Vásárhely és Vidéke, 1888. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1888-11-08 / 45. szám
Hódmező-Vásárhely, november 8. 15-ik szám. 1888. hatodik évfolyam Előfizetési dij: Egész évre 4 írt Félévre . 2 írt Negyedévre 1 írt Egyes számára 8 kr. HIRDETÉSEK jutányosan közöltétnek. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. -------------------&£ Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főuterán, III. tized Lengey-féle házban.4 Ą* ------------------------›S?V Városunk története. Még a törvényhatósági bizottsági tagok jóváhagyása szükséges, és jogérvényesen elhatározott dolog lesz Hódmező-Vásárhely városa történetének megírása. Hogy a városi tanács ez irányban megtette a szükséges lépéseket, méltó öröm tölti el mindnyájunk szívét, kik városunkat, ezeket a rögöket, melyek idekötnek, szeretjük, mint a gyermek a dajkáló anyát, ki őt táplálja. Ha meg lesz írva Hódmező-Vásárhely városának története, úgy leszünk vele, mint az ősöket századokig kimutatni tudó büszke utód, ki amazok fényes sorára önérzetesen tekintve kiálthat fel, ime, ezekből lettem, ezek erényein táplálkozom és ezek múltja ad nekem erőt a jövőre, és irányt, hogy mint kell élnem a haza és társadalom javára, így leszünk mi is, ha megírva látjuk majd városunk történetét. Ezen város lakossága büszkén mutathat majd a századok hangya szorgalmú múltjára, melynek következtében ez a város létesült, és ma az, ami az országnak egyik első rangú, legtisztább magyarságú városa. Eddig úgy voltunk, mint a korán árvaságra jutott gyermek, ki sem apját, sem anyját, sem múltját nem ismerte, és csak azt tudta, hogy van. Mi is csak azt tudtuk, hogy vagyunk, de ha történetünk megírva tesz, e város minden egyes lakosa tudhatja, voltunk is és a múltnak fényes képeiből bizton merítheti majd a reményt, hogy leszünk is. A városok, törvényhatóságok történetének megírása abból az alkalomból került felszínre, hogy a nemzeti lelkesedés hazánk fennállásának ezredéves ünnepét határozta megülni. Ezen ünnepélynek szellemi nívóját a városok, vármegyék történetének megírása nagyban fogja emelni kétségtelenül. Tolna megye közönségének megkeresése folytán 1885. év ápr. hó 14-én tartott közgyűlésünk azt határozta, hogy adjon a tanács véleményt, váljon a város monográfiája a czélnak megfelelőleg megirható-e s ha igen, pályázat, vagy megbízás útján történjék-e az? és tegyen javaslatot a felkérendő szó és a tiszteletdíj mennyiségére nézve. Tolna megye hazafias közönsége hangsúlyozta átiratában, hogy a városok és törvényhatóságok elsősorban hivatvák, hogy hazánk ezredéves fennállása jubileumára az ünnep szellemének megfelelő művel, történetek megírásával, annak fényét és emlékének maradandóságát mozdítsák elő. A városi tanács a nagy horderejű megbízatás fontosságát felismervén és ez ügyben elhamarkodott lépést tenni nem óhajtván, már 1886. évi február 16-án érintkezésbe tette magát a közművelődési bizottsággal, egyúttal pedig Szeremlei Sámuel ref. lelkész, ismert egyháztörténeti íróval, kiről köztudomású volt, hogy városunk történetének adatait régebben gyűjti s feldolgozza. Meg lett beszélve városunk története megírása a főbb vonalakban, hogy az történeti okfejtő előadással s az érdekesebb oklevéltári adatok közlésével 2 kötetben 100 ívnyi tartalomban, felölelve a közművelődési és ipari dolgokat, tekintettel a helyi érdekesebb társadalmi viszonyok fejlődésére, hassék meg, Szeremlei Sámuel pedig már akkor felkéretett az adatok gyűjtésére. A folyó évi november 3-ai tanácsülés a közművelődési bizottság azon ajánlatát, hogy tekintettel azon nehézségekre, melyekkel városunk történetének megírása összekötve van, tekintettel arra, hogy ezen műnek olyannak kell lenni, hogy annak a nemzetköztörténet minél behatóbb hasznát vegye, tekintettel, hogy a törvényhatósági bizottság bírálati joga a feltételekben fentartva van, azon feltételeket, melyek szerint Szeremlei Sámuel a művet megírni hajlandó, elfogadásra ajánlja. A városi tanács ezen feltételeket szintén magáévá tette és a legközelebbi közgyűlésre e tekintetben véleményes jelentését be fogja terjeszteni. E szerint, miután az 1889. évi költségvetési előirányzatban e czélra 400 frt van felvéve, 1890-től kezdve 2600 frt 5 éven keresztül öt egyenlő részletben a költségvetésbe az irói tiszteletdij fedezésére felveendő teend, mert a mű évenkinti tiszteletdija 30 frt, és az egész 100 nyomtatott ívre terjedő műé 3000 frt leend. Kéri majd a tanács, hogy a szerződés megkötésére felhatalmaztassék. A kinyomatás iránti intézkedés a mű elkészítése után fog megtétetni. Eddig haladt elő városunk történetének megírási ügye, és most már csak a közgyűlésen áll, hogy arra megadja a szankcziót és a mű megírásával megbízott Szeremlei Sámuel munkához kezdhessen. A mű megírásának feltételeit mi nem csak elfogadhatónak találjuk, de városunkra nézve határozottan előnyösnek is. Szeremlei Sámuel lelkészben olyan szót kap városunk monográfiája, kit e téren múltja, nagy tudományossága, alapos ismeretei, előkelő írói állása kvalifikálnak s ki majdnem két évtized óta lakván városunkban, minden ügyeinket jól ismeri, mert velünk élt. A mű megírásának anyagi feltételeit is előnyösnek tartjuk; a szomszéd Szeged, Szabadka, vagy épen Kolozsvár városa történetei sokkal többe kerültek, és azon összeg, melyért az író e mű megírását elvállalta, mondhatni jelentékeny részben felemésztődik az utazások és utánjárásokban, melyeket az írónak más városok és családok levéltárai felkutatására tenni kell. Erős a hitünk, és városi bizottsági tagjaink hazafiságától bizton reméljük, hogy ezúttal és ebben a kérdésben nem fog szűkmarkuskodni, hanem a tanácsnak ez ügyben beadandó javaslatát egy szívvel lélekkel fogadva, ki fogja mondani, hogy: irassék meg Hódmező-Vásárhely története. Mert sok okunk van nekünk is, és lesz az utódoknak is, hogy a múltak történetét ismerjük. Hirek a tanács köréből. A belügyminiszter a város házi pénztáráról 1887. évre szerkesztett zárszámadást jóváhagyta. — Kovács János fogyasztási adópénztári ellenőr ezen állásáról lemondott. — A vallás és közoktatási minisztérium a községi felső leányiskola fenntartási költségeinek részbeni fedezésére az 1887—88 iskolai évre 1520 frt államsegélyt engedélyezvén, az a közpénztárba beutalványoztatott. — A helybeli ref. egyház az általa újonnan felállított mártélyi tanyai iskola okleveles tanítója , Balog Pál részére, a f.iskola év elejétől 100 frt városi segélyt kért folyóvá tenni, azonban a tanács, miután a f. évi költségvetésben erre fedezet nincs, s az összes előirányzott tanyai tanítói létszám betöltve van, a kérelmet csak jövő év január 1-től találta teljesíthetőnek. A város részére szükséges nyomtatványok és irodaszerek szállítására f. hó 26-án d. u. 2 órakor a város közházánál Szikszay Dénes tanácsnok vezetése alatt árlejtés tartozik. A susáni gyermekmenhely bérlete jövő év ápr. 24-én lejárván s a jelenlegi épületet a tulajdonosok eladván, a tanács megbízta Szikszay Dénes tanácsnokot és Halmi János iskolaszéki elnököt, hogy egy kibérlésre alkalmas házat hozzanak javaslatba. Müller Sámuel szabónak a városi szolgaszemélyzet részére készített ruházat fizetlen szállítási árában 1339 frt a közpénztárból kiutalványoztatott. — A városnak a helybeli régi takarékpénztárnál levő 8125 frt függő adóssága törlesztésére a kamatokon kivül 625 frt lefizettetett. — A Mária-Valéria óvodánál különféle javítási munkálatok, a tető bekátrányozása s az intézetvezető lakásának kifestése elrendeltetett, amire vásártéri rendezetlen viszonyaink között valóban szükségünk van s ennek a szabályrendeletnek a megszületésére nem volt elég négy esztendő ! Az iparosok és kereskedők tehát nem minden alap nélkül kérik az áru-bódékra vonatkozó határozat felfüggesztését, mert a tényleges viszonyokat egyszerűen eltörölni, anélkül, hogy előre meghatározva legyen, mi fog utána következni, nem lehet. Részünkről az áru-bódék kérdését a vásártéri szabályrendelettel együttesen tartjuk csakis megoldhatónak s bár kijelentjük, hogy a vásártéri bódékat jelenlegi helyükön közszépészeti tekintetekből kifogásolhatóknak tartjuk, azt hisszük egy kis jóakarattal találni fog utat és módokat a városi hatóság, hogy ez a kérdés is úgy oldassék meg, hogy a városi közérdekek se szenvedjenek csorbát s az érdekelt iparosok és kereskedők is megnyugtatva legyenek. Városi ügyek. A városi törvényhatósági bizottság f. hó 14-én, szerdán fogja tartani rendes havi közgyűlését, mely alkalommal tárgyalás alá kerülnek , a tisztviselői nyugdíjszabály, városunk történetének megiatása, a csomorkányi út kikövezése, Gyetvay Antal nyugdíjügye stb. A gyűlésre felhívjuk a bizottsági tagok figyelmét. A vásártéri árubódék ügyében a városi tanács a következő végzést hozta : „A törvényhatósági közgyűlés 1886 évi 364 számú jogerőre emelkedett végzése alapján a vásártéren levő sátrak tulajdonosai ezennel felhivatnak, miszerint a vásártéren levő sátraikat I. 1888-ik évi deczember hó 31-ig a vásártérről eltávolitani kötelességüknek ismerjék, egyszersmind figyelmeztetnek a sátortulajdonosok, miszerint az említett határidőn túl az országos vásárok alkalmára, illetve tartamára csakis szétszedhető s igy a vásár után azonnal eltávolítható árusátrakat állíthatnak fel s azokat a vásár után azonnal eltávolitani tartoznak, továbbá hogya jelzett módon felállítható árusátrak a netáni visszaélések meggátlása tekintetéből hatósági ellenőrzés tárgyát képezik. A törvényhatósági közgyűlés hivatatt 1886 évi 364 sz. végzéséből folyólag az iratok kiadása mellett megbizatik az ez ügyben korábban 1884 évi 321 közgyűlési sz. a. kinevezett bizottság, miszerint a vásártér rendezésére és a vásári rendtartásra vonatkozólag szabályrendeletet dolgozzon ki, s azt további eljárás végett ide mielőbb terjessze be. Mivel a kapitányi hivatal, továbbá az iratok kiadása mellett Nagy Sándor főkapitány mint bizottsági elnök, végre a vásártéri árubódé tulajdonosok végzésileg értesíttetnek.“ Ezen határozat minden esetre nagy lisszahatást fog kelteni a kereskedők és iparosok körében s mint értesülünk, máris megindult a mozgalom, hogy a törvényhatóság által az árubódék eltávolítására vonatkozó határozat végrehajtása felfüggesztessék. Az érdekelt iparosok és kereskedők ugyanis sérelmesnek találják magukra nézve, hogy a közgyűlés 1886 évi határozatáról mindeddig értesítve nem lettek s a közgyűlés határozatát a miatt jogerőre emelkedettnek nem tekintik, az áru-bódék eltávolítását pedig határozottan perkorrestálják, mert az 1886 évi közgyűlési határozat oly feltétellel mondta ki az 1888 év végére az áru-bódék eltávolítását, hogy ezen időre a vásártéri rendezésére és a vásári rendtartásra vonatkozó szabályrendelet megalkottatik, ami pedig máig sem történt meg-Ilát biz’ az furcsa egy kicsit, hogy mint a fönti tanácsvégzésből is kitűnik, a törvényhatósági közgyűlés még 1884-ben elrendelte egy vásártéri szabályrendelet kidolgozását, Bécsi levél, Bécs, 1888. nov. 4. Itt az ősz ! Jobban mondva : a tél küszöbén állunk! Mig maga a nagy természet téli álomra hajtja fáradt fejét, addig a kihalt császárváros uj életre ébred. Vidám élet pezseg utczákon, tereken , kávéházakban. A boldog családapák hazatértek üditő nyaralójukból egy csomó egészségtől duzzadó gyermekkel, s egyetlenegy beteg tárczával. — Hej ! Pedig annak a beteg tárczának dehogy van ideje a felüdülésre! Itt az ősz, az apák, a férjek rémeivel, báláival, hangversenyeivel, színházaival együtt. S ha Bécs a zene, a színházak városa volt eddig, úgy az idén kétszeresen az! Az ünnepélyességek egész sorában ringathatták és ringathatják magukat a boldog bécsiek. —■ Csak a lefolyt hetekben volt az új „Burgszínház“ ünnepélyes megnyitása, s egyszersmind a réginek ünnepélyes bezárása. Elképzelhető, mily lelkesedéssel, rajongással tódulnak a bécsiek az „első német szinház“ (s joggal mondható) ez uj, ez igazán remek palotájába, hol új diadalokat szerzett már eddig is a magyar születésű volt szabólegény, s most a nagynevű, dédelgetett színész: Sonnenthal. Természetesen íveket írhatnék össze az ünnepélyességről, a lelkesedésről, stb, ha nem tudnám, hogy kedves fühljeim úgy is eleget olvashattak erről a lapokban, én pedig hetek hosszú során át csaknem agyon kínoztattam a bétei sajtó folytonos nagyzó hangjától, phrasisaitól, elannyira, hogy most örülök, ha hallgathatok. Egy másik, szintén érdekes újdonság volt az úgynevezett „Josefstädter Theater“ századéves fennállásának megölése. A Josefstadti színház a M'bohózat, az alsó komikum tanyája. Aki igazi műélvezetet keres, az oda ne menjen, mert vajmi keservesen csalódva hagyja oda Thalia szent otthonát, azonban akik könnyű szórakozásban lelik élvezetüket, kik a bécsi népet s annak humorát akarják megismerni, azok e házban meg fogják találni azt, amit keresnek. Most pedig senki másról ne zengj lantom, mint magáról Sarah Bernhardról. Igen ! Sarah Bernhardról! Valamint Bpesten, úgy itt is hetekkel előbb megütötte a nagy dobot a reklám királynője, a művészetéről és soványságáról világhírű franczia asszony. Elképzelhető, hogy az alkalom meglévén, a jó bécsiek mennyi jó és rosz életet faragnak, s hogy a beszéd tárgya folyton csak ő. Előadásait már megkezdte, elképzelhető rendkívüli érdekeltség mellett. De az érdeklődést meg is érdemli! Hogy fogalmat alkothassunk művészetéről, látni kell őt. Ezen nő közönséges, inkább csúnyának nevezhető arcza a színpadon hajoló lesz. Ha megszólal a szenvedély hangján, elragad bennünket ; ha ajkairól folynak azok a csengőbongó, szívig ható, édes szavak, ha beletekintünk két szeme tüzébe, ellenállhattad erővel ragad magával, elfelejtünk mindent, arcza csúnyaságát, el azt a kis keresztvizet, s hallgatunk elbűvölve, lebilincselve!...