Vásárhelyi Hiradó, 1902. október (3. évfolyam, 182-208. szám)

1902-10-01 / 182. szám

2­182. szám. VÁSÁRHELYI HÍRADÓ, 1902. október 1. újabb munkanemnek hiányában kereshető a forrása. Szaporodott, ráéhezett a vagyo­nára. S a mi még el nem úszott uzsora vásáron, arra a pénzinté­zetek raktak terheket. A székelység birtoka be van táblázva a pénzintézeteknek, leg­kivált az Albinénak, de annyira, hogy a kamatokat sem tudja már fizetni. Ez pedig ugyancsak hozzálát az oláh közönség közgazdasági viszonyainak fejlesztéséhez és a székelység elnyomásához. Mintegy 70 oláh pénzintézet van közelük­ben 53 millió cselekvő tőkével. Hogy azok milyen czéllal hová jutottak, azt mi csak most látjuk, mikor egymásután üttetik meg a dobot a székely birtokok fölött s ültetnek be abba egy ősbocsko­­rost, a kinek hazafiságáról jól is­mert igék forognak közszájon. De ezek nem vándorolnak ki! Csak a székely jár el uttalan­ utakon megkísérlem a szerencsét, meg­keresni a szomorú hontalanság könnyáztatta kenyerét. A ki el nem ment, rabja az életnek, a pénzintézeteknek, vagy szolgája bevándorolt idegeneknek. A belső nyomorúság terjedését nyilvánosan is ismertették s azok megakadályozására és javítására módokat ajánlottak. Igyekvésük — sajnos — legna­gyobbrészt a segitőképes nagyok közönyén tört meg s ma is ott állunk, hogy a belső nyomor, a kivándorlás és ennek nyomán az elnemzetietlenedés nőttön-nőtt s miként a Rumaenischer Lloyd — egy bukaresti német lap irja — 100.000-nél több székely nyomo­rog Romániában, kik néhány év alatt nemcsak a magyar nyelvet, de azt is elfeledik, hogy van a világon Magyarország. • A javítás munkájában két fon­tos körülmény érdemli figyelmün­ket : a belső bajok megszüntetése és ez által a kivándorlásnak le­hető korlátozása, hírek. — szept. 30. — Kész a Kossuth-szobor. Kallós Ede a mi Kossuth-szob­­runk alkotója levélben értesítette Juhász Mihály polgármestert, hogy a Kossuth-szobor teljesen készen van s kéri annak egy bizottság által való átvételét. Jelzi egyúttal, hogy a bizottság a készen levő kőmunkákat is megtekintheti. " — Katonák Vásárhelyen. Ne vigadjunk túlságosan, nem arról lesz szó, mintha hozzánk a had­ügyminiszter jóvoltából egy ezre­det helyeznének. Csak azt írhat­juk, hogy október 6-án éjjel katonák lesznek városunkban el­szállásolva. Ugyanis a Szegeden állomásozó 14-ik utász-zászlóalj Algyőnél a Tiszán keresztül hid­­verési gyakorlatot végez, mely alkalommal a 46-ik gyalogezred egy nagyobb menetgyakorlatot teljesít s egy éjjelen keresztül vá­rosunkban lesznek elszállásolva. Nem érdektelen megjegyezni, hogy ez alkalommal 20 tiszt, 380 le­gény, 7 ló a 46. gyalogezredtől, a 7-ik szekerész osztálytól 15 tiszt, 100 legény és 180 ló lesz hozzánk bekvártélyozva. — Iskola hiány. Közismert dolog, hogy a külterületen 26 is­kolánk van s a város közönsége újabban ismét négy felállítását sürgeti a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztériumnál, mégis Hős István és Szél Ferencz a tege­­halmi részen lakók képviseleté­ben, Pál János és Mákó Pál a mágocsi oldalon lakók részéről, arra kérik a tanácsot, hogy men­tsék fel gyermekeiket attól, hogy ezen iskolai évben iskolába jár­janak. Okul azt hozzák fel, hogy az iskolák 10—16 kilométer tá­volságra vannak. A kérelmet ne­hezen teljesitik, de ez ismét egy indok, hogy az uj iskolák fel­állítását ismételten megsürgesse a hatóság a minisztériumnál. — Teljesített fizetés az uj vasútra. Hódmező-Vásárhely vá­ros közönsége a vásárhely—makó —nagyszentmiklósi vasút építési költségei fejében az utóbbi na­pokban 195.000 korona fizetést teljesített a Pesti magyar keres­kedelmi banknál. Az erről szóló nyugtatványt ma küldte meg Meskó Sándor csanádi főispán polgár­­mesterünknek. Legjobban szeret­nénk azonban már, ha a teljesen készen álló vonalon minél hama­rabb fütyülne a gőzös, mely egy­szer már a forgalmat is meg­nyitná. Ideje volna már. — Gyászjelentések. Vettük az alábbi gyászhíreket: Dr. Baranyi Elek, Ida és Irén mély fájdalom­mal jelentik a forrón szeretett testvérnek, Baranyi Irmának hosz­­szas szenvedés után folyó évi szeptember hó 28-án Budapesten történt elhalálozását. A boldogult­­nak földi maradványai folyó hó 30-án délután fél 5 órakor a helybeli indóháztól fognak az Arany-temetőbe vitetni s a sírnál tartandó ev. reform, egyház gyász­­szertartása után örök nyugalomra helyeztetni. Hm.-Vásárhely, 1902. szeptember 30. Béke és áldás le­gyen poram­ ! — Széli Zsuzsánna özv. Hódi József­né s testvérei fájdalomtól megtört szívvel tudat­ják a felejthetetlen jó édes atya, nagyatya, testvér és rokonnak, id. Széll Jánosnak 1902. szept. hó 30-án éjjel 3 órakor, életének 85-ik, özvegységének 2-ik évében, rövid szenvedés után történt gyá­szos elhunytak A boldogultnak hilt tetemei okt. hó 1-én d. u. 2 órakor fognak I. ker. Zsoldos-utcza 2-ik számú háztól a reform, vallás szertartása szerint, az ó-templom­ban tartandó gyászbeszéd után a Kincses-temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra helyez­tetni. Hm.-Vásárhely, 1902. szept. hó 29-én. Áldás és béke porai felett! — Beérkezett tervek. Az újonnan építendő „Fekete Sas“ vendéglőre október hó első nap­jaiban jár le a pályázati határidő. Eddig mindössze három pálya­terv érkezett be a polgármesteri hivatalhoz, ezeket és a később beérkezendőket a pályázat lejárta után fogjuk részletesen ismertetni. — Bevonuló önkéntesek. Alig jöttek haza a régiek, már­is vonulnak be az újak. Október elsején lesz vége az arany sza­badságnak s az lesz a kérlelhe­tetlen szubordináczió, a­mit olyan nehéz a czivil embernek meg­szokni. Városunkból a következő önkéntesek vonulnak be: Banga Sámuel, Barna Béla, Endrey Gyula, Goldmann Mór, Kokovay Imre a 46-ik gyalogezredhez, Fried­länder Béla és Oppenheimmer Sándor az 5-ik honvédgyalog­ezredhez, Munkácsi Andor pedig a kassai tábori tüzérséghez. — El nem halasztott vásár. Az október hóban városunkban megtartandó országos vásárt a fő­kapitány el akarta halasztani, te­kintettel az izraelita ünnepekre, egy héttel későbbre. Ez irányban megkereste a kereskedelmi csar­nokot, az ipartestületet és gazda­sági egyesületet, hogy nyilvánít­sák véleményüket. Mindhárom tes­tület egyhangúlag a vásár rendes időben leendő megtartását véle­ményezte s igy az októberi or­szágos vásár — ami természetes is — nem lesz elhalasztva. — Nyilvános számadás. Az újvárosi besorozott ifjak szeptem­ber 28-án jól sikerült mulatságot rendeztek, mely alkalommal felül­fizettek: Hajnal Ferencz 3 kor., Fleiszig József 2 kor., Orbán Er­zsébet 1 kor. 20 fik, Vajnai Juli­anna, Gregus Sándor, Lévai Fü­­löpné, Ardai János 1—1 koronát, Kovács János, Mucsi Ferencz, Tóth László, Varga Lajos, Bán Sándor, N. N., Mucsi Lidia, Mikulai Sámuel 60—60 fillért, N. N., No­­vák Imre, Moha József 40—­40 fillért, Molnár Lídia, ifj. Asztalos János, Csatlós János, Galambos Jánosné, Kardos István 20—20 fillért. A felülfizetésekért ez után is köszönetet mond a rendezőség. — Vászont loptak. Egy hely­beli vásárra járó kereskedő Nie­derländer Sámuel megjárta a vá­sárról hazajövet. A­mikor a Lovrin és Sándorháza között ha­ladt megrakott kocsival, addig ismeretlen tettesek a ponyvával leboritott kocsi oldalát kivágták és abból körülbelül 300 korona értékű vászont elemeztek s mind­ezt teljesen észrevétlenül csele­­kedték. A káros tulajdonos csak későn vette észre, most azután a rendőrség a tettesek megkerítése végett széleskörű nyomozást in­dított. — Megzavart éjjeli csend­élet. Mikor leszáll városunkra az éjszaka mindent takaró sötétsége, kibújnak fészkeikből az éjjeli lep­kék s elárasztják a várost, hogy a bűnt, a fertelmet terjeszszék. A rendőrség egyik éber tisztviselője az éjjel razziát tartott a népkert sötét s félelmetesen suhogó bokra közt és onnan sok ilyen lepkét megriasztott, a­kik a szabad sze­relem oltárán voltak áldozandók. Nyolcz kétes személyiség lett be­kísérve, három mindszenti és öt helybeli. Az orvosi vizsgálat saj­nos eredményt tüntetett fel s a zsuppolás és a kórházba szállítás vétetett első gyógyszerül. SZÍNÉSZET. A vasgyáros. Hétfőn mutat­kozott be Pataki Rita a Vasgyá­­ros­ban Claire szerepében. Ez volt első nagyobb szerepe s igy első játékáról nem ítélhetünk. Annyit azonban már jelezhetünk, hogy e felléptével közönségünk tetszését megnyerte, a­mit a sű­rűn felhangzó taps bizonyított is. Claire szerepét gondos tanulmá­nyozásra való sikerült alakításban mutatta be. Úgy látszik, hogy Pataki Rita a társulat egyik jó ereje és rokonszenves tagja lesz. Derblay szerepében Bihari sike­rülten és minden részében helyes felfogással játszott. Janovics her­­czege túlságig merev és hideg volt, bár igyekezett szerepét he­lyesen megjátszani. Hettyey At­­henaisa bágyadt volt, a­mi a művésznő betegségének tudható be. Tisztelői remek csokorral lepték meg búcsúzóul. Jók vol­tak Mezei Péter, Monlinet, László Gyula Présont szerepében. Ren­dezés kifogástalan volt. A szín­kör ülőhelyeit a közönség be­töltötte. A befejezett sziniévad. Szín­­társulatunk a mai nappal a két hónapos szezont befejezi s ebből az alkalomból dr. Janovics Jenő színigazgató szívélyes hangon bú­csúzik el a közönségtől és a saj­tótól. A színigazgató lapunk szer­kesztőségéhez az alábbi levelet küldötte be: Tekintetes Szerkesztőség! Elmulaszthatatlan, kedves kö­telességemnek tartom mély és őszinte köszönetemet kifejezni azért az önzetlen és lelkes tá­mogatásért, melyben ittlétem alatt engem és társulatomat a tek. Szerkesztőség részesíteni kegyes volt. Készséges szolgája Dr. Janovics Jenő. Ebből az alkalomból mi sem mulaszthatjuk el, hogy szívélyes istenhozzádot ne mondjunk annak a színtársulatnak, melylyel a két hónapos szezon alatt, habár kü­lönböző utakon is, de együtt s a vásárhelyi színészet megerősítése érdekében működtünk. Ha volt a sajtó és a színtársu­lat között nézeteltérés, annak oka nem mindig a színtársulatban ke­resendő. Mi önzetlenül és sohasem a színtársulat ellen, hanem annak érdekében írtunk, még akkor is, midőn talán leplezetlen őszinte­séggel olyan észrevételeket is tet­tünk, mely egy kissé rosszul is esett. Mi a Janovics színtársulatánál az egyesek művészi tehetségét el­ismerjük, ha nem volt valami ferde irány a művezetőségnél, amely a szereplők szerepkörét összezavarta s igy azok a jeles erők, kik a színtársulatnál vannak, a legjobb előadások alkalmával sem érvé­nyesültek. A közönség azonban érezte azt, hogy a pártolást nem szabad, nem lehet megtagadni a színtár­sulattól s egy-egy sikerürt, mű­vészi előadás után csak azon gondolkozott, hogy hogyan lehet e kitűnő erőkkel rendelkező szín­társulatnak gyöngén is játszani. Dr. Janovics Jenő a tapasztal­tak alapján — hisszük — meg­találta a helyes utat, amelyen az Alföldön érvényesülhet és bízunk benne, hogy Szeged nem fog csalódni benne. Mi a szomszéd városban sikert és szerencsét kívánunk s azt óhajtjuk, hogy jövőre megerősödve örömmel jöjjön vissza hozzánk, hol szívesen fogjuk fogadni. Icze.

Next