyes része házbirtokos is lévén, de amellett a tanyai házak is bevo­nutnak ebbe az adóalapba. A kereskedelemnél 19­65, a társulati adó alá eső vállalati ágaknál 17-32, a mezőgazdaságnál 16-61, a kisiparnál 10-71, az értelmiségi foglalkozásoknál 4-31 és a szolgálati jövedelmeknél 104 pengő az adóteher minden 100 pengő után. Ezek a számok mindenesetre csak relatívek. Igen nehéz annak az eldöntése, hogy az adóterheknek ez a megoszlása megfelel-e azoknak az erőviszonyoknak, melyekkel az egyes kategóriákba tartozó adóalanyok tényleg rendelkeznek. Rendelet az Országos Hitelügyi Tanácsról és a hitelügyek szabályozásáról. A hivatalos lap október 17-iki számában jelent meg az a kormányrendelet, amely a gazdasági és hitelélet rendjét a rendkívüli viszonyokhoz alkalmazott többirányú rendelkezésekkel biztosítja. A rendelet elsősorban Országos Hitelügyi Tanácsot alakít, amelynek tagjai a minisztériumtól kinevezett hitelügyi szakember, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Pénzintézeti Központ elnöke és a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének kettő, továbbá a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és az Országos Mezőgazdasági Kamara egy-egy kiküldöttje. Ez a tanács vélemény­­adásra, valamint a rendeletben megjelölt egyes ügyekben érdem­leges határozatokra is hívatott szerv. A rendelet második fejezete a kamatkérdésben kíván rendet teremteni. Különválasztja a már lejárt, de még kifizetetlen kamatköveteléseket az ezután lejáróktól. A már lejártakat az eddigi törvényes állapotnak megfelelően csak annyiban lehet érvényesíteni, amennyiben a tőkének évi nyolc százalékát meg nem haladják. Ez a rendelkezés a kamatokkal túlterhelt adósközönség helyzetének javítására szolgál. Az ezután lejáró és a törvényes kamatnál magasabbra kikötött kamatkövete­lést legföljebb 12 százalékig lehet érvényesíteni. A bírói úton érvényesíthető kamatnak ezt a mértékét azonban, ha az nem felelne meg a közgazdasági és pénzügyi viszonyok bekövetkező változásá­nak, a Hitelügyi Tanács később megváltoztathatja, még­pedig az ügyletek különböző fajaira és a pénzintézetek egyes csoportjaira különbözőképen is. Rendezi a rendelet a késedelmes teljesítés esetében járó kártérítés mértékét is. A bíróilag már megállapított, de még ki nem fizetett ilyen kártérítést legföljebb 12 százalék erejéig lehet érvényesíteni, a jövőre nézve pedig nem alkalmazhatók az említett törvénynek a kártérítés mértékére vonatkozó rendelke­zései, hanem a bíróság a késedelemből eredő kár mértékét az általá­nos jogszabályok szerint fogja megállapítani. A rendelet kihágás címén kéthónapi elzárással és magas pénzbüntetésekkel sújtja azt, aki üzletszerű hitelnyújtás keretében adósától a bírói úton érvénye­síthető kamat legmagasabb mértékét meghaladó kamatot fogad el. Emellett a hitelügyi tanács elrendeli, hogy a kamat magasságát korlátozó rendelkezéseket ismételten megszegő pénzintézetet a Pénzintézeti Központ kiküldött útján megfigyelés alá vegye. Ez a pénzintézet felszámolására is vezethet. A rendelet többi fejezetei az árverés és zárlat elhalasztásáról, valamint a végrehajtási eljárás egyes szabályainak módosításáról intézkednek. A rendelet a kihir­detés napján, október 17-én, már életbe is lépett. A felekezeti segélyek kérdése Pápa közgyűlésén. Pápa város képviselőtestülete október 17-én Tenzlinger József polgármester elnöklése alatt rendes közgyűlést tartott. Az 1932. évi költségvetést tárgyalták s egyhangúlag elfogadták, de a felekezeti iskolák szub­venciója körül szenvedélyes vita volt. A pénzügyi bizottság a város nehéz anyagi helyzete miatt a felekezeti segélyek 50%-kal való leszállítását javasolta, az állandó választmány viszont a segélyeknek 25%-kal való leszállítása mellett kardoskodott, mert a felekezetek máris alig bírják iskoláikat fenntartani. Végül is névszerinti szavazás­sal az állandó választmány javaslata győzött s fedezetül a villany­díjaknak 1932. július 1-től fél fillérrel való emelését jelölték meg. Ha azonban a tisztviselői fizetéscsökkentés június 30-án túl terjedne, az így megtakarított összeg szolgál a 75%-os iskolai segélyek fede­zetéül. A kereseti adó kulcsát 5, a pótadóét 50%-ban állapították meg. Az ügyvédek tiltakoznak az illetékek felemelése ellen. Az ország ügyvédi kamaráinak elnökei a minap országos érte­kezletre gyűltek össze, hogy megvitassák az illetékfelemelési rendeletnek az ügyvédségre sérelmes részét. Az értekezlet meg­állapította, hogy a rendelet az illetékek nagy részét és legfeltűnőb­ben a törvénykezési illetékeket túlzott mértékben emelte föl. Az emelések rendszerint több száz százalékosak, gyakori esetekben pedig több ezer százalékkal növelték az illetékeket. Az értekezlet tiltakozott az illetékek felemelése ellen, mert a felemelés mérvét a jogkereső közönség nem bírja el. Az emelés katasztrofálissá teszi az ügyvédek széles rétegeinek megélhetését is. Az ügyvédi kamarai elnökök országos értekezlete mindenekelőtt a rendelet törvénykezési része életbeléptetésének felfüggesztését kéri. Ugyan­ekkor kérték az ügyvédi kamarák elnökei, hogy az ügyvédek mentesüljenek az illetékek és bélyegek lerovásának személyes felelőssége alól. Városok Lapja 1931. november 1

Next