Vasárnapi Hírek, 1989. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)
1989-08-06 / 32. szám
Több százan gyűltek össze és gyújtottak gyertyát a hét végén a XIII. kerületi Wallenberg utca 9—11. számú ház falánál, ahol az ugyanebben a háztömbbentalálható Novotrade Rt. kezdeményezésére, az Optikum Kisszövetkezettel közösen, bronz domborművet — Bortos Gerő szobrászművész alkotását helyezték el, és avatták föl a magyar zsidók tízezreit megmentő svéd diplomataemlékére. ( A megemlékezésen részt vettek többekközött a svéd nagykövetség, a Hazafias Népfront, a fővárosi és a kerületi tanács, az Izraelita Hitközség, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Wallenberg Egyesület képviselői. Jelen volt Per Anger, aki 1944—45-ben a budapesti svéd misszió beosztottja, Wallenberg közvetlen munkatársa volt, s ma a svéd Wallenberg-társaság elnöke. Rövid beszédében annak az elpusztíthatatlan reményének, hitének adott hangot, hogy Wallenberg nem halt meg 1947-ben Sztálinbörtönében, ma is él, és az eltüntetésével kapcsolatos teljes igazság hamarosan napvilágra kerülhet. ( Könyvjelző ) Az óvatosság sosem árthat: a könyv alcíme: Fiktív naplórészletek egy hatalom végnapjairól. Sztrapák Ferenc könyvéről van szó, a De ki öli meg a kiskirályokat? Ebben a könyvben — persze fiktíven — az élet, pontosabban a „régi élet" egy darab valóságát érhetjük tetten. S azért név is szerepel benne, egy-kettő. Ismert nevek. A könyv mottója pedig mindenkit leszerel, aki magára ismerne, netán megtorlásért lihegne: „A megnevezett és meg nem nevezett személyek egy képzeletbeli év forgásában jelennek meg. Az időpontok és adatok nem alkalmasak semmiféle azonosításra. A név nélküli szereplők nem azonosak senkivel. Én sem vagyok én, és ők sem ők. Ha valaki mégis ráismerne valakire, az a szerző szándékát meghaladó véletlen műve.” Szabolcs az NSZK-ban Szabolcsból száztagú kulturális küldöttség utazott szombaton az NSZK-beli Iserlohnba, Nyíregyháza testvérvárosába. A szabolcsi megyeszékhely társadalmi és kulturális életének minden területét képviselő delegáció tagjai a nyíregyházi napok rendezvénysorozatán vesznek részt. Az egy hétig tartó színes program első napján három kiállítást nyitnak. Bemutatják városuk több évszázados történetét, elvitték világhírű beregi szőtteseiket is. Mindezt a negyedszázados jubileumát ünneplő Szabolcs-Volán Táncegyüttes gazdag műsora színesíti. Iserlohnban ünnepi tanácsülésre is sor kerül, ahol megkötik a két város közötti „testvérvárosi” együttműködési megállapodást. 1989. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP Emlékhely a Kupavárhegyen Koppány szálláshelye • István ispánsága • 900 éves bazilika Egy voltaképpen félreeső, a Balatontól 20 kilométernyire fekvő község, Somogyvár, több száz éven át Somogy vármegye székhelye volt! Hajdanán idáig nyújtózott a Nagyberek vízi világa. S egy magaslatról, a Kupavárhegyről messze vidéket be lehetett látni. Bizonyára ezért állapodott meg itt a honfoglaló magyarok egy csoportja. Tar Szórend, Géza fejedelem testvére, Koppány vezér apja nemzetségfői várat építtetett. Később István a várral együtt az egész környéket birtokba vette, s ide helyezte az általa alapított vármegye ispánságát — tudtuk meg dr. Bakay Kornél régésztől, aki immár 15 esztendeje a kupavárhegyi ásatások vezetője. A település határában ugyanis nevezetes középkori objektumok feltárása és részbeni helyreállítása folyik jelenleg is, amiért a Művelődési Minisztérium néhány évvel ezelőtt, Pusztaszer és Mohács után Kupavárhegyet is történelmi emlékhellyé nyilvánította. Királyi I jelenlét A látogató három méter széles, az egri várénál is testesebb várfallal találkozhat itt. Külső és belső köpenye téglából épült, ezek közé oltatlan mész és kőtörmelék került, amit aztán megöntöztek vízzel. Ezért lett a XI—XII. századi kortársainál erősebb ez a vár — mondta a szakember. A háromhektárnyi terület központi építménye a hatvan méter hosszú, huszonöt méter széles bazilika. A román stílusú, három félköríves szentéllyel záródó templom a székesfehérvári után a legnagyobb volt a korabeli Magyarországot. 1091- es felszentelési ünnepségén a király, I. László is jelen volt. A templom északi oldalához kapcsolódó kolostorépület, s a francia Szent Benedek-rendi szerzetesek szellemi központtá avatták Somogyvárt. A kupavárhegyi építmények gyakorlatilag a föld alá kerültek. 1972 óta a falakat feltárták (csaknem 150 ezer lelet, fegyver, érme, szobor, munkaeszköz került elő), a maradványok nagy részét konzerválták. A helyreállítás azonban, amelynek az Országos Műemléki Felügyelőség a gazdája, szakmai vitáik, tévedések miatt vargabetűkkel haladt. Azóta ugyan zömében visszabontották a hibásan kialakított falrészeket, de az ásatások vezetője szerint az eltervezett határidő — 1991, a bazilika felszentelésének 900. évfordulója — tartása a csodával lenne határos. — De mi van még hátra? — kérdeztük dr. Fejérdy Tamástól, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyettesétől. — Helyenként magasítani kell a templom falait, és rekonstruáljuk a bencés kolostor kerengésének egy részét, eredeti faragott kövek, oszloptöredékek felhasználásával. Pécsi kirendeltségünk kőfaragói kapták ezt a feladatot, dr. Lévárdy Ferenc művészettörténész tervei alapján. A régi várfalnak mintegy harmadát helyreállítjuk, a zömétsövénnyel érzékeltetjük. Épül továbbá egy kilátó, ahonnan az egész emlékhely áttekinthető lesz; alsó szintjére tolókocsival is fel lehet majd jutni. A korábban elhatározott múzeum és kőtár anyagi okok miatt 1991-re nem készülhet el, megvalósításáról azonban nem mondhatunk le. (palkó) Kilátó I épül ! Térhatású fekete doboz• Lesz kvadrefonódás hazánkban! Többszöri nekirugaszkodás után most valóban létrejön a rendszeres négycsatornás hangközvetítés. Gyakran halljuk majd ezt, a görög és latin szó ötvözetéből született kifejezést, mivel a rádió elnöke — a hírek szerint — „áldását adta” a minden képzeletet felülmúló hangélményt nyújtó rádiózás rendszeressé tételére. S úgy tűnik, pénzügyi akadály sem hátráltatja a megvalósítást. A zöld úthoz az is hozzájárult, hogy nagy sikert aratott a június 17-i adás. Két sztereó adón egy koncertet és a Kirepülés című hangjátékot sugározta a rádió. Vételkor két sztereó rádióra, erősítőre és hangdobozra volt szükség a totális hangtér, a maradéktalan élmény létrejöttéhez. Valójában nem a júniusi adás volt az első sikerélmény a négycsatornás hangközvetítés szorgalmazói számára. Mert már 1978-ban az URH- sávon volt kísérleti adás. Először egy magyar szabadalmat próbáltak ki, aztán az amerikai Dorren-rendszert. A kvadrofónia nem más, mint a sztereofónia továbbfejjesztése: négy egymástól független információ feljegyzését és továbbítását teszi lehetővé, s ennek következtében totális hangteret ad. Igazán nem érdektelen elmondani, hogy a vezetékes rádió őse, a telefonhírmondó szülőatyja, a magyar Puskás Tivadar 107 évvel ezelőtt sztereókísérletet végzett Budapesten, a Vigadó és az akkori Nemzeti Színház között. A magas hanghűségű, térhatású rádiózás fejlődését azonban a haditechnika fejlődése segítette elő. Kvadroson vevőkészülékre minden bizonnyal még várni kell. Egyes vélemények szerint az Orion, mások szerint a Videoton már tíz esztendővel ezelőtt elkészítette a prototípust. Voltaképpen a Rádiótechnika című lap jutott a legtovább, 1978 júniusában ugyanis közzétette, miként lehet kvadrofonizálni a rádiókészüléket. Valószínűleg januártól lesz rendszeres kvadroadás, elképzelések szerint két-három havonta egy-egy. Pillanatnyilag több mint száz kvadrofelvétel várja ezt az időpontot. Hangversenyeket, hangjátékokat, kórusműveket rögzített a hangszalag. Szakemberek szerint a meglévő felvételek közül az egyik legérdekesebbnek a Pécs melletti völgyben készült „műsort” tartják, a kihelyezett kvadromikrofon nem csupán az állatok hangját, hanem a szél, a gallyak neszezését, az erdei erecske hangját is felvette. Horváth Teréz mmmmmmmmmm A kíváncsi ember olyasmibe is beleüti az orrát, amihez semmi köze, így jártaim én is. Elmondom a történetet, mert nagyon tanulságos és mai. Egy városligeti pad a főszereplője. A tó közelében, áll ez a pad, arra járok naponta sétálni, levegőzni és gondolkodni. Néha magam is megpihenek rajta, kényelmesen hátradőlve nézegetem az elébem táruló csodálatos látványt. Kibetűztem már a fájába bevésett jeleket, apró üzeneteket a szívvel, a nyíllal, kezdőbetűkkel és a még ifjúkoromból ismert más jelekkel. Egy napon a támlájára írt üzenetet fedeztem fel. Nemrég írhatta rá valaki, talán valamelyik diák, mert a közelben egy gimnázium is van, diákjainak egy része a Ligeten át menve rövidíti meg az útját. „Várlak”! — keltette fel érdeklődésemet az üzenet. Aláírás: K. Talán Karcsi vagy Kornél. Kristóf talán? A címzett meg: M. Nyilván Mária — tűnődöm. — De lehet Margit, Mirjám, Mira, Mókuska, Maca, Mucika. Ki tudja? Csak így írta alá: M. A szöveg: „Holnap korábban jöjj!” Megfigyeltem, a fiú szót fogadott, másnap már korábban ott téblábolt a pad körül. Nekidőlt egy platán törzsének és olvasást színlelt. De nem olvasott, a leányt várta izgatottan, s vele érezve, bennem is felszikrázott sok régi emlék. És jött M. lobogó hajjal, szétnyílt iskolaköpenyben, táskával a bal vállán, széles mosollyal, elbűvölő tekintettel. Az én szívem is megdobbant. (Mikor vártak rád, öreg szív, ilyen izgatottan a Máriák?) Lopva megcsókolták egymást, csak egyleheletnyit, majd eltűntek a szemem elől. Sokáig ültem ábrándozva, magányosan a padon. Másnap is odasiettem, de egyiküket sem láttam. Harmadnap olvastam a krétával felírt újabb üzenetet: „Este a Sport moziban. ..” Negyedik nap: „Hiába vártalak. Mi történt? K.” Ülés Sándor Üzenet a padon Valami történhetett. Talán otthon a mama takarításra fogta be a barna hajú Máriát, vagy elküldte a nagymamához, aki éppen beteg. Ha jobban és gyorsabban működik a posta, akkor K. elkísérhette volna Budára, a nagyihoz. De nem kapott időben üzenetet. Emiatt ideges, talán rosszul felelt matekból, nem tanulta meg az angol szószedetet és a tanárnő tűnődve vizsgálgatta: Vajon mi történhetett vele? „Már nem szeretsz?” — jött a kérdés a padon. A válasz: „Imádlak!.” Két nappal később ennek a megerősítése: „Csak Téged. ..” Ez már gyanút ébresztett bennem. Ha egy leány azt bizonygatja, hogy „csak ő” akkor már baj van. Ezt tapasztalatból tudom. Szeretném rá K. figyelmét is felhívni. Talán úgy, hogy oda írom a pad támlájára: „Vigyázz!” De lemondok erről. Krétám sincs. Meg ki kíváncsi az én véleményemre? Mást nem tehetek, kitartóan figyelem továbbra is a padot. Tegnap is a környéken ólálkodott a fiú: nyurga, szőke, ideges természetű, farmernadrágot visel és hosszú hajat. Sokáig várakozott, aztán előszedte zsebéből a krétát. Így hangzott az újabb üzenet: „Meghalok érted! Gyere este hatra a szokott helyre! ..” Felbizsereg bennem az izgalom. Hol lehet az a szokott, hely? Megkörnyékeztem a Sport mozit, benézek az adott időben az előcsarnokába. Nem látom őket. A sarki cukrászdában sincsenek. Közben napokig nekem is másfelé vezet az utam, elhanyagolom az ebéd utáni sétákat. Megváltozik az időjárás is, eső veri naphosszat a sárga lánggal égő fákat. Vékony szálú őszi eső. Amikor aztán rövid időre ismét kiragyogott a nap, elsétáltam a padig. Nézegettem kíváncsian, üzenetet azonban nem találtam rajta. Ha volt is, lemosta az eső. Vagy vége lenne a nagy szerelemnek? Más történt: nincs többé szükség az üzengetésre, elvesztette közvetítő szerepét ez a sárga-rőt-vörös levélhullásban álló magányos ligeti pad. Hogy honnan tudom? Tegnap találkoztam Máriával, egy fiú oldalán lépkedett, kacéran, a haját dobálva. A fiú, rövidre nyírt frizurájából ítélve sportoló. Menő srác. Megértettem: az olimpia varázsa. De azért bevallom: fáj egy kicsit ez a hűtlenség. Ha lesz majd egyszer krétám, megüzenem neki rosszallásom, azon a magányossá és szomorúvá vált padon... Van egy sztorim Pintér Dezsőtől A népszerű, rádiós műsorvezető-szerkesztő meséli: — Történt sok évvel ezelőtt, hogy Amszterdamban jártam. Világlátott honfitársaim jó előre lelkemre kötötték, hogy egy nevezetességet semmiképpen ne hagyjak ki. Feltétlenül látogassak el, mégpedig az esti órákban, az éjszakai negyedbe, a vessek pillantást az amszterdami örömlányokra. Hát, mit mondjak, láttam sokféle fehér életében fekete, gazellatermetű afrikaiakat, mandulaszemű malájt, tenyeres-talpas északit. Volt azonban közöttük egy, aki főleg az öltözetével hívta fel magára a figyelmet: tigrisbőrbe burkolózva üldögélt a kirakatban, önkéntelenül odaköszöntem neki, mert a jó modor, ugye, itt is kötelez. A hölgy erre, mint a tigris, fölugrott, s a rajta lévő vadbőr még zavarba értőbben feszült. Megkopogtatta az ablakot, és mozgott a szája, tehát mondott valamit, amit én persze nem értettem. Erre én, szégyen a futás, de hasznos alapon elhagytam a „küzdőteret”. • Gondolom, itthon nem kérkedtél a történtekkel?... — Tévedsz! Hazaérkezésemkor a fenti történetet szóról szóra elmondtam megszokott rádióműsoromban. Alig fejeztem be, amikor a telefonhoz kértek. Egy búgó hangú hölgy érdeklődött, hogy ráérek-e este? Gyanútlanul kérdeztem: miről lenne szó? Válasz: Oh, kedves Pintér úr, csak elmondanám magának, hogy mit mondhatott, az amszterdami kollegina. .. Asztori az egyik pesti kamaraszínpadon folytatódott. Bár néző voltam, a szereplő művésznő „kiszúrt”, és fölinvitált a deszkákra. Mivel előző héten meséltem el az említett esetet a rádióban, a közönség lelkes biztatására, arra kért, ismételjem meg, ezúttal részletesebben. Ekkor nagy meglepetésünkre, a közönség soraiból egy úr kirohant a színpadhoz, és átnyújtotta névjegyét. Már maga a névkártya is meghökkentő volt, lévén rajta a név mellett egy párocska, Intim együttlétbe feledkezvén. Az illető büszkén közölte — magyarul, —, hogy az ő háza előtt történt az esetem, Hollandiában. Állítólag, a „tigrisnő” sokszor elmesélte neki, hogyan futamított meg, egy kétméteres, nagy darab, borzas embert, egyetlen ártatlan mondattal, ami röviden így hangzott: How are you? Kallus László BEVERLY HILLS-I ZSARU 2. Amerikai film. Rendezte: Tony Scott. „Sohasem vágytam arra, hogy bekerüljek a filmszakmába. Én mindig showman voltam és ez többet ér bárminél”, mondta Eddie Murphy, aki bekerült a filmszakmába, szédületes népszerűséget szerzett, és közben megmaradt showmannek a mozivásznon is. Ahányszor csak felkerül, ott is ő a lelke a játéknak. Mint ezúttal, amikor ismét átruccan a finom és exkluzív Beverly Hills-i körzetbe, mert a barátját akarják meggyilkolni. Az amerikai sajtóban minden idők legsikeresebb (értsd: kasszasikeresebb) filmkomédiájaként emlegetett első részből szinte valamennyi mellékszereplő itt van újra Murphy körül, és Murphy ellenállhatatlan improvizatív tehetséggel valamennyiüket jó játékba hozza a lendületes akciófilmben. Abszolút profi munka a film, a pöfföt mégis Murphy elragadó egyénisége adja hozzá. Ez nem az a színész, aki csak jól kiszolgál egy mutatós szórakoztató-izgalmas történetet, hanem fülig benne van, teremti, irányítja a feszültséget és a humort, élvezettel éli ezt a villámagyú detroiti fickót, aki a finomkodó környezetben káprázatos mennyiségű ocsmány szót kever a beszédébe anélkül, hogy a nézői fülnek durván vagy sértően hatna. (Remek a magyar szinkron!) A komikus és az izgalmas jelenetek sebes hullámvasútján robog a cselekmény és Tony Scott profi rendezésének még arra is van gondja, hogy kedves, kamaszos bájjal ruházza fel a rokonszenvünkre számottartó■szereplőit. (bársony) Kulissza MŰVÉSZEINK KÜLFÖLDÖN. A világszerte ismert és ünnepelt operaénekesünk, Miller Lajos ezúttal Chilébe utazik, ahol a hónap végétől lép fel a santiagói közönség előtt Csajkovszkij Anyegin című zeneművében. Sólyom-Nagy Sándor abayreuthi fesztiválon a Tannhäuser előadásán mutatkozik be, majd japán turnéra indul. Takács Klára az NSZK-i beli Hagenben énekli A kékszakállú herceg vára Bartók-my Judit szerepét. CIGÁNYKLUB alakult az oroszországi Kalinyingrádban a hazai kultúra kincsestárának megőrzésére. Tagjai nyelvészek, írók, zenészek és cigánysági csoportok képviselői.