Vásárhely és Vidéke, 1912. július-december (30. évfolyam, 69-146. szám)
1912-07-02 / 69. szám
1912. július 2. VÁSÁRHELY és VIDÉKE vette magát kivonni a közbirálat alól. A jóhiszemű bátortalan közönség is óvakodott nyilvánosan bírálatot mondani az egyes sajtóorgánumok viselkedése felett. A helyzeti ma megváltozott. Országszerte felismerték a mesterséges közvélemény-gyártásnak veszélyes voltát. Nagyon helyesen. A sajtónál is nagyobb az az igazság. Egy gonosz kormányzati tett talán sohasem volna lehetséges, ha előbb nem volna egy olyan sajtó, amely a nemzet akaratát befolyásolni, irányítani megkísérelné. Az efajta lapoknak annál nagyobb az ára, minél nagyobb az a közönség, amelyet elbolondítani képesek. Ha ez csak üzlet volna, hát üsse kő. Csakhogy ezek a nemzet leigázására és letiprására nyújtanak segédkezet. Ezek a megfizetett lapok készítik elő a talajt az idegen érdekek uralmának. Míg ajkukra hazugul és a nemzet megtévesztésére mindenféle nemzeti frázisokat vesznek, addig valósággal azt az idegen hatalmat szolgálják, amely a nemzetet minden szabadságától megfosztani törekszik. De hát nincsenek ebben az országba férfiak, akik a legutolsó faluban is bátor szóval felvennék a harczot a nemzet igaza mellett ? Hát miért kell tűrni ezt az áruló munkát? Az osztrák szuronyt el kell tűrni, azt értjük, de miért kell eltűrni a hatalom zsoldjában álló írók hazug és piszkolódó munkálkodását ? Magyar férfiak, hazafiak, miért nem állnak össze, miért nem indítanak kíméletlen és irtó hadjáratot a hazug és megvesztegetett sajtóorgánumok ellen ? Ha a magyar közvélemény éber és erős lenne, meg sem kísérelnék, hogy reánk törjenek és alkotmányunkat megsemmisíteni iparkodjanak. Csakis így merészek és így próbálkoznak. Azt hiszik a sajtó eléggé elaltatta és jámborrá tette az öntudatlan és ítélőtehetség nélküli magyar közönséget. Ezért képesek olyan vakmerő cselekedetek elkövetésére. Most már látjuk, hogy hová vezet a tunyaság és nemtörődömség. És hol vannak a magyar hazafias nők is ebben a munkában? Megtéveszti talán őket a díszes köntös, amelyben az áruló szó hozzájuk és a családi szentélyükbe behatol. Talán ők nem tudnák megítélni, hogy miből kerül elő az a sok czifrálkodás, az a külső parádé, amelyet azok magukra öltenek ? Ők az egyszerű, igazlelkű magyar nők ne tudnák azt, hogy nekik is mennyi becsük van az ő egyszerű házi köntösükben, az ő tiszta és egyszerű nemes lelkükkel azok felett, kik selymes köntösben, kifestett ábrázattal futkároznak fel és alá. Nem dobja-e el minden tisztalelkű nemes érzésű magyar nő az ilyen csalfa, hazug, megmételyező írást magától. Nemzeti nehéz küzdelmek mindig csak nagy nemzeti összetartással voltak megvívhatók. Sorakozzunk tehát most is valamennyien nemzeti ügyünk védelmére. Valósággal a sajtón fordul meg a nemzeti küzdelem sorsa. Ha a hazug, kétszínű, felbérelt sajtót kiküszöböljük sorainkból, akkor egységes nemzeti közvéleményt teremtünk. Nemzeti küzdelmeinknek mindjárt meg lesz a maga ereje, tekintélye és egységes fellépése. Az ámítást és közönyt tegyük tehát most egészen félre. A fekélyt irtsuk ki gyökeresen a nemzet testéből. Ha ez sikerül, akkor nem lesznek többé ilyen keserves nehéz harcsaink ősi alkotmányunk megvédelmezésére és az ellenük elkövetett erőszak visszaverésére. Sivatag a magyar Alföldből. — Csatornázni kell. — — jul. 1. A nagy szárazságok miatt állandó a panasz az egész Alföldön. Az utóbbi években csak a legritkább esetekben sikerült átlagosan mindenből jól a termés. Régebbi emberek mondják, hogy megváltozott a mi időjárásunk. És amit ezek az emberek tapasztalás után állítanak, azt tudományosan is igazolják ma már, mikor elismerik, hogy a nagy magyar Alföld lassú átalakuláson megy keresztül. Ez az átalakulás abban áll, hogy a sivatagképződés jelenségei mutatkoznak rajta. Az igen lassú átalakulás legfőbb okát az éghajlat megváltozásában kell keresnünk, amely azért következett el, mert nagyobb és kisebb alföldi folyótokat lassanként szabályozták, a mocsarakat, lápokat kiszárították. Az erdőket csaknem teljesen kiirtották, amelyek régebben nagy területeken benőtték az Alföldet és az Alföld széleit. A lápok és mocsarak kiszárítása előtt nedvesebb volt a levegő és így sokkal több eső és hó esett az Alföldön, mint ma. A csapadék lényeges csökkenése miatt az Alföld talaja kiszáradt és ez a talajkiszáradás mind veszedelmesebbé válik. A folyóvizek vízmennyisége is megcsökkent, mert a hegyekkel borított országrészeken, a felföldeken olyan óriás erdőterületeket taroltak le, hogy ezeken az óriás kopár területeken, az élőfa hiánya miatt, észrevehetően megkövesedett a csermelyek, patakok vízmennyisége, sőt igen sok helyen az erdőirtás után, az évezredek óta csörgedező források eltűntek a föld szinéről. A kipusztult patakok után nem marad egyéb hátra a száraz medernél, amelynek keskeny árkát néhány év alatt a hegyoldalakról lemosódott hordalékkal, földgöröngyökkel és az összesepert porszemek millióival úgy megtölti és úgy elnivellálja a záporok, a vizek és a szél romboló és építő ereje, hogy a második generáczió tagjai már mit sem tudnak az egykori forrásról. A hegyi forrásvizek megapadása és a patakok megkereskedése miatt, ismét veszedelmesen megcsökkent a levegő páratartalma és leapadt a nagy folyamok, a Duna és Tisza vize is, amely nagy folyamaink vizének gyarapodása, vagy apadása volt minden időben egyik okozója és kulcsa az alföldi évi csapadékmennyiség megnövekedésének, vagy csökkenésének. A mocsár- és lápkiszárítások és erdőirtások káros eredményeihez azonban oly tényező is járul, amely már az emberi tevékenység határain kívül esik. Ez a közép- és déleurópai és közép- és délázsiai földterületek lassú és állandó kiszáradása, amely évezredek óta folyton tart és mindinkább előrehalad. A mi virágzó, szép, nagy magyar Alföldünkre is a kiszáradás sorsa vár, különösen akkor, ha a vizek kiapasztásával és a rettenetes erdőirtásokkal még inkább siettetjük a veszélyt. Két sürgős és óriási feladat vár reánk. Először csatornázni kell keresztül-kasul minél több irányban az egész nagy Alföldet és másodszor az erdélyi, máramarosi és felsőmagyarországi erdőirtások beszüntetésével egyidejűleg óriási területeken be kell fásítani (ültetett erdőkkel) az Alföld széleit és az Alföld rónaságait. Volt egy pár álmodozó nálunk is, aki azt sürgette, hogy a költséges rakpart helyett a Tisza vizét a város alatt kell elvezettetni, sőt éppen e lap hasábjain ki is mutatták annak idején, hogy a Tisza vizének hol lehetne legkevesebb költséggel medret vájni. Egy ilyen hatalmas csatorna sok ezer hold térdét lát el, a hajcsövesség törvényénél fogva is, a nyári forróságokban is nedvességgel, ezért nagyon kívánatos, hogy érleljük ezt az eszmét s a szárazság ellen való panaszkodásokat a csatornázással próbáljuk enyhíteni. A tapasztalás és a tudomány egyaránt késztet bennünket ennek az eszmének az ápolására. Orvost kapott Susán. A betegpénztár gyűlése. — julius 1. A Friedländer Pál dr. lemondásaival megüresedett betegpénztári orvosi állásra vasárnap ejtette meg a betegpánztár igazgatósága a válasz-tást, amelyet nagy korteskedés előzött meg. Két pályázó volt dr. Czakó Lajos és Reiter Oszkár. Mindkettő, helybeli, fiatal orvos, ennek tulajdonítható, hogy a szavazatok is arányosan oszlottak meg. Czakó Lajos hat szavazattal választatott a pénztár orvosává, míg Reiter öt szavazatot kapott, egy szavazólap pedig üresen adatott be. Nagyfontosságú határozatot is hozott ez a gyűlés, amennyiben kimondta, hogy egy kerületi orvost a susáni városrészbe telepít, a másikat pedig a vöröskereszt környékére. A nemrég választott Müller orvos és Czakó doktor között sorshúzás útján állapították meg, hogy ki hova menjen, így Müller marad bent, Czakó pedig Susánba megy s a Klauzál utczának a Mátyás utczától a Berkenye utczáig eső szakaszán kell rendelőjét november 1-ig megnyitnia. A Susán városrészieknek egy régi kívánsága teljesül azzal, hogy orvost kapnak. Nagyon helyesen határozott azért a betegpénztár, mikor kimondta, hogy az orvost kiviszi a város külsőbb részeibe is, hogy közel legyenek a pénztár betegeihez. Éppen a múlt orvosválasztásnál hangsúlyoztuk, hogy Susárinak orvost kell adni, mert itt igen sok gyárvállalat és ipartelep van, ahol a a városban talán a legtöbb munkást foglalkoztatják. Örvendünk azon, hogy ezt belátta a betegpénztár vezetősége s egy kiváló, fiatal orvost helyezett ebbe a városrészbe, akinek biztosan lesz is itt dolga bőven. ÚJDONSÁGOK — június 1. — Iskolatársak találkozása. Régi szép szokás, hogy az érettségi vizsgák letétele alkalmával az ifjak tízéves találkozásokat állapítanak meg egymás közt, mikor azután férfikorban ismét összejönnek ott, hol együtt fáradoztak ifjúkorban az érettségi meg a Fekete Sasban^ ^ májukon a viszontlátás^^ ^ előző nap délutánján tanárjaik: Futó Mihály, Károly és Kiss Gusztáv s’^ szorozták meg. A találkozóig ország külömböző részeiből m’ 'lentek: Boros Mátyás IP? I jegyző, dr. Bodnár Géza ügy.It. dr. Fáry Béla orvos, Győri Antal jegyző, dr. Herczegh Ferencz miniszteri oszt. tanácsos, dr. Hódy Imre ügyvéd, dr. Kalessda Jenő járásorvos, dr. Pláner László ügyvéd, dr. Székely Sándor orvos, dr. Tanczer Ernő kórházi orvos és Török János járásbíró.M F. hó 30-án, vasárnap ismét egy hasonló tízéves találkozó volt a Fekete Sasban, melyen a tanárok és növendékek közül a következők vettek részt: dr. Imre Lajos igazgató, Halmi János, Oláh Imre és Ivánka Zoltán tanárok, Banga Sámuel tornatanár, Jóvér Antal tanár, Vihem Sándor dr. ügyv.jelölt, Szabó Béla dr. min. s. fogalmazó, Imre József dr. orvos, egyetemi tanársegéd, Reiter Oszkár dr. orvos, Hódi Sándor dr. ügyvédjelölt, Ember Pál honvédhuszár főhadnagy, Stenszky József dr. ügyvéd, Balog János dr. kórházi főorvos, Bóna Pál dr. r.kapitány, Szabó Lajos erdőmérnök, Nagy János tanár, Barna Nándor jegyző, Ember József gyógyszerász, Paku Imre árvaszéki ülnök, Égető Mhály tanár. — Esküdtek alaplajtszáma. A jövő évre szóló esküdtek alaplajtszámát az ötödik ügyosztály összeállította. A lajtszám 364 nevet foglal magában, ami elég kevés Vásárhelyről, ahonnan huszon annyi is kitelne. Nálunk azonban nem igyekszik talán senki sem esküdt lenni, sőt a legtöbben szabadulni szeretnének tőle. Még ez a 364 polgár se maga jelentkezett, akit az alaprajtszámba felvettek, hanem, hogy mégis beterjesszenek egy pár száz nevet, az ügyosztály állította össze az esküdtjelöltek névsorát. — Városi közfürdőnk. Lapunk múlt számában szóvá tettük a városi közfürdőnél azon visszás helyzetet, hogy a kádas fürdőknél sokszor vízhiány van. Tévesen írtuk azonban, hogy a meleg vízben volna hiány, mert ellenkezőleg hideg viz nincs elegendő. A kádas fürdőkhöz ugyanis a vizet a jános téri kút szolgáltatja s mióta ottan az utczaöntözéshez külön vizmedenczét csináltattak, azóta fordul elő többször, hogy a kádas fürdőkhöz nem volt elég hideg viz, mert a fürdőnél levő ártéri kút csak az uszodákat képes vizzel ellátni. Egyébként a mérnöki hivatal intézkedett, hogy ez a mizéria is lehetőleg orvosoltassék s más városi ártéri kutaknak a közfürdőhöz vezetett felesleges vizéből a kádasfürdők hideg viz szükséglete is elláttassék. Különben a városi fürdőkre most jó világ van. Mindkét uszoda s az ingyen fürdő is, nagy látogatottságnak örvendenek, úgy, hogy egy öltöző kabint nála 3—4 ember is használ egyszerre. Vagyis megkezdődött a nagy melegekkel együtt nálunk is a főszezon. VlZSg múlt 4 Y érettt. % \ két ily». \ Junius l \ %. \ lálkozó \ jelentek meg„ ' -g.®, \ ^ előtt itt érettig. közül Imre K, ✓‚%‚$ \^~ mi János és 01-0 2L`^.-iratvazott tanárok tár.% '\v visszaemlékezések %% \