Vásárhelyi Hiradó, 1903. április (4. évfolyam, 78-103. szám)
1903-04-01 / 78. szám
1903. április 1. _____ VÁSÁRHELYI HÍRADÓ. 78. szám. 3 — Állatbetegség. A Sövénylázán megállapított száj- és köörrfájás miatt Szegedre hasított körmü állatokat szállítani nem szabad. — Országos vásárok. Bácstopolyán április 13—14. M°zőoerényben április 4-én lesz az országos vásár. Az utóbbi helyre a Békés községben fellépett száj- és körömfájás miatt az állatvásárra zsák lovakat szabad felhajtani. — Házasság. Az anyakönyvvezetőségnél ma házasságot kötött: Szabó Pál Tóth Jusztinával és Freiberg Béla Beregi Kamillával. — Elhaltak: Matyi János 1 éves, Dromna István 78 éves, Albert Mihályné szül. Hegedűs Judit 43 éves, Kis Pál István 80 éves és Lökös Ernő 6 éves korában. Lujza hercegnő regénye. A lindaui villában tartózkodó Lujza hercegnő lebetegedését május hó közepére várják. A szüléshez a hercegi család bizalmas orvosán kívül a szász udvar egy bizalmas embere is ki lesz rendelve. A szász udvar részéről törvényesnek elismert gyermek egy ideig anyjánál marad, további sorsára nézve azonban még nem döntöttek. Szász udvari körökben az a hír van elterjedve, hogy a szász király vádaskodó kiáltványa a trónörökös előzetes tudta nélkül került nyilvánosságra s úgy őt, mint az egész szász nemességet nagyon meglepte a kiáltvány kiméletlen haragja. Az arisztokrácia köréből Lujza hercegnő érdekében temérdek kérő levél érkezett a szász királyhoz. A legtöbb levélíró hangsúlyozta levelében, hogy Lujza hercegnő nem annyira bűnös, mint inkább áldozat. A király azonban menyével szemben kérlelhetetlen volt s az ismert keményhangu kiáltványnyal mintegy jelezni akarta, hogy minden további fáradozás a hercegnő érdekében hiábavaló, nincsen részére bocsánat. A „Dresdener Journal“ írja a következőket: Metzsch államminiszter felvilágosítást kért az egyesült Államok főkonzulától, a berlini lapokban közölt ama hírre vonatkozólag mely szerint O’Brian fogorvos a főkonzul egy levelével igazolta, hogy a szász udvar önkényének esett áldozatul. A főkonzul elismerte, hogy a fogorvos kívánságára bizonyítványt adott neki, hogy helyzetét új hazában megkönnyítse, de ezzel nem volt szándékában a szász kormányt megsérteni. Mély sajnálatának adott kifejezést, hogy ebbe az ügybe belekeveredett, minthogy utóbb arról is meggyőződött, hogy a szász kormánynak alapos oka volt a Briak elleni eljárásra. Végül ismételten kijelentette, hogy eljárásában a sértő szándék távol állott tőle. A zsugori halála. Urbán József szászrégeni iparos, aki életén át mintegy 30.000 koronát kapargatott össze munkája által, nagyon nehezen vált el halála óráján ettől a vagyonkától. Ugyanis halála küszöbén arra kérte a rokonságot, hogy 30.000 koronát tevő pénzösszegét a bankból vegyék ki és mutassák be neki, hogy még egyszer utoljára láthassa és búcsúzhasson el attól, mit a rokonok természetesen teljesítettek is. A pénzcsomót keze közé vette, megnézte, azután egyet vonaglott és elhagyta kincsét. A múlt pénteken délután vitték ki hűlt tetemét a római-katholikus temetőbe, hol amidőn le akarták ereszteni a sírgödrébe, a sírásók kezeiből a leeresztő kötél kisiklott s a koporsó a mély gödör fenekére zuhant alá. A nagy esés következtében a koporsó fedele felpattant s a halott kiesett belőle, minek következtében feje és dereka teljesen összezúzódott. A jelenvolt közönség rémülten szaladt ki a temetőből s a látottak felett otthonában babonás dolgokat mesélt. Az összetört holttestet ismét koporsóba helyezték s eltemették. A megbolytatott hajáit. Évek előtt egy mérgezési bűnpertnek tárgyalása tartotta izgatottságban az egész ország közvéleményét. Arról volt szó ennek a pörnek a során, hogy egy szép fiatal asszonyt elemésztett méreggel a férje, hogy nőül vehesse a leányt, akit felesége életében megszeretett. A törvényszék bírái elítélték a férjet és szállóigévé vált a súlyos ítéletnek indokolása, mely a logika örök törvényeit hívta segítségül a bűnösség megállapítására. A halott sírja már régen begyepesedett, kihajtott rajta a virág is, mikorra a kir. tábla a törvényszék súlyos ítéletét megváltoztatta s kiszabadította a börtönből a bevádolt férjet, akit örök rabságra kárhoztatott az első bírói ítélet. A felmentés alapjául nem a logika örök törvénye szolgált, hanem az a negatív vélemény, melyet az orvosszakértők meg a vegyvizsgálat hangoztatott, hogy a mérgezésnek kétségtelen tünetei a halott földi maradványában nem voltak fellelhetők. Most pedig esztendők után, amikor már a szürke porréteg betemette a mérgezési pör iratait, újra megbolygatja ezeket az iratokat — a halott. Feléledt a pör és újra keresik a bűnöst ott, ahol a nemleges szakértői vélemény elvágta a további pörösködés fonalát. Ugyancsak szakértői véleményekből ágyazzák a pörnek új medrét, s a nyomozó hatóság feltámasztja halottaiból az asszonyt, akinek utolsó órái azokban az iratokban vannak megírva, amelyekből a vádhatóság évek előtt a gyilkosság vádját emelte a férj ellen. Most újra keresik, újra nyomozzák a bizonyítékokat s nem lehetetlen, hogy már rövidesen újra sokat fognak beszélni a szerencsétlen asszony szomorú haláláról. hercenő nevében kiválasztás végett több gyémántkarperecet kért. Az ékszerész összecsomagolt néhány drága karperecét és átadta azokat az állítólagos udvarhölgynek, aki elhajtatott. Minthogy az ékszereket nem hozták vissza, az ékszerész kérdést intézett az udvarnál és akkor megtudta, hogy csalás áldozata lett. A szélhámosnőt nem találják. Az ékszerész kára körülbelül egynegyedmillió rubel. Postarablás. A bocsai postahivatalban Birgyán Simon, elbocsátott kocsis betört és 4200 koronát elrabolva Temesvárra szökött. Itt a rendőrség elfogta, de a pénzt nem találták meg nála. A rablót Kocsára vitték, hogy a pénz rejtekhelyét kipuhatolják. Megégett család. A fogarasmegyei Berivác községből egy egész család rémes tűzhalálát jelentik. A község elöljárója Laufer Vilmos, családjával együtt vacsoránál ült, amikor az asztal fölötti függőlámpa lezuhant és a kiömlött égő petróleum lángtengerbe borította a szobát. Az elöljáró és neje a kapott súlyos sebek következtében halálán van, míg a család többi tagja, három kis leányka már meghalt. Leégett község. A borsod megyei Borsod községben a vármegye egyik virágzó községben óriási tűzvész pusztított, melynek ötvennel több épület esett áldozatul. A pusztító elem egy parasztházban keletkezett s az uralkodó szélviharban olyan rohamosan terjedt, hogy jó ideig gondolni sem lehetett az oltásra. A közeli községekből, sőt Miskolcról is érkezett segítség, de a nagy szélben a legnagyobb erőfeszítés dacára sem lehetett a tűz továbbterjedését meggátolni, mely így egész éjjelen át tartott. Utcai támadás éppal. Vakmerő rablótámadást kísérelt meg szombaton délelőtt Budán, a Várfok- és Mátray-utcák sarkán egy csavargó. Ugyanis megtámadta dr. Anderkő Aurél meteorológiai tisztviselő feleségét, Kronits Melániát, akinek a kezéből kiragadta a pénztárcát. A rablót hosszas hajsza után elfogták. A rendőrségen azonban nem mondotta meg, hogy kicsoda? Vasárnap reggeli azután maga jelentkezett vallomási tételre. Elmondotta, hogy Skerlecz Mihály a neve, napszámosás a Molnár utca 14 szám alatt lakott. A nyomor vitte a rablásra. Letartóztatásakor azért nem akarta megmondani a nevét, mert szégyene magát. A ló több méternyire hurcolta magával Nyíri Áront, aki még az utolsó pillanatban is fogta görcsösen a Palkó kabátja szélét. Az őrmester éktelen káromkodásban tört ki. Az udvaron az égő istálló fényétől megvilágítva négy bajtársa feküdt vérében s a betyárok mégis elmenekültek. Ekkor már messze járt a három haramia, hogy negyedóra múlva a szép asszonyok karjaiban találjon vigaszt, a Szépe tanyán. Vágtatott a három paripa, mint a szélvész s nyomában kísérte az égő istálló messze elhaló vérvörös fénye . . . * A két szép asszony elsikoltotta magát, mikor a két Szabó gyereket betoppanni látta. Volt ebben a kiáltásban öröm és meglepetés öröm amiatt, hogy gondolatuk valóra vált, mert a két szeretett haramia me itt áll, a szemeik előtt. A Palkó merő véres ruhája volt az ijedelem oka. Első pillanatra nem lehetett tudni, hogy kinek a vére száradt a betyár ruhájára. A saját vére-e, vagy a másé. A rémülettől még magához sem tért a két asszony, mikor megszólalt Palkó. — Engedelmet kérünk, hogy ilyen csataképpel, véres ruhában állítottunk be. Egy kis vizet kérnénk, amiben megmosakodhatnánk! — Szívesen! Rebegte Klára asszony s intézlkedett a tanyásnénál, hogy a betyárok rendbe hozhassák magukat. Akadt ruha is a háznál, a gazda ünneplő ruhája. Mig a cselédhában tisztálkodott a két futóbetyár, dideregve állott a tanya előtt a két menyecske. Már akkor Sámson felé vérvörös fényben úszott a határ. A sámsoni csárda istállója már akkor lobogó lánggal égett. (Folytatása következik.) Hírek mindenfelől. Csalónő udvari fogaton. Pétervárról jelentik, hogy eredeti és ravasz módon végrehajtott csalás áldozata lett egy ottani ékszerész. Üzlete előtt egy udvari fogat állott meg, amelyből egy elegáns hölgy szállt ki és belépve az üzletbe, az ékszerésztől egy nagy- Vásárhely titkai. Szabó Palkó és Szabó Miska híres futóbetyárok története — Irta: Fekete József. — Kis Bandi már ekkor elvágtatott, Miska pedig lován ülve tartotta a sárgát. A zsandárok kapkodva futkároztak egyiktől a másikig. Miskát azonban nem érték el. A legválságosabb pillanatban a lovakkal választotta el a dulakodókat Miska s ez a perc elég volt Palkónak, összeszedve erejét, felugorjon s lovára pattanjon. A csata sorsa eldőlt. A két betyár sarkantyúba kapta lovát s kivágtatott a csárda udvaráról, az alkony ködében. REGÉNYCSARNOK. A király. Irta . (Folytatás) „Mi lesz?“ kérdé halkan, de elég szilárd hangon. „Bármennyire becsüllek is, de tied nem lehetek ! Fáj a szivem, hogy ezt neked ki kell jelentenem ... de nem tehenek róla! Történjék bármi, de én le nem mondhatok Lajosról! Az én szivem visszavonhatlanul az övé. Lelkemet, szerelmemet, mindenemet neki szántam !“ „De úgy sem lehetsz az övé!" fakadt ki Andris. „Tudom!“ viszonzó Walpurga. ,,De önzőnek tartanám magam, ha erre gondolnék. Nekem elég, hogy ő szeret engem s én viszont - szerethetem őt! E szerelemben boldognak érzem magam!“ Linden Andris szomorúan csüggeszté le fejét. Walpurga folytatá: ,,Hogy lehessek ily szívvel nőddé ? Elviselhetnéd-e, ha látnád, mint eposzt a bánat más után ? Nem, nem, Andris! Én jól