Vásárhely és Vidéke, 1889. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1889-10-10 / 41. szám
ódmező-Vásárhely, október 10. 41-ik szám. 1889. hetedik évfolyam *18,---■------------—A. Előfizetéseket és hirdetésekket elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fontczán, III. tized Lengey-féle házban. c£ se ------------------ sz-------------------& Előfizetési dij: egész évre 4 frt félévre . 2 frt Negyedévre 1 frt igyes számára S kr. HIRDETÉSEK arányosan közöltetnek. -5, S-----------------— »V Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. A szobor-ügy. Sajnálatos és szerencsétlen állapot, melybe a szent János szobor helyírdésével bonyolódtunk. Évek óta foly makacs küzdelem, mely sebesülteket hagyott a csatatéren; évek óta próilják a városi hatóságok és az érdemlt egyházközönség valamely megolásra juttatni, — és évek múlva ma istt vagyunk, ahol voltunk, a dolog ey lépéssel sem haladt előre. A róm.ath. iskolaszék múlt vasárnapi gyűlésben tárgyalta ismét a szobor ügyet közigazgatási bizottság ismeretes határzata alapján, mely a tanácsot újabb gyességi próba megtételére utasítá. Esz iskolaszék megmaradt azon határolta mellett, hogy a szobor maradjon it, ahol eddig volt, az egyházközség imák eltávolításába nem egyezik bele. Sajnálatosnak és szerencsétlennek érezzük ezen állapotot elsősorban sért, mivel felekezeti kérdések bolygatsát, a vallásos szenvedélyek felébresz■sét s ébrentartását mi ilyennek tartjk. A felekezeteknek egymás közti és íját keblükben való békéje, nyugalma iy ideál előttünk, melynek elérése minőn becsületes, jó szándékú polgár kédességét képezi. És az odiosus ügyben nyugalmat zavarja meg egyrészt ingában a r. kath. egyházban, melyek kebelében a hivek nehány év előtt cményen összetűztek egymás között, másrészt összeütközésbe hozza az egyázközséget a politikai hatósággal, mit ivánatosnak s örvendetesnek szintén ám fog senki sem tartani. De utóvégre a szent .János szobrunk helykérdése napirenden van, aztalahogy mégis csak meg kell oldani, s. hamu még mindig szikrákat rejteget, zokat el kell nyomnunk, ha azt nem karjuk, hogy újra tűzre keljenek ésuszítsanak. Higgadtan és elfogulatlanul mondjuk el nézetünket, nem tévesztve szem elől azt, hogy mi az igazságot és általa az összességet szolgáljuk. Kétséget nem szenved, hogy a sz.lanos szobra emberemlékezet óta áll mostani helyén; régebben mint a reformátusok uj temploma és mint az iz■aeliták szomszédos zsinagógája. A hosszas birtok törvényeink szerint meszszeható jogokat szül, melyeket a bírói hatalom is hathatósan oltalmaz. Az elbirtoklás ezen ténybeli és jogi momenuma elvitázhatlanná teszi a róm. kath. egyház híveinek azon jogát, miszerint az u. n. kispiacztéren a szent János szobornak helye legyen, még pedig olyan helye, hogy ott a szokásos körmenetek megtartathassanak és a hivek íjtatosságukat háborutlanul végezhessék, azt hisszük, hogy a r. kath. egyházközség híveinek ezen jogait senki kötégbe vonni nem fogja s nem is akarja, mi annyival inkább lehetetlen, mert zen jogok nem csak virtualiter létezik, hanem valósággal és folytonosan ■yakoroltattak. A Nagy András János-féle ártézi ut fúrása zavarta meg ezen állapotot, s ez nyitá meg forrását azon kínosonfliktusnak, melynek öt év óta nem agyunk képesek végét szakítani. A ut medenczéje közvetlenül a szobor lőtt oly módon emeltetett, hogy azttakarja és körmeneteknek s szertartsoknak a szobor előtti tartását lehetetlenné teszi. Itt történt meg a legfőbb hiba: szülőanyja a többinek, talán valamennyinek. Pedig mi meg vagyunk győződve, hogy sem a kút nagyérdemű épittetőjének intenzióit, sem a közönség érdekeit nem sérti vala a medenczének oly helyen való felállítása, ahol az a szent János szobornak nincsen útjában. A hatóság — úgy tetszik — ez utóbbi körülményre súlyt nem fektetett és nem volt elég figyelemmel ily kérdések kényes volta iránt, a r. kath. egyházközség, vagy ennek erre hivatott közege pedig nem tiltakozott a medenczének felállítása ellen és nem hangoztatá az egyház jogait, amint hangoztatja most. És itt találjuk mi a punctum salienst, melynek alapján — az érdekelt felek részéről történt mulasztás folytán — erkölcsi kötelességük mindkettejüknek mindent elkövetni, hogy a dolog békés módon egyenlíttessék ki. A mulasztás mindkét részről megtörtént, tehát mindkettőnek azon kell lennie, hogy az jóvá tétessék. Mi módon véljük ezt kivihetőnek, erről lapunk jövő számában fogjuk nézetünket elmondani. Társulati közgyűlés. A körös-tisza-marosi ármentesítő társulat f. hó 8-án, kedden délelőtt tartotta városunk székházában Károlyi Tibor gróf elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A közgyűlés lefolyása csendes, szinte meglepően csendes volt; alig akadt egy-két felszólalás, de ez sem oly természetű, mint az előző közgyűléseken, mikor még viharzottak a kedélyek s egy-egy felszólalás órákig tartó vitára s az érdekeltség különböző részeinek egymással való harczba szállására nyújtott alkalmat s a harcz meg sem szűnt addig, mig a szavazás el nem dönté a küzdelem sorsát. Ha figyelembe vesszük, hogy a közgyűlés reggel 9 órától déli 12 óráig teljes befejezést nyert, szinte hihetetlennek tűnik fel előttünk, hogy itt ugyanaz az érdekeltség tarta közgyűlését, mely csak a nem rég múltban is reggeltől éjféli 12 óra utánig gyülésezett s még akkor is harczias hangulatban, a Philippinél , találkozás reményében oszlott szét. Valóban nagyon megváltozott a közgyűlés hangulata. De a népessége is. Mert máskor tömegesen jöttek össze a nagy érdekeltség minden részéből a közgyűlési tagok, s most a társulati tisztviselőkön kívül alig 10— 15 vidéki érdekelt jelent meg, sőt a helybelieknek is nagy része — otthon lett volna feltalálható. És ha kérdjük: vajjon mi lehet az oka ennek a feltűnő érdeklődés hiánynak, sajnosan kell rá kiszólnunk, hogy semmi más, mint az apathia. A társulati érdekeltség zöme kezd nem törődni sorsával, vagyis jobban mondva beletörődni a kényszerű helyzetbe, melyen nincs módjában változtatni. A társulat autonómiája olyan, hogy a döntő szót mindenben a kormány mondja ki, s miután az érdekeltség azt kezdi tapasztalni, hogy a legfontosabb kérdésekben a társulati többség szavát elnyomja a felsőbb hatalom, az apathia nagyon természetes okokra vezethető vissza. Csak az ideiglenes kirovások ügyét hozzuk fel. Köztudomású, mily óriási sérelmek kutforrás ez évek óta és hasztalan ellene minden erőlködés. Több mint hatvanezer hold föld van az érdekeltségbe bevonva oly terület, mely a műszaki munkálat már kész adatai szerint nem tartozik az ártérbe és a társulat kénytelen ezen területeket jobb tudomása és szándéka ellenére is tovább terhelni, mert a kormány nem engedi meg, hogy a kirovások helyesbítessenek. Az érdekeltség tehát kezdi elveszteni érdeklődését a társulati ügyek iránt, s ennek jelenségeit bőven tapasztalhattuk a keddi közgyűlés lefolyásán. A közgyűlésről a következőket írhatjuk. Jelen voltak: gróf Károlyi Tibor elnök, Schmidthauer Antal miniszteri kiküldött, Novák József, Gosztonyi Sándor orsz. gyűl. képviselők, id. Dáni József Kompokról, dr. Lázár György és Pálfy Viktor Szegedről, Bánffy Gyula, Füzesséry Kálmán, Boross Samu Makóról, Sarkadi Nagy Mihály polgármester Szentesről, Mikolay István Orosházáról, Kovács Imre Mágócsról, Pesehina Ede Kerekegyházáról, Mezey Lajos Békésről, Kovács Ferencz, Dobossy Lajos, Garzó Imre, Konstantin György, Kristó Lajos, Juhász Mihály, Pokomándy Imre, Nagy András János, Lukács István stb. Elódmező-Vásárhelyről, a társulati tisztviselők közül: Fekete főigazgató, Rupcsis főmérnök, Pokomándy és Sima szakaszigazgatók, Szathmáry ügyész, Nyáry titkár, Hegedűs számvevő. Elnök a gyűlést megnyitván, felolvastatott a főigazgató terjedelmes évi jelentése, melyből közöljük, hogy az ártérfejlesztési munkálatoknak az 1891. évi kirovások eszközléséig leendő befejezését a főigazgató kilátásba helyezi. Kovács Ferencz az alelnökségről lemondván s ezen tisztet továbbra, a központi választmány és a közgyűlés utóbbi felkérése daczára sem vállalván el, helyébe egyhangúlag Garzó Imre lett megválasztva, ki az alelnöki széket csinos beszéd mellett s éljenzések közt foglalta el. A szentandrás-öcsödi végleges töltés terve és költségvetése elfogadtatott. A földmivelésügyi miniszternek a kósdi zsilip tervének módosítására vonatkozó rendelete, tudomásul vétetett. A társulat gátvédelmi szabályai oly irányban módosíttattak, hogy a körösi szakaszon a köröstarcsa-gyomai, és a kákafoki ideiglenes gátak, mint másodrendű védvonalak továbbra is fenntartassanak. Az 1888. évi társulati számadások megvizsgálásáról szóló jelentés tudomásul vétetett. Az ártérbe eső épületek megterhelése tárgyában elfogadtatott a központi választmány javaslata, mely szerint az épületek utáni ártéri kirovások összege 35,968 főt 76 krban állapíttatott meg s akként határoztatok kirovatni, hogy az 1881-iki vizszinbe eső épületek egyszeres, az 55-ikiek 2/6szeres, a 30-as vizszin alattiak, illetve a marosmenti községeknél a 21-iki vizszin alattiak 4-szeres arányban lesznek megterhelve. Egyszersmind a központi választmány Bánffy Gyula indítványára azt is javasolta a közgyűlésnek, hogy a földm. miniszterhez felirat intéztessék az iránt, hogy nyílt községekre nézve egy összegben meghatározható legyen épületi ártéri költségük s a község maga róhassa ki azt az egyes épülettulajdonosokra. — A közgyűlés az épületek ártéri adóval leendő megterhelését szabályozó fontos javaslatot minden vita nélkül elfogadta s egyedül azon módosítást tette Mezey Lajos indítványára a részletes javaslaton, hogy az épületek ártéri költsége, nem miként ajánlva volt, évnegyedenkénti előleges, hanem utólagos részletekben lesz fizetendő. Következett az 1890. évi költségvetés megállapítása. Boross Samu, aki mindig opponálni szokott a közgyűlésen, felállt és azt indítványozta, hogy miután a költségvetés előzőleg nyomtatásban kioszlatott s így mindenki meggyőződhetett helyes voltáról, az most felolvasás nélkül en bloc fogadtassák el. Bár ép oly meglepő, mint tetszetős volt az indítvány általában, az elnök mégis elrendelte a költségvetés felolvasását, azonban az eredmény csak az lett: a bemutatott tervezet egyhangúlag elfogadtatott. A társulat 1889. évi számadásainak megvizsgálására Bartholomeidesz János, Albertényi Antal, Székács István, Pesehina Ede és Staibl Ferencz küldettek ki. A tiszavölgyi társulat közgyűlésére a társulat képviselőiül: Haviár Dániel, id. Dáni József, Füzesséry Kálmán, Novák József, Fekete Márton és Bupcsics György választottak meg. Ezután elnök a jegyzőkönyvhitelesítő küldöttséget nevezte ki, miután a közgyűlést berekeszté. A polgármester úr válasza. Kristó Lajos polgármester úr lapunk múlt számában hozzá intézett nyílt levelünkre a következő választ küldte be a „Hód- Mező-Vásárhely“-hez: „Válasz a „Vásárhely és Vidéke hetilap október 8. számában „a nyilvánosság“ czime alatt megjelent nyitlevélre. A „Vásárhely és Vidéke“ i. e. 40-ik számában közzé téve a polgármesterhez czimzett nyílt levélre, — ámbár az ilyen magas lóhátról félvállal odavetett névtelen támadásra legméltóbb válasz a figyelmen kívül hagyás volna, — mindazáltal ezúttal a közönség iránti tekintetből, magm iránti kötelességből az igazság érdekében csak röviden és tárgyilagosan következőket válaszolom. Előre bocsátom, hogy megvárható volna, hogy a ki nyilt leveleket ir — az ennek megfelelőjem nevét is aláírja nyíltan, — igy támadni s rejtve maradni könnyű, de nem szép eljárás ; előre bocsátom továbbá, hogy a czikknek személyem elleni epés s ellenséges indulatu, ráfogásokkal teljes minden kifejezéseit nem követem, mert akkor nagyon hosszúra nyúlnék válaszon, erre pedig sem kedvem, sem időm nincs, csak annyit jegyzek meg, hogy czikkbre téved mikor olyan dolgokat tulajdonít nekem, miket ott lesr. Én soha senkinek nem tiltottam meg, hogy a sajtó képviselői vagy más akárki a közügyekben tájékozódást megnyerhessék, ezt jó lélekkel azt hiszem, senki sem mondhatja, annál kevésbbé fogtam inquisitió alá bárkit is egyik vagy másik helyi lapban megjelent közleményekért, hiszen most legközelebb kértem a jegyzői kart, hogy adják meg a szükséges felvilágosításokat, sokkal jobbnak tartva azt, ám az illető helyes tájékozást nyer, mintha saját maga — nem lévén talán a dologgal közelebbről ismerős, téves felvilágosítást szerez, tudva továbbá, hogy tanács és közgyűléseink törvény szerint nyilvánosak nincs ott titkolni való semmi, és azért na