Vasárnapi Hírek, 1996. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1996-09-01 / 35. szám

1996. szeptember 1 Kultúra, művészet, szórakozás Hangversenyek az Operaházban Az Operaház szeptember 14-én kez­dődő 113. évadjának elején változa­tos, sokak számára izgalmasnak ígér­kező önálló műsorral mutatkoznak be a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának népszerű tagjai. Az ünnepi rendezvények keretében két koncertet adnak a Vigadóban. Az elsőt két nappal az évadnyitó után, szeptember 16-án. A műsor kétféle­képp is emlékezés világhírű zeneszer­zőnkre, zongoraművészünkre és kar­mesterünkre, Dohnányi Ernőre. El­hangzik ugyanis Kodály Galántai táncok című alkotása mellett a régen hallott Auralia Hungarica, Dohnányi műve. Mindkettőt Dohnányi vezé­nyelte hatvanhárom, illetve hetven­két éve az operaházi, illetve a zene­­akadémiai bemutatón. Kiss Gyula Brahms B-dúr zongoraversenyének szólistája lesz, amelyet a száztizenöt év előtti ősbemutatón Erkel Sándor vezényelt ugyanitt. Akkor maga Jo­hannes Brahms ült a zongoránál. A második millecentenáris hang­verseny a Vigadó hajdani, ma már legendás hírű magyar bemutatóit idé­zi Liszt II. Mefisztó-keringőjével, Weiner Leó Magyar szvitjével, Bartók Táncszvitjével és Hidas Frigyes Oboa­versenyével (szólista: Lencsés Lajos). A zenekar az Operaház szimfonikus repertoárjában, az évad folyamán három sorozatban még tizennégy kon­certet ad, olyan kiváló karmesterekkel, mint - időrendi sorrendben - Rico Saccani az Egyesült Államokból, Pier Giorgo Morandi, Roberto Abbado Olaszországból, Adrian Sunshine Angliából, Halász Mihály, Kovács Já­nos, Medveczky Ádám, Lukács Ervin. Hangszeres szólisták Luis Nagel zon­goraművész (Egyesült Államok), Lend­­vai József hegedűművész, Hong Mei Xiad brácsaművész (Kína), Szenthelyi Miklós hegedűművész, Lakatos György, Kovács Zoltán fagottversenye ősbe­mutatójának szólamát játssza, Kiss- Domonkos Judit zongoraművész, Lu­kács Péter brácsaművész, Jandó Jenő zongoraművész, Vladislav Brunner fuvolaművész (Németország), rajk Csorba Simon festőművész előbb elfutott New York­ból a Bajkál-tóig - a glo­bális erőfeszítésnek még nincs vége hogy az embe­ri teljesítményt és a kom­munikáció kapcsolatait keresse. Útja során tör­vényszerűen találkozott a Pásztorral és a Lóval. Innen már csak egy lépés volt annak a felismerése, hogy minden út a Nőhöz vezet. Nemcsak a Földön hagyta ott lába nyomát s festé­szetének jeleit mindenütt, ahol járt, de született ed­dig négy gyermeke és két unokája is. Kevesen ismer­hetik hát jobban a termé­keny Nőt, minden dolgok kezdetét és végét, mint ő. Tapasztalatait képein oszt­ja meg közönségével, me­lyeknek NŐ-PÁSZTOR­­LÓ című válogatását szep­tember 5-étől az ITC Váci utcai zászlós irodaházának galériájában mutatja be. A kiállítás szeptember 25-ig, 8-20 óráig tart. Cz. P. Szerelmem, a ló Vavyan vagány nőkről ír regényeket . Zsenge korától fogva mindenfélét írt, majd váratlanul egy vargabetűt is: elment ápolónőnek. Azután házasságot kötött, gyereket szült, s hogy, hogy nem, mindezek közben azon kapta magát, hogy néhány re­gényt is a világra hozott. így kezdődött az a folyamat, amelynek során Molnár Évából Vavyan Fable lett. - Történeteid enyhén szólva is esemény­dúsak. Magánemberként is kedveled a kalandot, az izgalmat, a kockázatot? - Ó, hát hogyne! Már vagy ötször ül­tem repülőn! Az pedig hanyatt-homlok kockázatos! Az izgalmak közül csupán a kellemesen bizsergetőkért rajongok, de az olyat ki nem állhatom, amitől a fülemen tódul ki az adrenalin. Ami a kalandot illeti: nemrég eljutottam Jer­­seyre, a sokat olvasott és hőn tisztelt Gerald Durrell állatkertjébe. Aztán csak álltam a bejárat előtt, és egysze­rűen nem fért a fejembe, hogy velem ez megtörtént, hogy itt lehetek, hogy az élet megadta nekem ezt az ajándékot - és heroikusan elpityeregtem magam. Azután bentebb, a derűs környezetben, méltó körülmények között élő állatok­kal találkozván, még meghatódtam né­hányszor. Selymes bundájú, óarany­színű tamarinmajmocskák sertepertél­­tek a szabadban, a sétautak korlátján futkároztak, két kézre kapták a kame­rát, és a lencsébe meresztették a sze­müket. A nagyocska, gyönyörű St. Louis­­papagáj odajött hozzám, megérinthet­tem, simogathattam a fejét. Rengeteg eleven példányt láttam a már-már ki­halt rózsaszínű galambból. És kézbe foghattam egy örökzöld magnóliafa hihetetlenül óriási, delejes illatú virá­gát. És lekuporodhattam Durrell em­léktáblájához, hogy váltsunk néhány asztrális szót. Ez az új életem egyik legnagyszerűbb kalandja volt.­­ Az elmondottak alapján már nem is lehet csodálkozni azon, hogy amúgy sem néptelen környezetedet két kutya, négy macska, négy hullámos papagáj (plusz öt tojás!), egy jákó, nyolc selyempipi és két holland bóbitás szárnyas dúsítja, továbbá azon, hogy a házadat valóságos arborétum veszi körül. - A lelkem jócskán durrelli, és nem is kicsit mediterrán. De hát sokan vagyunk így ezzel, nemde? Hiszen nem szakít­hatjuk ki magunkat a természetből, amelyhez tartozunk. És ha mégis, mert elhisszük azt az ember felsőbbségéről szóló marhaságot, ami azzal hízeleg a hiúságunknak, hogy bennünket az in­telligenciánk a többi élő szervezet fölé emel, úgy kell nekünk. Minden bajun­kat, betegségünket ennek a téveszmé­nek köszönhetjük. Menj el egy tó mellé, ülj le a parton, lazulj el és nézelődj. A vigyori, torkos kacsák azonnal köréd sereglenek kéregetni, a libafélék tisztes távolban maradván menten összetor­­zsalkodnak, hogy neked is megmutas­sák, melyikük a domináns. A sirály is hamar ott terem, és szegény felfal min­den elhajigáltat: csokipapírt, csirke­csontot, barackmagot. A hattyú egysze­rűen csak széplik, és a megvesztegeté­sére irányuló falatot is elegánsan fo­gadja el. És ha ezt láttad, többé nem állíthatod, hogy kívülálló vagy. - Lehet-e tanulni az állatoktól, a nö­vényektől? - Itthon gyakorta kiülök a kertbe, és figyelem a baromfinépet. Szerfelett mu­lattató és tanulságos. Az ilyen szemlé­lődés hozzásegít ahhoz, hogy sportosab­ban viszonyuljak a konfliktushelyze­tekhez. És ha idegen, szomszéd, rossz barát, bárki ugrik a torkomnak, elegen­dő felidéznem a reggeli etetésnél látot­takat. Felvidulok, ahelyett, hogy a szél ütne meg. Az egyik tévéállomás mű­sorszünetben akváriumot sugároz. Pom­pás, ugyanis a halak bámulása bizo­nyítottan nyugtatólag hat az idegekre. Halló, tévések, szerintem kéne egy csa­torna, amelyik álló nap arborétumot adna. Valahányszor zaklatottan érke­zem meg valahonnan, nem a házba me­gyek, hanem a kertbe, a nyárhosszat vi­rágzó gránátalmabokorhoz. Perceken belül kisimulok tőle. A növények téved­­hetetlenül érzékeltetik, mi a lényeges. - Könyveid „legfőbb” szereplői több­nyire talpraesett, önálló, vagány nők. Miért? - Mi ebben a kuriózum? Hát nem mindnyájan ilyennek lenni vágyunk? És a talpraesettek, önállóak és vagányak meg is csinálják. - Többmilliós példányszámban keltek el már könyveid, harmonikus család­ban élsz, ráadásul 36-os ruhákat hor­dasz. Mennyire vagy elégedett magad­dal és az életeddel? - Az elégedettség passzív állapot, nem nekem való. Mindazonáltal jól érzem magam a 36-os bőrömben, az életkorom­ban, a családommal és mindegyetlen igaz barátaimmal. És ha véletlenül még­is elfog valami furcsa rosszkedv, a sze­retteim úgyis felvidítanak. (Podonyi) Saját állatkertre várva Diner Tamás felvétele Szövött himnuszok. A Magyar Képző- és Iparművészek Szö­vetsége 1993-ban hozta létre a Kárpit Alapítványt nyolc gobelinművész támogatására. Kecskés Ágnes, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella, Nagy Judit, Hauser Beáta, He­gyi Ibolya és Pápai Lívia egyaránt a Himnuszt dolgozta fel. A Sándor-palotában két hónapig látható kiállítás egyébiránt ürügyet szolgáltatott az eddig csak kívülről rekonstruált palota két belső termének a rendbehozatalához. Újpest. Péntektől máig újpesti városnapok, friss hagyomány­ként, immár negyedszer. Az alkalom: Újpest várossá nyilvání­tásának (1907. augusztus) megünneplése. A háromnapos prog­ramban: kisgrafika-kiállítás az Újpest Galériában, természet­fotó-tárlat az ifjúsági házban, zenés ébresztő majorettekkel, népszerű művészek fellépése a városrész több pontján. Megjelent a Nők Lapja, még több oldalon, és mind színes! • Ébrenlét az álomban. Amit a hipnózisról tudni kell • „Kitűnő férj lennék!” Beszélgetés Fábry Sándorral • Lesz-e kínai negyed Magyarországon? • Az ifjabb Kennedy, Amerika legjobb partija • Történetek tea mellett. Vendégségben Ferrari Violettánál • Tükör előtt: Vincze Lilla • Iskolakóstoló. Új sorozatunkban bemutatjuk a különböző iskolatípusokat • Dél-franciaországi naplójegyzetek 2 millióan olvassák hetente · Ms.:! /i: \ M­AGVA­R SKOLA MÓDSZER V&OY KURUZSLÁS? ^NÖZIS AZ WJA&& KENNEDY:­­\pj­\ dl AJ 9. oldal Szezon végi láz: olcsóbban kár, hogy elmúlik a nyár akkor is, ha idén nem volt benne sok örömünk. Ám minden jó, ha jó a vége: biztató a szezon végi kiárusítás. Féláron, sőt egyes üzletekben még olcsóbban is. Most di­csérhetjük az eszünket, hogy volt erőnk hátat fordítani a csak a kirakatokban megcsodált se­lyemszoknyáknak, vászonkosztümöknek, vas­tag talpú klumpáknak. Leszázalékolt áron még jobban mutatnak - mert elérhetőbbek. Legfel­jebb azt üti meg a guta, aki most döbben rá, hogy a méregdrágán vásárolt pólóját is leérté­kelték. Szezon végén érik az embert meglepeté­sek. Kellemetlenek és kellemesek egyaránt. Jól az jár, aki kivárta a kiárusítást, és mos­t alapoz­za meg jövő nyári ruhatárát. Persze jó lenne tudni, hogy a nyár végi kínálatból mi menthető át jövőre? Mivel ezt maguk a divat császárai sem tudják még teljes bizonyossággal, hallgas­sunk egyrészt a józan eszünkre, másrészt azt vegyük meg, ami nagyon tetszik. Örök darab, minden nyáron jó szolgálatot tesz például a klasszikus vászonkosztüm és a blézer. Ugyanez érvényes a mellényekre is. Az alapholmikat okosabb már most beszerezni, mert jövőre elő­reláthatóan még feljebb megy az áruk. A tarka, bolondos strandhacukákra is bátran lecsapha­tunk: nyaraláshoz mindig az a jó, ami keveset takar, lenge és színes. Fürdőruhát is most érde­mes begyűjteni: egy órán majdnem kettőt ka­punk. Hasonló a helyzet a divatcipőknél. A vas­tag fatalpú szandálokban, papucsokban akkor is vígan csattoghatunk, ha jövőre más fazonok is előmasíroznak. Akár előre is megmondhatjuk, az újak talpa legyen vékony vagy vastag, az árukat vastagon fogják felszámítani. A szezon végi árleszállítá­sokra is érvényes, amit ma megvehetsz, akár ki­csivel is olcsóbban, ne halaszd jövőre. Hiszen, ha most tetszik, később is fog, olcsóbb viszont biz­tosan nem lesz. V. Zs. Tehetséges botrányhős: Jacko feketén-fehéren Újabb szuperkoncert a Népstadionban: most tele lesz a ház? Steven Spielberg szerint: „Minden szálat a ke­zében tart. Néha úgy tűnhet a kívülállóknak, hogy egy hajszálon múlik a karrierje, pedig alaposan átgondolt terv szerint működik minden körü­lötte. Nagyon éles eszű, ha a karrierjéről van szó, s ha döntéseket kell hoznia. Azt hiszem, igazi megtestesítője a kettős személyiséggel megál­dott embernek.” Michael Joseph Jackson 1958. augusztus 29-én született Indiana államban. Jackson papa kilenc gyermeke közül ő a legfiatalabb. Első szólófel­vétele, a Got To Be There 1971-ben látott napvilá­got - ekkor mindössze 13 esztendős volt. 1985 nyarán ő és Lional Richie összefogtak, hogy megalkossák a We Are the World című dalt, több mint negyven világhírességgel. A négymillió eladott példány nyereségét a USA For Africa Alapítvány javára fizették be, hogy ezzel is se­gítsék a földrész éhezőit. Jackson és Lional Richie szerzőként elnyerték az év dalának járó Grammy­­díjat. A számot két óra alatt írták. Jackson a ’80-as években érte el karrierjének csúcspontját Bad című albumával. Bush elnök Michael Jacksonnak adta át az évtized művé­szének járó díjat egy, a Fehér Házban rendezett ünnepség keretében. Egy életműdíj, néhány Grammy és 210 millió eladott felvétel kövezte ki Jackson eddigi karrierjének útját. Ebben az időszakban plasztikáztatta át az arcát, bár származását aligha akarta megtagadni, hiszen alapítványt tart fenn fekete fiatalok főiskolai oktatására. Igaza volt Spielbergnek: Jackson min­den szálat a kezében tart. Két jelentősebb album között extravagáns különcködésekkel kompro­mittálja magát, felkerül a pletykalapok címol­dalaira, majd mielőtt rajongói is elfordulnának tőle, megmutatja a másik oldalát: a környezet­védőt és a gyerekek barátját. Vajon azért foly­tat-e jótékonysági tevékenységet, hogy népsze­rűsítse magát, vagy pedig már meglévő népsze­rűségét használja fel arra, hogy példát mutasson az embereknek? A válasz az ő titka marad, bár a kampányok során rengeteg pénz gyűlik a jóté­konysági kasszába. 1984-ben a Victory-turné be­vételéből Jackson a saját részét három alapítvány­nak utalta át: a United Negro College Fund, a Camp Good Times és egy fehérvérűség- és rák­ellenes alapítvány részesült a pénzből. És hogy Jacko miből szerzi a pénzt? Nem csak a zenéjéből, hiszen ő a ’90-es évek ötödik legtöbbet hamisított művésze. Viszont flitteres bőrdzsekijét 11 ezer fontért vették meg Londonban. A Jackson­­képű babák is jó pénzt hoztak a konyhára, bár ezek csak apró példák arra, hogyan lehet a népsze­rűségből pénzt kicsikarni. Michael Jackson táncát és énekét még Fred Astaire és Gene Kelly is dicsőítette annak idején. Ugyanakkor megélt már néhány visszautasítást is: Barbra Streisand nem volt hajlandó elénekelni az I Just Can’t Loving You női szólamát, és Freddie Mercuryval is voltak nézeteltérései. Furcsa egy ember, látszólag nem „komplett”, nem áll két lábbal a földön, közben gazdag vállal­kozó. Egyszerre őstehetség és kommersz popsztár. Zenéje egyedi, utánozhatatlan, annak ellenére, hogy magán viseli a slágerek és a divatos tucat­zene minden paneljét. Tíz nap múlva Budapesten, a Népstadionban hallható. Hoch Gabriella

Next