Vásárhely és Vidéke, 1912. július-december (30. évfolyam, 69-146. szám)

1912-07-02 / 69. szám

1912. július 2. VÁSÁRHELY és VIDÉKE vette magát kivonni a közbirálat alól. A jóhiszemű bátortalan kö­zönség is óvakodott nyilvánosan bírálatot mondani az egyes sajtó­­orgánumok viselkedése felett. A helyzeti ma megváltozott. Ország­szerte felismerték a mesterséges közvélemény-gyártásnak veszélyes voltát. Nagyon helyesen. A sajtónál is nagyobb az az igazság. Egy go­nosz kormányzati tett talán soha­sem volna lehetséges, ha előbb nem volna egy olyan sajtó, amely a nemzet akaratát befolyásolni, irá­nyítani megkísérelné. Az efajta lapoknak annál nagyobb az ára, minél nagyobb az a közön­ség, amelyet elbolondítani képesek. Ha ez csak üzlet volna, hát üsse kő. Csakhogy ezek a nemzet leigá­zására és letiprására nyújtanak segédkezet. Ezek a megfizetett lapok készí­tik elő a talajt az idegen érdekek uralmának. Míg ajkukra hazugul és a nemzet megtévesztésére mindenféle nemzeti frázisokat vesznek, addig valóság­gal azt az idegen hatalmat szol­gálják, amely a nemzetet minden szabadságától megfosztani törek­szik. De hát nincsenek ebben az or­szágba férfiak, akik a legutolsó faluban is bátor szóval felvennék a harczot a nemzet igaza mellett ? Hát miért kell tűrni ezt az áruló munkát? Az osztrák szuronyt el kell tűrni, azt értjük, de miért kell eltűrni a hatalom zsoldjában álló írók hazug és piszkolódó munkál­kodását ? Magyar férfiak, hazafiak, miért nem állnak össze, miért nem indí­tanak kíméletlen és irtó hadjáratot a hazug és megvesztegetett sajtó­orgánumok ellen ? Ha a magyar közvélemény éber és erős lenne, meg sem kísérelnék, hogy reánk törjenek és alkotmányunkat meg­semmisíteni iparkodjanak. Csakis így merészek és így pró­bálkoznak. Azt hiszik a sajtó elég­gé elaltatta és jámborrá tette az ön­tudatlan és ítélőtehetség nélküli magyar közönséget. Ezért képesek olyan vakmerő cselekedetek elkö­vetésére. Most már látjuk, hogy hová vezet a tunyaság és nemtö­rődömség. És hol vannak a magyar haza­fias nők is ebben a munkában? Megtéveszti talán őket a díszes köntös, a­melyben az áruló szó hozzájuk és a családi szentélyük­be behatol. Talán ők nem tudnák megítélni, hogy miből kerül elő az a sok czifrálkodás, az a külső pa­rádé, amelyet azok magukra öl­tenek ? Ők az egyszerű, igazlelkű magyar nők ne tudnák azt, hogy nekik is mennyi becsük van az ő egyszerű házi köntösükben, az ő tiszta és egyszerű nemes lelkükkel azok fe­lett, kik selymes köntösben, kifes­tett ábrázattal futkároznak fel és alá. Nem dobja-e el minden tiszta­­lelkű nemes érzésű magyar nő az ilyen csalfa, hazug, megméte­lyező írást magától. Nemzeti nehéz küzdelmek mindig csak nagy nemzeti összetartással voltak megvívhatók. Sorakozzunk tehát most is valamennyien nem­zeti ügyünk védelmére. Valósággal a sajtón fordul meg a nemzeti küzdelem sorsa. Ha a hazug, két­színű, felbérelt sajtót kiküszöböljük sorainkból, akkor egységes nemzeti közvéleményt teremtünk. Nemzeti küzdelmeinknek mindjárt meg lesz a maga ereje, tekintélye és egysé­ges fellépése. Az ámítást és közönyt tegyük tehát most egészen félre. A fekélyt irtsuk ki gyökeresen a nemzet tes­téből. Ha ez sikerül, akkor nem lesznek többé ilyen keserves nehéz harcsaink ősi alkotmányunk meg­­védelmezésére és az ellenük elkö­vetett erőszak visszaverésére. Sivatag a magyar Alföldből. — Csatornázni kell. — — jul. 1. A nagy szárazságok miatt állandó a panasz az egész Alföldön. Az utóbbi években csak a legritkább esetekben sikerült átlagosan min­denből jól a termés. Régebbi em­berek mondják, hogy megváltozott a mi időjárásunk. És amit ezek az emberek tapasztalás után állítanak, azt tudományosan is igazolják ma már, mikor elismerik, hogy a nagy magyar Alföld lassú átalakuláson megy keresztül. Ez az átalakulás abban áll, hogy a sivatagképződés jelenségei mutatkoznak rajta. Az igen lassú átalakulás legfőbb okát az éghajlat megváltozásában kell keresnünk, amely azért következett el, mert nagyobb és kisebb alföldi folyótokat lassanként szabályozták, a mocsarakat, lápokat kiszárították. Az erdőket csaknem teljesen kiirtot­ták, amelyek régebben nagy terü­leteken benőtték az Alföldet és az Alföld széleit. A lápok és mocsarak kiszárítása előtt nedvesebb volt a levegő és így sokkal több eső és hó esett az Alföldön, mint ma. A csapadék lé­nyeges csökkenése miatt az Alföld talaja kiszáradt és ez a talajkiszá­radás mind veszedelmesebbé válik. A folyóvizek vízmennyisége is meg­csökkent, mert a hegyekkel borított országrészeken, a felföldeken olyan óriás erdőterületeket taroltak le, hogy ezeken az óriás kopár terüle­teken, az élőfa hiánya miatt, észre­vehetően megkövesedett a cserme­lyek, patakok vízmennyisége, sőt igen sok helyen az erdőirtás után, az évezredek óta csörgedező forrá­sok eltűntek a föld szinéről. A ki­pusztult patakok után nem marad egyéb hátra a száraz medernél, amelynek keskeny árkát néhány év alatt a hegyoldalakról lemosódott hordalékkal, földgöröngyökkel és az összesepert porszemek millióival úgy megtölti és úgy elnivellálja a zápo­rok, a vizek és a szél romboló és építő ereje, hogy a második gene­­ráczió tagjai már mit sem tudnak az egykori forrásról. A hegyi forrás­vizek megapadása és a patakok megkereskedése miatt, ismét vesze­delmesen megcsökkent a levegő pára­­tartalma és leapadt a nagy folya­mok, a Duna és Tisza vize is, amely nagy folyamaink vizének gya­rapodása, vagy apadása volt minden időben egyik okozója és kulcsa az alföldi évi csapadékmennyiség meg­növekedésének, vagy csökkenésének. A mocsár- és lápkiszárítások és erdőirtások káros eredményeihez azonban oly tényező is járul, amely már az emberi tevékenység határain kívül esik. Ez a közép- és déleuró­pai és közép- és délázsiai földterü­letek lassú és állandó kiszáradása, amely évezredek óta folyton tart és mindinkább előrehalad. A mi virágzó, szép, nagy magyar Alföldünkre is a kiszáradás sorsa vár, különösen akkor, ha a vizek kiapasztásával és a rettenetes erdő­irtásokkal még inkább siettetjük a veszélyt. Két sürgős és óriási feladat vár reánk. Először csatornázni kell keresztül-kasul minél több irányban az egész nagy Alföldet és másod­szor az erdélyi, máramarosi és fel­sőmagyarországi erdőirtások beszün­tetésével egyidejűleg óriási területe­ken be kell fásítani (ültetett erdők­kel) az Alföld széleit és az Alföld rónaságait. Volt egy pár álmodozó nálunk is, aki azt sürgette, hogy a költséges rakpart helyett a Tisza vizét a vá­ros alatt kell elvezettetni, sőt éppen e lap hasábjain ki is mutatták an­nak idején, hogy a Tisza vizének hol lehetne legkevesebb költséggel medret vájni. Egy ilyen hatalmas csatorna sok ezer hold térdét lát el, a hajcsöves­­ség törvényénél fogva is, a nyári forróságokban is nedvességgel, ezért nagyon kívánatos, hogy érleljük ezt az eszmét s a szárazság ellen való panaszkodásokat a csatornázással próbáljuk enyhíteni. A tapasztalás és a tudomány egy­aránt késztet bennünket ennek­ az eszmének az ápolására. Orvost kapott Susán. A betegpénztár gyűlése. — julius 1. A Friedländer Pál dr. lemondásai­val megüresedett betegpénztári or­vosi állásra vasárnap ejtette meg a betegpánztár igazgatósága a válasz-­­tást, amelyet nagy korteskedés elő­zött meg. Két pályázó volt dr. Czakó Lajos és Reiter Oszkár. Mindkettő, helybeli, fi­atal orvos, en­nek tulajdonítható, hogy a szavaza­tok is arányosan oszlottak meg. Czakó Lajos hat szavazattal vá­lasztatott a pénztár orvosává, m­íg Reiter öt szavazatot kapott, egy sza­vazólap pedig üresen adatott be. Nagyfontosságú határozatot is ho­zott ez a gyűlés, amennyiben ki­mondta, hogy egy kerületi orvost a susáni városrészbe telepít, a másikat pedig a vöröskereszt környékére. A nemrég választott Müller orvos és Czakó doktor között sorshúzás út­ján állapították meg, hogy ki hova menjen, így Müller marad bent, Czakó pedig Susánba megy s a Klauzál utczának a Mátyás utczától a Berkenye­ utczáig eső szakaszán kell rendelőjét november 1-ig meg­nyitnia. A Susán városrészieknek egy régi kívánsága teljesül azzal, hogy or­vost kapnak. Nagyon helyesen ha­tározott azért a betegpénztár, mikor kimondta, hogy az orvost kiviszi a város külsőbb részeibe is, hogy kö­zel legyenek a pénztár betegeihez. Éppen a múlt orvosválasztásnál hangsúlyoztuk, hogy Susárinak or­vost kell adni, mert itt igen sok gyárvállalat és ipartelep van, ahol a a városban talán a legtöbb munkást foglalkoztatják. Örvendünk azon, hogy ezt belátta a betegpénztár ve­zetősége s egy kiváló, fiatal orvost helyezett ebbe a városrészbe, aki­nek biztosan lesz is itt dolga bőven. ÚJDONSÁGOK — június 1. — Iskolatársak találkozása. Régi szép szokás, hogy az érettségi vizs­gák letétele alkalmával az ifjak tíz­éves találkozásokat állapítanak meg egymás közt, mikor azután férfikor­ban ismét összejönnek ott, hol együtt fáradoztak ifjúkorban az érettségi meg a Fekete Sasban^ ^ májukon a viszontlátás^^ ^ előző nap délutánján­­ tanárjaik: Futó Mihály,­­ Károly és Kiss Gusztáv s’^ szorozták meg. A találkozóig or­szág külömböző részeiből m’ '­lentek: Boros Mátyás IP? I jegyző, dr. Bodnár Géza ügy.I­t. dr. F­á­r­y Béla orvos, Győri Antal jegyző, dr. Herczegh Ferencz miniszteri oszt. tanácsos, dr. H­ó­d­y Imre ügyvéd, dr. Kales­sda Jenő járásorvos, dr. Pl­á­n­e­r László ügy­véd, dr. Székely Sándor orvos, dr. Tanczer Ernő kórházi orvos és Török János járásbíró.M F. hó 30-án, vasárnap ismét egy hasonló tízéves találkozó volt a Fe­­kete Sasban, melyen a tanárok és növendékek közül a következők vet­tek részt: dr. Imre Lajos igazgató, Halmi János, Oláh Imre és Ivánka Zoltán tanárok, Banga Sámuel tornatanár, Jó­vér Antal tanár, V­i­­­h­e­­­m Sándor dr. ügyv.­­jelölt, Szabó Béla dr. min. s. fo­galmazó, Imre József dr. orvos, egyetemi tanársegéd, Reiter Osz­kár dr. orvos, Hódi Sándor dr. ügyvédjelölt, Ember Pál honvéd­huszár főhadnagy, Stenszky Jó­zsef dr. ügyvéd, Balog János dr. kórházi főorvos, Bóna Pál dr. r.­­kapitány, Szabó Lajos erdőmér­­nök, Nagy János tanár, Barna Nándor jegyző, Ember József gyógy­szerász, Paku Imre árvaszéki ül­nök, Égető M­hály tanár. — Esküdtek alaplajtszáma. A jövő évre szóló esküdtek alaplajtszámát az ötödik ügyosztály összeállította. A lajtszám 364 nevet foglal magá­ban, ami elég kevés Vásárhelyről, ahonnan huszon annyi is kitelne. Nálunk azonban nem igyekszik talán senki sem esküdt lenni, sőt a leg­többen szabadulni szeretnének tőle. Még ez a 364 polgár se maga je­lentkezett, akit az alaprajtszámba felvettek, hanem, hogy mégis be­ter­jesszenek egy pár száz nevet, az ügyosztály állította össze az esküdt­jelöltek névsorát. — Városi közfürdőnk. Lapunk múlt számában szóvá tettük a vá­rosi közfürdőnél azon visszás hely­zetet, hogy a kádas fürdőknél sok­szor vízhiány van. Tévesen írtuk azonban, hogy a meleg vízben vol­na hiány, mert ellenkezőleg hideg viz nincs elegendő. A kádas fürdők­höz ugyanis a vizet a jános téri kút szolgáltatja s mióta ottan az utcza­­öntözéshez külön vizmedenczét csi­náltattak, azóta fordul elő többször, hogy a kádas fü­rdőkhöz nem volt elég hideg viz, mert a fürdőnél levő ártéri kút csak az uszodákat képes vizzel ellátni. Egyébként a mérnöki hivatal intézkedett, hogy ez a mizé­ria is lehetőleg orvosoltassék s más városi ártéri kutaknak a közfürdő­höz vezetett felesleges vizéből a ká­dasfürdők hideg viz szükséglete is elláttassék. Különben a városi für­dőkre most jó világ van. Mind­két uszoda s az ingyen fürdő is, nagy látogatottságnak örvendenek, úgy, hogy egy öltöző kabint nála 3—4 ember is használ egyszerre. Vagyis megkezdődött a nagy melegekkel együtt nálunk is a­­ főszezon. VlZSg múlt 4 Y érettt. % \ két ily». \ Junius l \ %. \ lálkozó \ jelentek meg„ ' -g.®, \ ^ előtt itt érettig. közül Imre K, ✓‚%‚$ \^~ mi János és 01-0 2L`^.-ira­tva­zott tanárok tár.% '\v visszaemlékezések %% \

Next