Vasárnapi Hírek, 1993. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1993-05-09 / 19. szám
úr! oo /: Üzletemberek találkozóig Európa ! nyer velünk . „Magyarország történelme során mindig is a híd szerepét töltötte be Kelet és Nyugat között. Egy hídon át lehet járni, fel lehet robbantani, és le lehet arról esni. Mi azt szeretnénk, ha a jövőben csak végigjárnánk rajta” — mondta Göncz Árpád a Deloitte Touche Tohmatsu európai regionális értekezletének megnyitóján szombaton a parlamentben. A köztársasági elnök a több mint 300 európai, távol-keleti, amerikai üzletember előtt tartott előadásában utalt arra, hogy Magyarország a nehéz átmenet időszakát éli, s 10 esztendő áll rendelkezésünkre — más közép-európai országokkal együtt —, hogy integrálódjunk Európába. Az államfő megítélése szerint a társadalmi fejlettség igen közel áll a nyugat-európai társdalomhoz. Az ország népe bebizonyította, hogy tud nemet is mondani, példál a diktatúrára. Olyan folyamatokat indított meg — külső segítség nélkül —, amely nagyrészt közrejátszott a jelenlegi európai helyzet megteremtésében. A világgazdaság egyik tartópillére, Nyugat-Európa piaci gondokkal küzd, miközben szomszédságában, Közép- és Kelet-Európában telítetlen a piac. Ha sikerül modernizálni és a piaci felvevőképességet növelni — jelentette ki a köztársasági elnök —, 100 milliós felvevőpiacra számíthatna Nyugat- Európa. E folyamatban kulcskérdés a türelmes és jóakaratú üzleti hozzáállás. Göncz Árpád arra kérte a jelenlévőket, hogy hosszú távra tekintve legyenek önzőek, és ne segélyeket, hanem segítséget adjanak a magyar gazdaságnak a beruházásokhoz, a piaci ismeretek bővítéséhez. Kérte, hogy olyan mértékű segítséget nyújtsanak, amellyel a gazdaság képes lesz önmagát felgyorsítani, és le tudja győzni az átmenet nehézségeit. Ha sikerül vállalkozásunk — mondta Göncz Áprád —, azzal Európa is nyer: piacot, európai polgárokat. ■ÚU Rendszerváltás és társadalom Lehetne kisebb az áldozat A rendszerváltás folyamat. Alighanem évtizedeket vesz igénybe. Mert nemcsak a közelmúlt, de a régebbi idők rendi társadalmi örökségétől is meg kell szabadulni. A működőképes és jobb jövőt, európai felzárkózást ígérő piacgazdaság kialakítása — ez lenne a rendszerváltás legfőbb célja. Eddig mi valósult meg belőle? A politikát nem lehet a politikából megérteni és önmagával magyarázni — mondotta Földes György történész szombat délelőtti megnyitójában az ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképzési Központ, valamint a Politikatörténeti Alapítvány Rendszerváltás és társadalom címmel rendezett tudományos konferenciáján. A társadalom változásait kell pontosan feltérképezni a megértéshez — folytatta —, s ha a szociológia a legjobb formáját hozza, képes lesz erre. Illúzióvesztés Mert jó lenne többet tudni önmagunkról, s arról, hogy mi és miért történik velünk. Nagy tömegek vesztették el az 1989— 90-ben a politika által is táplált illúzióikat: nem lett jobb a sorsuk, sőt tovább távolodtunk az áhított nyugat-európai életszínvonaltól. Egy 1991-es vizsgálat szerint a lakosság 70 százaléka érzi úgy, hogy romlottak életkörülményei — tudhattuk meg Ékés Ildikótól, a Szakszervezeti Kutatóközpont munkatársától. Mindez nagyon is összecseng az Amerikából éppen csak hazareppent világhírű szociológus, Szelényi Iván megállapításával: a politológusoknak talán kevesebb nyugati szakirodalmat kellene olvasniuk, s alaposabban vizsgálni viszont a magyar és kelet-európai valóságot. Mert Nyugaton a munkásosztály a széles középrétegbe olvad, tájainkon viszont egy klasszikusan XIX. századi struktúra kezd kialakulni. Ez természetes és elkerülhetetlen. Az 1945 előtt létezett és az 1948 után létesített rendi jellegű társadalmat kell meghaladni így. Az átalakulás hosszú folyamat: nehéz elhinni, hogy pusztán a piacgazdasági pozíciók megteremtésével a pozícióba kerültek már ennek megfelelően fognak viselkedni. A pozíció és az ember (a vállalkozó, a politikus) egymásra hat, és a már létező intézmények is csak fokozatosan alkalmazkodnak az új viszonyokhoz. Az újrarendiesedés eleven veszély a gazdaságban, de még az akadémiai életben is. „A régi gonoszok helyett jönnek az újak, akik esetleg ugyanazok a régi gonoszok, csak most merőben más ideológia és politika mellett elkötelezettek.” S akkor hiába a keserves áldozat? Kiből lesz a proletár? — tette fel ezután a kérdést Szelényi Iván. — A félig-meddig önálló egzisztenciájú emberekből is, hiszen a nyolcvanas években Magyarországon szinte példa nélküli jelenség volt megfigyelhető: egy az ipari társadalmat meghaladó fejlődési szakaszba lépett társadalomban a lakosság majd 60 százaléka dolgozott teljes, fél- vagy negyedállásban a második gazdaságban is. És kiből lesz a polgárság? Erre válaszolván Végvári Antal közgazdász a magyar privatizáció szakaszairól szólt, hosszan tartó folyamatnak jósolva ezt is, mert politikai törekvések ütköznek a gazdasági stabilizáció érdekeivel, s mert beszűkült a belső piac. A privatizáció most kifulladt. Ennek megfelelően lassan alakulgat a polgárság: külföldi befektetőkből, a nómenklatúra tagjaiból, egy mindenkitől független új típusú vállalkozói rétegből s persze az új hatalom kedvezményezettjeiből is. Érdekes módon a legkisebb mértékben a nyolcvanas évek sikeres kisvállalkozói érvényesülnek. Nyugatról várt biztonság ’ *' ^ ígérik, megvédenék ! Ha Magyarország biztonságát komoly veszély fenyegetné, vagy sérelem érné, a nyugati államok nem maradnának tétlenek — hangoztatták többször is nyomatékosan a Közös védelmi politika címmel megrendezett konferencia magas rangú külföldi vendégei. A Fidesz, az SZDSZ és az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártok Szövetsége által rendezett kétnapos budapesti konzultáción azonban határozott vélemény alakult ki arról is, hogy ennek formális, írásos rögzítése még nem időszerű. A szombati, zárónapot követő sajtótájékoztatón a fideszes Rockenbauer Zoltán, a külügyi bizottság tagja fontosnak tartotta kiemelni, hogy — habár térségünk érezhetően instabil — Nyugaton azért differenciálnak az országok között, s jól érezhető, hogy bennünket nem írtak még le. A biztonságunkhoz szükséges formális garanciák elnyeréséhez szükséges, hogy mind az EK-nak, mind a Nyugat-európai Uniónak, mind pedig a NATO-nak teljes jogú tagjai legyünk. Ezért is ajánlotta megfontolásra a honvédelmi bizottság tagjának, Wachsler Tamásnak (Fidesz) azt a javaslatát, hogy a társulási viszony kialakítására kellene törekedni a NATO-val is. Az új biztonságpolitikai kockázati tényezők megjelenése miatt az SZDSZ-t képviselő Szent-Iványi István is annak a nézetének adott hangot, hogy Magyarországnak az európai biztonsági intézményekkel való együttműködésre kell törekednie. A belga Willy de Clercq, az ELDR elnöke egy kérdésre elmondta, ma három komoly veszély fenyegeti Európa biztonságát. Az első — mint mondta — a nacionalizmus és az intolerancia újjáéledése. Ez azonban nem csupán a keleti, hanem a nyugati államokat is fenyegeti. A második az elszegényedés és a munkanélküliség, amelyet a szélsőséges jobb- és baloldali erők demagóg módon kihasználhatnak. A harmadik fő veszély az ex-Szovjetunió, ahol a politikai instabilitás gazdasági káosszal társul. Ezért is értett egyet a Nyugat-európai Unió főtitkára, Willem van Eekelen az előtte szólóval abban, hogy a szovjet utódállamok területén felhalmozódott nukleáris készletek még sürgetőbbé teszik az európai közös biztonság- és védelmi politika kialakítását. P. T. CS. ■ Vasárnapi nyired Norvégiában a fiatal demokraták is bővítikaz útravalót Orbán Viktor pártelnök vezetésével szombaton Fidesz-delegáció utazott Norvégiába a norvég külügyminiszter meghívására. Igaz, az előzetes hírek szerint főként biztonság- és külpolitikai útravalóval szálltak repülőgépre a fiatal demokrata politikusok, mindemellett programjuk változatosnak ígérkezik. Fogadja őket Johan Jorgen Holst külügyminiszter és Jo Benkow az ottani parlament elnöke. Ellátogatnak a Norvég Külpolitikai Intézetbe és a kolsasi NATO főparancsnokságra is, és találkoznak Arne Flifter ombudsmannal (parlamenti biztossal), s alkalmuk lesz beszélgetésekre a kint élő magyarokkal is. A hét második felét Norvégia északi részén töltik a fideszesek — a pártelnökön kívül Szájer József, Wachsler Tamás, Beck Tamás és Urbán László utazott —, ahol mindenekelőtt az önkormányzattal, a helyi közigazgatással ismerkednek. Felkeresik a lapp parlamentet és múzeumot. És lesz egy különleges programjuk is: vacsora egy lapp kunyhóban. Úgy bizony, egy-egy kivételtől eltekintve a vesztesek listáján szerepeltek a diplomáciai képviseletek vezetői. Persze azért akadt kivétel is, mert az orosz nagykövet, Ivan Aboimov több fordulót is nyert, s eközben elbúcsúztatta Khalid Amir Khant, Pakisztán nagykövetét. — Miért indult el ezen a versenyen? — kérdeztem Ivan Aboimovtól. — Mert a tenisz csodálatos játék — válaszolta —, csak azért vagyok szomorú, mert későn, 50 éves korom után ismerkedtem meg vele.. Most abban reménykedtem, hogy eljutok a negyeddöntőbe. A nagykövet teljesítette tervét, de továbblépnie nem sikerült, mert szembekerült a magyar diplomáciával, pontosabban a Külügyminisztérium egyik munkatársával, Berényi Gáborral, őt már nem sikerült legyőznie. Jók a magyar diplomaták, mert Berényi Gábor a harmadik, Vincze András főtanácsos pedig a második helyen végzett. A rokonságban maradt az első hely is, hiszen a versenyt a finn Matti Laitinen nyerte. Már az eseményt megelőzően feltűnést keltett, hogy idén először a Szentszék budapesti képviseletének egyik tanácsosa is benevezett a versenybe. Nicolas Girasoli azonban már az első mérkőzésén erős ellenfelet kapott, és kiesett. Rajthoz állt Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki a Tenisz Szövetség elnöke is. Nos, ezúttal az elnök úr nem volt konvertibilis, mert a különleges szabályok szerint rendezett versenyen (20 percig tartott egy mérkőzés) le kellett értékelnie, ha nem is a forintot, de nyerési esélyeit. Mint elmondta , neki egy kicsit szokatlan volt ez a gyors, fedett pálya, de a győzelem itthon maradt, mert a Külügyminisztérium egy fiatal munkatársától kapott ki. Majd hozzáfűzte, ezen a viadalon az volt a cél, hogy mindenki jól érezze magát. A csarnokban talán egy szomorú emberrel lehetett találkozni, az pedig Martonyi János, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára volt, aki a legutóbbi versenyen látott nagyszerű szereplését nem tudta megismételni, mert fájó könyöke miatt nem indult el, így számára más nem maradt, mint hogy megnyissa ezt a versenyt. A verseny díjait ünnepélyesen — a hagyományoknak megfelelően — szombaton este, a harmadik diplomatabálon osztották ki, amelyet Jeszenszky Géza külügyminiszter védnökségével tartottak. A diplomatabált az Iparművészeti Múzeumban rendezték, s előtte „gazdasági koktélt” adott Kádár Béla külgazdasági miniszter. A rendezvény egyébként fontos állomása egy elképzelés megvalósulásának. Annak, hogy a diplomaták, gazdasági kulcsemberek nem hivatalos találkozói hazánkban is polgárjogot nyerjenek. Idén még egy sporthoz is kötődő diplomáciai és gazdasági találkozó lesz. Mégpedig Bükfürdőn: a második diplomata-golfbajnokság, k. s. Diplomaták ütöttek No, nem egymást, hanem a teniszlabdát, mert szombaton délelőtt a BVSC Tatai úti teniszcsarnokában rendezték meg immár harmadik alkalommal a diplomata-teniszversenyt. Ezúttal tizenhat ország harminckét versenyzője lépett pályára, s verték a nagyköveteket. Ki tudja merre? Harsányi László, Csákó Mihály, Simonyi Ágnes, Tausz Katalin, Tóth Antal előadása gazdagította meg a mai lassan, s ki tudja merre alakuló magyar társadalomról alkotott képet. Mindebből végül is úgy tűnt: az áldozatok elkerülhetetlenek, de lehetnének kisebbek is. Szij Súlyos győzelem Mikor, mivel, hogyan kezdődtek a nagy háborúk, efelől kétségünk sincs, nem is lehet. Hogy mikor fejeződtek be — ezt újabb s újabb dokumentumokkal és tényekkel vitatják a történészek. Mert a nagy háborúk teljesen sohasem érnek véget. A veszteségek mindkét oldalon túl nagyok, a sebek végtelenül sajognak, s a következmények majdhogynem örök érvényűek. Versailles, Trianon, Potsdam, Jalta. Május 9-ét sokan, sokáig ünnepelték. Ünnepük ma is. Amerikaiak, angolok, franciák... Mi, Közép- és Kelet-Európában születettek százszor is láthattuk a képsorokat, dokumentum- és játékfilmekben: a háború szovjet hősei díszegyenruhában masíroznak a Kreml falához, viszik, s halomba szórják a horogkeresztes, a germán sassal ékesített hadijelvényeket. Azt mondják, a győztesek gőgjét sugározza ez a jelenet. Bizonyára azt is. A világ dolgai, valamennyiünk érzelmei mindig összetettek. Hogy ez a háború elkezdődött, abban nemcsak Hitler a bűnös, nemcsak a náci Németország. Benne volt e tettben a világ újrafelosztásáért évszázadokig folyó küzdelem, benne az első világháborús győztesek kegyetlen pökhendisége. Hogy Magyarország részt vett és ismét sokat veszített a második világháborúban, nemcsak a magyar politikusok bűne. Másoké is, és magyarázható történelmi kényszerűséggel. Magyarázni lehet... Csak feledni nem, hogy 1945 májusában a vesztes országok sem csak veszítettek... " „ , , Sz. J. J. Mártírokra emlékeznek A fasizmus feletti győzelem, a második világháború európai befejezésének 48. évfordulója alkalmából, ma vasárnap két megemlékezés színhelye lesz a Kozma utcai zsidó temető. Délelőtt 10 órakor az Ismeretlen Munkaszolgálatos jelképes sírjánál rendez koszorúzási ünnepséget a Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete. Ezt követően 11 órakor a temetőben lévő mártíremlékműnél a túlélők — az egykori deportáltak — arra a 600 ezer sorstársukra emlékeznek, akik a különböző náci koncentrációs táborokban estek áldozatul a fasizmusnak. Az emlékbeszéd után a Nácizmus Üldözöttei Bizottságának nevében helyeznek el koszorút a mártíremlékműnél, majd a koncentrációs táborok egykori foglyainak képviselői teszik le a kegyelet virágait a márvány emléktábláknál. Ugyancsak ezen a napon emlékeznek meg az ausztriai Mauthausenben a felszabadulás évfordulójáról. A nagyszabású demonstrációra számos országból — így hazánkból is — érkeznek delegációk. A hírhedt táborban, amelyhez 48 melléktábor is tartozott, Magyarországról deportált több ezer zsidó is raboskodott, sőt olyan politikusok is, akiket előzőleg a Gestapo tartott fogva. s. « Dreó. r. 10 rv. -mir | ^X^-iJsiXvV-ti« | iVlegbékelésre vágynak «W'&A.'r C7 -r^3Mi .«■■■BKs ‘ CVw »Mi Legyen ez a megbékélés napja — írják Dorog város polgárai nyilatkozatukban, amelyben javasolják: május 9. ezután egész Európában a megbékélést jelentse. E gondolat jegyében hívtak meg a városba több hazai politikust, valamint német, orosz és ukrán diplomatát. Ma reggel 8 órakor a temetőben, majd a katolikus, illetve a református templomban kegyeleti istentiszteleten emlékeznek a világégés áldozataira. A Hősök terén délelőtt fél 10-kor fanfár köszönti az egybegyűlteket. Elhangzik majd a dorogi nyilatkozat, felolvassák Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök levelét, valamint Catherine Lalumiere asszonynak, az Európa Tanács főtitkárának köszöntő sorait. A megkövetés, a kiengesztelődés, az együvétartozás és a megbékélés szellemében avatja fel a II. világháború ott pihenő magyar, német, orosz, ukrán, lengyel, zsidó áldozatainak emlékművét Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Az emlékművet, a jelképes sírokat gyászszertartás keretében áldják meg a történelmi egyházak, felekezetek képviselői. Ezután politikusok, katonák, polgárok koszorúznak. Délelőtt 10 órától a televízió 2-es csatornája helyszíni közvetítésben számol be az eseményekről. Gyűlöletirtás sétával, zenével Tégy a gyűlölet ellen! — hirdették meg a kirekesztés- és erőszakmentes társadalomért cselekedni akarók az elmúlt év végén. Azóta több mint 150 ezren írták alá a nyilatkozatot. A cél érdekében alapítvány is született, amelynek kuratóriuma május 15-ére két nagy koncertet, valamint békés sétát szervez Budapesten. Délután 2 órára várják a Tabánba az ország minden településéről azokat, akik részvételükkel jelezni kívánják: tisztelik az ember méltóságát, elutasítják a gyűlöletet. A koncerten fellép többek között Halász Judit, Gerendás Péter, a NO coMMent, a Padodé. Innen a Kossuth térre sétál majd a tömeg, ahol ugyancsak neves művészek várják az egybegyűlteket, köztük Bródy János, Demjén Ferenc, Presser Gábor, Somló Tamás, Zorán, Hobó, Koltai Róbert, Koncz Zsuzsa és a Muzsikás együttes. 1993. MÁJUS 9., VASÁRNAP3