Vasárnapi Hírek, 1992. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-15 / 46. szám
Ez van! Újsághír: hazánkban a holland kormányfő. — Hozzátennénk: fő hazánkban a magyar kormány is!* Katona Tamás: Csurka sem tévedhetetlen. — Jó, jó, senki sem az. Na de ennyire... * Kilitinél küszöb készül a Dunán. — Küszöb, lépcső... már csak a páteroszter hiányzik. * Egy pedagógus levele: jobb, ha nem mozdul az állam. —Folytatnánk: az árak láttán naponta úgyis többször leesik. * Kulin Ferenc: csak közvetítő vagyok. — Annak viszont Szepesi százszor jobb volt! * Nagy felfedezés: a tizedik bolygó 262 év alatt kerüli meg a Napot. — Tessék mondani: ott milyen időközönként van parlamenti választás?* Szabálysértés lesz a dohányzás. — Már a csikkszedőket is maceráljuk? * Biciklióra következik, szakértők szerint a két keréké a jövő. — Tudnánk sorolni, akiknél már most sincs ki a négy. * Eladják a szibériai olajmezőket. — Az első vásárló: Jockeyevics Ewingov. * Honvédelmi jellegű szervezetek alakulnak. — Arany: „Szép magyar vitézek, aranyos leventék...”* Találós kérdés egy szexkötet nyomán: mi köze Madonnának Hortobágyhoz? — Róla nevezték el a kilenclyukú hidat. * Németország harcol az idegengyűlölet ellen. — Nálunk sokan már az ismerősöket is gyűlölik. * Ikreket hozott a világra egy nagymama. — Ha dédnagymama lett volna, talán hármas ikrek is sikerülnek! * 1902-ben épült, 90 éves az Országház. — Csak ülésszak idején sír le róla!* Katona: gondoskodunk, hogy Pálfy G. valami használható helyre kerüljön. — Egyetértünk. Legalább a hely legyen használható! (peterdi) Szlovák gyilkos magyar színpadon Ma is él és ül Csütörtökön — november 19-én — mutatják be az egri Gárdonyi Géza Színház Kamaraszínpadán Bende Ibolya Játék életre-halálra című színpadi művét. Mint azt a szerző elmondta, a bűnügyi dráma a Halálra várva című regényéből készült, amely egy halálra ítélt fiatalemberről szól. A könyv — s a színpadi mű — eredeti dokumentumok alapján készült, az újságírónő beszélgetések és levelek felhasználásával próbálta megörökíteni a kivégzésre várás rendkívül feszült időszakát. A színdarab háromszereplős, Tunyogi Péter, Deák Éva és Moravek Krisztina játsszák. Rendező Erős Péter mű. Ez lesz a játék — kevés fantáziával kiegészítve.,Ám a valóság: a fiatalember ma is él. Halálbüntetését életfogytiglanra változtatták, és jelenleg szülőföldjén, valahol Csehszlovákiában, börtönben tengeti mindennapjait, de hogy hol, azt a szerző sem tudja. — Miért nem végezték ki Ambruzt? — Kétszer ítélték halálra, végül is kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elnöke elfogadta — mondja Bende Ibolya. — Amit most mondok, nem tudom bizonyítani, de mind a mai napig motoszkál bennem az érzés, miszerint Kádár János közbenjárhatott a halálbüntetésének eltörlésében, igazodva az akkori, két ország közti „jó viszony” fenntartásához. — Ki ez a fiatalember? — Ladislav Ambruz. Volt katonaipilóta-növendék, aki, miután a főiskolán megbukott, onnan kitették, és hányatott sorsában bűnözővé vált. Magyarországra már fegyverrel szökött át. 1986-ban Budapestre érkezve két nőt megtámadott, kirabolt, és a harmadikat, egy 22 éves óvónőt megölt. Ebből a történetből először regényt, aztán drámát írtam. Elsősorban az emberi kapcsolatok alakulása érdekelt ebben a rendkívüli szituációban. A színpadi mű főhőse a halálra ítélt fiatalember és a védőügyvéd, aki csinos fiatal nő. — Úgy tudjuk, hogy ön személyesen is megismerkedett Ladislav Ambruzzal. Többször felkereste őt a börtönben? — Igen. Különleges engedéllyel jártam nála, négy hónapot töltöttem a társaságában, ebből hét órát négyszemközt. Hogy milyen ember? Nem tudom. Azt sem, hogy az elmeszakértők alapos munkát végeztek-e. Véleményem szerint — s ebben megerősített a grafológus szakvéleménye — Ladislav Ambruz skizofrén ember. Egyik énje végtelenül szelíd, udvarias, kedves. A másik énje kiismerhetetlen. — Mi lenne, ha meghívná őt is a róla készült színdarab premierjére? — Ez részben azért lehetetlen, mert börtönbüntetését tölti, másrészt a könyv megjelenése után „kitagadott”, s azóta nem hajlandó találkozni velem. Ajándékba adott könyvem nem fogadta el, széljegyzeteivel visszaküldte. — Találkozna vele még egyszer? ■—Talán. Tíz év múlva, amikor szabadul, találkozhatnánk. De remélem, nem úgy, mint a színdarabban. Abban mint gyilkos megszökik a börtönből. Békés Attila Tm az?n /? Ökeiföds Mfenfejes Őszi pincézés egy ódon házban, a második emeleten. Pohár borral a kezedben nem a nemes penésszel patinázott bolthajtás alá állasz, hanem az ablakfülkébe s alátekintesz. Künn a Rákóczi út. Hideg neonfények, hol levelek és kirakat visszfények hintik tele a járdákat, s el-elcsattognak a súlyos autóbuszok, és meg-meglódul a gépkocsifolyam. Közben meg töprenghetsz, hogy micsoda fennkölt mulatságnak vagy te itt részese. Hallgathatod, hogyan szól Mészöly Miklós a borról, komolyan és költőként, mondván ilyesmiket: tudjuk, tudhatjuk-e, miképpen éljünk együtt a bor mágiájával, barbár eltévelyedésnek tekintve a bor patológiáját. Bor és asszony férfiéletünk megnemesítői, ízesítői. Mert bor és erotika, igen, ez összevethető a diófák alatt, kőasztaloknál okos és higgadt szavakat egymásba ölteni, miközben kezünkben a kicsiny pohár, s közöttünk a tájak, fehér falú présházak, verejtékkel művelt domboldalak, köröttünk a nyári alkonyat, a testes ősz, ez erotika. Csilláros éttermekben, kocsmákban s csapszékek zajos ivóiban borozni: uraim — mondá Mészöly Miklós —, ez a pornográfia. Nem tudom, így hullámzanak vissza bennem a költői beszéd egymásba öltődő mondatai. S van-e a bornak praktikus filozófiája? Már hogyne lenne — véli komolykodva-tréfálkodva Szappanos Balázs. A borfogyasztás kultúra, nem mindegy, mivégre, mikor, mit s mennyit. Ha Sárközi Györgyöt, az írót idézi: két decit mindig, s nem többet, mert ez az emberi mérték. Vagy Hamvas Bélát, ki kötetet szentelt a bor filozófiájának és a bor szertartástanának. Midőn megérnek nemes italok késő őszidőn, a Cseh és Szlovák Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Központjának második emeletén borozgatunk. „Hogy kerül e nemes intézménybe a bor? Az, kérem, barátság, az, kérem, békesség.” Így az igazgató úr. Mert íme, egy példa, mennyi okos gondolatra ösztökél a bor. Jaroslav Putik cseh író esszét szentelt a nagy kérdésnek, a fejtegetés címéül adván: A gyenge bor dicsérete. Merthogy a jót nem kell dicsérni, az jó. Helytáll magáért. A hordóízűt, egérszagút, nyúlósat, zavarosat, a tisztátalant nem szabad. De nemcsak jó bor vagyon és rontott, de gyenge is: tiszta, csak fénye nincs, karcos-savanyú, de iható, s főként, ha jó szívvel adják. Lehetsz nyersen őszinte. De célba jutsz-e? Megbántod a gazdát, szíves vendéglátóidat. Hazudnod azért nem kell: azt mondod, hogy iható. Hogy beszélgetés, szóértés mellé alkalmatos. S ha minékünk — persze most már jelképesen szólván — itt Kelet-Közép-Európában csak ilyen boraink, dolgaink vannak, akkor se bántsuk meg egymást: üljünk fehér (tárgyaló?) asztalhoz, s kerüljük, ne az őszinte, de a nyers, a bántó beszédet. Csillárok alá, előadótermekbe visszalopható lám a régi-régi, nemes pinceszerek hangulata. Hol bor és művészet megfért egymással, nagyon is. A Rákóczi úti öreg palotában rendezett közös cseh— szlovák—magyar „őszi pincézés” hiszen kiállításmegnyitóval kezdődött. Debrecenben főiskolai tanár Makoldi Sándor, Tokajban muzeológus a felesége, Pap Gizella, három gyerekük már képzőművész-palánta. Festményeiken ősi jelképek, naplényegű madonnák, rügyező tavaszágak és lombhullásos őszi melankólia... Persze hogy a vén Tokaj egyik borpincéjébe múlik a család egyik támasztó gyökérága, hol pohár nemes borok mellett szoktak barátaikkal szót váltani és szót érteni. Az ily tölgyfacsaládok aztán szilárdan állnak a tájban, történelmi viharokban. És alkotnak. A Makoldiak festenek, szobrokat faragnak, plaketteket öntenek. Ilyféleképp mondotta a kiállításmegnyitón Sümegi György művészettörténész. S hogy a mulatság teljes legyen: volt borverseny. Héttagú, nevezetes zsűrivel: Monoszlói Dezső, Papp Miklós, a tokaji idős gazda és Szappanos Balázs... A szertartásos kóstolást a szekszárdi Alisca borrend mesterei, Horváth József és dr. Töttös Gábor főiskolai tanár vezette. A nemes borokat, cabernetket, rizlingeket, kékfrankosokat és burgundiakat az Aliscavin Szőlő- és Bortermelő részvénytársaság, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát és a kiskőrösi Coopvin bocsátotta bírálatra, s az őszi pincézés mértékkel iszogató, bő kedvvel beszélgető résztvevőinek rendelkezésére. Sz. J. J. 6 - ia A mágikus asszony kézi varrógép, szuper késkészlet, ehető bugyi — megannyi csoda életünk szebbé tételéhez. A sor újjal bővül: személyre szóló talizmánt, sorsfordító igéket lehet postán rendelni, és a jósnő a legrövidebb időn belül küldi is azokat. Ha pénzre vágysz, tárcádban, ha szerelemre, párnád alatt őrizgesd a talizmánt, amelyhez egyébként minden kötelezettség nélkül, ingyen juthatsz. A jósnő — aki leveledet felnyitva „valami különös sugárzást érzett” — mágikus erejével beavatkozik életedbe, ismétlem, ingyen. Persze ha küldesz a már ismert címre 1890 forintot — valamit valamiért —, még jobban jársz, mert 6 hónapra szóló jóslatot, szerencseszámokat, kedvező időszakokat tudhatsz meg... És ez kedvezményes ár. Az önköltség csaknem kétszer ennyi, és csak te vagy a kiválasztott. Pusztán azért, mert válaszoltál a mágikus asszonynak. És még mielőtt elfelejteném: a kehely körüli körbe beírhatod vezeték- és utóneved. 30 napon belül teljes pénz-visszafizetési garancia — ez már csak a hab a tortán. Ha még egyszer születnék, csak mágikus asszony szeretnék lenni. -yuri- Jól jött a késés Utcán a Palotás Nem volt sokkal előbbre, mint mások, még csak a huszonkilencedik oldalon tartott az olvasásban Palotás János a róla szóló könyv múlt heti bemutatójáig. Nem kérte el az interjúkötet kéziratát mert bízott az újságíróban. És magában is —mondta—, mert ő egyértelműen fogalmaz. A politikusok népszerűségi listáján stabilan a második helyet tartó üzletember, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke, országgyűlési képviselő úgy kezdte, hogy 1982-ben otthagyva a gyest és befejezve lakásuk építését, társtulajdonosként beszállt az első magánvállalkozások egyikébe. Ma már körülbelül húsz cégben tulajdonos, és naponta 100-130 döntést hoz, ebből 15-20 bizonyára rossz. Viszont övé a kockázat. Abban a kerületben, ahol képviselővé választották, a lakosság fele nyugdíjas. Mégis rá, a sikeres és feltehetően módos vállalkozóra szavaztak, mert neki volt több gondolata arról, hogyan oldhatók meg gondjaik. Az már más kérdés, hogy hiába adta ezeket elő a parlamentben, ahol egyébként szívgörcsöt kap, ha látja, sok képviselőtársa nem érzi magát olyan rosszul, mint kellene, mert nem tudja, mit nem csinált meg. A taxisblokád idején nagy népszerűséget szerzett Palotás szerint illik mások figyelmességét fogadni, és ezt néha nem igazán teszi meg. Az ilyen kihagyást maga is luxusnak tartja. De ő is ember, aki reggel fölpörgeti magát, higgadtan éli át a napi stresszhelyzeteket, ám mire hazamegy, összeesik. Ezért is állítja este nyolckor üzenetrögzítőre a telefonját, s családja sem terelheti a szót a munkára. Mindezeket elég körülményesen tudta meg tőle a „Palotás” szerzője, Varga Zsuzsa. A beszélgetést egy évvel ezelőtt kezdték, s alanyának nagy megszakításokkal fért be az idejébe a többszöri találkozás. Aztán a kézirat is megjárta a szokásos kiadói és nyomdai sorsot, a megjelentetés elcsúszásait. Addigmeddig, hogy éppen egyidejűleg kerül utcára Palotás János pártjának, a Köztársaság Pártnak jövő heti bemutatkozásával. Jól jött tehát a kiadás késése — reagált erre a portrékötet főszereplője —, mert a mondanivaló mellett a nyilvánosság is kell ahhoz, hogy valaki maga mellé állíthassa a társadalmat. S ha ez sikerül, akkor egy-két év alatt megvalósítható mindaz, ami egyébként tíz évet igényelne. (erdélyi) Kisebbségek képernyője Aranymikrofonrol a dzsungelban A TV 2 nemzetiségi és határon túli adásainak néhány hete kinevezett főszerkesztője, di. Ács Zoltán 1982-ben a Riporter kerestetik győztese volt. Már az Aranymikrofon elnyerésekor is ajánlottak állást a tévében. Miért volt ez a tízévnyi gondolkodási idő? —A verseny forgatagában úgy láttam, hogy túlságosan sűrű dzsungel nekem a Televízió — mint munkahely. Riportok, műsorok készítését azóta mindig is vállaltam, de nem akartam a függőségi helyzetet. Talán ennek köszönhető, hogy történészként, újságíróként olyan könyveket publikálhattam, amilyen a Nemzetiségek a történelmi Magyarországon, a Nagy Lajos király vagy a Kizárt a párt — mert jutott időm az elmélyült munkára. — Amennyire tudom, a televízióba kerülését megelőző néhány hónapon belül két vesztett „meccse” is volt. — így is lehet fogalmazni. Tény, hogy a Népszava főszerkesztő-menedzseri székéből meglehetősen rövid úton kivágtak, mert a pártsemleges újságírást szorgalmaztam. Az eset tanulságairól egyébként írtam is egy „dolgozatot”. A másik elhagyott állásom pedig Szombathely városának kulturális tanácsosi posztja volt. Ott, a sikeres szombathelyi tavaszi fesztivál ellenére is a kelleténél jóval több vitám volt a polgármesterrel. Ekkor döntöttem úgy, hogy elfogadom Peták István intendáns ajánlatát és állást vállalok a „Házban”. — Eddigi munkája, tájékozottsága alapján feltétlenül a magyarországi kisebbségi ügyek szakértőjének számít. Mint az ilyen témájú műsorokkal foglalkozó szerkesztőség vezetőjének mennyivel lett nehezebb a dolga? — Nem elég ismerni a kisebbségek helyzetét, életét, gondjait, hanem itt műsorokban kell mindezt megjelentetni. Mivel a TV 2 zászlajára tűzte a közszolgálati televíziózást, ezért átfogó, naprakész kisebbségi műsorprogramot dolgozunk ki. Természetesen nemcsak az itthoni nemzetiségekre, hanem a határon túl élő magyarságra is figyelve. Mindehhez tartozik még az intendatúra nemzetközi kapcsolatainak ápolása. Talán új szemléletnek számít, hogy minél több, más régiókból való európai példát is kívánunk mutatni, s a mi műsorainkat pedig szeretnénk minél több országgal megismertetni. Mit számít neki az, hogy múlik az idő? Fehér öltönyben, még mindig szinte sötét hajjal közönség elé áll, és a számára készített statisztikák tanúsága szerint a huszonesztendőseket is meghódítja. „Merci, herie”, — énekeli vele a közönség, le sem szabad írni talán, hogy hány évtizede. Udo Jürgens nem öregszik, vérbeli sztár, így várva várt vendége lesz a TOP-SHOW ötödik adásának, amelyet november 22-én vasárnap este 6-kor és 1/2 9-kor a Fővárosi Operettszínházban vesznek tévéfilmre. E műsor mindig kínál csemegét azoknak, akik élőben nézik, de azoknak is, akik később a televíziós adásban követik a produkciót. Rózsa György választása nem véletlenül esett az immár klasszikussá érett osztrák énekesre. Az 58 éves művész időről időre helyet követel magának a könnyűzene világában. Mindig új műveket komponál, eddig — ugyan ki hinné — 600 slágert írt, és több mint 60 millió lemezt, kazettát adtak el forgalmazói. Az idén nemcsak rajongóit, de az őt kétkedéssel követőket is meglepte, amikor az év közepén a Zürichhez közeli Windisch római kori arénájában vonósokkal, hatalmas kórussal bemutatta az Open Air Symphonyt. Reméli, Budapesten sem vallhat szégyent. Neves magyar kollégák lesznek partnerei a TOP-SHOW-ban. Énekel többek között Gergely Róbert, Koós János és Koós Réka, táncol Kováts Tibor, illetve Ladányi Andrea, aki hosszú vendégszereplés után érkezett haza. fazekas 4í,rouy Lid 1992. NOVEMBER 15., VASÁRNAPVasárnapi Hírek