Vasárnapi Hírek, 1988. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1988-07-03 / 27. szám

Fordulópont a nyugati elemzésekben • A pluralizmus segíti a reformok kibontakozását • A szocializmus egyetemes ügye Világtükörben az SZKP-konfennió A Szovjetunió belső fejlődése legfontosabb eseményének nevezte a londoni BBC szombaton délben az SZKP pénteken befejeződött konferenciáját, hangoztatván: semmi, ami a for­radalom óta a párt életében történt, nem volt ehhez hasonlít­ható. A hagyományos arányok a világlapokban felborultak, a világsajtó a maga módján reagált arra, hogy a nyíltság mér­téke a legmerészebb várakozásokat is meghaladta. A szavak számánál, amelye­ket e konferenciáról leírtak, fontosabb az, hogy miről szól­tak. A szocialista országokban, legalábbis azok túlnyomó többségében, az érdeklődésen túl mutató figyelem azzal a felismeréssel függött össze, hogy közös célokról van szó, és mindenek fölött álló az egyetemes ügy: a világszocia­lizmus erkölcsi hitelének hely­reállítása, vonzásának növelé­se. Mindez a megkezdődött fo­lyamat következetességétől függ, történelmi tehát a tét. Természetesen a szocializmus világa — 1988-ban jobban tud­juk, mint bármikor előbb — ugyancsak sokarcú. Konzer­vatív irányzatok is jelen van­nak ... Érthető, hogy a moszk­vai konferencia tálalásának módja, lényegének, demokra­tizmusának tükröztetése azzal is összefüggött, hogy miként tekintenek az adott szocialis­ta országban a glasznosztyra és a peresztrojkára. Félreért­hetetlen az együttérzés azok­ban az országokban, ahol fel­ismerték: a bürokratizmus ve­szélyeztetheti a szocializmus minden vívmányát, a szocia­lizmusnak több demokráciá­ra, emberközpontúságra van szüksége. A magyar reagálás e tekintetben nem hagyott kétséget. S hadd említsük meg, mennyire melegen kommen­tálták a kongresszust Kíná­ban, ahol aláhúzták: a plura­lizmus az, ami elősegíti a re­formok kibontakozását. A tőkés világban az analízi­sek közös nevezője: egyfajta fordulópontot tükröznek. Ed­dig az elemzők körülbelül fe­le-fele arányban oszlottak meg: voltak, akik azt mond­ták, csupán taktikai kiigazí­tásról van szó, s voltak, akik úgy vélték, hogy a szovjet vál­tozások mélysége valóban alap­vető újraátgondolást fejez ki. Genscher külügyminiszter er­ről beszélt: eddig ostorozták őt azok, akik szerint Moszkvában csak a „szavak forradalma” megy végbe. Ám, most bebizo­nyosodott, a szavakat tettek követik. A brit külügyminisz­ter szerint az, ami most Moszk­vában­­megindult, még csak a kezdet. Ez igaz, ám nem mind­egy, hogy minek a kezdete. Ami a belpolitikában folyik, az szükségképpen tükröződik a külpolitikában is, okok és okozatok összefüggése, a ha­tás-kölcsönhatás mechanizmu­sa világosabbá válik. És így aligha véletlen, hogy a kül­politikai döntéshozatal de­mokratizálásáról is sok szó esett egy olyan pártkonferen­cián, amelyre az I­F-egyez­­mény és az afganisztáni csa­patvisszavonás bejelentése után került sor. E pártértekezlet után a Nyu­gat vezető politikai tényezői­nek könnyebb lesz realista vá­laszt adniuk arra a kérdésre, milyen Szovjetuniót tartanak saját érdeküknek megfelelő­nek. Olyat-e, amellyel koráb­ban volt dolguk, vagy olyat-e, amelyet Gorbacsov neve és a legismertebbé vált orosz szó, a peresztrojka fémjelez; a má­sodik válasz esélyei nőnek. Ha igaz az, amit a Washing­ton Post ír, hogy „ez a má­sodik orosz forradalom”, ak­kor igaz az is, hogy ez olyan négy nap volt, amely John Reed szavait kölcsönvéve — megrengette a világot. Vajda Péter A glasznoszty légkörében A Kreml kongresszusi pa­lotájában az eleven, néha szen­vedélyes vita nap nap után reggeltől estig tartott. A ta­nácskozás zavartalansága ér­dekében a Vörös teret is le­zárták, közelbe sem engedtek senkit — a sajtót sem. De a városközpontban felállított sajtóközpontot technikailag tökéletesen felszerelték. Bár az előzetes ígéretekkel szemben nem közvetítette oda a ta­nácskozást közvetlen televí­ziós lánc, folyamatosan ontot­ta viszont öt nyelven a telex­gép a TASZSZ jelentéseit az ülésteremből. S hogy az újság­írók személyes benyomás nél­­kül se maradjanak, naponta több küldöttséget hívtak meg a sajtóközpontba. Ezek a ta­lálkozók az igazi glasznoszty­­nak megfelelő légkörben zaj­lottak le. A legkényesebb s legérdekesebb témák kerültek szóba, például a karabahi kér­dés, az észtek köztársasági ön­elszámolást szorgalmazó önál­ló programja, vagy a nagy bot­rányt kavart üzbegisztáni kor­rupció. (Emiatt háromezernél több embert zártak ki a párt­ból, a két fővádlottat kivégez­ték, négy volt kb-titkár és hét kerületi első titkár ellen bíró­sági eljárás folyik.) Miközben Moszkva szokásos hétköznapjait élte, az utcán, sorban állás közben is állandó beszédtéma volt a pártérte­kezlet. Aki nem restellt haj­nalban kelni, hogy még meg­vehesse a Pravda vagy az Iz­vesztyija aznapi számát, teljes terjedelmében megismerked­hetett az elhangzott felszóla­lásokkal, megvitathatta, érté­kelhette a különböző vélemé­nyeket. Nem kevesen voltak, akik nem elégedtek meg az­zal, hogy baráttal-barátnővel, munkatárssal és eladóval be­széljék meg, mivel értenek egyet, mivel nem az elhang­zottakból: tömegével­ érkeztek levelek, telefonhívások is a pártértekezlet titkárságára. A csitaiak küldöttüket hívták fel már a tanácskozás első nap­ján, nem volt türelmük kivár­ni a személyes találkozást. Közismert, hogy a szovjet újságok, folyóiratok úttörő szerepet játszanak az átalakí­tásban. Ezt azonban nem né­zi mindenki jó szemmel. Töb­ben — így Jurij Bondarev író és Vlagyimir Karpov, a Szov­jet írószövetség első titkára is — élesen bírálták a sajtót, mondván, hogy öncélúan kri­tizál, elferdíti a tényeket, ci­nizmust terjeszt. Ilyen hangok is voltak a vélemények plura­lizmusában. A legnépszerűbb hetilapot, az Ogonyokot szin­tén kemény vádak érték, nem ellenőrzött adatok közléséért­­, a bírálókat az sem befo­lyásolta, hogy közben az új­ságért hajnali hatkor keltek az emberek. Medgyesi Csilla Érdeklődő moszkvaiak figyelik a Vörös téren a konferenciára­ siető küldötteket A Vezeklés című Tengiz Abuladze-film sikert aratott a Szovjetunió­ban és külföldön egyaránt. A sztálini terrort bemutató al­kotás még jóval a glasznoszty térnyerése előtt, 1981-ben ké­szült — érthető az érdeklődés, hogyan sikerült a pangás idő­szakában ilyen kemény fil­met forgatnia. A „titokról*’ most lehullt a lepel. Abuladze maga mesélte el a nemzetközi sajtó képviselőinek a történe­tet. Tizennyolc oldalas forga­tókönyv-tervezetet küldött el a Grúz Kommunista Párt akkori első titkárának, Eduard Se­­vardnadzénak, akinek nagyon megtetszett az ötlet. Érdekes­nek találta a témát, de biztos volt benne, hogy a Goszkino nem fog lelkesedni az ötle­tért. — Mi lenne, ha itthon csinálnánk meg? — Csak a rendező nevét és a témát küldték meg Moszkvába, vagy­is, hogy „Abuladze morális­­etikai témáról akar filmet for­gatni”. Kilencszázezer rubelt kaptak a grúz művelődési mi­nisztériumtól, amelynek egyet­len munkatársa, de még a stúdió vezetője sem látta a filmet — csak amikor telje­sen elkészült. Akkor aztán — dobozba került. ( TELEX ) • Napirendre kell tűzni a Romániában élő szerb kisebbség helyzetét — je­lentette ki Ivan Ivanji ju­goszláv író, az írószövetség volt elnöke a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége (népfront) Belg­­rádban tartott országos konferenciáján. A népfront egy emberi jogi fórumot hozott létre. (AFP) 9 Egyhetes délkelet­ázsiai útra indult szomba­ton Hans-Dietrich Gen­scher nyugatnémet külügy­miniszter. Dél-Koreába és Thaiföldre látogat el, ahol görög és spanyol kollégájá­val együtt részt vesz az ASEAN-országok értekez­letén. (AFP) 9 Roland Dumas fran­cia külügyminiszter szom­baton Bécsben megbeszé­lést folytatott Alois Mock osztrák külügyminiszterrel, alkancellárral, Ausztria és az EGK viszonyáról, az esetleges osztrák csatlako­zásról. (AFP) V 1 1988. JÚLIUS 3., VASÁRNAP A karabahi probléma érdekelte az újság­írókat leginkább az azer­­bajdzsáni delegációval rende­zett találkozón. A kérdés ren­dezésének feltétele, mint Dasyamírov, a KB agitációs és propagandaosztályának ve­zetője többször hangsúlyozta, minden nemzetiség, az egész köztársaság minden dolgozója érdekeinek figyelembevételével képzelhető csak el. Március óta sokat tettek ennek érde­kében: fogható már Karabah­­ban az örmény televízió adá­sa, több örmény nyelvű köny­vet adtak ki, és új örmény nyomdát építenek. A kara­­bahiak kérésének megfelelően szeptembertől 69 fiatal foly­tathatja felsőfokú tanulmányait az örmény köztársaságban. Bakuban viszont — replikázott a jereváni Kommunyiszt című lap tudósítója — bezárták az örmény színházat, nincs ör­mény főiskola, nemzetiségi kultúrközpont, és a háború előtti 76 örmény iskolából egy sem maradt. Van tehát még mit tenni a nemzetiségi egyenlőség érdekében. Szombati nemzetközi esemény-összefoglalónk A távlat: Páneurópa Szombaton Athén közelében összeült az EGK és a KGST közös konferenciája, ahol va­lamennyi érintett ország és megfigyelővel Jugoszlávia is képviselteti magát. A megnyi­tón Andreasz Papandreu gö­rög kormányfő a két gazdasá­gi tömörülést magában fog­laló, 850 milliós „páneurópai térség" távlati képét festette a küldöttek elé, akik az együtt­működés új formáit keresik. Biztató hírek Távol-Keletről: Dél-Koreában száz honatya szombaton határozati javasla­tot terjesztett be a parlament­ben, amely felszólítja a Koreai NDK-t az olimpián való rész­vételre, „hogy ezzel is lendü­letet nyerjen az ország egye­sítési folyamata”. Kambodzsá­ban pedig az ENSZ első ízben odalátogató politikai tisztvise­lőjének, Rafeendin Ahmed fő­titkárhelyettesnek Hun Sen miniszterelnök megerősítette: néhány népirtó főbűnös kivé­telével, múltjától függetlenül, minden Thaiföldre menekültet (számuk negyedmillióra tehe­tő) hazavár az ország, és segít nekik új életet kezdeni. Szomorú hír: újabb balolda­li politikust gyilkoltak meg a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában, illetve az indiai Nemzeti Kongresszus Párt egyik helyi vezetőjét — fel­tehetően szikhek — Pandzsáb­­ban. Franciaországból pedig tömeges közlekedési balesetről érkezett hír: 23 autó karambo­lozott Maconnál. Macon közelében huszonhárom autó szaladt egymásba, egy ember meghalt, harmincnégy megsebesült ( A világ 4 tájáról ) A részegek tántorgásának oka, hogy az alkohol lecsök­kenti az izommozgásokat koor­dináló kisagy vérellátását, és anyagcserezavart keltve az agykéregben, gátolja a tuda­tos gondolkodást — jelentet­ték be két kutatóorvos egyide­jű felfedezéseként San Fran­ciscóban.­­ Pat Robertson, a „televí­ziós evangélista” visszatért az éter hullámain való igehirde­téshez. Miután egy esztendőt tékozolt a republikánus elnök­jelöltségre pályázva, kijelen­tette: „Nem vágyom vissza a politikába, ez nem mulatság. A tévé, az igen!”­­ 9 Imelda Marcos, a Fülöp­­szigetek exelnökének neje Ha­­waii-ban bejelentette: írja ön­életrajzát, s januárban már részleteket közöl belőle. A Tightwad, az amerikai Missouri államban több mint száz éve állítólag egy garasos­kodó vegyeskereskedő után kapta a nevét, amely azt je­lenti: zsugorgatott bankóköteg. De a név jól kamatozik, mert az 55 lakosú falucska takarék­jába a távoli államokból is raknak be pénzt, hogy csekk­jükön a Tightwad Bank neve szerepeljen.­­ Két egyforma Gauguin­­kép látható egymás mellett a washingtoni Nemzeti Galéria kiállításán: a művész nagy­­kabátban és svájci­­sapkában üdvözöl rajta egy bennszülött nőt kunyhója előtt. Az egyik kép keltezés nélküli, Armand Hammer tulajdona, a másik a prágai nemzeti múzeumé, s 1889-es dátum van rajta. Meg­fejtésre vár, melyik készült előbb. ♦ Leonard Bernstein augusz­tus 25-én 70 éves lesz, s ez alkalomból a bostoni szim­fonikusok köszöntik a mestert a massachusettsi Lennoxban, részleteket adva elő a West Side Storyból.­­ Alain Delon ezúttal nem fellépéssel jutott szép summá­hoz. A színész 11 éve 124 ezer dollárnak megfelelő összegért vett egy Delacroix-festményt, mely kihúzott karddal vágtató arabot ábrázol, s most Lon­donban, a Sotheby’s aukcióján 1 millió 620 ezerért adott raj­ta túl. ♦ Marcel Proust intézetet alapítottak Párizs X. kerületé­ben az író műveinek archivá­lására, kutatására, szemináriu­mok és kiállítások tartására. Az intézet elnöke Maurice Schumann, a francia akadé­mia tagja.­­ Apáca lett a híres fla­­mencotáncosnő, Adele Sole. A 94 éves chilei művésznő táncostársa és férje, Riccardo Sole agydaganat okozta halála nyomán mély depresszióba esett, s előbb csak vendégként keresett nyugalmat, majd no­vícia lett egy torinói zárdá­ban, ahonnan rövidesen misz­­szionáriusnak megy.­­ Jimmy Carter, aki csak­nem 8 éve hagyta el a Fehér Házat, a múlt héten kalapá­csot fogott egy keresztény jó­tékonysági csoport önkéntese­ként, hogy segítsen Amerika egyik legleromlottabb, a bű­nözés és a kábítószer fészké­vé vált lakónegyedének fel­újításában Philadelphia északi részén. Asszonyuram A londoni fellebbviteli bíró­ság első hölgy tagja, Butler- Schloss asszony salamoni íté­lettel oldott meg egy gordiusi csomót. Igaz, ez nem peres probléma volt, csak a jog formaságára vonatkozott. A fellebbviteli szék bíráinak megszólítása ugyanis Lord Justice, azaz „Lordbíró” már­pedig a Lord férfiúi megszó­lítás, míg a főrangú hölgy Lady. Nos, a salamoni meg­oldás ez a megszólítás: My Lady, Lord Justice ... ♦ Ever Knievel, a 49 éves „ördögi” motorkerékpár-akro­bata diadallal jelentette be: 25 éves fia túlszárnyalja eggyel az ő rekordját, 22 autót ugrik át motoron anélkül, hogy a kormányt fogná. Hozzátette: sokkal jobb nála a kölyök, csak egy térdsérülése volt ed­dig, míg neki 35, összesen 14 műtéttel és 3 év kórházzal. ♦ A rockzenész Sting 200 brit iskolással lép fel július 12-én a Kennedy Centerben a Yanomamo premierjén. A dél­amerikai indián nép neve egy musical címe, amelyet az ENSZ vadvédelmi alapja javá­ra adnak elő. ♦ York hercegnője, András herceg felesége, Sarah Fergu­son szerződést kötött a Simon és Schuster kiadóval két gyer­mekkönyv írására, melyek augusztusra várt első gyerme­ke születésnapjára jelennének meg, s történetük egy Budgie nevű helikopter körül forogna. ♦ Judy Garland cipőjéért, melyben a színésznő az 1939- ben bemutatott Óz, a csodák csodája filmben egy sárga tég­lajárdán táncolt le, 165 ezer dollárt fizetett a Christie’s New York-i aukcióján egy ma­gát meg nem nevező gyűjtő.­­ Egy 1698-ban készült Stradivari-hegedű rekordáron kelt el Londonban, több mint 40 millió forintnak megfelelő összegért. Jól sikerült: nem akármilyen tor- s­zavai köszöntöt­ték a francia Ri­viéra kedvenc delfinjét és tár­sát — a sutit he­ring­ ízesítette. (MTI Külföldi Képszolgálat) A Wochenpost karikatúrája El­mén A német származású ameri­kaiak chicagói székhelyű egye­sületének felkérésére Jan Kuenster olaj- és akvarell­­képeiről neves 36 éves nyugat­német festő hozzálátott Ronald Reagan egyik kedvenc lovának portréjához, melyet az elnöki széktől vett búcsúra szánnak ajándéknak. Az arabs mént José Lopez Portillo y Pacheco, akkori mexikói elnök, 1981-ben ajándékozta látogatása alkal­mával Reagannek. Kuenster már készíti a vázlatokat, hogy maradandóan megörökíttessék El Álaméin, a mén, mire az elnök ... „elmén”. Vasárnapi iHírek

Next