Népujság, 1944. január-március (17. évfolyam, 1-73. szám)

1944-03-11 / 58. szám

1944. március 11., szombat. NÉPÚJSÁG Kossuth félremagyarázása ellen tiltakozott Oláh György a Turul Szabadegyetemen Mont a szovjet elleni küzdelem a magyar sza­­badságharc . Ha a pánszláv imperialista tö­rekvések szolgálatába állított bolsevizmus győz, nemcsak a vezető­ réteget, hanem az egész ma­gyarságot kiirtják erről a földről, mert ezer év óta útjában állunk a szlávok egyesülésének A társadalmi tatál Szövetség gróf Bercsényi Miklós Bajtársi Egyesülete pénteken este a város­háza közgyűlési termében folytatta szabadegyetemi előadásait. Endrey Béla polgármester, az egyesület magisz­­­tere nyitotta meg az össze­jövetelt­. — Akik eljöttek — mondotta a polgármester — nem hiába jöttek el, mert ma olyan embert halla­nak, akinek szava harang, olyan harangszó, amely minden magyar embernek megragadja a lelkét, mert amit mond igaz, amit tesz, magyar tett. Elmondotta a magiszter, hogy a Társadalmi Turul Szövetség nyi­tott szemmel nézi a vásárhelyi Tu­rul munkáját, azt értékeli és meg­becsüli és ennek bizonyságául jött el Vásárhelyre Bojtár Imre dr. fő­­vezérhelyettes. Bojtár Imre dr. fővezérhelyettes nagy éljenzés közi­ben adta át Festet­ich Domokos­ gróf, országgyűlési képviselő, Tu­rul országos fővezér üdvözletét a vásárhelyi Turulnak, majd így foly­tatta: — Néhány nap múlva a márci­usi szabadságünnep napja köszönt ránk s eszünkbe kell, hogy jus­son, hogy 1848. márciusa a mai gyar ifjúság lendületéből született meg, annak az ifjúságnak a lendü­letéből, amelynek volt bátorsága kiállni. Ez a lendület Világosnál elbukott és nem támadt fel 1919- ig. A nemzeti újjászületés nap­jai­ban, fegyverrel a kézben alakí­totta meg az ifjúság a Turul Szö­vetséget. Azóta 25 év telt el és volt idő, mikor egyedül a Turul tartotta a magyar faji és nemzeti gondolat zászlóját. A Turul — amelynek egy pinceodúban, valósá­­­gos katakombában kellett meghú­zódnia — nagyjelentőségű szere­pet vállalt a magyar újjáépítés munkájában. A népegészségügy, a falukutatás, a magyar sorskérdés irodalma, a destruáló zsidó szel­lemmel való küzdelem mind-mind a Turul nevéhez fűződik és szám­talan közhasznú intézményünk van, ami a Turulban érett almegvalósu­­lásig. A Turul mindenkor katonai alapon nevelte tagjait és hirdette a meg nem alkuvó, keresztény, nemzeti alapon álló, jobboldali vi­lágnézetet. Most is szembenáll az­zal a destruáló irányzattal, amely felütötte a fejét. Az általános helyeslés után Oláh György országgyűlési képviselő, az Egye-­­­dül Vagyunk főszerkesztője tar­tott előadást. Bojtár Imre szavaiba kapcsolódva, húszéves újságírói pá­lyafutásának t­anulságai alapján igazolta, hogy 1919. óta többször la Turul Szövetség volt az egyetlen tűzhely, amelynél meg tudtunk me­legedni. Akkor nyugat felé­ fordí­tott arccal kellett hird­etni a neme­zei­­ és szociális igazságokat, ma­­ugyanezt kelet felé fordulva kell megtenni. Ma a fennmaradásunk­ról van szó, arról, hogy mi le­gyünk-e Sztálin sár­gakarsalagos talicskásai, vagy nem? Aki más kérdésekre akarja terelni a fi­gyelmet, az a nemzet ellensége, hazaáruló! Most már nem arról van szó, hogy a bolsevizmussal majd egy­­osztály, a proletárság kerül ura­­­omra, mely megelégszik azzal, hogy de vezetőréteget megsemmisíti és meghagyja a magyarság törzsét. A bolsevizmust már a pánszláv eszmék irányítják és a pánszláviz­musnak az egész magyarság az út­jában van, hiszen szláv történet­i írók szerint is ezer év óta a mai­gvarság­­akadályozza meg a szlá­vok egyesülését. Azóta tehát, hogy­ Sztálin feltette a hódító Nagy Pé­ter cár aranysisakját, kétszeres ve­szély jelent számunkra a bolseviz­­mus és egész létünket pusztulás­sal fenyegeti. Bele kell tehát rög­­­zítenünk az öntudatunkba, hogy a pánszlávizmusnál nagyobb ve­szély nincsen a magyarság szá­mára.Elképzelhető-e, hogyha Sztálin hordái győznek, akkor azt a kis gátat, amely ezer éven át előttük feküdt,­­nem söprik el és ez az írtó­­­ztatos tömeg nem számolja fel a mi 11 milliónyi színmagyar népün­ket, amelyben 7 millió a paraszt­ság? Ha a bolsevizmus legen­y­­hébb formájában is uralomra jut nálunk, akkor mindannyian mehe­tünk Turkesztánb­a vagy mindany­­nyiónkat felkötnek a fára. Meg­hagynának talán egy kis töredéket, zsidóul gondolkozó néhány ma­gyar és magyarul beszélő sok zsidó tanácsköztársaságát, de a magyar­ságból még csak egy torz karika­túra se maradna, azután, hogy bosszút állt rajtunk a zsidóság és a szlávság. Ezután azt fejtegette, hogy so­hasem voltunk és ma sem vagyunk idegenutánzók. — Nem terjesztünk idegen eszméket. Rámutatott arra, hogy azok a rabjai az­­idegen szel­lemiségnek, akik Marx Károly, a nagyszakállú németországi zsidó avult, múlt századbeli eszmerend­szeréhez akarnak igazodni és iga­zítani félrevezetett szerencsétlen magyar tömegeket. Mi köze van a marxismushoz, avagy a marxis­­mus pánszláv imperialista bolse­­vizmusban jelentkező változatához, a magyar lelkiségnek? Ez az ide­genszerűség, nem pedig az a zárt népközösség,­­ melybe a magyarságot társadalmi osztályellentétek eltüntetésével össze akarjuk fogni. Hirdettem mondotta Oláh György általános és percekig tartó éljenzés közben , hogy a magyarságnak önmagából kell kitermelni a mi szocializmusunk­­at-És mi nem ismerünk mást, csak magyar nemzetiszocializmust De ma már ennél is sokkal több­ről van szó, a létünkről. Olaszor­szág példája intő jel, hogy mi vár az árulókra. A magyar helytállást nem veszélyeztetheti semmiféle pa­cifizmus, ellenséggel való cimborá­­lás, mert a mi sorsunk attól függ, hogy az utolsó pillanatig tartani tud­­­­juk-e kezünkben a fegyvert?­­ Ha Kossuth Lajos ma élne, ugyan ezt mondaná, csak­­sokkal erőseb­­­ben és tüzesebben és semmiesetr­e se tűrné el, hogy az ő magyarsá­gát különböző, jól hangzó jelsza­vakba csomagolva a magyar fent maradás lehetőségei ellen használ­ják ki. Kossuth felismerte a szoci­áldemokráciában és a kommunis­­ásban rejlő veszélyt és tu­ríni re­meteségében meg is írta, hog mindezt a zsidóság termeli ki. Kossuthot tehát most tudatosa félremagyarázzák, mégpedig azok akik a világszövetséget képező zsi­dósághoz húznak. A zsidóságba húzó alakok , a szalonbolsevisták és a kultur bolsevisták, akiket a főváros idegbeteg réteg termelt ki. Dolgoznak ellenünk, lé­tünk, fennmaradásunk ellen, a mi feladatunk pedig nem lehet más mint a felvilágosítás és az, hogy­­a ingadozóknak visszaadjuk a hi­ccet és lelket öntsünk beléjük. Ha vannak ma ellentétek, azo­kat félre kell tenni, hogy egysé­gesek legyünk a bolsevizmus elleni küzdelemben, amely most a ma­gyar szabadságharc, tekintsünk a magyar honvéd­ségre, amely a magyar nemzetet, fajtán­kat, mindannyiónkat védi és azzal a tudattal becsüljük meg őket, hogy­­a délről, keletről és észak­ról ránk tört kis nációk nem tud­ták a magyarságot sírba dönteni, de ha most ránk zuhan a mögöt­tük álló óriási, pánszláv hegyiart­­óolat, akkor nem fogunk többé fel­támadni. A rendkívül nagyhatású, lelke­sedéstől átitatott beszédet Hódi András dr. örökös tb. Turul vezér zárószavai követték. — A kulturbolsevisták, akikről Oláh György bajtársunk beszélt mondotta Hódi András dr. — ma már vidékre is eljutnak és itt is kezdik a szabotálást. Vannak akik­­megrettennek és azt hiszik, hogy-­ ha hirtelen arcot és elvet változ­tatnak, akkor majd megmeneküljé­nek. Nagyon tévednek ezek, mert [aminthogy mi n­em hiszünk az át-» változókban, úgy nem hisznek odaát sem és ha bekövetkezik,­­ amitől rettegnek, akkor rájuk is sor kerül... A gyávaság tehát nem­, tartja meg őket, ellenben elökér­­szíti végzetüket­ "Egyedül a bátor kiállás, a nyílt színvallás menthet meg bárkit, a meghunyászkodás pe­dig a pusztulást­­jelenti. Egy hét múlva Bosnyák Zoltán tart előa­­­dást, szívesen látjuk azokat is, akik most nem mertek eljönni — fejezte be beszédét Hódi András dr. BESS IV 3. gidai A vízbaj, a mezőgazdasági munkabérek és a Kasza® utcai csatorna kérdése a közigazgatási bizottság előtt A közigazgatási bizottság teg­napi ülésén Sztojka Miklós dr. pénzügyigazgató bejelentést tett annak kapcsán, hogy Pánczél Fe­renc dr. tanácsnokot áthelyezték az adóhivatal éléről és az adóhiva­tal vezetését Osváth Gábor dr. ta­nácsnok vette át. Sajnálattal vette tudomásul Pánczél Ferenc dr. tá­vozását, de ugyanekkor megnyug­vással tölti el­­,az a tudat, hogy Osváth Gábor dr. személyében olyan férfi kerül az adóhivatal élére, aki ezen a téren több mint három éven át működött és így az ügyek alapos ismerője. A pénz­­ügyigazgatóság köszönetét juttatta kifejezésre pánczél Ferenc dr. eredményes munkássága iránt, Os­váth Gábor dr. tanácsnoktól pe­dig azt kérte, hogy hasonló szín­vonalon tartsa és hasonló­­ munkát­ szeretettel lássa el az ügyosztály vezetését. Az államépítészeti hivatal jelen­tésénél ifj. Szathmáry János azzal a hirdetménnyel kapcsolatban,­­ amely a Kaszap­ utca érdekelt la­kosságát arra hívta fel, hogy kö­­­­zös kérelemben kérjék a kereske­delemügyi minisztertől a házak csapadékvizeinek az utcában léte­sített állami csatornába való be­kapcsolását, azt indítványozta, hogy a közigazgatási bizottság fel­iratban kérje ezt a kereskedelem­­­ügyi minisztertől, úgy, hogy a be­kötés költségeitől a háztulajdono­sokat mentesítsék, mert a közterü­leten való csapadékvezetés nem a magánosok feladata és így ennek költségeivel az érdekelt lakosok nem terhelhetők meg. Széles mederben folyó vita in­dult meg a kérdés körül, amelyben vitéz Lénárt János dr., Beretzk Pál dr., Lázár Lajos, Lázár Dezső, vi­téz Kovács András és mint java.­ Őstz Gyö­rgy 1 és 8á­­j magyar irredenta dalokat és­­ operett-részleteket adnak elő március 16-án­­ a vidámság hangversenyen

Next