Vásárhely és Vidéke, 1895. július-december (13. évfolyam, 53-104. szám)
1895-07-04 / 53. szám
az őszi nagy hadgyakorlatra be lévén rendelve, onnan csak szeptember végén térve vissza, kezdhette meg működését; másrészt Bodnár Bertalan tanártársam önkénytesi szolgálatát teljesítvén a múlt tanévben, helyét csak okt. 16-án foglalhatta el. Helyettesítettük őket kartársi jóakarattal. De a tanév folyamán is, különösen a téli és tavaszi hónapokban tiszttársaim közül is többen és némelyike nem is egy ízben több-kevesebb ideig betegeskedvén, helyettesítésüket gondosan eszközöltük, noha az is bizonyos, hogy a helyettesítés bárminő pontossággal eszközöltetik is, aligha érheti el azt a kívánt eredményt, amelyet a szaktanárok közvetlen munkája biztosíthat. Egyébként tanításunk szokott medrében folyt, annál inkább, mert tanítványaink egészségi állapota meglehetősen kedvező volt. Városunk jó levegőjének, ártézi kútjaink páratlan jósága és bőségli vizének köszönhetjük, hogy a járványok megkímélték növendékeinket. Ha mégsem kerülhettük ki, hogy két derék növendékünket el ne veszítszük , az a bennök székelő romboló kor következése volt . . . . Deczember 14-én Rostás Flórián illik és március 2-án Mészáros Pál V-ili osztályú tanítványainkat ragadta el mély sajnálatunkra tőlünk a könyörtlen enyészet . . . Nemes magaviseletül, kiváló szorgalmú, szép jövővel ígérkező ifjú volt mind a kettő. A mélyen megszomorodott szülők fájdalmával a magunkét párosítva kísértük mind a kettőt az örök nyugalom hazájába. Áldás és béke szendergő poraikra. Tanításunk sikerének munkájában kivette a maga méltó részét fentartó egyházunk elöljáróságának áldozatkészsége is. Gondoskodott híven szükségleteinkről, gondoskodott, hogy taneszközeink, maűszergyűjteményeink a kívánt módon gyarapodjanak". Növekedtek is szépen, amint arról értesítőnk illető rovatai világosan tanúskodnak. Főgimnáziumunk közvetlen felügyeletét igazgató tanácsunk Szeremlei Sámuel elnök úr vezetése alatt gyakorolta. E pontnál meg kell érintenem, hogy az egész tanévben sem az állam megbízottjához Békési Gyula tankerületi főigazgató, sem egyházkerületünk felügyelőjéhez Joó István urak látogatásához tanintézetünknek szerencséje nem volt. (Folyt. köv.) TÁRCZA. Asszonyság. •— Korkép. — Igen furcsa szerelmi csalás ez, melyben bírói szóra leszen szükség és bár a szerelmi vétkekben mindenkoron igen nemes motívumokat szokás keresni, a szerelmes csaló mindazonáltal meg fog bűnhődni. De annak is igen ékes példája a becsületes Csép Viktor és az ura kedvesének a históriája, hogy igenis az égben köttetnek a házasságok, akár papilag, akár polgárikig veszik is ki a hitvesi társaséletre elszánt párokból az úgynevezett „holtomiglant és holtodiglant“. Az bizony így volt: az ég határozó bizonynyal, hogy Gömb István meglássa Viktort és Viktor Gömb Istvánt és megsúgta Gömb Istvánnak ezt a szép gondolatot: — De jó volna az a lány nékem ! Viktor se gondolt rosszat Istvánról. * Gömb Istvánról Viktor se gondolt roszszat, a ki szívesen fogadta szegény munkáscseléd létére a jóravaló férfiút, a ki igen tisztára és módos formára öltözködött. Hát még mikor Gömb István, aki erős, széles vállú férfin, nyíltan bevallá, hogy igen komoly és tisztességes szándékai vannak. A becsületes Viktor meleg hajlandósággal felelt : — Szép ez nagyon, Gömb úr, de én szegény cselédlány vagyok. — Nem nézek én arra, csak a jóságára. — Az is vagyok, — mondta a lány nézze meg a munkakönyvemet. Sohse nézem én, több jó van írva a szemébe. Ez szépen volt mondva. A becsületes Viktor azonban arra is kiváncsi volt, hogy miből fognak aztán megélni ? Ez is igen fontos. Gömb István erősen kihúzta magát és egy pár selymes virágos papucsot nyújtott át a jövendőbelijének : — Ez az én műhelyemből való. A papucsos nem cserél a csizmadiával. Viktor nézegette a szép virágos papucsot és örvendezett a szivében és mondá : — Ha megbecsül, jó leszek magához. * A becsületes cselédlány elbeszélte szép szerencséjét az úrnőjének, aki igen szerette a hűs, dolgos leányt. Egy papucsos mester, fiatal is, józan és becsületes — ez igazán nagy szerencse egy jó munkásleánynak. — Látod, Viktor, — mondta az úrnő — a becsületes lányt hogy megtalálják ! A leány ezentúl egészen megváltozott. Többet adott magára. Nem hordta parasztosan a haját. Kisasszonyos, puffos ujjú ingvállat csináltatott. Sárga czipellőt húzott. A kezeit többször megmosta, a körmeit is megtisztogatta. A piaczra nem ment ki bekötött fejjel, mint azelőtt. Nem pajtáskodott többé a bérházbeli szolgálókkal. Azok nem hozzávalók már. A zsákos boltosok Katija, a fehér arczú Lizi és a többiek utána szóltak : „De ki van nyúlva valaki“. A házmesterek ablakából nézték és rákiáltottak : „A király fiagyón érte“. Viktor lenézte az irigységet és szóra sem méltatva ment odébb rátarti kevélykedéssel és tüzögette, varrogatta a kelengyéjét, minden öltésnél elgondolván szegény munkáslány létére: — Irigyeljetek, én mégis asszonyság leszek.* Szép fehér gyöngy-koszorut vettek a boldog paraszt leánynak, akinek a menyasszonyi útját irigyelve nézték a munkásleányok a nagy bérház kapujából. Az esküvő is módos volt, ahogy egy iparos-esküvőhöz illik. Viktor kivette a takarékból a pénzecskéjét. Sok pénze volt, kétszáz forint, amit nyolcz évi munkája alatt gyűjtögetett, mint egy jóravaló hangya. Gömb István pedig aranyrojtos feketeselyem nyakravalót kötött és fekete pantallója volt és fényes czipője. A mester úr nem mehet csizmában esküvőre. Az aranyrojtos nyakravalót a menyasszony kötötte fel István nyakára. Mialatt kötötte, a szemébe nézett. Mikor megkötötte, a vállára borult. Az esküvő szép volt, Viktor tiszteletére tiz torta volt a nászlakoma asztalán, melynél ott ült a hű leány úrnője is. S mikor vége volt, a három czigány is elvégezte a nótát, elvitte a kevély papucsos a félnapos iparosné asszonyságot haza, a két szobás lakásba, melyet szépen bebutoroztak a Viktor pénzéből. Viktortól így búcsúztak: — Sok szerencsét, asszonyság. Viktor, a szegény munkásleány, könynyezett. * Másnap Gömb István korán kelt és elment munkába. Délben hazajött kifáradva. Átölelte az asszonyt, aki csodálkozva nézett reá. — István, mitől olyan meszes a kabátod ? — Hát ülj le mellém, szépen, megmondom, — szólt szelíden Gömb István. Leült mellé szépen az asszonyság és hallgatott. A férfiú megindulva beszélt: — Az én ruhám, Viktor, a munkától ilyen piszkos . . . — Csak nem mészszel csináljátok a papucsot ■— nevetett az asszonyság. Gömb István nagyon nyelte a szót, míg egyszer csak szemébe nézett erősen az aszszonynak és ezt mondta: — Nem tudom, mi lesz a szavad arra, amit mondok. — Ugyan mit? — Csép Viktor — szólt ünnepélyesen a férfi — azt mondom neked, hogy Gömb Újdonságok. — Személyi hír. Solti Károly, ügyvédi karunk köztiszteletben álló veterán tagja, a szegedi ügyvédi kamara lajstromából nevét töröltette. — Egyháztanácsi gyűlés. A ref. egyház presbitériuma holnap, pénteken délelőtt 8 órakor gyűlést tart, melynek többek között igen fontos tárgyai lesznek: a főgimnáziumi tanári fizetések megállapítása, a tanyai tanítók választása, a főgimnáziumhoz egy uj rendes tanári és a tornatanári állásokra ajánlás, tanácsi átirat a főgimnáziumi telek rendezése ügyében, stb. — E fontos gyűlésre felhívjuk az érdekeltek figyelmét. Az unitáriusok uj lelkésze. Említettük a múlt alkalommal, hogy Löfi Ödön unitárius lelkész megvált a helybeli unitárius egyház lelkészi állásától s tanulmányainak folytatása czéljából az oxfordi egyetemre távozott. Az ekként megüresedett lelkészi állásra a püspök Nagy Lajos végzett theologust nevezte ki Erdélyből. Az ifjú lelkész már meg is érkezett városunkba s beköszöntő beszédét vasárnap tartotta meg az unitáriusok imaházában. Esküvő. A helybeli izr. népiskola fiatal tanítónőjét, Ausch Janka kisasszonyt, múlt hó 80-án, vasárnap délután vezette oltárhoz a helybeli izr. templomban Martos Fülöp dr. szegedi főreáliskolai tanár. Az esküvőn díszes násznép volt jelen. Országos vásár. Nyári országos vásárunk, melyet a közönség igen találóan „szaladó vásár“-nak nevez, f. hó 13 és 14-én fog megtartatni. Előreláthatólag ez sem lesz jobb a tavaszi vásárnál, mert a szorgos munkaidő gazdáinkat távol tartja a vásártól. Az aratás és a munkások. Sokan találottak attól, hogy az idei aratási munkálatokra a helybeli munkások vonakodni fognak részre elállani, ami esetleg a munkásokra nézve szomorú következményekre vezethetett volna. Most már megnyugvással jelenthetjük, hogy munkásaink minden vonakodás nélkül részbe állottak s a gazdák általában helybeli munkásokat alkalmaztak. Az aratás ez évben nálunk egy kissé megkésett, mert most még többnyire csak a partosabb földeken vágják a termést s az aratási munka csak a jövő héten lesz határunkban általános, de mint a határ minden részéről jelentik, az aratási kilátások eléggé kedvezők s általában jó közép termésre számíthatunk. A közönségben nem kis nyugtalanságot okozott e héten azon elterjedt hir, hogy Makón a munkások közt nagyobb zendülés tört ki s e miatt hétfőn éjjel Szegeden egy zászlóalj gyalogságot alármoztak és vittek Makóra. A hir utóbbi része való is volt, de Makón egyáltalán nem értették az okát, hogy miért ment oda katonaság s azt hiszik, hogy csak a belügyminiszter csinált egy próbamozgósítást, mely a jelen esetben azzal végződött, hogy a katonaság másnap este visszament Szegedre. — Városunkban az aratási munkálatok ideje alatt egy század gyalogság fog tartózkodni, Orosházára pedig Nagyváradról vezényeltek három századot. Miután vidékünkön az aratási kilátások általában jók, nem hisszük, hogy a munkásokkal szemben katonai karhatalomra lenne szükség. Az újvárosi kör jubileuma. Vasárnap délután nagy ünnepséggel ülte meg az újvárosi olvasókör fennállásának 25-ik évfordulóját. Délután 3 órakor díszközgyűlés tartatott nagy számú közönség jelenlétében, melyet Ugrai László tanító, az olvasókör elnöke üdvözölt. Nagy Mihály, az olvasókör jegyzője a kör 25 éves történetét ismertette főbb vonásokban, mely után Baksa Lajos polgármester, Endrey Gyula országgyűlési képviselő, Garzó Imre, Kovács János ügyvéd, Számecz András és Varga János tanító tartottak lelkes beszédeket s végül Ugrai László szólt a közönséghez, megköszönve a vendégek szives érdeklődését. Az ünnepélyen küldöttségileg képviselve voltak: az iparegylet Sallay Lajos, az I-ső olvasókör