Vasárnapi Hírek, 1993. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1993-03-14 / 11. szám

Kossuth bizalmasáról Főként a jog- és a helytörténet kérdései iránt érdeklődő közön­ség gyűlt össze a szegedi Somo­gyi Könyvtárban Osztróvszky József, Reform, forradalom, kie­gyezés című könyvének bemuta­tása alkalmából. Ugyanitt ka­marakiállítást­­is láthatnak a könyvtárlátogatók Osztrovszky József és kora címmel. Az 1­818— 1899 között élt jeles szegedi re­­formpolitikus, forradalmár ta­nácsnok és honatya, a szabad­ságharc kormánybiztosa, majd polgármester-polgárnagy, végül kúriai bíró írásait Ruszoly József egyetemi tanár, a jogtudomány doktora gyűjtötte össze és ren­dezte sajtó alá. Ugyancsak ő írta az önálló tanulmánynak is beillő életrajzi fejezetet. Az eseményt azért rendezték március 15-e közeledtével, mivel Osztrovszky József az 1848—19-es forradalom és szabadságharc sze­gedi eseményeinek egyik legna­gyobb hatású és legközkedveltebb alakja volt. Mind a város polgárai­nak, mind Kossuth és körének bi­zalmát bírta. Nem is kerülhette el sorsát a bukás után: 1850. szeptem­ber 30-án a haditörvényszék halál­ra ítélte, majd csaknem egy esz­tendő elteltével, 1851. szeptember 13-án, Ferenc József kegyelmi dön­tése alapján a bíróság ezt a verdik­tet szabadságvesztésre változtatta. 1855 júniusában szabadult a cseh­országi Josefstadt várbörtönéből. Az 1860-as években szintén jelen­tős társadalmi szerepet töltött be: Szegeden polgármesterként, majd az ellenzék vezéreként. Ezt kö­vetően Pestre távozott, ahol a Kirá­lyi Kúria bírája, a büntető tanács tagja, majd később tanácselnök lett. Itt is hunyt el szülővárosa, Sze­ged közönségének mély gyászától kísérve. * A kötetet Osztrovszky József születésének 175. évfordulója al­kalmából jelentette meg a város nagymúltú közkönyvtára Szege­di arcélek című új kiadványsoro­zatának első tagjaként. A könyv­­bemutatón dr. Apró Ferenc ügy­véd, helytörténész nyújtotta át a művet az élénken érdeklődő kö­zönségnek. Csicsergő-bál A Jégkirálynő és a Kalóz, Zorro és a Szitakötő, a Bohóc és az Oroszlán, és ki tudja, még mi­féle szerzetek adtak egymásnak találkát tegnap a budai Vár Szent­­háromság terén. A farsangi sze­zon zárásaként ugyanis — a tele­vízió Micimackó Klubja és a Csi­csergő című gyermeklap ötlete­ként, Demszky Gábor fővédnök­sége alatt — az ország minden részéből idesereglett és jelmezt öltött gyerekek számára rendez­ték meg az első Csicsergő-bált. Telefonon és levélben — pöt­tömtől a nagyobbacskáig — ösz­­szesen százharminc szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb jelmeztervvel jelentkeztek a gyerekek. A műsorvezető, End­rei Judit kérdésére saját bevallá­sa szerint volt, aki azért öltözött a farsang kedvéért maskarába, mert olyan ügyesnek mondja magát, mint a rettenthetelen Batman, de olyan is akadt, aki pusztán megunva régi „göncét”, most újra cserélte azt. A fanfá­rok hangjára bevonuló ifjú höl­gyek és urak azonban nemcsak jelmezeikkel versenyeztek egy­mással, hanem a délután folya­mán közülük választották ki a bál királylányát és királyfiét. Az uralkodó pár megkoronázása, valamint a marcipánszobrász­­verseny eredményhirdetése után megkezdődött az igazi mulatság, a tánc, melyhez a Szupermini Tarján gyermek-sramlizenekar szolgáltatta a talpalávalót. p. t. cs. ­AJ 1993. MÁRCIUS 14., VASÁRNAP XiT\ Sajtóról - elismerően A nemzeti ünnep, március 15-e a magyar sajtó napja is. Az ün­neplések március 11-én kezdőd­tek: a Gellért Szálló Gobelinter­mében adták át a Hemingway Alapítvány Pethő Sándor-díját Bajor Nagy Ernőnek, a Szabad Föld főmunkatársának és dr. Székely Ferencnek, a Nap Tévé főszerkesztőjének. Kosáry Do­mokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a kuratórium tagja is a sajtószabadságról szólt, mondván, hogy most, a nagyhatalmak ránk nehezedő súlya nélkül, talán szabadon dönthetünk a jövőnkről, s ebben az objektív, hiteles, független sajtó sokat segíthet. Március 12-én késő délután a Pilvax kávéházban a márciusi if­­jakra emlékezve tartották a Saj­tószakszervezet szokásos ün­nepségét. „Az informatika dia­dalma, az elektronika térhódítá­sa óta tudjuk — mondotta Göncz Árpád köztársasági elnök kö­szöntőjében —, hogy nemcsak a nők szépségét, hanem a politikát is lehet reklámozni. A sajtósza­badságnak ezért együtt kell járni az önkorlátozással.” Ugyancsak 12-én a Néprajzi Múzeumban más művészeti dí­jakkal együtt adta át Fekete György, a Művelődésügyi Mi­nisztérium helyettes államtitk­ára a Táncsics Mihály-díjakat a magyar sajtószakma hat kiváló­ságának: Bánki Andrásnak, a Magyar Hírlap főszerkesztő-he­lyettesének, Bertha Bulcsúnak, az Élet és Irodalom főmunkatár­sának, Bölcs Istvánnak, a Ma­gyar Rádió rovatvezetőjének, Füzes Oszkárnak, a Népszabad­ság munkatársának, Szegő And­rásnak, a Magyar Nők Lapja munkatársának és Végh-Alpár Sándornak, a Pesti Hírlap fő­munkatársának. A Magyar Újságírók Országos Szövetségében március 15-én tartanak megemlékezést, átad­ják az Aranytoll-díjakat a szak­ma néhány nagy öregjének, s Bo­dor Pál, a szövetség elnöke mond ünnepi beszédet a nyilvános saj­tószabadságról. Múlt és önbecsülés Népnemzeti üzenet Mindent meg kell tenni azért, hogy soha többé ne lehessen megfosztani a nemzetet önbecsülésétől és múltjától, mert enélkül el­térítenek bennünket a jövőnktől is — mondta tegnap Für Lajos honvédel­mi miniszter, a Magyar De­mokrata Fórum ügyvezető elnöke az MDF-akadémia, a népi nemzeti kör, az 56-os kör és a Pro Patria et Libertate Alapítvány már­cius 15-i megemlékezésén, az ELTE Gólyavárban. A múlt hősei előtt tisztelegve — figyelmeztetett Für Lajos — gondolnunk kell arra is: megte­­szünk-e mindent azért, hogy biz­tosítsuk a magyarság fennmara­dásának feltételeit a határokon innen és túl? Kónya Imre, az MDF elnökségi tagja az össz­­■X MLV 2­­­6 nemzeti érdekek közé sorolta, hogy a rendszerváltás békésen, alkotmányosan, fokozatosan, de következetesen végbemenjen, a magyarság jogos nemzeti öntu­data erősödjön, s a demokrácia a társadalom minden szegletébe eljusson. Aki ezt hátráltatja —­­hivatkozzon bár szociális, libe­rális, népnemzeti, keresztényi elvekre és értékekre —, a nemze­ti érdek ellen cselekszik — húzta alá. A dallal, verssel fűszerezett megemlékezésen — ahol a Csur­­ka István vezette Magyar Út Ala­pítványt, illetve a Magyar Fórum Borháza Kft.-t ajánló brosúrá­kat osztogattak — Zétényi Zsolt, az MDF elnökségi tagja Március igazsága címmel tartott elő­adást. Juhász László író-újság­író 1948 és 1956 eseményei, ta­nulságai között vont párhuza­mot.­­ess­ SZOCIALISTÁBÓL «­­ DEMOKRATIKUS " Második kongresszusát tartotta szombaton a jánoshidai művelődési házban a Szocialista Cigányszervezet. A rendezvényen a 8200 fős tagság nevé­ben 150 küldött vett részt főleg az or­szág keleti és északi megyéiből. A kül­döttek megszavazták, hogy a Szocialis­ta Cigányszervezet ezután a Demokra­tikus Romaszervezet nevet viseli. ................... ............ i rwh i* • / A Tradíció joga Gyönyörű népművészeti ruhákból és a népi mo­tívumok felhasználásával tervezett modern öltö­zékekből nyílt kiállítás szombaton a Budapesti Művelődési Központban. A Tradíció Környezet­­kultúra Mozgalom keretében meghirdetett 1 mil­lió forint díjazású pályázatra 522 ruha és kiegé­szítő érkezett be az ország legkülönbözőbb tájai­ról, s ezek közül 166-nak ítélték oda a Tradíció védjegy­viselési jogát. A kiállítást dr. Szabó Iván pénzügyminiszter és dr. Andrásfalvy Bertalan or­szággyűlési képviselő, a Magyar Néprajzi Társa­ság elnöke nyitották meg. A közönség soraiban ott láttuk azokat a tarka fejkendős, hímzett mellénykében, sok szoknyában társalgó vidéki aszszonyokat, akik a bemutató legszebb darabjait készítették. A kiállítás márci­us 19-ig tart nyitva. A különleges divatbemutató­val összekapcsolt ünnepélyes díjátadásra március 20-án kerül sor a Gellért Szállóban.­­t. m.­ ek Világsztárok a gyermekekért Kivételes táncesemény lesz március 16-án, kedden az Ope­raházban. Az Amarillo és a Carriere Kft. (ez utóbbi mene­dzsere László Péter, az Opera­ház táncművésze) olyan nemzet­közi balettgálát rendez dalszín­házunkban a Koraszülöttek és Beteg Újszülöttek Gyógyítására és Utókezelésére Alapítvány ja­vára, amelyhez hasonló nemcsak hazánkban ritka, hanem egye­bütt is a világon. A szervezők hívására kimagasló magyar tán­cosainkkal együtt Miami, Mont­real, Moszkva, Stockholm, To­ronto és Zürich táncművész sztárjai jönek hozzánk a fenti cél támogatására, hogy a 19. és a 20. század táncirodalma remekei­nek szólóiban és kettőseiben ra­gadják el a közönséget a három­részes gálaesten. A műsort 34 intézmény és vállalat szponzorálja, az Aero­­flottól Quebec kormányzóságig, a KLM-től a Zwack Unicum Rt­ig. 16 jeles művészvendégünk között lesz a többi között Amsz­terdamból Wim Broeckx, Bécs­­ből Szvetlana Kuznyecova és Mi­chael Shannon, Montrealból Anik Bissonnette és Louis Robi­­taille. Moszkvából korszakunk két tánc-„fogalma", Jekatyerina Maleszimova és Vlagyimir Va­­sziljev. A fellépő magyar művé­szek: Kováts Tibor, ifj. Nagy Zol­tán, Pongor Ildikó, Volf Katalin (Magyar Nemzeti Balett), Lőcsei Jenő (Északnémet Színpadok), Somosi Zoltán (Londoni Királyi Operaház). A gála bevételéből annak a mintegy évi 3000 újszülöttnek és csecsemőnek az egészséges to­vábbélése lesz sokkal jobban biztosított, aki ma az Orvosto­vábbképző Egyetem szülészeti klinikájának ambulanciájától várja és kaphatja meg ehhez a segítséget. Rajk András Párbeszédben a reformátusokkal A református egyház és a Fia­tal Demokraták Szövetsége kö­zötti együttműködés lehetősé­geiről, a párbeszéd fontosságá­ról, egymás álláspontja jobb me­gismerésének a szükségesség­éről cseréltek véleményt szom­baton Debrecenben Kocsis Ele­mér püspök és Fodor Gábor országgyűlési képviselő, a Fi­desz országos választmányának tagja vezetésével a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Fidesz képviselői. A megbeszélésről kiadott köz­lemény szerint egyetértettek ab­ban, hogy a világnézeti és a val­lásszabadság feltételeit biztosí­tani kell az országban, mint ahogy együttműködésre van szükség a reális igényekhez iga­zodó egyházi társadalmi szerep­­vállalás kialakításában hosszú távú, kölcsönös bizalomra épülő dialógusa és együttmunkálkodá­­sa — a társadalmi béke és egyen­súly fenntartásán demokratikus fejlődés ügyét. F­esztiv­ál­nyitány Kiállítások sora nyílik a buda­pesti tavaszi fesztivál támogatá­sával, s még számosabb ennek alkalmából. 1993 különlegessé­ge, hogy kanadai művészek be­mutatóit láthatjuk mintegy a tavalyelőtti ottani magyar hét viszonzásaként. A kiállítássorozat hivatalos megnyitóját 12-én a Néprajzi Múzeumban rendezték, Demsz­ky Gábor, Budapest főpolgár­mestere részvételével. Itt Bill Reid kanadai indián művész munkáiban gyönyörködhetünk. Ezen a helyszínen — stílusosan — a wooland indiánok festmé­nyeiből nyílt kiállítás. Tegnap után ma is kanadai haida indián vendégművészek tartanak tánc­­bemutatót, s 11 órától videofil­meket vetítenek életükről, szo­kásaikról. Az ünnepélyes meg­nyitóval vette kezdetét ugyanitt a Barokk a magyar népművé­szetben című kiállítás is. (A töb­bi kiállításról a 9. oldalon olvas­hatók írások.) J. Á. Liberálisok a közoktatásról Az SZDSZ oktatási kormány­­programja kidolgozásának kez­detét jelentette a párt oktatási tagozatának ülése, és a hozzá kapcsolódó konferencia, melyen az SZDSZ parlamenti frakciója, az oktatási tagozat, valamint az oktatásban dolgozó szakszerve­zetek is részt vettek. A két ren­dezvényt az Újvárosháza dísz­termében tartották szombaton. A közoktatási törvény kidol­gozása és az új kulturális minisz­ter kinevezése lehetővé teheti, hogy az eddigi politikai és szak­mai hibákat kiküszöbölő, a szak­ma és a szülők várakozásainak megfelelő, hosszú távú megegye­zés jöjjön létre a közoktatás ügyében — hangzott el a rendez­vényekhez kapcsolódó sajtótájé­koztatón. Mestermunkák az örökkévalóságnak A hegedűk formája, színe, anyaga egyfelől, s hangja, játsz­hatósága másrészt évszázados sikereket, nagy jövőt jósol. E hangszerek tehát versenyeztet­­hetők. A budai Várban, a Táncsics Mihály utcai épület emeletén mindenekelőtt e szépségesen szép formákat csodálhattuk meg, s láthatja a nagyközönség — a varázslat másutt s másként szól majd, a hangversenyter­mekben. S megtudhattuk az eredményhirdetéskor, hogy az olasz műhelyekkel ugyan mi, magyarok még nem vetélkedhe­tünk, de néhány arany- és ezüst­koszorús mesterünk máris ott van az élvonalban, s a hegedű­örökkévalóságnak dolgozik. A jeligével beküldött he­gedűket, brácsákat először — mint Semmelweis Tibortól, a Magyar Hangszerkészítők Szö­vetsége elnökétől megtudtuk — iparművészeti szempontok alap­ján bírálják el, hogy formájuk, anyaguk, kivitelezésük alkot-e szép harmóniát. Aztán a Zene­­akadémia professzorai, Kovács Dénes, Onczay Csaba és Konrád György életet leheltek a he­gedűkbe és brácsákba. Olyan ze­nedarabokat szólaltattak meg, amelyekben lassú s gyors tételek egyaránt előfordulnak, mert így tűnik ki, mennyire „játszható” egy-egy hangszer. Igaz, az ítélet­­alkotás — mondotta Kovács Dé­nes professzor — szubjektív, s majd az évszázadok döntenek, hogy melyik hegedű fut igazán karriert. A hegedűkészítés szakma és szenvedély. Figyeljünk csak az első magyar hegedűkészítő-ver­­seny győzteseinek vallomásaira. „Tanár voltam, aztán megérin­tett a szenvedély, minden vonat­kozó könyvet elolvastam, és el­kezdtem hegedűt csinálni. Beké­redzkedtem Mantovában a nagy mester, Barbiére műhelyébe — mondotta a versenyen a he­gedűkészítők arany-, ezüst- és a brácsaépítők bronzkoszorúját elnyert Giorgio Scarmati —, s íme, tíz év alatt már ötven hang­szert, leginkább hegedűt építet­tem.” „Felnőtt korban, autodi­dakta módon kezdtem hangsze­reket készíteni — mondotta a brácsakategóriában aranyko­szorús mester címet nyert Ma­rosvári László —, s most is eléggé sietnem kellett, mert betegsége­im kínoznak, de a készülő hang­szer és én összefogunk, és akkor meg lehet csinálni.” A legszebb hangzású hegedűért járó külön­­díjat — miközben másféle ko­szorúkat is nyert — pedig Gu­­minár Ernő kapta, aki vallomása szerint nem is tud a hangszerein játszani, mert sohasem tanult zenét — „Pengetem, s mégiscsak kitalálom, hogy lesz jó.” —, szemben az Olaszországban dol­gozó, itt Budapesten ezüstkoszo­rút nyert koreai Jong Sul Livel, aki Szöulban zeneakadémiát végzett, s aztán ragadta el a hangszerkészítés szenvedélye. A Józef Attila Kulturális és Szociális Alapítvány és több más szervezet jóvoltából valóban rangos kulturális esemény lett az első magyar hegedűkészítő-ver­­seny és kiállítás. A díjakat a kiál­lítás megnyitásán, március 12- én adták ki, a hangszerek 16-án, kedden délutánig tekinthetők meg a Zenetudományi Intézet­ben (I., Táncsics Mihály utca 7.), s aztán majd még — remények szerint — évszázadokig szólnak a hangversenytermekben. Szíj: A tudatba is beleborzonghatunk, amely hegedűt ma a magyar állam megvásárol a Liszt Ferenc Zeneakadémia számára, azon két-háromszáz év múlva is játszanak majd az ígéretes művésznövendékek. Mert a mesterhegedűk szinte az örökkévalóságnak készülnek. Az 1. magyar he­­gedűkészítő-verseny és kiállítás alkalmával a Magyar Tu­dományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók­­termében láthatók a legnagyobb mesterek alkotásai is, Stradivari Hammiája 1791-ből, Rogesita 1695-ből és Benno Walterja 1698-ból csakúgy, mint Celionatus mester 1730- ban készült műremeke. ! Vasárnapi Hirsh

Next