Vásárhely és Vidéke, 1888. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1888-07-05 / 27. szám

dolgot odaterelni, hogy az özvegyasszony fia hadmentességi jogát megnyerhette. Nem az a baj a katonai ügyosztálynál, hogy nincs ott elég munkaerő, hanem az alkalmazottakban van a hiba s szóló kijelenti, hogy a tanács javaslatára ő a napidíjast meg nem szavazza s miután a tanács nem részletezi, hogy mi­csoda munkára kell a napidíjas, elvárta volna, hogy az ügyosztály elnöke adja meg a köz­gyűlésnek a felvilágosítást, de az el se jött a gyűlésre, pedig tudhatta, hogy az ügyosztályt érdeklő kérdés van a tárgysorozaton. Szabó Mihály, Draskóczy Lajos, K­r­i­s­t­ó Lajos polgármester és Nagy Sán­dor főkapitány szóltak e tárgyhoz s miután a két utóbbi előadta, hogy a katonai ügyosz­tályt a népfelkelésről szóló törvény igen sok újabb munkával terhelte meg, melyet az ügy­osztály szervezésekor előre látni nem lehetett s igy ott a kért napidijasra az év végéig ok­vetlen szükség van, sőt azt valószínűleg ál­landósítani is kell, s a közgyűlés azon ha­tározatot hozta, hogy a tanács a jövő köz­gyűlésre tegyen jelentést a katonai ügyosz­tály munkabeosztásáról s részletesen sorolja elő, mily okok teszik szükségessé a napidíjas alkalmazását, addig pedig a napidijas alkal­maztassák, nehogy valami fennakadás legyen. Az özvegyasszony bús története pedig úgy szorult le a tárgyalásról, hogy midőn Draskóczy Lajos is erről kezdett beszélni, el­nök, főispán közbe­szólott: Méltóztassanak urak a napirendnél maradni; 10 percre már, hogy beszélnek homályos dolgokról, tapintatos eltakarásokról, a­miből itt egy szót sem ér­tünk,­­ ha valakinek panasza van, tegye meg a maga helyén, Így azután a legújabb katonaszabadítási ügy a közgyűlés előtt egy rébusz maradt, melynek megfejtését Karai­esi úrtól várja az eféle pikantériákat kedvelő publikum. Némi vitára adott még alkalmat Ko­vács István kiérdemült toronyőr kegydij­­jrigye. A tanács 60 frt évi kegydíjat ajánlott megszavazni a toronyból leszorult öreg bak­­ternek, de akadtak olyanok is, akik nem akarták ily elismerésben részesíteni a magas hivatal szolgálatképtelen rokkantját, azonban a többségben volt annyi jóérzés, hogy meg­szavazta. Juhász Mihály főügyész 4 heti, Czé­­g­é­n­y­i Géza városi mérnök 6 heti, H­o­f­f­e­r Imre kiadó 6 heti szabadságot kértek a köz­gyűléstől. A szabadságnak nálunk nincsen el­lensége s a szabadságot kérő tisztviselők ké­relme teljesittetett. Utolsó tárgya volt a közgyűlésnek egy odipsus ügy elintézéséről szóló jelentés. Irmeti Gyula rajztanár fegyelmi feljelentést tett Ke­szt­er József községi biró ellen, hogy egy ügyében törvényellenesen járt el. De a községi biró eljárását a fegyelmi hatóságok kifogástalannak találták s a jogerős határozat tudomásvétel végett beterjesztetett a közgyű­léshez is, mert most minden fegyelmi ügy­ben kelt jogerős határozatot törvény szerint a közgyűléshez beterjeszteni kell. A gyűlés végével megkönnyebbült ke­bellel oszoltak szét a városatyák; julius hó­ban törvényszünet lesz: nem lesz közgyűlés! TÁRCZA. Göthe „FAUST“-ja. (Első rész. Fordította Szabó Mihály. 1888. Nyom. a Franklin társulatnál Budapesten. Ára 1 frt 40 kr.) Göthe nem azon német írók közé tar­tozik, kiknek iránya tartalmasságuk és mély­ségüknél fogva nem mindenkire, még az igazi német emberre nézve sem hozzáférhető. Ez nem azt teszi, hogy Göthe nem tar­talmas, mély érzésű iró. Nagyon is az, hanem közte és a korabeli német irók java része közt épen az a különbség, hogy Göthe tar­talmas és mély irálya daczára sokkal hozzá­férhetőbb és érthetőbb, mint mondjuk például a szerencsétlen véget ért, magyar születésű, de német író, a szép lelkű Lenau, kinek esz­méktől terhelt művészien font sorait ugyan elolvashatjuk kétszer is, míg a költőt magas röptében kisérni tudjuk és szivébe láthatunk. A költészet titkát nem minden költő birja. A ki bírja, mint birta Petőfi és Arany és birta Heine vagy Göthe, az tud erős, mély nyelven, mégis népiesen beszélni, hogy él­vezheti munkájuk magas szépségét a műveit elme épúgy, mint a közönségesebb ész, mely költők magas röptét követni nem birja, de az egyszerűen, szája ize szerint való beszédet megérti. A nagy költők népszerűsége ezen titok­ban leli magyarázatát, és ebben Göthe Fri­gyes is, a németeknek Frankfurtban született nagy írója, a Faust doktor hírneves szerzője. A „Faust“ czímű munkája mégis az, melyet, ha valaki a német nyelvet, annak minden árnyalatát ismeri is, hogy úgy mond­juk „fogós“ megérteni. Mennyivel fogósabb tehát azt még le­fordítani. Sokat vitatták már azt, hogy mi a könnyebb dolog, egy eredeti verset megírni-e, vagy egy verset sikerültön lefordítani. Szerintem, ez nem lehet kérdés tárgya , mert tudhat bár valaki legszebben és talpra­esetten egy verset idegen nyelvből lefor­dítani, az maga is költő, ép úgy, ki ilyen verset eredetiben meg tud írni, bár nem fordít. De annyi bizonyos, hogy ki a nagy köl­tők műveit fordítani szándékozik, legyen költő maga, és legyen költő különösen, ki egy oly hatalmas és világra szóló alkotást, mint a „Faust“ — lefordítani megkísérel. Méltán keltett hát bennem is, de kö­zönségünkben általánosabban érdeklődést, mi­dőn olvastuk, hogy Göthe Faustját egy az irodalom terén rég nem, addig is Kiás irány­ban és keveset működő, élte­delén túl levő, de versírással, idegen nemzetek költészetével nem foglalkozó, inkább közügyeinkben élénk résztvevő polgártársunk, Szabó Mihály ügy­véd lefordította Göthe mesteri művét ma­gyarra. A mai gyorsan és sokat, többé-kevésbbé jó és roszat termelő irodalmi világban munka legyen az, mely a figyelmet élénkebben fel­­keltse, különösen, ha a munka olyan műnek a fordítása, mely ma elismert és koszorúzott fordítókra talált eddig is irodalmunkban. Bár Göthe Faustját többen, így a jeles műfordító Dóczy Lajos is fordította és for­dítja, mégis a Szabó Mihály fordítása irodal­munkra nézve határozottan nyereség és érde­mes arra, hogy foglalkozzék vele a kritika. Átolvasva a fordítást, a­mi legelőször ,szembe tűnik, az, hogy a munka tisztán, ért­hetően, igazi magyar stílusban van fordítva, menten minden germanizácziótól, és bár irá­lya könnyed, azt a velősséget, melylyel az eredeti dicsekszik, mégis tartalmazza. A másik fő érdeme e fordításnak a sza­batosság és a hűség. Kilátszik a soraiból, mondataiból, szókötéseiből, mennyire ragasz­kodik az eredetihez és hogy milyen bűn kö­veti annak eszmemenetét, gondolatát és ke­rülni látszik azt, hogy a fordításról azt mond­ják, hogy az szabadon van fordítva. Mindazáltal nem mondhatni, hogy a fordítás, úgy híven követve eredetijét, az ért­hetőség rovására hátrányt szenvedne. A leg­nehezebb konstrukcziókat ügyesen bonyolítja és pergeti le a fordító és van elég bő szó­kincse, hogy ott, a­hol szükségeltetik, és a­hol talán magyar szót bajos volna az „echt“ német kifejezésre találnia, elővegye ritkábban használt, elavult, de igazi magyar régibb sza­vainkat is a szótárból, sőt népies tájszókat és kifejezéseket is használjon. E tekintetben ér­dekes e fordítás nyelvészeti szempontból is. Egy van, mit a fordításnál nélkülözünk, s a mi meg van Dóczynál: a bájos, zengze­­tes költői nyelv, a pattogó jámbusok és a jó rímek. Ezeket pótolja Szabó fordításában az erőteljes nyelvezet, de több helyütt veszi észre az olvasó, hogy sántítanak a verslábak s hogy a rímek nincsenek mindenütt csiszolva s köznapiak. Ezen hibák a különben érdemes munkának külső értékét minden esetre csök­kentik. Czikkünk nem akarván kritika, csak is­mertetés lenni, tartózkodunk az összehasonlí­tástól s nem böngészszük ezúttal ki a lapi­­dáris helyeket, mik aránylag csekélyek s a sok szép közt elenyésznek, inkább megismer­tetünk a fordításból néhány helyet a javából, hogy azokban olvasóink is gyönyörködhes­senek. Az előjátékból álljon itt a költő ezen szép beszéde: KÖLTŐ. Add vissza nekem hát ama kort! Midőn fejlődőben valók, Keblemben még az érzelem forrt, S a dal után dal születik. Felhő borítá a világot, A bimbó még ígért csudát, Szép völgyeken haladtam át Szakgattam a sok szép virágot. Szegény valék, volt mégis mindenem,­­ Valóra vágyam, csinytevésre kedvem. Add vissza mind az indulatokat! A kínzó kéjt, az üditő gyötrelmet, A gyűlölséget, a szerelmet, Add vissza ifjúságomat! A három arkangyal beszédét is közöl­jük, az erőteljes irály jellemzésére: RAFAEL. Testvéri karban versenyt zengve, Kezdettől fogva mint tévé, Halad a nap nagy mennydörögve, Előszabott útján elé. Üdíti vidítja sugára Az angyalt. Meg nem fejthető Miként van ? De Isten világa Mint kezdetben volt, oly dicső. GÁBOR. Megfoghatatlan gyorsasággal Kering a föld köröskörül, Elárasztottan most sugárral, Majd borzasztó éjbe merül. Hullám s tajték, föl föltolongnak A tenger szirtes mélyb­ől, A tenger a sziklák forognak, Örökké a körben körül. MIHÁLY: Tengerről földre, vissza onnan, Versenyt üvöltnek vad szelek, És egybefüggő lánczolatban Pusztítanak, dühöngenek. Gyújtó villámok lobbanását, Erős dörgések követik ; De napjaid szelíd folyását, Tisztelik Uram! követid. Faust töprengő monológjából sikerült részlet ez: Éljen tovább igy a kutya ! Hozzád fordulok, Mágia ! A szellemek hatalma, s oktatása, Majd rávezet tán, a titkok nyitjára, Hogy arczpirulva ne beszéljek Olyan dolgokról, a­mikhez nem értek. Ismerjem meg: mi tartja fent A világot, a végtelent? Lássam , mi mint hat, mint csirádzik a mag­a Ne tapogassak, mint a vak. Te! kivel együtt virasztottam át: Itt asztalomnál annyi éjszakát, Oh teli hold ! csak utoljára Pillantanál ma le lelkem kínjára! Meglátogattál bús Barátom! Midőn rágódtam a könyvön s firkákon. Ők­ bár járhatnék fényednek árjában A barlangok közt, s fenn a hegytetőkön, A szellemekkel és azok nyomában Lebegnék, fényedben úszó mezőkön, S a felüditő harmatban törödve, Tudákosságom szennyét moshatnám le! Az angyalok és nők karának sikerült verseiből igazán szépek a következő strófák: ANGYALOK KARA. Krisztus feltámadott! Halandó emberek! Ünnepet üljetek! Üljétek meg bűn ! Az eredendő bűn Megbocsáttatott. Újdonságok. — A tiszántúli ev. ref. középiskolai ta­náregylet f. é. közgyűlését, mint fentebb közöl­jük, holnap és holnapután tartja nálunk. A közgyűlés színhelye a főgymnasium nagy épü­letében a diszterem­ ülései nyilvánosak s ajánlják azok látogatását műveit közönségünk szives figyelmébe. A gyülekezés, a vidéki ven­dégek érkezése a Csaba felől jövő délutáni vonattal történik. Az érkező vendégeket kü­lön a tanári karból kiküldött elszállásoló bi­zottság fogadja a pályaudvaron. Estve 8 óra­kor a női kerti fedett sátorban a városi ható­ság által rendezett ismerkedési estély lesz, melynél a teríték egy-egy személyre 2 frt. Holnap d. e. 9 órakor veszi kezdetét a köz­gyűlés a fentebb közölt tárgysorozat mellett; d. u. 2 órakor a „Sas“ nagytermében közebéd lesz, melyre előjegyzéseket szintén­­2 írttal lehet tenni. A közgyűlésen leendő részvételü­ket, a­mennyire azt legjobb forrásból merítve tudomásul vehettük, az egyesületnek követ­kező tagjai jelentették be : Debreczenből Gé­­resi Kálmán egyleti elnök, Elek Lajos, Sinka Sándor, Nagy Pál, Dóczi Imre, Dr. Öreg Já­nos, Beczner Frigyes, Orosz István, Dr. Ba­­czoni Lajos tanárok, Békési Gyula tankerü­leti főigazgató, Szabó Antal ügyvéd. Békés­ről : Osváth Ferencz, Török Gábor, Faragó János tanárok; Szatmárról: Szathmáry Sámu­el tanár nejével. M.-Turról: Ambrus Péter, Füredi Lajos, Bodolay László tanárok és Tur­­gonyi Lajos lelkész. K.-Tarcsáról: Szabó Já­nos esperes. N.-Enyedről: Gyulai D. Kálmán tanár. Kecskemétről: Katona Mihály tanár. A debreczeni tanárok a szomszéd Szegedre kirándulást is terveznek; ugyan e közgyűlés alkalmával mutatják be magukat a főgymná­­siumunk megüresedett két tanszékére legutóbb megválasztott új tanáraink: Gyulai D. Kál­mán és Hantz Jenő is. Kollegáik szívélyes fogadtatására az itteni tanári kar már napok óta készül s a vendégek fogadtatásban és el­látásban szintoly magyaros vendégszeretettel fognak találkozni, mint 1879-ben, a mikor először tartották itt közgyűlésüket.­­ A rom. kath. iskolaszékhez Gyetvay Antal 42 évet a tmügy szolgálatában eltöltött érdemes tanító nyugdíjazása iránt folyamodott. Bernátsky Ferencz plébános, iskolaszéki elnök, a zárvizsgákról beterjesztett jelentésé­ben nagy dicsérettel emlékezett meg az ősz­i tanító működéséről s miután tanítványainak vizsgája is oly kitűnően sikerült, hogy az egyház­­ iskolái között első helyen állott, azon indít­ványt terjesztő a vasárnapi iskolaszéki ülés elé, hogy keressék fel az ősz tanító, hogy még egy évig tartsa meg állását; azonban az iskolaszék ezen indítványt a határozott lemondással szem­ben nem látta czélravezetőnek s tekintettel az egyház szerény pénzügyi viszonyaira, 300 frt évi nyugdíjat szavazott meg részére, állomásá­nak betöltésére pedig pályázatot hirdetni ren­delt. Ugyanezen iskolaszéki ülésen az egyház­nál alkalmazott T­ó­t­h Károly, Doh­y Mihály, Kiss Antal és Visz­lay György okleveles tanítók az egy évi próbaszolgálat után vég­legesítettek. — Masíroznak a katonák... A városunk­ban állomásozó huszárszázad ma reggel távo­zik el városunkból az aradi hadgyakorlatokra s vissza sem tér hozzánk, mert a őszszel az ezred felső Magyarországon fog elhelyeztetni. Városunkba ősszel a 15-ik huszárezred egy százada fog jönni s ennek részére egy tiszt már ma reggel 6 órakor át is vette hatósági küldöttségünk jelenlétében a távozó huszár­század parancsnokától a sorházi laktanyát. — Távozó huszárainknak szerencsés utat és jó stácziót kívánunk!­­— A községi felső népiskolák zárvizs­gái szokatlan és eddig nem tapasztalt érdek­lődés mellett tartottak meg. Hétfőn délelőtt 8 órától fél 1 óráig és délután 3 órától fél 9-ig volt a felső fiúnépiskola vizsgája, melyen nem csak a közs­­iskolaszék elnöke és négy tagja, hanem a polgármester és tanügyi tanácsnok s a délelőtti vonattal megérkezett ki­. tanfel­ügyelő is jelen voltak. A tanulók minden tantárgyból megvizsgáltattak és mint értesü­lünk az eredmény a múlt évinél sokkal jobb volt; hogy miként fog a hivatalos jelentés szólni, azt bizonyára néhány nap múlva meg­tudjuk.­­ A felső leányiskola vizsgája ked­den volt, szintén a fentnevezettek jelenlétében. Ez alkalommal is bebizonyult azon paedagó­­giai elv, hogy a vizsga valamely iskola mű­ködését illetőleg egyáltalában nem mérvadó, mert a tanítványokon nagyon észrevehető volt a szokatlan nagyszámú jelenvoltak okozta iz­galom és félelem, mely, ha azután egyik-má­sik tanerőn is erőt vesz, mi sem természete­sebb, hogy az eredmény nem olyan, mint a­minőt vártak. De lehetetlen egyet fel nem említeni és ez azon visszás, sőt mondhatni helytelen eljárás, hogy egyik-másik hivatalos és nem hivatalos vendég, meglehetős hangos megjegyzéseket tesz úgy a növendékek, mint a tanerők netalán tapasztalt, néha csak épen állítólagos hibáira. Ennek a vizsgán helye nincs, mert ez nem csak zavarja a vizsga me­netét, de a tanítók tekintélyét is lerontja a­­ tanítványok előtt és ha ezt czélozták az ille­tők, akkor bizonyára jobb eszközhöz nem is folyamodhattak volna; de hogy a tanügynek nem jó szolgálatot tesznek ily fellépésekkel, az bizonyos. — Az izr. hitközség elemi iskolájának évi zárvizsgája f. hó 1—4. napjain tartatott meg. Az eredmény a különböző osztályokban többé-kevésbbé jó ; az érdeklődés az­ iskolai elöljáróság, valamint a szülők részéről igen élénk volt. Megható ünnepély is volt ott va­sárnap délután 5—6 óra között a Il-ik elemi vegyes osztályban, melyet ez évben Engel Sándor vezetett. Ezen veterán tanító a hely­beli hitközségben eltöltött 33 évi működés után nyugalomba lép, miért is első­sorban tanítványai vettek búcsút tőle, kiknek nevé­ben Kiss Katinka intézett megható búcsú­szavakat hozzá és emlékül az osztály arczké­­pét nyújtotta át. Majd a tanítótestület nevé­ben Horovitz Jakab tanító ecsetelte a visszalépő kortárs 33 évi működését, mely után istentől áldott életet kívánt; emlékül a tanító testület részéről szintén egy arczkép­­gyűjteményt adott át, melyből­­tüntetőleg egyedül Strausz Adolf tanító arczképe hi­ányzott. Végül a hitközség nevében Dr. Iritz Ignácz iskolaszéki elnök mondott köszönetet a nyugalomba lépő tanítónak, a tanügy terén kifejtett hosszas buzgó munkásságáért, mely elismerésekre az ősz tanférfiú meghatottan válaszolt és mondott köszönetet. A szép bú­csú-ünnepély karénekkel ért véget. — Uj ármentesitő’ társulatot akarnak szervezni velünk szemben a Tisza túlsó part­ján. A csongrád-percsorai társulat érdekelt­sége a múlt héten tartott Csongrádon értekez­letetet, melyen képviselve voltak Csongrád, Felgyő, Csany, Mindszent, Kecskemét, őrgróf Pallavicini és a Károlyi grófok. Az értekez­leten gróf Károlyi Sándor elnökölt, a ki tu­datta, hogy a társulás az ártérfejlesztés alap­ján fog foganatba vétetni, s hogy az emelendő gátak hozzávetőleg 2 millió 700 ezer írtba fognak kerülni, melyhez az érdekeltség 1 millió 500 ezer írttal járulna, a többi az államot terhelné. Az érdekeltség ideiglenesen Csong­­rád város, Algyő, Csany és Pallavicini őrgróf érdekeltekből alakult meg, Kecskemét város, Mindszent s a többi ártérfejlesztés folytán érdekeltek kijelenték, hogy tiltakoznak a társu­

Next