Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
Áram korona 50 fillér. XVI. évfolyam 20. száma. Hódnsebővársárhely, 1921 január 26. szerda. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA. Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: ! Egész évre .... 400 K. s Fél évre ............. 200 K. VIDÉKRE*: Egész évre . . . 480 K. Fél évre.... 240 K. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFIZETÉSEK FELVÉTELE: délelőtt 8 órától 12 óráig. __l Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH TÉR. Telefonszám: 87. II . UMazidít ezen a télen. Többször sütött a nap, mint ahányszor ború volt; több sugárt nyelt el a föld, hogy az ég harmatával egyesülve csirába szöktesse az istenáldásnak ígéretét, mint akármelyik más esztendőben. Barázdás arcú, tapasztalt öreg szántóvetők derűs homlokkal járják a mesgyéket s mikor a zöldülő vetéstáblákat nézik, szinte az elérzékenyülés könnyét láthadd a szemükben. Mindenfelé a magyar rónaságon, máshol is nemcsak itten, nagyon szépek a vetések, nagyon jó idő jár rájuk és ha az Isten kegyelmes lesz hozzánk, olyan bő termést ígérnek, amilyet régen nem értünk. Bízunk a megbékélt Istenben, hogy most sem szégyenül meg várakozásunk. Hisszük, hogy mikor az aratás ideje eljövend, a zsoltárka zengő szavával, örömtől kicsorduló szívvel énekelhetjük el, hogy vig a magvető mert néki, orcájának verejtéki nem hiába hullanak ... De hiába ad majd dús kalászt az istenáldotta föld is hiába zeng ajkunkon a hálaadó ének, ha az idén is elhegedüljük Szent Dávid módjára :az egész Istenáldást. Ha ezzel a csókos drága kincsünkkel olyan pazar módra bánunk, ha azt úgy elherdáljuk, mint a legutóbbi nyáron, ha nem leszünk okosak, bölcsek, ha nem vonjuk le a múltnak kárhozatos tanulságait, hanem bolondok módjára ebek harmincadjára juttatjuk ismét az egészet. Ha majd úgy teszünk, mint tavaly, hogy a vasúton elszedtük a kis kufároktól az atyafiaknak szánt tiz-húsz kilókat, míg a vizeken dereglyével s a hidakon kocsin grasszálva viszik át a tízmétermázsákat. Hiába hull akkor az ég permetje, a szántóvető orcájának verejtéke s hiába terem a föld, ha a spekuláció fölözi le a tejet s azok az ácsorgó emberek még savóját is csak csöppekben szagulják. Valljuk meg őszintén férfias beismeréssel, hogy sok tévelygésben éltünk és elosztási rendszerünk csúfos csődöt mondott. Pedzik már, nemcsak az érdekelt gazdák, hanem a hivatalos körök is, hogy az idén szabaddá kell tenni a gabonaforgalmat, úgy azonban, hogy az ellátatlanok kenyere biztosítassék, de csakis a valóban ellátatlanoké. Mert ami most megy, az nem rend. S míg egyrészről a gazdát súlyosan érinti és zaklatásoknak teszi ki, másrészt annak sem tud elég kenyeret adni, ki arra valóban rászorult. Kényszerkurzussal beszedett s az államnak is sok áldozatába kerülő búzából nincs emberi joga követelnie annak, aki jövedelméből meg tudja szerezni kenyerét, még ha százszor egy szem sem termett neki. Hatósági kenyérhez csak annak van jussa, aki szegény, akinek minimális a jövedelme és akinek kötött fizetése van, mint a közalkalmazottaké. Hódmezővásárhelyen egyetlen arató részest nem jelentettek be, így habár 5—6 mázsa búzát részeltek is, ha akarják, kenyérjegyen élhetnek. S mi azt hisszük, hogy az a kereskedő, aki egy fillérrel sem adja olcsóbban a kocsikenőcsöt a gazdának, mint az iparosnak s akinek szép jövedelme van, nem is várja, de nem is várhatja, hogy róla közpénzen gondoskodjanak, így kell elbírálni az ellátatlanság kérdését. S akkor a tizenegyezerből marad ezer s az az ezer pontosan, ácsorgás nélkül megkaphatja a maga porcióját. Végtére be kell látni, hogy sohasem jöhet helyre az ország, ha minden tizedik ember közalkalmazott s minden második embernek a kenyeréről az államnak kell gondoskodnia. Azután minek az a sok haditerményszerü intézmény, mely csak a terheket szaporítja. Meg kell végre szüntetni mind. Ezt a fejlődés parancsolja. Igen. Gondolkozzunk és ne csak mindig a parasztot szidjuk. Távirat. — Telefon. Tanácskoznak az antant korifeusai. Németország lefegyverzése. A M. T. I. jelenti: Párisban, a külügyminisztérium palotájában tegnap kezdődött meg a szövetségközi értekezlet, melyen az antant összes korifeusai megjelentek. Az értekezlet elnöke Briand francia miniszterelnök. A tanácskozás tárgyát Németország leszerelésének kérdése képezi. A német kormány kijelentette, hogy a jóvátételi összeget, csak az esetben fizeti, ha Felsősziléziában elrendelik a népszavazást, visszaadnak 550 ezer tonna hajóteret és Németország külföldön lefoglalt értékeit. Az antant a népszavazás elrendeléséről tudni se akar. Lovászy Bécsben. A M. T. I. jelenti: Lovászy Márton Bécsben tartózkodik s egyik újságíró előtt kijelentette, hogy „Jövő“ címmel lapot indít. A külpolitikát illetőleg úgy nyilatkozott Lovászy, hogy szomszédainkkal ki kell békülni s a békeszerződést, melyet ratifikáltak, végre kell hajtani. Hadik Andrássy ellen. A M. T. I. jelenti: Hadik János gróf Andrássy Gyula pártalakítási törekvésével kapcsolatosan kijelentette, hogy Andrássy akcióját nem helyesli, mert az akarva nem akarva előtérbe állítja a királykérdést, ez pedig nem kívánatos a jelenlegi körülmények között. Az erdélyi sztrájk tárgyalása. A M. T. I. jelenti: Az erdélyi általános sztrájk szereplői most kerültek a hadbíróság elé. A vádlott magyarokból különféle kínzó eszközökkel csikarnak ki vallomást. Több vádlott a kínzás közben meghalt. A tárgyalás elnöke Popescu ezredes, kit Pesten felpofoztak. Elképzelhető, hogy Popescu most miként dolgoztat pribékjeivel. Véres összeütközés Rózsahegyen. Rózsahegyen a felvidéki kommunisták gyűlést akartak tartani, melyen 88 tót, 36 magyar, 15 német, 6 rutén és a zsidóságnak 4 képviselője jelent meg. A gyűlés megtartását az alispán nem engedélyezte. A kommunisták megkísérelték az értekezlet megtartását, mire csendőrséget vezényeltek ki és ezek oszlatták szét a gyülésezőket. A kommunisták megkísérelték az ellenállást, mire a csendőrök fegyverüket használták és több kommunistát lelőttek. Szélvihar Budapesten. A M. T. 1. jelenti: Budapesten tegnapelőtt óriási szélvihar dühöngött, mely az Iparcsarnok kupoláját lesodorta s igen sok házban mérhetetlen károkat okozott. Az Iparcsarnokban felhalmozott, milliókat érő műkincsek nagyrésze elpusztult. Gyilkosság a tárgyaló teremben. A M. T. I. jelenti: Szegeden ma délelőtt Budai Kálmán törvényszéki biró előtt tárgyaláson voltak Kovács András gerendási és Timár Ferenc mezőkovácsházi lakosok. A tárgyalás folyamán a két perlekedő között szóváltásra került a sor. A biró hiába csitította őket, nem hallgattak el. A szóváltás vége az lett, hogy Kovács András elővette bicskáját s azzal Timár Ferencet halántékon szúrta. Timár pár percnyi szenvedés után meghalt. Kovács Andrást rögtön letartóztatták s az ügyészség fogházába kisérték. Megdöbbentek az olasz szocialisták. (M. T. I.) A milánói rendőrség letartóztatta Temistokles szocialista polgármestert és Vivaldinit, a munkás kamara titkárát. A letartóztatás nagy megdöbbenést keltett az olasz szocialisták között. Temistokles polgármestert és Vivaldinit tizenegy politikai gyilkossággal vádolják. Kötelező hernyóirtás. A M. T. I. jelenti: A földmivelésügyi miniszter rendeletet adott ki, mely a gyümölcsöket pusztító hernyók irtását kötelezővé teszi és nagy büntetéssel sújtja azokat, akik a rendeletnek nem tesznek eleget. A rendelet betartását a hatóságok kötelesek ellenőrizni. A pápa a Wrangel-hadsereg menekültjeiért Mint ismeretes, Wrangel leveretése után az oroszok tömegesen menekültek át Törökországba s különösen a gyermekek nagy nyomorba kerültek. XV. Benedek pápa, amint értesült a bolsevikiektől fenyegetett oroszok nehéz helyzetéről, a konstantinápolyi apostoli delegátusnak távirati után küldött 200.000 lírát az orosz gyermekek részére. Ugyanekkor 100.000 lírát utalt át a delegátusnak az örményországi menekült gyermekek ínségének enyhítésére. A keleti sajtó meleg szavakkal emlékezik meg a pápa szeretetteljes segítségéről s különösen azt emelik ki, hogy az apostoli delegátus a pénzösszeget egyenesen Anastasius görögkeleti metropolitának adta át, aki a pápa képviselőjével egyetértően a krími menekült gyermekek részére az adományból iskolát és internátust állított föl, sőt a menekült orthodox püspököt is rögtön pártfogásába vette és a pápai követség épületében helyezte el. A „Bosphoro“ c. konstantinápolyi lap a pápa jótékonyságáról megemlékezve XV. Benedeket azoknak a nagypápáknak sorába állítja, akik még a szent edényeket is eladták, hogy a szegényeket segíthessék. A magyar gazdák kívánságai. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vasárnap, tartotta rendes évi közgyűlését Somssich László gróf elnöklete alatt, ki elnöki megnyitójában hangoztatta, hogy a régi ezeréves Magyarország megvalósulására az első lépés, hogy önmagunkat megtaláljuk, hogy a magyar a magyarral kezet fogjon, dolgozzon, mert a széthúzás okozta mindig a katasztrófákat. Megrójja a gazdatársadalmat, hogy csekély érdeklődést tanúsít a gazdasági kérdések iránt. Megemlékezik a földbirtokreformról és a következőket mondja: — Megnyugvással vesszük, hogy a törvény kimondja, hogy egyéni jogcímen senkinek sincs igénye földre, mert a nagybirtokok termelésének megbontása, ha ennek helyébe a kisbirtokok termelését léptetni nem tudjuk, könnyen közélelmezési válságba sodorhatja az országot, de egyúttal remélhető gabonakivitelünknek is akadálya lehet. A mai viszonyok között mindkét félre nézve a kisbérletek rendszere igazságosabb, midőn a mindenkori bérösszeg terményben rovandó le. Gondoskodni kell a gazdasági kultúra, tudás és szakismeret emeléséről. Fel kell karolni az ipari növények termelését is, mert ezeket eddig csak a nagy gazdaságok termelték. Magyarország újjáépítésének kulcsa a földben nyugszik, egyformán vétkezik hazája ellen az a földbirtokos, legyen az nagy-, közép-, vagy kisbirtokos, aki földjét rosszul kezeli, aki nem iparkodik a legnagyobb hozadékot kitermelni.