Vásárhelyi Hiradó, 1901. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-03 / 1. szám

Melléklet a „Vásárhelyi Híradó“ 1-ső számához. misiztatlan 67-es alapon álló szabadelvű po­­­­litikai irányzat lobogójára esküdött, az sora­­­­kozzon mellénk. Politikai vezérczikkeink java­­ részét előkelő országgyűlési képviselők és public­isták írják. Követni akarjuk a hírlapírásnak köz­keletű hármas titkát: az igazat mondani, csakis az igazat mondani és az igazat egé­szen megmondani! E jelben arra fogunk törekedni, hogy úgy politikai, mint közigazgatási és társadalmi életünk mielőbb kivetkőzzék mai bosszantó elmaradottságából s úgy a gazdasági,­­ mint a szellemi működés terén, reá lépjen a haladás útjára. Küzdeni fogunk azért, hogy törvény­hatósági bizottságunk és a tisztikarunk kö­zött uralkodó bizalmatlanság megszüntettes­­sék, a betegség okainak feltárása s lehető orvoslása által. Ebből a szempontból mun­kálni fogjuk azon eszmét, hogy­ a törvény­­hatóságunk egyetemét képező törvényhatósági bizottságban valamennyi társadalmi osztá­lyunk, a mezőgazdák, iparosok, kereskedők, a szellemi és kézim­unkások társadalma a legjobb képviseletet nyerje, s a törvény­­hatósági bizottsági tagok vi­­ztása lehetőleg ne politikai pártszempontokból történjék Munkálni fogunk arra, hogy az így egybealkotott törvényhatósági bizottság tör­vényhozó, ellenőrző és felügyeleti jogát köz­­igazgatásunk egész területén mentül kevesebb­­ szóval s annál több tettel teljesítse s tanács-­­­kozásainak rendjén a tudás, a hivatottság­­ és a tárgyilagos bírálat joga uralkodjék. Törekedni fogunk arra, hogy közigaz­gatási tisztikarunkban a képzett, tehetséges, munkás és ambicziózus­­ tisztviselő elhala­dása biztosíttassék, a műkedvelő és hanyag tisztviselők pedig a jól megérdemelt nyu­galomba helyeztessenek. " Társadalmi politikánk szintén az igaz­ságnak és a haladásnak a politikája. Szerintünk városunk társadalma sem maradhat tétlenül abban a nagy munkában, a­melyet a közigazgatási szervezetnek Hód­­mező-Vásárh­ely fentartásáért és fejlődéséért végeznie kell, hanem ebből a nehéz feladat­ból kivennie a maga részét hazafias köteles­sége. Ezért szükségesnek tartjuk valamennyi társadalmi osztályunkat egy-egy erős és biz­tos alapon álló közgazdasági, közművelődési, nemkülönben társas-egyesületbe tömöríteni. Ha pedig ily egyesületek már volnának, azo­kat az eddiginél is fokozottabb munkásságra buzdítani." Ezenkívül ha­rczolni fogunk azért, hogy társadalmi életünkben az egyének értékének megállapításánál kizárólag a munka és a becsületesség szolgáljanak zsinórmértékül vagyoni-, felekezeti- és születési különbség nélkül. Ez önzetlen és lelkes törekvésünkért kérjük Aiódmező-Vásárhely közönségének to­vábbi támogatását! körésük, a társadalmi félszeg és esetlen kon­­vencziók. És semmi sem hirdeti jobban és éke­sebben a szerelem és szenvedély hatalmát, erejét, rendithetlenségét, mint Pengő Szabó György és társai megvirgácsoltatása. A csók 1728-ban is édes és fonó volt, mint ma. Sőt édesebb és forróbb. A tiltott csókért virgács járt ki s a virgács daczára is egybeforrott a vágyó ajak a vágyó ajakkal, együtt dobo­gott szerelmes szív a szerelmes sziveit. Bölcs és vitézlő inspektor, főbíró és es­küdt uraim, ha porladó csontjaitokat uj élet­láng hevítené, ha akáczos, mohos temetőitek már rég jeltélen sirdom­bjai alól, a mai mo­dern élet zavatarába hívna titeket egy isteni erő, méltán megdöbbennétek a szerelem sza­badságától, a vér, a vágy, a szenvedély el­­tiporhatatlan, ősi jogaitól. Mert ma szerelmes szívnek, szerelmes ajaknak szabad a csók és ha tiltottabb, an­nál édesebb és minél édesebb, annál forróbb, annál perzselőbb. Bölcs és vitézlő inspektor, főbíró és esküd); uraim, sohasem jutott az eszetekbe, hogy az élet rövid, gyönyörei mulandók és a sir, az enyészet, az örök, az végtelen ? Oh ti bölcs urak, ha rajtatok állana, ma édes mindnyáj­unkat fejvesztéssel büntetetek a csókért, az édes, a forró csó­­ kokért v • (dr. g. j.) ■ ? ’• ~ *... r Lapunk előfizetési ára: Egész évre. . 8 kor. | Félévre . . . 4 kor. Negyedévre . . 2 kor. Egyes szám ára 8 fillér. Újdonságok. rz Üdvöz légy uj század. Hunvásárhely, 1901. január 2. Egy század meghalt. A múlt időket semmi többé vissza nem hozhatja. Búcsúzva az időtől re­beg hálát szí­­­­vünk a mindenható istennek. Mert csodála­tos az emberiség élete ezen a földön. Az idő végtelenjében egy esztendő körforgása semmi és száz év is csak egy perez. És az­­ emberi nem története mindössze hatezer esztendő és Krisztus születése óta mindös­­­­­sze 19 század múlt el. Mégis a gúlák épí­tésétől a szuezi csatorna megnyitásáig mek­kora változás az emberi fejlődésben. Minden század egy korszak és minden korszakban új eszmék születnek és új nagy emberek, kik a népek sorsát intézik és a czivilizáczió haladását vezetik. A huszadik század eszméit keressük. Az állam vagy a társadalom elve lesz-e az uralkodó ? Ez a nagy kérdés. A nemzetek békéje, barátsága, szövetsége, vagy a fajok versengése, gyűlölködése, háborúsága? önzés és tagadás, avagy szeretet és vallás lesz-e a lelkekben? Katonák leszünk-e mindnyájan, vagy szabadok? Nyomorultak vagy gazda­gok? Boldogok-e vagy boldogtalanok? Múltúnk ad önbizalmat és reményt, hogy el nem veszünk s előbbre haladunk' Látjuk a küzdelmes jövőt, a magyart kör'.­­véve ellenségektől. Gyengeségünket érez '.ik, kevesen vagyunk, intézményeink fogy­téko­­sak, hanyatló erkölcscsel vár ránt nagy föladat. De nem esünk kétségbe, nemzetünk ősi erénye a huszadik század veszélyeit le fogja küzdeni s munkáit teljesíti,vízzel tar­tozunk apáinknak és fiainknak. s A korszellemmel együtt h­aludva, lás­sunk hozzá közügyeink rend-nőséhez, hiva­tásunk teljesítéséhez. Kötelességét tegye meg minden ember, mindet­ ►agyai legyen jó hazafi, minden honpolgár-tegyen jó magyar. Mutassuk meg a világnap, hogy mire képes egy kis nép, ha politikai lélek él benne s nagyratörő szellem, amely eredetiségében is elsőségre törekszik s Kertársai között „ Magyarország sorsa fölött még ez év­beli és ez uj szá­zadban nem koczkák vettet­nek el, iránen szabad akaratunktól függ jövőnk és az iteni Gondviselés őrködik fö­löttünk. — Személyi dir. Báró Thoroczkay­­ Viktor főispán f. hó 1-én Budapestről Hód­­i­mező-Vásárhelyre érkezett. — Közigazgatás egyszerűsítése. A köz­­igazgatás egyszerűsítése tárgyában tartandó értekezlet f. hó 3-ikán d. e. 11 órakor ül egybe báró Thoroczkay Viktor főispán­­ elnöklete alatt. Jelen lesznek a törvény­­hatóság főbb­ tisztviselői, nemkülönben a szegedi pénz.ügyigazgató, kir. tanfelügyelő, kir. főügyész, az államépitészeti hivatal főnöke stb Az értekezlet eredményéről kö­zelebb bőven emlékezünk meg. — Újévi tisztelgések. Szerdán f. hó , 2-ikán Juhász Mihály polgármester veze­tése alatt a tanács tagjai tisztelegtek báró Thoroczkay Viktor főispánnál. A polgár­­mester üdvözölte a főispánt s a főispán me­leg szavakban köszönte meg a jókívánságo­kat és a tanács figyelmét. — Folyó hó 1-én Juhász Mihály polgármestert a tisztviselői kar nevében üdvözölte Kmetykó József főjegyző. — Pályázat. A He­rczeg József le­mondása folytán megüresedett Ir­od­almér­­nöki állásra a meghirdetett pályázat betel­vén, ez állás elnyeréséért: Sztupkay Dé­nes rákospalotai, Basch József csantavéri és Kolosi Jenő makói segéd­mérnök pá­lyáztak. A kinevezés közelebb meg fog tör­ténni. — Tartamosok kinevezése. Újévkor közli a hivatalos lap a tartalékba osztott egyéves önkéntesek kinevezését. A városunk­­beli tartalékosok közül kinevezte ő felsége hadapród tiszthelyettessé: G­u 11 a y Árpádot ki mos*, tényleges szolgálattételre a honvé­* séghez vonult be; hadapródokká : Hal'iZ Manó drt, Szemző Miksa drt, G­y­* la­i Istvánt, Fe­jérv­áry Bertalant és Dús Lajost.­­ — B. U. É. K. Sylvester ^szakáján meghalt az ó-esztendő, mely álmot, tervet meghiúsított s olyan n^2011 keveset valósított meg. Nem sajnált * il haldoklót. Az emberiség legnagyobb “sze v'S,in s in­kább mámorosan, csillogó,szem­ekkel búcsú­zott el tőle s hátat fordítt a haldoklónak, hogy kitárt karokkal, et­eményekkel fogadja a megszületendő újat ,z . Tnak 1901-ik esz­tendejét Hogy mikor, megvalósítani mindazt, amit tőle emelnek, az a jövő mé­­hében rejlik, de­­­indenki r„b^-al­ánk ki­csiny és nagy 'íkönzölniuV*'. felebarátját a szokásos frázn­ál: B. u. é. k. Sokan haszon­lesésből. Mi­ még mindig divat az újévi baksis-asztf^ktás s divat is lesz, mig csak meg nem vídják a Bt.k.-t egy uj novellá­val, a nvjyuck értelmében, az a ki vagyoni előnyös szerzése czéljából felebarátját jó ki­­vánságokkal zaklatja, kihágást követ el s hat pótlapig terjedő elzárással büntetendő. Egibkdit azonban B. U. É. K. Eskütétel. Kakas Géza és Bálla állam­i állatorvosok, deczember 30-án ,"tű­tték le a hivatalos esküt Juhász Mihály p­olgármester, mint a főispán megbízottja ke- s­zeihez. A gyermekambulatórium statiszti­kája. A dr. Halász Henrik vezetése alatt álló orr-, gége és fülgyógyászati rendelésen az elmúlt év 11 hónapja alatt (július hóban szünetelt a rendelés) 153 beteg jelentkezett, kik részére 2539 esetben történt rendelés. A betegek között gyógyult 63, javult 70, ke­zelés alatt maradt 20. Műtét végeztetett a fülben 20, az orrban 27, az orrgaratban 16, a hajban 1, a torokban (gégében) 11, kopo­­nyalékelés volt 1 esetben, összesen 76 mű­tét végeztetett. A betegek között fülbajban szenvedett: 56, orrbajban: 86, orrgaratbaj­­ban : 16, szájbajban : 4, torok (gége) bajban : 20. Nemre nézve volt férfi: 66, nő: 87. Vidéki beteg volt: 85, helybeli: 68. E számadatok bizonyítják a legfényesebben, hogy dr. Halász Henrik mily derék áldá­sos munkát végez az ő ambulatóriumával s e számadatok szinte parancsolják, hogy a gyermekambulatórium érdekében a törvény­­hatóság hozzon áldozatot. Utóvégre is itt nagy kérdésről, hatalmas közegészségügyi kérdésről van szó s e kérdés felett egyszerű tanácsi végzéssel napirendre térni nem lehet. Erre különben még visszatérünk. — Választmányi gyűlés. A körös-tisza­­marosi ármentesítő társulat szakaszigazgató­sága f. hó 8-án délelőtt 11 órakor választ­mányi ülést tart, melynek egyik tárgya lesz az Endre Andor mérnök halálával ürese­désbe jött szakaszmérnöki állás ideiglenes betöltésére vonatkozó előterjesztés. — A dalárda kötelező hangversenye. Sylveszter estélyén kevéssel nyolcz óra után a „S­ó­haj­tás“-sal kezdte meg a dalárda kötelező dalestélyét, pedig sóhajtásra egy­általában nem lehetett okuk, mert a Gazda­sági egylet terme teljesen megtelt fényes és elegáns közönséggel, mely bőven honorálta tapssal és éljenzéssel a dalárdának preczizen előadott minden énekszámát, melyek közül különösen kitűnt az Erkel Sándor által be­­d­udott„ Kivennélek én csal­ádnának“ czímű­

Next