Vasárnapi Hírek, 2012. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-08 / 1. szám

10 - VASÁRNAPI HÍREK • 29. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ■ 2012. JANUÁR 8. szerintem VÉRTES ANDRÁS Változás vagy váltás A magyar kormány elképesztő ámokfutással viszi szakadék felé az országot. Pénzügyi válság és kormányválság felé halad az ország. A jogbiztonság megsértése, a szavak és a tettek ellentéte, a kiszámíthatatlanság hétköznapi gyakorlattá vált. Az elmúlt hetekben a magyar kormány számos jóindu­latú figyelmeztetést kapott a világ szinte valamennyi fontos vezetőjétől, hogy az autokratikus hatalomgyakorlás nem fogad­ható el az Európai Unió tagjaként. A demok­ratikus jogállam leépítése ennek ellenére folytatódott. A nemzetközi szervezetek és a piac válasza egyértelmű: ilyen körülmények között nem finanszírozzák tovább Magyarországot. 2011. november közepe óta a magyar kormánynak súlyos finanszírozási kockáza­tokkal kellett szembe néznie. Az állampapí­rokat nem, vagy csak meredeken emelkedő hozamok mellett lehetett eladni. Az utóbbi napokban az országkockázati felár elérte a 700 bázispontot, az euró árfolyama a 324 forintot. A kormány először kénytelen volt a 15 hónapon át folyamatosan szidott IMF pénzügyi segítségéért folyamodni, de ezt is olyan magatartással tette, amely a gazda­ságpolitika folytonosságát sugallta, így a Moody’s majd az S&P bóvli kategóriába sorolta a magyar állampapírokat, az IMF-EU tárgyalást előkészítő megbeszélések megsza­kadtak. Az emelkedő piaci kamatokat követ­ve a Monetáris Tanács két lépésben összesen 100 bázispontos emelést hajtott végre, további hasonló lépéseket kilátásba helyez­ve. Az alapkamat 7°/o-ra nőtt. Ez a pálya nem járható, gyorsan finanszírozási válság­hoz vezet. Valódi gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, ennek keretében az IMF-EU megál­lapodásnak nincs alternatívája. Annak eset­leges elmaradása (elhúzódása) ugyanis a rendkívül negatív nemzetközi piaci reakciók miatt közvetlen fizetésképtelenségi veszély­­lyel járna. Emellett már az IMF-fel folytatott tárgyalások sikeres elkezdéséhez is elkerül­hetetlen a változtatás, a hitelesség, a biza­lom javítása, s a piacgazdasági elvekhez való visszatérés. Ha pedig ennyi változtatás­ra ez a kormány nem képes, akkor a Fidesz józanabb többségének új kormányt kell állí­tania. Ez az ország érdeke! A magyar GDP 2011-ben az EU átlagától (1,6°/o) várhatóan kissé elmaradva (l,5°/o) bővül. Azonban még ez is csak a jó időjárás okozta kiugró mezőgazdasági termésnek köszönhető. A lakosság fogyasztása stagnál, a beruházók csökkenése az év egészében 5% lesz. Az adóterhek állítólag csökkennek, a valóságban nőnek. Minden gazdasági sze­replő érdekei súlyosan sérültek, minden társadalmi réteg megbántottnak érzi magát. A nyugdíjrendszert látszólag megmentették, valójában elvették 3 millió ember megtaka­rítását. A hazai és a külföldi, a kis és a nagy tőke hátrányokat érez, s ezért nincs beruhá­zás. A kis cégeknél a bérterhek emelkednek, a nagy cégeknél az adók. A szegényebb csa­ládok jövedelmet vesztettek, a gazdagabbak vagyont, ezért nem emelkedik a fogyasztás, s mindezért nem nő a gazdaság. A független intézmények hatáskörének csorbítása jól érzékelhető károkkal járt: a magcsonkított Költségvetési Tanács ősszel elfogadta (1 ellenszavazattal!) a 2012-es költségvetési törvényjavaslatot, amit már decemberben fő előirányzataiban is módosítani kellett. A kormány gazdaságpolitikáját a hatal­mi, ideológiai és PR-szempontok uralják, a szakmai és társadalmi egyeztetés szinte tel­jesen hiányzik. E konfrontatív megközelítés a gazdasági problémákat szinte kizárólag külső okokra, mindenekelőtt az euró válsá­gára, Magyarország nemzetközi függésére vezeti vissza. Csak lassan érlelődik meg a felismerés, hogy az IMF-megállapodás való­jában a bankokkal, az MNB-vel, a hazai és nemzetközi tőkével való kiegyezést, a jogál­lami hatalommegosztáshoz és a piacgazda­sági modellhez való visszatérést is kell, hogy jelentse. Ha a kormányzat csak technikai jellegű megállapodásra törekszik, a bizalom javulása csak átmeneti lesz. A gazdaságpolitika eddigi céljai közül szinte egy sem teljesül. Az eredetileg abszolút prioritásként meg­jelölt gazdasági növekedés már fél év eltel­tével háttérbe szorult, a gazdasági fejlődés nem gyorsul, sőt 2012-ben kb. 1,5%-os recesszió lesz. A régióhoz képest további leszakadás történik. A költségvetés 2011-ben legalább a GDP 3°/o-ának megfelelő mértékű lazítást (jövedelemnövelést) hajt végre, s ennek ellenére is csak 1,5°/o-kal nő a GDP. A foglalkoztatás érdemben nem nőtt, a munkanélküliség nem csökkent. Az elképze­lések 2012-ben is kimerülni látszanak a töredék-munkaidőben végzett, inkább csak papíron javulást jelentő közmunkaprogra­mok tervezeteiben. Az új fő prioritásként 2011 tavaszán kije­lölt államadósság csak egyszeri államosítás (magánnyugdíjpénztár) nyomán csökkent, ráadásul ezt a forint gyengüléséből eredő adósságnövekedés már meghaladta. Nem jöt­tek létre a tartós adósságcsökkenés feltételei. A Széll Kálmán-tervben előirányzott reformok részben papíron maradtak, részben viszont a tabuk - például a tandíj és vizitdíj­­ érinthetetlensége miatt a szolgáltatások minőségét rontó, társadalmilag igazságta­lan, esetenként költségtérítést is igénylő rendszerek kialakítása kezdődött meg. Az államosítás jelszava mögött megbújó való­ságos célok és előnyök teljesen homályosak. A működő tőke egyre inkább nem befelé jön az országba, hanem kifelé menekül a széles körben bevezetett különadók és az átláthatóság hiánya miatt. A kisemberek is menekítik a vagyonukat. A nagyarányú adócsökkentés és egysze­rűsítés jelszava 2010 és 2012 között a való­ságban nagyarányú adóátrendezéssé torzult, sőt már az adóemelések mértéke a nagyobb. Az állam túlterjeszkedik, tényleges lehetősé­geinél többet ígér (amit viszont gyakran nem tart be!). Az ország nemzetközi versenyképessége és megítélése nem hogy nem javul, hanem határozottan romlik, súlyos bizalomvesztés érzékelhető. Az elmúlt hónapokban a világgazdaság­ban az államadósságok fenntartható finan­szírozásával kapcsolatos bizonytalanság rendkívül megnövekedett. Emellett globáli­san és az EU-ban is romlott az üzleti biza­lom, ami kedvezőtlenül érinti a beruházáso­kat és a fogyasztást. Az EU GDP-je (saját előrejelzése szerint) 2011-ben 2,l°/o-kal, 2012-ben 0,6%-kal emelkedik, s nem zárha­tó ki egy enyhe recesszió sem. Az EU a monetáris unióból elindult egy valódi fiská­lis és politikai unió irányába, s a csökkenő nemzeti szuverenitásért cserébe stabilitást és fejlődési perspektívát ajánl. A szuverén adósságválság kezelésére hozott, illetve ter­vezett lépések remélhetőleg hatékonyak lesznek, s a pénzügyi válsággal kapcsolatos bizonytalanság 2012 közepéig talán enyhül. A GKI-Erste konjunktúraindex a 2011­ . februári csúcs után, a Széll Kálmán-terv bejelentése óta egész évben szinte folyama­tosan és jelentősen romlott. Az üzleti vára­kozások október óta stagnálnak, de értékük a 2009 végi, 2010 eleji, meglehetősen ala­csony szintnek felel meg. A fogyasztói bizalmi index egy éve szinte folyamatosan esik, a lakosság a pénzügyi helyzetét és megtakarítási lehetőségét is romlónak érzi, s erősödött a munkanélküliségtől való félelem és az inflációs várakozás is. A 2012. évi költségvetés erős restrikciót céloz meg. Az egyenlegjavulásnak azonban csak kevesebb, mint egyharmada származik strukturális, reformjellegű intézkedésekből. A restrikció fő eszköze az adóemelés, de a kiadások általános visszafogásának is fontos szerepe van. A bevételi és a kiadási oldalon egyaránt legalább 200-250 milliárd forintos feszültség valószínű, aminek felét fedezhetik a tartalékok, így további intézkedések nélkül a hiány mintegy 250 milliárd forinttal haladná meg a tervezett szintet, s 3,5°/6-ot közelítő deficit alakulna ki. A költségvetési törvény 2012-re 2,5%-os ESA-hiányt céloz meg, s várhatóan ez képezheti az IMF- megállapodás alapját is. Évközi intézkedé­sekkel végül 2,9°/a körüli hiány várható. Ez azonban a GDP csökkenése miatt nem lesz elegendő az államadósság mérsékléséhez. A 2012. évi államadósság valószínűleg a GDP 84°/o-a körül, vagyis a 2010-11. évi felett fog alakulni. A kormány 2012-ben folytatja a félresi­került szja-reformot, s teljesen megszűnik az adójóváírás intézménye. A fenti hatások összességében - változatlan bruttó esetén - a nettó bér közel ll°/o-os csökkenését okoz­zák. A versenyszféra számára 5°/6-os „bér­emelési ajánlást” fogalmazott meg a kor­mány, ami a vállalatok terheinek még a kilátásba helyezett adókedvezmény esetén is jelentős, gyakran elviselhetetlen emelkedé­sét jelenti. Szigorodnak a béren kívüli jutta­tásokkal kapcsolatos szabályok is. Ez sok céget arra ösztönözhet, hogy a béremelést e juttatások csökkentésével ellensúlyozza. A költségvetési szférában fent kívánják tar­tani a kompenzációs rendszert, hogy 2012- ben se csökkenjen senkinek a havi nettó jövedelme. A számos bizonytalansági ténye­zőre tekintettel a bruttó keresetek évi 3-3,5°/o körüli növekedése valószínű, vagyis a cégek jelentős része nem tudja teljesíteni a kor­mányzati irányelvet, illetve különböző trük­kökkel - például formálisan hatórás foglal­koztatás - bújik ki a minimálbér-emelés követelménye alól. Ez a reálkeresetek mint­egy 3,5°/o-os csökkenését jelenti. A reáljöve­delmek a reálbéreknél valamivel kevésbé, 3°/o körüli mértékben csökkennek, mivel a szociális juttatások ugyan jelentősen veszí­tenek értékükből, s visszaesnek a vállalkozói jövedelmek is, de a nyugdíjak reálértéke változatlan szinten marad, s feltehetőleg növekednek a szürke jövedelmek. A megta­karítások alakulása nagyon bizonytalan. A végtörlesztés kb. 200 milliárd forint vesz­teséget okoz a bankoknak. A kormány és a Bankszövetség megállapodása 2012-ben csaknem 200 milliárd forinttal csökkentheti a devizahitelesek terheit, ami így kisebb lesz a 2011. évinél. Ugyanakkor a lakosság meg­takarítási hajlandósága erős, a fogyasztók óvatossága tartós marad. A lakossági fogyasztás 2,5°/o körüli, tehát a reáljövedel­meknél kisebb mértékű csökkenése várható. Az iparban csak 2012 második felétől várható a kivitel javulása, az év egészében a termelés 5°/o-kal nő. Ugyanakkor az ipar belföldi értékesítésében folytatódik a lejtme­­net. Az építőiparban a hatéves visszaesés után újabb 5°/o-os visszaesés várható. Az átadott lakások száma tovább zuhan. A mezőgazdaságban az átlagon felüli 2011. évi termés után időjárási okokból csökkenés valószínű. A szolgáltató ágazatok teljesít­ménye a szállítási és távközlési cégek kivé­telével esik. A kiskereskedelmi forgalom 2,5%-kal csökken. A foglalkoztatás 2012- ben 1%-kal mérséklődik a költségvetési szektorban várható átszervezések, az üzleti szektor foglalkoztatási hajlandóságának hónapok óta tapasztalható romlása, a cégek piacvesztése és növekvő bérköltségei követ­keztében. A munkanélküliség várhatóan a 2011. évi ll°/6-on stagnál, de ez is csak a részmunkaidős, segélyt helyettesítő közfog­lalkoztatás kiterjesztésének lesz - valódi GDP-termelést és jövedelmet nem hozó - eredménye. Az infláció a szűkös vásárlóerő ellenére és a kormányzati adó- és áremelések hatásá­ra 2012-ben éves átlagban 5°/o, az év végén 4,5°/o lesz. A forint árfolyama és a jegybanki alapkamat nagymértékben függ az IMF-fel történő megállapodás előrehaladásától, ennek keretében a bankokkal való kiegyezés és a végtörlesztés 2012-es lezárásának mikéntjétől, a költségvetéssel kapcsolatos döntésektől. A közeljövőben az alapkamat további emelése valószínű. A jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot javító jelentős intézményi változtatások elmaradása vagy az IMF-EU tárgyalások elhúzódása esetén ennél sokkal súlyosabb gazdasági helyzet, akár krízis is kialakulhat. . Isten, áldd meg a magyart... A szerző a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke

Next