Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
1989-11-12 / 46. szám
Önmentők Az Országos Mentőszolgálat székházában szombaton délelőtt megkezdődött a Mentődolgozók önálló Szakszervezetének első kongresszusa. A májusban megalakult szervezet programja leszögezi: minden eszközzel biztosítani kell az egészségügyi és köztük a sokszor erőn felüli áldozatokat vállaló mentődolgozók megbecsülését. Követelik, hogy az egészségügyi kormányzat garantálja valamennyi mentődolgozó népgazdasági átlagot elérő keresetét. Sürgősnek tartják a törvényes munkaidőn felül végzett túlmunka reális díjazását. Tanszabadsápot Az egyetemek, főiskolák működjenek teljesen önállóan. A költségvetésből számukra juttatott anyagiak elosztása legyen nyilvános és ellenőrizhető. Maguk dönthessenek tisztségviselőikről, a képzési rendről, s az intézményeket választotti testületek irányítsák! Íme néhány sarkpont a diákokat és oktatókat képviselő csoportok sződligeti hétvégi országos tanácskozásáról, amelyen megvitatják a felsőoktatás reformját körvonalazó elgondolást. A kívánságuk az, hogy a kormány Tudománypolitikai Kollégiuma által készített anyag már az ő javaslataikkal kiegészülve kerüljön a Minisztertanács elé. Az előterjesztés szerint megszűnne az egyetemek és főiskoláik államigazgatási irányítása. Ám az önkormányzati csoportok néhány markáns elképzeléséről is hallhattunk: — Érvényesüljön a tanszabadság elve, azaz a szabad tanárválasztás — mondja Fábri György oktató, az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség egyik szervezője. — S megfelelő képesítés birtokában az oktatók is hirdethessenek szabadon kollégiumot. Szolenyicin lágertám Sztálin megkurtította, Rákosi megfejelte „A Kopasz és a lágerkurva” című Szolzsenyicin darabot mutatja be november 20-án, hétfőn a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. A környezet és a szereplők hiteles megformálásához a szerző utasításain kívül Tömöry Péter rendező és Pozsgai Zsolt dramaturg, külső segítséget is igénybe vett. Meghívták a próbákra a Nagykanizsán élő Rózsás Jánost, aki kilenc esztendőt töltött a Gulagon, s együtt dolgozott Szolzsenyicinnel abban az öntőműhelyben, ahol a darab játszódik. Rózsás János szinte gyerekes izgalommal várja a premiert. Úgy nevezi a sors ajándékának a múlttal való szembesülés e lehetőségét, mintha nem is élete legszörnyűbb esztendeit töltötte volna a távolkeleti lágerekben. Tizennyolc esztendős korában hajtották oda leventeként társával együtt civilben, páncélököllel a szovjet tankok elé. A néhány hónaposnak hitt hadifogságból tíz év kényszermunka lett, amit Sztálin halála kurtított meg 1953-ban egy évvel. Kilenc év a Gulagon A szovjet munkatáborok életét először Szolzsenyicin műveiiből ismerhette meg a világ. Mára hazájában is rehabilitálták az egykori kitaszított írót. A sors fintora, hogy amikor már megjelenhetett magyarul a Gulag szigetcsoport, amikor színpadra lehet állítani Szolzsenyicin darabját, akkor még mindig nem olvashatjuk Rózsás János visszaemlékezéseit. — Hazatérésem másnapján —■ 1953. december 2-án — hozzáláttam megírni a velem történteket. Utólag, naplószerűen igyekeztem papírra vetni mindent. Fogságomnak szinte az első percétől kezdve tudatosan készültem erre, mielőtt még az itthoni gondok elhomályosítják az emlékeket. Mert az újrakezdésünk nem volt könnyű, öt hónapot vártunk, míg beengedtek minket az országba. Rákosi kijelentette, hogy ha ilyen fasiszta bűnösöket küldenek neki haza, akkor ő nem tudja garantálni a szocializmus fölépítését. A szovjeteknek kellett közbelépniük, hogy itthon is el ne ítéljenek bennünket. Hosszú évek teltek el, mire oldódott a gyanakvás velünk szemben. Abban az időben meg sem fordult Rózsás János fejében, hogy publikálja Lágernaplóját. Sőt a kéziratot hosszú ideig különböző helyeken rejtegette. Az első lökést Szolzsenyi- Cin könyvének, az Ivan Gyeniszovics egy napja című regényének a megjelenése adta. Azonnal megkereste levélben egykori rabtársát, s a kapcsolat azóta is él, mégha egy ideig ikonspirációs okokból csak az író feleségével levelezhetett is. Az idők azonban, ha lassan is, de változtak. Az APN — szovjet sajtóügynökség — szerkesztői 1974-ben keresték meg, hogy írná meg nekik: az egykori rabból miként lett a szovjet nép, az orosz irodalom barátja. (Rózsás János a fogság nehéz éveit olvasással töltötte, tökéletesen megtanult oroszul, amivel ki is rítt külföldi társai közül. Valószínűleg ezért szentelt személyének Szolzsenyicin négy teljes oldalt, könyvében.) A kiadók elfektették . Először csodálkoztam a felkérésen, s húzódoztam is, mondván, hogy egyáltalán nem tudok szép és kellemes dolgokat írni azokról az évekről. Végül kötélnek álltam, szerződést is kötöttünk, de visszaemlékezéseimet végül is nem adták ki. Négy évvel később átadták a kéziratot a Magvető Kiadónak, ahol újabb négy esztendeig ültek rajta. Mivel a könyvre érvényes szerződésem volt, legálisnak tartottam a kéziratot, s oda is adtam többeknek olvasásra, így jutott ki Münchenbe. Ahol meg is jelentek a Rózsás János visszaemlékezései nagy feltűnést és érdeklődést keltve a magyar emigráció körében. Ha hinni lehet a Szabad Tér Kiadó újabb és újabb ígéreteinek, akkor talán heteken belül itthon is kézibevehetjük a Keserű ifjúság című memoárköltetet, újabb hiteles beszámolót egy kegyetlen korszakról. M. Nagy Péter Békesávtávlatok Kárpáti Ferenc szerint a kedvező válasz nem késhet sokáig Ez év szeptemberében világszerte érdeklődést keltett a „Békesáv”-ként ismertté vált magyar javaslat. Mint köztudott, az MSZMP a kormánnyal teljes egyetértésben kezdeményezte, hogy Magyarország, Ausztria és Jugoszlávia bizalomerősítő lépésiként alakítson ki az országhatártól 50-50 kilométeres sávban olyan övezetet, amelyből kivonnának minden támadóeszközt, és megállapodás alapján, az e térségben zajló kiképzést, gyakorlatokat kölcsönösen, bármikor megtekinthetik. Kárpáti Ferenc honvédelmi minisztertől tudakoltuk: mi történt szeptember óta? — Jelentős előrehaladásról beszélhetünk — mondotta a miniszter. ■ — Nemrégiben Németh Miklós miniszterelnök tárgyalt erről Vranitzky osztrák kancellárral. Ezt követően találkozott a két hadsereg vezérkari főnöke: áttekintették a katonai vonatkozásokat, általában kedvezően reagáltak. Most várják az osztrák kormány hivatalos válaszát. Az elmúlt hét végén, mint ismeretes, miniszterelnökünk a jugoszláv kormány vendége volt, s a tárgyalásokon szót váltottak a békesávról is. A házigazdák szintén kedvezően fogadták a javaslatot. Megvan tehát a remény arra, hogy a magyar kezdeményezés teljes sikerrel járjon. Mikorra várható konkrét eredmény, és mi lesz azokkal a katonákkal, tisztekkel, akik a kiürítendő övezetben teljesítenek szolgálatot? — A két kormány válasza nem késhet sokáig. Ami pedig a személyi kérdéseket illeti: az érintettek számára kedvező megoldást találunk — fejezte be nyilatkozatát Kárpáti Ferenc. Sándor Ernő lyoni kolbász Szabolcsból Budapest húsellátásában szinte valamennyi húsipari vállalatrészt vesz, köztük a Szabolcs Húsipar is. Ez a tevékenység nem hoz nyereséget a vállalatnak, ezért új üzletpolitikát alakítanak ki. A néhány éve elkezdett rekonstrukcióval egy időben egy osztrák céggel új termékeket fejlesztettek ki. Ezeket a héten mutatták be a budapesti szállodák szakembereinek. Az Atrium Hyatt és a Fórum Szállodának néhány hónapja már szinte kizárólagos hússzállítója a vállalat. Ezt a kört szeretnék bővíteni. A vállalat a külföldiek szájízének megfelelő enyhe természetes fűszerezésű húskészítményeket kezdett gyártani, mint például a müncheni virslit, a lyoni kolbászt, a bajor májast. Bács-Kiskunban, Békésben és Csongrádban az élelmiszergazdaság elsődleges szerepe a jellemző. Évtizedünk közepén a sikerpropaganda a kirakatba állította ezt az ágazatot. Viszont már ekkor is az optimálisnál kevesebb forrás jutott a feldolgozóiparnak. Az itteni konzervgyárak fő piaca akkoriban a Szovjetunió volt. A vásárló elsősorban a tömegárut rendelte, ezért nagyon alacsony színvonalon rekedt meg például a csomagolástechnika. Eddig a Délvidéket inkább a betöltetlen munkahelyek jellemezték. A Munkaügyi Szolgáltató Iroda például Szegeden nyilvántartott néhány állástalan tanárt, de százával keresett feldolgozó szalagok mellé betanított munkásokat. Ezekben a hónapokban alaposan átalakult a dél-magyarországi foglalkoztatási szerkezet. A piaci viszonyokhoz közelítő magyar gazdaság átrendezi az itt dolgozó vállalatok erőviszonyait. A feldolgozóiparban a „biztos” szocialista piacra építő, másfelé csak későn kapcsolatot kereső cégek kerültek kellemetlen helyzetbe. Például a Békéscsabai Konzervgyár fél évtizede nagy beruházásba fogott, hogy az akkor óriási szovjet megrendeléseket teljesíthesse. Közben nőttön-nőtt a magyar—szovjet kereskedelem aktívuma. A Viharsarokból is vissza kellett fogni a kiszállításokat, a gyár pedig nem kis nehézségek árán tudja csak törleszteni a más gazdasági helyzetben felvett kölcsönt. Az ország gazdasága csak egy pengeélnyi ösvényen vezethető ki a válságból összeomlás nélkül. Ez az állapot óhatatlanul csődbe juttathat egyes délvidéki vállalatokat. kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Előfordulhat, hogy a nagyobb városokban egyik napról a másikra százak kerülnek utcára. A feszültségek enyhítőek lesznek, ha viszonylag gyorsan, sikerül előbbre jutni a dél-európai országokkal a gazdasági kapcsolatokban. Olasz tőkések, tőkecsoportosulások, egyes görög vállalkozók ezekben a hetekben intenzív tárgyalásokat folytatnak Szegeden és más dél-alföldi városokban, falvakban. Bőle István Válságjelek a Délvidéken Százak kerülhetnek utcára Az utóbbi két évben az ország jó néhány kisebb területét elérte az átlagos mélységűnél nagyobb helyi válság. A kohászati centrumban, az urán- és szénbányászok között, Borsodban, Nógrádban, Baranyában, Komáromban valamikor biztosnak hitt emberi egzisztenciák kerültek veszélybe. Ezeken a területeken — no meg Szabolcs-Szatmárban — a legnagyobb a munkanélküliség. Karmásak kíméljenek A sajátos helyi érdekek sokrétűbb védelmére törekszik az MSZP -nyilatkozta Vastagh Pál, országos vidéki titkár a Vasárnapi Híreknek Enikő egyhetes kislány. Az életnek ezek a napjai soha vissza nem térő örömöket szerezhetnek a szülőknek. Ám édesapja éppen mostanában kényszerül oly sokat távol lenni a családtól. Nemcsak azért, mert ingázik a főváros és lakhelye, Szeged között, hanem mert minden napra országos fontosságú ügyek esnek vidéken, mint éppen e napokban Debrecenben, Békéscsabán, Nyíregyházán. Jönni-menni, tárgyalni kell egy másik „újszülött” érdekében. Akiről ugyanis szó van, Vastagh Pál, az MSZP országos vidéki titkára, s minden idejét az új párt szervezőmunkája köti le. Illetve még valami: nem akar elszakadni eredeti hivatásától sem, így hétfőnként továbbra is megtartja állam- és jogelméleti óráit a szegedi József Attila Tudományegyetem docenseként. — Megértő a család? — Hogyne — mosolyodik el a kérdésre Vastagh Pál —, hiszen, ezt másként nem is lehetne csinálni. A feleségem is tudja, hogy milyen fontos az, amire a Magyar Szocialista Párttól megbízást kaptam. — Teljesen új utakon kell járnia, hiszen ez a funkció, amelyre megválasztották, korábban sohasem volt az előd pártban, az MSZMP-ben. Egyáltalán mi tette ezt most szükségessé? — Ami az előzményeket illeti: ha az MSZMP-ből nem is, de az 1945-ös szociáldemokrata hagyományokból ismeretes ez a gyakorlat. Az akkori vidéki titkárság viszonylag rövid idő alatt tudott nagyszerű eredményeket fölmutatni a vidéki, a falusi pártszervezésben. Ezt a módszert igyekeztem tanulmányozni Balogh Sándornak, a Párttörténeti Intézet főigazgatójának a segítségével és sok hasznos útmutatást találtam. Mindenekelőtt a sajátos vidéki érdekeket a korábbinál jobban figyelembe kell vennünk. Egy központúság helyett — Konkrétan mire gondol? — A legkézenfekvőbb az agrárpolitika, amellyel pénteken foglalkozott a pártelnökség, de ez korántsem volna elegendő. önkormányzati, területfejlesztési, helyi közigazgatási, ellátási és más problémákra is gondolnunk kell. Lehetőséget kell nyújtani a helyi, vidéki érdekek differenciáltabb kifejeződésének. Máris megszűnt az a korábbi tarthatatlan állapot, hogy a párt vezetése egyközpontú legyen, pontosabban ott is zömében egyféle felfogás volt jelen a lokális viszonyokat illetően. Jellemző például, hogy amikor 1989 áprilisában az MSZMP Politikai Bizottságának tagja lettem, akkor rajtam kívül csak egy vidéki (ám Pesten lakó) megyei első titkára volt a testületnek. Ám ez csak egy példaarra, hogy a vidék mennyire háttérbe szorult. Most már e néhány hét alatt is a vidék Magyarországa erőteljesebben érezteti a hangját, és mi támaszkodni is akarunk erre. — Azt jelentené ez, hogy vidéken erőteljesebb is az MSZP szerveződése? — Nincs értelme ilyesféle választóvonalat húzni, s ez még nem is látszik világosan. Annyi azonban bizonyos, hogy vidéken túljutott a szerveződés a holtponton. Egyre több alapszervezet jön létre. Ez azért is figyelemre méltó, mert — noha nem beszéltek erről — az MSZMP-nek az aprófalvas településeken, a kis községek felében egyáltalán nem volt alapszervezete. Most már kialakulóban van a párt szervezeti váza, amely erősödhet, izmosodhat. Vonakodók, kiábrándultak — Ezek szerint könnyen megy a munka? — Ezt nem mondhatnám. Nagyon sok nehézséget jelent a pártot talpraállítani, megszervezni. Sokan vonakodnak, sokan pedig kiábrándultak magából a politikából. Az úgymond egyszerű emberek nehezen értik meg ennek a változásnak a lényegét. Nem nagy deklarációk, programnyilatkozatok érdeklik őket. Inkább az őket körülvevő élet kisebbnagyobb kérdéseiben várnak állásfoglalást. Akár olyasmiben is, hogy lesz-e iskolája egy kisközségnek, mi lesz a szövetkezet földjével, kiáll-e a párt a mezőgazdaságban a nagyüzemek mellett. Ilyesmi teheti vonzóvá előttük a pártot. — S ebben mik a tapasztalatai? — Nagyon sokan vannak, és nem is csak az egyszerű emberek között, akik most egyelőre meditálnak, gondolkodnak. Olyanok is, akik vezető pozíciójukat az elmúlt évtizedekben éppen az akkor hatalmon lévő MSZMP jóvoltából kapták. Most viszont tartózkodással igyekeznek elhatárolódni az új szerveződéstől. — Ez vonzódást jelent a korábbihoz? — Egy részüknél ez is lehet az ok. Más részük viszont nem akar tovább pártkeretek között politizálni. Az sem kizárt, hogy közülük sokan arra számítanak: ha most nem csatlakoznak az MSZP-hez, akkor ez hosszú évekre biztosíthatja vezető pozíciójukat. Nem lehet leradírozni — Ezek a pozícióféltők ilyen gyengének tartják az új pártot? — Ki tudja? Az viszont biztos, hogy ehhez a párthoz tartozni nem jelent a jövőben semmiféle hatalmat, inkább vitákat, küzdelmeket. Semmiféleképpen sem karriert. Ilyet nem is ígérünk, az ilyenekre számítókat nem várjuk a sorainkba. Azok is csalódnak azonban, akik azt hiszik, hogy a mostani félreállásukkal meg nem történtté tehetik vagy semmisnek nyilváníthatják, amit az elmúlt 15—20—30 évben tettek. Azt nem lehet egyszerűen leírni azzal, hogy most nem jelentkeznek az MSZP- be. Akik erre számítanak, azok se jöjjenek közénk, de azt se reméljék, hogy az új helyzetben körülöttük minden változatlan marad. Persze nemcsak róluk van szó. Sajnos helyenként bizonyos szervezési hibák is nehezítik amunkát. Nem mindig találták meg azokat, akiket elsősorban keresni kell, s nem mindenütt sikerült még világossá tenni, hogy helyileg mit akar ez a párt. Pedig az embereket ez érdekli, s egy-egy jól sikerült helyi akció többet érhet, mint bármilyen tagtoborzási kampány. Ezért is nyújt jó lehetőséget, hogy az MSZP-ben tagozatok szerveződnek (munkás, agrár, szövetkezeti, vállalkozói stb.), mert ezek a közvetlen érdekeik szerint hívhatják soraikba az érdeklődőket. A közeli napokban egyébként ennnek érdekében folytatja az MSZP vidéki titkársága az országban a regionális aktívatalálkozókat. Kedden Vastagh Pál Nyíregyházán Lakos Lászlóval, az MSZP Országos Elnökségének tagjával közösen beszélget négy megyéből érkezettekkel, a párt agrárpolitikai ttéziseiről és a vidéki pártszervező munka feladatairól. Lőkös Zoltán (Sugár György felvétele) 1989. NOVEMBER 12., VASÁRNAP