Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

1989-11-05 / 45. szám

Zsöllye A mostani hét is gazdag volt színházi pre­miereikben. Budapesten a Vígszínház Henrik Ibsen—Arthur Miller: A nép ellensége című darabját mutatta be. Szegeden a Kis Színház­ban került színre Békés Pál Félőlény című zenés darabja. A Kárpátalján élő magyarok­nak bizonyára felért egy premierrel a Nép­színház bemutatkozása is. Új műsort kínál a budapesti Fővárosi Nagycirkusz. Ezúttal Lon­donból érkeztek a vendégek. A Győri Balett hagyományos produkcióit kötötte ugyan cso­korba, de mindezt tízéves jubileuma alkal­mából, sajátos összeállításban ... A mindenkori nép nevében Az írózsenik félelmetesen belelátnak a jövőbe, évszáza­dokra, sőt évezredekre előre. Az Antigoné minapi — Eörsi István újra költötte — bemu­tatója után azt kérdeztem: honnan tudott Szophoklész a 301-es parcelláról? Pénteken este pedig, midőn alágördült a függöny A nép ellensége premierje befejeztével, azon töprengtem, honnan volt fo­galma Henrik Ibsennek (és a darabot modern színpadra al­kalmazó Arthur Millernek) Bős—Nagymarosról, Cserno­bilről, a világ legkülönbözőbb tájain a természet ellen elkö­vetett kisebb-nagyobb me­rényletekről, azokról a ke­gyetlen kérdésekről, amelyek a huszadik század utolsó ne­gyedének emberét gyötrik, olykor a keresztre feszítés borzalmasságával? Honnan vették, hogy évtizedek múl­tán is, akár hatalom megtar­tására, a­kár a megszerzésére törekvő politikai csoportok gyakorta a nép nevében s a nép nevével bűnösen manipu­lálva, a népet tudatosan félre­vezetve képviselik a végsőkig tulajdonképpen önnön érde­keiket? A válasz alighanem nagyon szomorú: nem az író­zsenik láttak előre, hanem ke­veset — jóformán csak kül­sőségeiben — változott a vi­lág. A Vígszínház előadása — amelyet a még főiskolás, ám tehetségét egyre markánsab­ban felmutató Balikó Tamás rendezett kitűnően — napra­kész. Mégpedig úgy napra­kész, hogy nincs benne sem­mi erőltetett aktualizálás, anakronisztikus kikacsintás. A bátor és becsületes Stock­mann doktort Tordy Géza játssza egyszerű eszközökkel, de nagy kifejezőerővel; méltó partnere a bátyját, s egyben fő ellenfelét, a polgármestert megszemélyesítő Vallai Péter. Az egységesen, egyenletesen magas színvonalú produkció fő részesei még Halász Judit, Eszenyi Enikő, Hetényi Pál, Kovács János, Sípos András, Seress Zoltán és Cserna An­tal. Fonyó József a minden­áron választani akaró részeg megformálásával hívja föl magára a figyelmet. Morvay István Rémmesék nagyoknak, kicsiknek Békés Pál a Félőlény című zenés dráma írója alighanem a mai magyar irodalom egyik legérzékenyebb szerzője. Sza­kadatlanul figyel a felnőtt- és gyermektársadalom sérülései­re, tudat- és azonosságz­ava­­raira, s nagy gondolatg­azdag­­sággal, finom érzelmességgel és érzékletességgel meg is írja, meg is formálja azokat. Most az jutott eszébe, hogy az álta­lános horrordivatot, a szoron­gásoknak, félelemnek a kultu­szát humanizálni kellene. A Félőlény kezdetben mesekar­colat volt, aztán hang­játék, majd színpadi mű lett belőle. Kiváló társa ebben Böhm György, az egyik legötlettelibb dramaturg, Várkonyi Mátyás, a Rock Színház zeneszerző­karmester igazgatója, akik egy általános érdeklődést kiváltó kedves, mélyen elgondolkod­tató, az abszurd és a szürrea­lizmus határmezsgyéjén helyet foglaló, zeneileg is jól felépí­tett musicalt formáltak a Fé­lőlényből. A mű ebben a változatban önmagában is rokonszenves és sikeres. Gyermek és felnőtt szorongásai egyaránt oldódnak tőle, a horror, a szörnyek meg­­érthetők és legyőzhetők; az író és a társszerző gondolatai és érzelmei plasztikusra formá­lódnak, a drámai ív néhány „leüléstől” eltekintve világos. A figurákra ugyan egy-két szín felférne még, de így is meg­jegyezhetők sőt, többnyire felejthetetlenek, nyelvi bra­vúrként is felfogható szellemes elnevezésükkel. A Szegedi Kisszínházban vendégként rendező Ács János sajátos kaposvári igényesség­gel és erőteljes gondolatiság­gal ügyel a jellemekre a figu­rák gügyögéstől és túlmagya­­rázástól mentes ábrázolására, a megrendítő tanulság tiszta megszólaltatására. A címsze­replő Galbenisz Tornász, a fur­csán jó barát Csatangot alakító Jakab Tamás és négy szerepet nagy bravúrral eljátszó Kovács Zsolt különösen jeleskedtek, akár a­ most markánsabb ala­kítást nyújtó Bagó Bertalan is. Menczel Róbert a lepusztulás báját és rémületét egyszerre tükröző díszletei és Tordai Hajnal új­­anyagokkal, eszkö­zökkel megalkotott jelmezei, maszkjai jól szolgálják a da­rabot. B. J. (Kovács István felvétele) Csak 16 éven felülieknek!! Eltűnt a manézs a Fővárosi Nagycirkusz közepéről. Ide színpadot építettek, ahol szom­baton mutatkozott be látvá­nyos cirkuszi show-műsorával egy angol társulat, amelynek művészei járják a világot si­kert aratva produkciójukkal. A Good evening, London! cí­mű műsort így hirdetik: zenés, táncos, topless show. Nem is ajánlják csak 16 éven felüliek­nek, bár a napjainkban dúló videoőrületben a 16 éven alu­liak már nem is csodálkoznak rá hat félmeztelen táncosnőre. Legfeljebb mást várnak a cir­kusztól, levegőszámokat, akro­batákat és a cirkusz produk­cióihoz mindig hozzá tartozó állatokat. Ezúttal a show-műsorok kedvelőinek ajánlhatjuk a cir­kusz új műsorát, ahol a fősze­rep a táncosoké, az énekeseké, de itt is helyet kér artista, ha ezúttal nem is levegőszámmal, de van itt kézegyensúlyozó, gördeszkás és létraszám. No és persze erről a színpadról nem hiányozhat a bohóc. Közben szól a zene, s felcsendülnek részletek még két olyan híres musicalből is, mint az Evita és a Macskák. Az angol társulat december 17-ig vendégeskedik a Városligetben. (sebes) Dörgő taps Kárpátalján Tegnap befejeződött a bu­dapesti Népszínház nagy sike­rű vendégszereplése Kárpát­alján. Ezúttal az új ungvári színházban Csiky Gergely Bu­borékok című darabját mutat­ták be. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazták Pécsi Ildi­kó, Till Attila, Kránitz Lajos, Beregi Péter, Andai Györgyi, Málnai Zsuzsa játékát. — Mit láthattak az ungvá­ri, munkácsi és beregszászi színházlátogatók? Lesz-­e foly­tatás? — kérdezte a Vasárna­pi Hírek Miszlay Istvánt, a Népszínház igazgató rendező­jét. — Steinbeck Egerek és em­berek, Csiky Gergely Buboré­kok, valamint Lubomir Feldek Az ennivaló nagynéni című darabját hoztuk. Hét előadás volt, s­értő, lelkes közönséggel ismerkedtünk meg. A Népszínház vendégszerep­lésével szinte egy időben nemzetközi színművészeti fesztivál zajlott Kárpátalján, melyen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata is fellépett. Márkus Csaba C Tárlatunk ___ Kallus László: Világsztárok Kallus­­László grafikus, karikaturista kiállítása nyílt meg a hét végén a Fórum Hotel különtermében. A nagy sikerrel fogadott tárlaton Szász Endre festőművész mél­tatta a Vasárnapi Hírekben is rendszeresen megjelenő művész életpályáját és a ki­állított karikatúra-portrékat. A megnyitón közreműködött Jancsó Miklós, Szendrey Karper László és Ágay Karola. A tárlat megtekinthető november 16-ig, naponta 10 és 20 óra között. A cárok kincsei Budapesten Parádé és vadászat A világ egyetemes kulturá­lis értékeiben kiemelkedő sze­repet játszanak a különböző, egykori uralkodóházak kincs­tárainak remekei. Ezek sorá­ban is rendkívül jelentős sze­repet játszik a moszkvai Kremlben állandóan megte­kinthető Cári Kincstár. Igaz, a hazai közönség és a külföl­di turisták tömeges érdeklődé­se miatt, ide bejutni valósá­gos múzeumlátogatási bravúr. Nos, ennek a kincstárnak egyik tematikus gyűjteményét kaptuk meg látnivalóként Bu­dapesten. A kiállítás címe: Parádé és vadászat, ami jelzi, hogy milyen témakörbe cso­portosították a budapesti Ipar­­művészeti Múzeumban a hét­végén megnyílt tárlat anya­gát. S tegyük hozzá, ez a te­matikus gyűjtemény első íz­ben került külföldre, szeren­csénkre éppen hozzánk. Ez 101 különleges műtárgyat jelent, a fényűző lószerszám-készletek­től a dísz­kardokig, homlok­díszekig és egyéb ötvösmun­kákig. Szakmailag a vésés, a cizellálás, a filigrán- és zo­máncdíszítés műfajait képvi­selik. A gazdag gyűjtemény­ből is kiemelkedik az 1673- ban készült tegez, amelynek teljes felületét arany és ezüst fonállal hímezték ki. A kincstárat a moszkvai nagyhercegek alapították, gyűjtve elsősorban díszes, drágakövekkel ékesített fegy­vereket. Ám már Rettegett Iván uralkodása idején is bő­vült és gazdagodott a kiállí­tás anyaga, majd a felvilágo­sult orosz értelmiségiek kez­deményezésére 1806-tól múze­ummá is alakult. A Budapes­ten is látható kiállítási anyag­ban is szerepelnek azok a külföldi remekművek, amelye­ket a cári család vásárolt, vagy ajándékként kapott kül­földről. Elsősorban Perzsiából és Törökországból, de akad­nak közöttük felbecsülhetet­len értékű kínai munkák is. Török eredetű a XVII. század közepétől származó arany, ezüst és drágakövekkel ékesí­tett homlokdísz, valamint a jelenlegi tárlat egyik kuriózu­ma, aránylag egyszerű kivi­telben, kovácsolt vasból és ezüstből készült kard, Nagy Péter szablyája. Ám nekünk azért kuriózum, mert magyar eredetű, s erről a Kreml ko­rabeli leltára tanúskodik. Kár,­ hogy ennél bővebbet, például előállítási helyét, vagy a kar­dot készítő művész­mester ne­vét nem ismerjük. Megjegyzésül még annyit, hogy a most kiállított darabo­kat sérülékenységük miatt és biztonsági okokból ritkán vi­szik külföldre. Ezért aligha láthatjuk Budapesten a legkö­zelebbi fél évszázadban... Kelemen Gyula Homlokdísz A magyar kard Fotó: Wágner Richárd és Kovács István A Győri Balett jubileuma „...egyre szebben díszlik” „Kedves Markó Iván! A fa gyökerest eresztett, törzse erős, és lombja minden tavasztól egyre szebben díszlik. Tíz éve, kulturális miniszterként segíthettem az akkori, kissé köves földbe ültetni a csemetét, és most boldogan és megilletődve hajtok fejet az eredmény láttán. Az ön szíve, kimeríthetetlen energiája és tehetsége valódi forrásként táplálja ezt a fát, amelynek gyümölcsét nemcsak a mi népünk, hanem a világ is élvezheti. Köszönet érte, és sok erőt, alkotókedvet kívánok a foly­tatásához.” Amikor befejeződött az ün­neplés, már szűkebb baráti körben hallgattuk meg Pozsgay Imre államminiszter fentebb idézett köszöntőlevelét. Tíz esztendőt, tíz küzdel­mekben, sikerekben gazdag évet köszöntöttünk ezen a napon. S az együttes a hajda­ni, poétikus, a Győri Balett egész további működését meg­határozó, determináló erejű művel nyitotta meg az estét A nap szeretteivel, amelyet tíz év óta bárhol, bármikor láthattam, megunhatatlan erő­vel hat rám, aztán sorra kö­vetkezik a Szamuráj, A csodá­latos mandarin, A per, a Jön a cirkusz, Jézus, az ember fia, majd a második részben Bul­gakov és a többiek, a Fájdal­mak útja, és végül, mintegy zárótételként is A nap szeret­teivel fejeződik be a műsor. Mindig tudtuk, hogy Markó Iván mesteri táncos, akinek kivételes érzéke van a szín­padhoz, gondolatgazdag, fan­táziadús koreográfus, s ezen az estén arról is bizonyságot adott, hogy a szerkesztői stí­lusérzéke mellé arányérzék is csatlakozik; a Győri Balett tízéves jubileumi estjét úgy komponálta meg, hogy az egy­szerre lett a­­győri balettmű­vészek és növendékek, sőt mindannyiunk ünnepe. Ezen az estén ily módon még az is átélhette a tíz esz­tendő művészi szellem küzdel­meit, aki csak e napon kö­szönt be a színházba, mert a táncdrámák részletei előtt: Markó Iván, Kiss János, Hor­váth Erika, Bombicz Barbara, Demcsák Ottó, néhány vallo­­másos mondattal bevezetett a művészi küzdelmek titkaiba. Nemcsak a művek születését, hanem az együttes szellemi működését is megvilágították. A tanúk ott voltak a néző­téren, az együttes külföldi barátai: Wolfgang Wagner, Lorand Leroy, Tarján Tamás Grazból és hazai tisztelőik, azok a győri fiatalok, akik születése óta minden estén ott szorongnak a „lépcsőpáho­lyokban”. Most az ő helyükön a balettnövendékek ültek, akiket végül a záróképben, az együttest ünneplő közönség tapsától kísérve, Markó Iván felhívott a színpadra. Egyszer­re volt tehát jelen sok száz alkotó lélek, a jelen és a jövő, s megindultan hallgathattuk velük együtt a Szózatot Tímár József előadásában ... Illés Jenő az alkotók is... A Történelmi Igazságtétel Bizottság által kiírt pályázatot Jovánovics György nyerte meg. Az 1956-os népfelkelés emlékműve a művész képzele­tében síremlék és emlékmű, közösségi jel és bejárásra kényszerítő zarándokhely. A rituális út, 1956 millimé­ter, mélyen a földbe süllyesz­tett, fekete gránitoszloptól in­dul ... A faragatlan kőépít­ményt felül fehér kőlemez zárja le, s e választóvonal fö­lött kezdődik a másik világ, az utókor emlékezete. Itt Fe­hér szarkofág és gyászoszlop látható. A beérkezett pályamunkák közül számos más emlékmű­vet is kiemelt a neves művé­szettörténészekből, írókból építészekből és publicistákból álló zsűri. Ungvári Rudolf az eredményhirdetésen hang­súlyozta: a pályázat eredmé­nyességét éppen a számtalan kiemelkedő minőségű és tar­talmú elképzelés jelenti. A Kernács Gabriella és B. Farkas Tamás vezette televí­ziós forgatócsoport fontos sze­repet játszott nemcsak a kiál­lítás megszervezésében, de ab­ban a dokumentumfilmben is, amelynek részleteit már lát­hattuk június 15-én, október 23-án és november 4-én éj­szaka a TV2 „Napzárta” mű­sorában. A Magyar Televízió decemberben sugározza majd azt a dokumentumfilm-soroza­­tot, amelyben a pályamunkák al­ko­tói­n­a­k vissz­ae­ml­éke­zései­t is látha­tják-s hall­hatják. — bogyay — 1989. NOVEMBER 5., VASÁRNAP

Next