Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. január (17. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

Ára­m korona 50 fillér. XV­I. évfolyam 20. száma. Hódnsebővársárhely, 1921 jan­u­ár 26. szerda. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA.­­ Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF.­­ FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: ! Egész évre .... 400 K. s Fél évre ............. 200 K. VIDÉKRE*: Egész évre . . . 480 K. Fél évre.... 240 K. HIRDETÉSEK ÉS ELŐFI­ZETÉSEK FELVÉTELE: délelőtt 8 órától 12 óráig. __l Szerkesztőség és kiadóhivatal:­­ KOSSUTH­ TÉR. Telefonszám: 87. II .­­ UMazidít ezen a télen. Többször sütött a nap, mint ahányszor ború volt; több su­­gárt nyelt el a föld, hogy az ég harmatával egyesülve csirába szök­tesse az istenáldásnak ígéretét, mint akármelyik más esztendőben. Baráz­dás arcú, tapasztalt öreg szántóvetők derűs homlokkal járják a mesgyéket s mikor a zöldülő vetéstáblákat né­zik, szinte az el­érzékeny­ülés könnyét láthadd a szemükben. Mindenfelé a magyar rónaságon, máshol is nem­csak itten, nagyon szépek a vetések, nagyon jó idő jár rájuk és ha az Isten kegyelmes lesz hozzánk, olyan bő termést ígérnek, amilyet régen nem értünk. Bízunk a megbékélt Istenben, hogy most sem szégyenül meg várakozásunk. Hisszük, hogy mikor az aratás ideje eljövend, a zsoltárk­a zengő szavával, örömtől kicsorduló szívvel énekelhetjük el, hogy vig a magvető mert néki, or­cájának verejtéki nem hiába hul­lanak ... De hiába ad majd dús kalászt az istenáldotta föld is hiába zeng ajkunkon a hálaadó ének, ha az idén is el­hegedüljük Szent Dávid módjára :­az egész Istenáldást. Ha ezzel a csókos drága kincsünkkel olyan pazar módra bánunk, ha azt úgy elherdáljuk, mint a legutóbbi nyáron, ha nem leszünk okosak, bölcsek, ha nem vonjuk le a múlt­nak kárhozatos tanulságait, hanem bolondok módjára ebek harmincad­­jára juttatjuk ismét az egészet. Ha majd úgy teszünk, mint tavaly, hogy a vasúton elszedtük a kis kufároktól az atyafiaknak szánt tiz-húsz kiló­kat, míg a vizeken dereglyével s a hidakon kocsin grasszálva viszik át a tízmétermázsákat. Hiába hull ak­kor az ég permetje, a szántóvető orcájának verejtéke s hiába terem a föld, ha a spekuláció fölözi le a tejet s azok az ácsorgó emberek még savóját is csak csöppekben szagul­­ják. Valljuk meg őszintén férfias beismeréssel, hogy sok tévelygésben éltünk és elosztási rendszerünk csú­fos csődöt­­ mondott. Pedzik már, nemcsak az érdekelt gazdák, hanem a hivatalos körök is, hogy az idén szabaddá kell tenni a gabonaforgal­mat, úgy azonban, hogy az ellátat­lanok kenyere biztosítassék, de csakis a valóban ellátatlanoké. Mert a­mi most megy, az nem rend. S míg egyrészről a gazdát súlyosan érinti és zaklatásoknak teszi ki, másrészt annak sem tud elég ke­nyeret adni, ki arra valóban rászo­rult. Kényszerkurzussal beszedett s az államnak is sok áldozatába ke­rülő búzából nincs emberi joga kö­vetelnie annak, aki jövedelméből meg tudja szerezni kenyerét, még ha százszor egy szem sem termett neki. Hatósági kenyérhez csak annak van jussa, aki szegény, akinek minimális a jövedelme és akinek kötött fize­tése van, mint a közalkalmazottaké. Hódmezővásárhelyen egyetlen arató részest nem jelentettek be, így habár 5—6 mázsa búzát részeltek is, ha akarják, kenyérjegyen élhetnek. S mi azt hisszük, hogy az a kereskedő, aki egy fillérrel sem adja olcsóbban a kocsikenőcsöt a gazdának, mint az iparosnak s akinek szép jöve­delme van, nem is várja, de nem is várhatja, hogy róla közpénzen gondoskodjanak, így kell elbírálni az ellátatlanság kérdését. S akkor a tizenegyezerből marad ezer s az az ezer pontosan, ácsorgás nélkül megkaphatja a maga porcióját. Vég­tére be kell látni, hogy sohasem jö­het helyre az ország, ha minden tizedik ember közalkalmazott s min­den második embernek a kenyeré­ről az államnak kell gondoskodnia. Azután minek az a sok haditermény­­szerü intézmény, mely csak a terhe­ket szaporítja. Meg kell végre szün­tetni mind. Ezt a fejlődés paran­csolja. Igen. Gondolkozzunk és ne csak mindig a parasztot szidjuk. Távirat. — Telefon. Tanácskoznak az antant korifeusai. Németország lefegyverzése. A M. T. I. jelenti: Párisban, a külügyminisztérium palotájában teg­nap kezdődött meg a szövetségközi értekezlet, melyen az antant összes korifeusai megjelentek. Az értekezlet elnöke Briand francia miniszterelnök. A tanácskozás tárgyát Németor­szág leszerelésének kérdése képezi. A német kormány kijelentette, hogy a jóvátételi összeget, csak az eset­ben fizeti, ha Felsősziléziában el­rendelik a népszavazást, visszaadnak 550 ezer tonna hajóteret és Német­ország külföldön lefoglalt értékeit. Az antant a népszavazás elrende­léséről tudni se akar. Lovászy Bécsben. A M. T. I. jelenti: Lovászy Már­ton Bécsben tartózkodik s egyik újságíró előtt kijelentette, hogy „Jövő“ címmel lapot indít. A külpolitikát illetőleg úgy nyilatkozott Lovászy, hogy szomszédainkkal ki kell bé­­külni s a békeszerződést, melyet ratifikáltak, végre kell hajtani. Hadik Andrássy ellen. A M. T. I. jelenti: Hadik János gróf Andrássy Gyula pártalakítási törekvésével kapcsolatosan kijelen­tette, hogy Andrássy akcióját nem helyesli, mert az akarva nem akarva előtérbe állítja a királykérdést, ez pedig nem kívánatos a jelenlegi kö­rülmények között. Az erdélyi sztrájk tárgyalása. A M. T. I. jelenti: Az erdélyi általános sztrájk szereplői most ke­rültek a hadbíróság elé. A vádlott magyarokból különféle kínzó eszkö­zökkel csikarnak ki vallomást. Több vádlott a kínzás közben meghalt. A tárgyalás elnöke Popescu ezredes, kit Pesten felpofoztak. Elképzelhető, hogy Popescu most miként dolgoz­tat pribékjeivel. Véres összeütközés Rózsahegyen. Rózsahegyen a felvidéki kommu­nisták gyűlést akartak tartani, me­lyen 88 tót, 36 magyar, 15 német, 6 rutén és a zsidóságnak 4 képvi­selője jelent meg. A gyűlés meg­tartását az alispán nem engedélyezte. A kommunisták megkísérelték az értekezlet megtartását, mire csend­­őrséget vezényeltek ki és ezek oszlatták szét a gyülésezőket. A kommunisták megkísérelték az ellen­állást, mire a csendőrök fegyverüket használták és több kommunistát lelőttek. Szélvihar Budapesten. A M. T. 1. jelenti: Budapesten tegnapelőtt óriási szélvihar dühöngött, mely az Iparcsarnok kupoláját leso­­­­dorta s igen sok házban mérhetetlen­­ károkat okozott. Az Iparcsarnokban f­­elhalmozott, milliókat érő műkincsek­­ nagyrésze elpusztult. Gyilkosság a tárgyaló teremben. A M. T. I. jelenti: Szegeden ma délelőtt Budai Kálmán törvényszéki biró előtt tárgyaláson voltak Kovács András gerendási és Timár Ferenc mezőkovácsházi lakosok. A tárgyalás folyamán a két perlekedő között szóváltásra került a sor. A biró hiába csitította őket, nem hallgattak el. A szóváltás vége az lett, hogy Kovács András elővette bicskáját s azzal Timár Ferencet halántékon szúrta. Timár pár percnyi szenvedés után meghalt. Kovács Andrást rög­tön letartóztatták s az ügyészség fogházába kisérték. Megdöbbentek az olasz szocialisták. (M. T. I.) A milánói rendőrség letartóztatta Temistokles szocialista polgármestert és Vivaldinit, a mun­kás kamara titkárát. A letartóztatás nagy megdöbbenést keltett az olasz szocialisták között. Temistokles pol­gármestert és Vivaldinit tizenegy po­litikai gyilkossággal vádolják. Kötelező hernyóirtás. A M. T. I. jelenti: A földmivelés­­ügyi miniszter rendeletet adott ki, mely a gyümölcsöket pusztító her­nyók irtását kötelezővé teszi és nagy büntetéssel sújtja azokat, akik a rendeletnek nem tesznek eleget. A rendelet betartását a hatóságok kö­telesek ellenőrizni. A pápa a Wrangel-hadsereg menekültjeiért Mint ismeretes, Wrangel levere­­tése után az oroszok tömegesen menekültek át Törökországba s kü­lönösen a gyermekek nagy nyomorba kerültek. XV. Benedek pápa, amint értesült a bolsevikiektől fenyegetett oroszok nehéz helyzetéről, a kon­stantinápolyi apostoli delegátusnak távirati után küldött 200.000 lírát az orosz gyermekek részére. Ugyan­ekkor 100.000 lírát utalt át a dele­gátusnak az örményországi menekült gyermekek ínségének enyhítésére. A keleti sajtó meleg szavakkal­­ emlékezik meg a pápa szeretetteljes­­ segítségéről s különösen azt emeli­k ki, hogy az apostoli delegátus a­­ pénzösszeget egyenesen Anastasius görögkeleti metropolitának adta át, aki a pápa képviselőjével egyetértően a krími menekült gyermekek részére az adományból iskolát és internátust állított föl, sőt a menekült orthodox­­ püspököt is rögtön pártfogásába­­ vette és a pápai követség épületében­­ helyezte el. A „Bosphoro“ c. kon­stantinápolyi lap a pápa jótékony­ságáról megemlékezve XV. Benedeket azoknak a nagypápáknak sorába állítja, akik még a szent edényeket is eladták, hogy a szegényeket segít­hessék. A magyar gazdák kívánságai. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vasárnap, tartotta rendes évi közgyűlését Somssich László gróf elnöklete alatt, ki elnöki megnyitójá­ban hangoztatta, hogy a régi ezer­éves Magyarország megvalósulására az első lépés, hogy önmagunkat megtaláljuk, hogy a magyar a ma­gyarral kezet fogjon, dolgozzon, mert a széthúzás okozta mindig a katasztrófákat. Megrójja a gazdatár­sadalmat, hogy csekély érdeklődést tanúsít a gazdasági kérdések iránt. Megemlékezik­ a földbirtokreformról­ és a következőket mondja: — Megnyugvással vesszük, hogy a törvény kimondja, hogy egyéni jog­címen senkinek sincs igénye földre, mert a nagybirtokok terme­lésének megbontása, ha ennek he­lyébe a kisbirtokok termelését lép­tetni nem tudjuk, könnyen közélel­mezési válságba sodorhatja az or­szágot, de egyúttal remélhető gabo­nakivitelünknek is akadálya lehet. A mai viszonyok között mindkét félre nézve a kisbérletek rendszere igazságosabb, midőn a mindenkori bérösszeg terményben rovandó le. Gondoskodni kell a gazdasági kul­túra, tudás és szakismeret emelé­séről. Fel kell karolni az ipari nö­vények termelését is, mert ezeket eddig csak a nagy gazdaságok termelték.­­ Magyarország újjáépítésé­nek kulcsa a földben nyugszik, egyformán vétkezik hazája ellen az a földbirtokos, legyen az nagy-, közép-, vagy kisbirtokos, aki földjét rosszul kezeli, aki nem iparkodik a legnagyobb hozadékot kitermelni.

Next