Városok Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-01 / 1-2. szám
1935. január 1. Városok Lapja biztosítása a gyarló embert hajbókolásra, fejbólintásra készteti és kritikátlanul mindent nagyszerűnek talál, amit csak az a miniszter tesz vagy mond. Másképen fest a dolog, ha alkalmunk van a bálványozott nagy ember tetteinek rugóit, okait ismernünk. Két csúnya rugója van ugyanis az emberi cselekvésnek, amelynek ha az egyike vagy másika serkenti a cselekvésre, ez a körülmény nagyon megtépázza az illetőnek az érdemeit. Ezek: a hiúság és az anyagi érdek. Ezért kell tisztán látni. Ezért kell bizonyos időnek eltelnie, míg egy nagy pozíciót betöltő ember tetteinek indítóokait, jellemének rejtett részleteit megismerjük. Mennyi nagy embert ismertünk, akiket a hízelgők tömege körül tömjénezett, amíg élt, vagy amíg hatalmon volt, amikor azonban a hatalomból kicseppent, vagy meghalt, a tömjénezők eltűntek, az illúzió, ami őt körülvette szétfoszlott s a bálvány leomlott. Többször hallottuk már emlegetni s így is van, hogy a Gyosz, vagy a Tébe mennyire keresztül tudja vinni akaratát a kormánynál. Mi ennek az oka? Az, hogyha egyszer valamiben megállapodtak, azt következetesen keresztül is viszik, amellett szilárdan kitartanak. Igaz, — és ezt mindenkinek el kell ismernie, — hogy más a Gyosznak, vagy a Tébének az összetétele, mint a Városok Kongresszusáé. A Gyosz, vagy a Tébe tagjai, vagy részvénytársasági, vagy egyéni cégek, vállalatok, intézmények. Ezeknek vezetői keresztül tudják vinni a saját igazgatóságukban a maguk akaratát. Nem így azonban a polgármesterek. A városok polgármesterei felett ott áll a tvh. bizottság, vagy a képviselőtestület, egy soktagú és különböző pártállású testület és a felügyelő hatóság! Nem mindegyik polgármester dicsekedhetik azzal, hogy azt, amit a Városok Kongresszusa ülésén elfogadott, odahaza a közgyűlésen keresztül is tudja vinni. A Magyar Városok Országos Kongresszusa nem futkozott miniszterek kegyeiért. Nem fújta fel azt, amit csinált. Talán joggal írhatják a terhére, hogy sokkal kevesebbet mutatott, mint amennyit tett. Nem választott minisztereket védnökökül, nem helyezte a Kongresszust rajta kívülállók irányítása és ellenőrzése alá. Nem azért dolgozott, hogy furfangos hírlapi jelentésekkel port hintsen a közvélemény szemébe. Aki tárgyilagosan bírálja a Kongresszus működését, az láthatja, hogy következetesen haladt Kongresszusunk a megkezdett és egy negyedszázaddal ezelőtt kijelölt útján. Ez a patinás múlt a tanúbizonysága annak, hogy erre az egyetemes érdekképviseletre a városoknak szükségük van és szükségük van a felsőbb hatóságoknak is. Nem is volt itt semmiféle zavaró momentum addig, míg a Kongresszuson kívül állók nem akarták kis pecsenyéjüket sütögetni a városok összetartásában rejlő energiának a tüzénél. Minden várost az ő törvényes képviselője, a polgármester személyesít meg és képvisel a Kongresszus keretében. Minden város polgármestere más-más egyéniség. Lehetnek eltérő gondolkozásúak, különböző képességűek, más-más temperamentumok, azonban egyben nem lehet eltérés közöttük és nem is szabad eltérésnek lenni, abban t. i., hogy Kongresszusunknak azt a közszellemét, ami a fennállása óta kialakult, tűzzel-vassal védjék meg és gondosan ügyeljenek arra, hogy ezt a közszellemet sem kívülről, sem belülről valaki meg ne sértse. Ne engedjék, hogy kívülállók a vidéki gondolat«, városi gondolat« tetszetős jelszava alatt rést üssenek és viszályt keltsenek a soraikban. E tekintetben ne hallgassanak semmiféle hatalomra. A hatalom birtokosa végeredményben egy gyarló ember, akinek az élete véges. A városok élete egy emberéhez képest, azt mondhatjuk, örök. Erre mutat az is, hogy azalatt a 25 év alatt, amióta Kongresszusunk megalakult és működik, 14 kormány és ennek a 14 kormánynak a kebelében 20 belügyminiszter váltakozott. Ezt csak példának hozzuk fel, mert hála Istennek, Kongresszusunk és a belügyi kormányzat között sohasem volt disszonancia. Igaz, hogy a polgármesterek soraiban is folytonos fluktuáció van, hiszen ma már három aktív polgármester sincs, aki ott lett volna a Kongresszus születésénél. Kongresszusunkat tehát a polgármesterek váltakozása sem befolyásolhatja. Egy állandó tényező van csak és ez a városok, a városok szelleme, ami megmarad s a cél, amit Kongresszusunk kitűzött. Ez pedig nem egyéb, mint a városok érdekeinek a megvédése és a városfejlesztés istápolása. Kongresszusunk egy negyedszázad óta nem változtatta a nevét, nem változtatta az alapszervezetét, nem kölcsönözte szervezési szabályzatát és ügyrendjét más érdekképviselettől. A Városok Kongresszusa olyan szerv és most már olyan kipróbált érdekképviselet, amit mindenek fölé kell helyezni, amely a külföldi országok városszövetségei között az alakulás idejére második vagy harmadik helyet foglalja el. Kongresszusunk élete nincs személyekhez kötve, akik ha meghalnak, akkor az intézményük összeroppan, hanem Kongresszusunkat a városok egyetemes ereje, tradíciója és szelleme tartja össze, ez élteti, ez erősíti és ez tartja fenn a jövőben is. Várhidy Lajos: Pillanatfelvételek a kőszegi városházán. írta: Jambrits Lajos ny. polgármester. Fontos dátum 1934 december 15-ike Kőszeg város életében. Visszanyerte önkormányzatát. Közel két évig csak adófizető, vagy szebben leírva »Névtelen adófizető« volt a kőszegi polgár. Csak kötelezettségei voltak, de jogai nem, mert autonómiáját felfüggesztették. De mindebből baj nem származott, sőt anyagi előnyöket kell elkönyvelni az interregnum javára. * Az alakuló közgyűlésre tömegesen vonultak fel a városatyák, hogy éljenek jogaikkal. Az 3