Vasárnapi Hírek, 2012. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-08 / 1. szám

Neusiedl között: nem nézték meg, mikor vannak az ünnepek. December 8-án keltek útra, s Mária szeplőtelen fogantatásába, mint munkaszüneti napba ütköztek... Az egyik bank előcsarnokában „négy­et magyar összehajol”. Mindenki tanako­dik, jó tanácsokat, neveket, telefonszámo­kat osztogat, segítőkész, mosolyog. Nem ismerek „magunkra”. Pedig csak tíz kilo­méterre vagyunk otthontól. Megtudom, melyik bankhoz nem érdemes, mert „rátették a kezüket az oroszok”, s melyik­hez szintén nem, mert ott a számlanyitás­hoz az kell, hogy rendszeresen érkezzék bizonyos összegű euró a kontóra. Márpedig mi nem abban kapjuk a fizeté­sünket - igaz, néz fel papírjaiból apja és fia -, „ez azért megoldható”. Egy testvér­pár szerint még jobb lenne egy fapadossal kimenni, mondjuk, Manchesterbe. De nem lehet, mert a britek helyi tartózkodást is kérnek számlanyitáshoz, nem elég a magyar útlevél, vagy a személyi igazol­vány és a lakcímkártya. „Pedig az milyen jó messze van, oda senki keze nem ér el!” - tűnődnek, s készülnek befelé, meghall­gatásra. Egy szemlátomást jól szituált famíliát éppen kikísér a filiálé főnöke. Jó üzletet köthettek, mert mindük képe olyan, mint a macskáé, miután végzett a tejfeles bögrével. Elegáns dossziéval szép nagy­­ naná, hogy magyar rendszámú Saabhoz távoznak. Idős bácsi és néni jön, ők sem beszélnek németül. Mint a legtöbb ügyfél. A szomszédok mondták neki: vigyék ki a kis pénzüket, mert „úgy jobb lesz”. A régi retikülben nejlonzacskóba kötve a megtakarításuk. Ottani banktisztviselők szerint késő ősz óta hetente több tucat a magyar ügy­felük. Azt tippelik, hogy már 60 milliár­dos summa lehet kint, a virtuális uniós határok menti fiókokban. „Méltán vagyunk népszerűek most, de sajnálom is az ügyfeleket. Mert soha sem jó a bizony­talanságérzet. Persze, hogy szívesen vár­juk őket, hiszen nekünk is fontos a betét­­gyűjtés. A bankok kölcsönözni is csak akkor tudnak, ha dől hozzájuk a pénz.” A gazdaság pedig ott­­ a válságban is­­, ha nem is dübörög, de halad. Ausztria minősítése ma is AAA, azaz kiváló. S bizony a szlovákoké is sokkal jobb, mint a mi új keletű, immár háromszoros bóvlibesorolásunk. Azt azért egy kinti, ’56-os ismerősöm nem tudja magába foj­tani, hogy „már pedig spekulánsok tény­leg vannak. Magyar vándor, merre még?” - néz fel a borús januári égre. Az urat aligha lehetne „lekomcsizni”, mégis hoz­záteszi: „Az árfolyammozgáson pontosan, napról napra nyomon követhető minden egyes kormányzati lépés, suta vagy hozzá nem értő bejelentés. Nem nyomják Krahácsot! Senki nincs ma a világon, aki oly mértékben ki tudná lendíteni a nem­zeti valutát nyugvópontjáról, mint az ország kormánya.” a szlovákok fecskében lévő kupon bemutatása ezer forinttal kíméli a pénztárcáját. - Az ön üzletét azonban mindez nem rontja - nézek körül a rövidáru-szaküz­­letben. - Lehet, hogy a Tesco éppen nem, de a gyenge forint miatt hónapról hónapra kisebb a forgalmam. - Tavaly karácsony előtt még az ajtóban adtuk az érdeklődőknek a bevá­sárlókosarat, annyian voltak - veti közbe a pult mögül Füsi Emília lánya. - Idén meg? - kap a szón az anyja. - Ilyen karácsonyt még nem értem, pedig 1982-ben nyitottam meg a bolto­mat. Lassan már a gyufáért is Magyarba járnak. Van azért a szlovákiai Komáromnak is haszna a magyarországiakból, nemcsak viszont, jegyezte meg érdeklődésemre Pásztor István hivatalvezető, amely tiszt­ség nálunk nagyjából a jegyzőnek felelne meg. Azt az ezer magyarországi céget említi, amely mind náluk kérte a bejegyzé­sét, megtakarítandó a céges járművek regisztrációs adóját. Mindez azon­ban nem vigasz­a csupán a kereszt­nevét eláruló Andreának sem, aki egy jellegzetes szocreál típusú áruház üzletében ren­dezgeti a cipőket, téli csizmákat. - Igyekszünk árleszállítással csalo­gatni a vevőket, ám láthatja, milyen eredménnyel­­ mutat körbe az üres üzlethelyiségben. - Ha tovább gyengül a forint, lassanként bezárhatunk. Mint ahogy a lehúzott redőnyű üzletek tanúsága szerint tették már nem keve­sen a városkában. Nálunk költik el a pénzüket - innen már csak egy lépés, hogy hozzánk is költözzenek a szomszédjaink. Akárki száll ki a szlovák rendszámú autóból, mindenki azt mondja: megéri átjönni, itt többet ér a pénze. Persze, hogy jön, még messziről is - Ebbe a faluba nem vásárolni jön­nek át a szlovákok - ültet le az irodá­jában Kiss Vince rajkai polgármester. Pedig jöhetnének, a település­kapu Szlovákiára, annak is a fővárosára, Pozsonyra. De az a szlovák, aki vásá­rolni akar, általában meg sem áll Győrig. - Akkor tehát önöket nem érinti a forint árfolyama - vonom le a követ­keztetést, mint kiderül, tévesen. - Bennünket érint csak igazán­­ rep­­likázik a polgármester. A 2800 lakosú Rajkán ugyanis 800- an szlovák állampolgárok, és legalább még ezren nincsenek is bejelentkezve. Egyelőre... Miért ilyen kapós Rajka a szlovákiai polgárok számára? Mert Pozsony betelt. Nyugatra a drága Ausztria miatt nem tud terjeszkedni, észak felé a hegyek miatt, keletre pedig Csallóköz gyaláza­tos közlekedése akadályozza. Marad dél, vagyis Magyarország, elsősorban Rajka, ahonnan viszont kényelmesen és gyor­san el lehet érni a szlovák fővárost. A pozsonyiak pedig drágán eladják az ottani lakásukat, s vesznek olcsón családi házat Rajkán. S ahogy gyengül a forint, egyre olcsóbban. - A mostani árfolyam mellett akár tízezer euró is megtakarítható egy ház vásárlásán - említi a polgármester. - Tízezer euró, vagyis hárommillió forint. Rajkának tehát biztos a jövője, ám a faluvezető arca mégis felhős. Számos ház ablakában ott a predas, vagyis eladó felirat. Idő kérdése tehát - és nem is hosszú -, hogy a szlovák állampolgárok többségbe kerüljenek a faluban. - Ráadásul nagyon faramuci a tör­vény - magyarázza gondterheltségét Kiss Vince. - Kisebbségi önkormányzat­nak külföldi állampolgár nem lehet tagja, viszont a település képviselő-tes­tületébe, de akár a falu élére is megvá­lasztható. Miközben esetleg magyarul sem tud. ____ ___ _______ Korai öröm. A mostani forintomlást megúszták, mégsem dől­hetnek hátra a kormánytagok. A piac, az újabb bóvli minősítés ellenére is, bizalmat szavazott az Orbán-kabinetnek. De ha az ígéreteket nem követik tettek, már nem várható több pardon. Visszapattant történelmi mélypontjáról a forint a hét második felében, de elemzők szerint ez a gyors IMF-tárgya­­lásokra és a jegybanki tartalék érintetlenségére vonatkozó kormányzati nyilatkozatok nélkül is bekövetkezett volna, pusz­tán az úgynevezett shortzárásoknak köszönhetően. A forint ellen játszó befektetők ugyanis egészen addig adják a piacon a magyar szetveszközt, a­m­íg tartják a pozíciójukat, a pozíciózá­rás pedig praktikusan forintvásárlást jelent, ami automatiku­san erősíti a pénzünket. Erre a technikai korrekcióra a soha korábban nem látott forintgyengélkedés idején mindenképpen sor került volna a devizapiacon, mert a befektetők a 323 forin­tos euró árfolyam környékén már sürgető szükségét érezték a nyereség mielőbbi zsebre vágásának, s nem kockáztattak tovább. A piacok alig reagáltak a hírre, miszerint a harmadik hitelminősítő is bóvli kategóriába sorolta Magyarországot. A Fitch a legkisebb a minősítők közül, s korábban mindig elsőnek lépett. Ezúttal a két nagy, a Moody's és a Standard and Poor's megelőzte, ezért a befektetési alapoknak volt idejük kitárazni portfoliójukból a magyar kötvényeket és részvénye­ket. A mostani nyugalom nem annyira a piacok elégedettségét jelzi tehát, sokkal inkább azt a talán túlzott bizalmat, amit a magyar kormánynak most „megszavaztak". Bár a piac, amely szinte belefáradt a forint és a magyar papírok shortolásába, most igyekszik a pozitív hírekre fülelni, illetve kedvezően fogadni akár a legcsekélyebb hírértékű ígéreteket is, szempil­lantás alatt újra kiábrándulhat, amennyiben a kormány nem ér el eredményt a hiteltárgyalásokon. Ez pedig a héten tapasz­taltnál is súlyosabb forintromláshoz vezethet. (F. J.) VASÁRNAPI HÍREK • 29. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ■ 2012. JANUÁR 8. ■ 9 . . ......2 Visszabeszél a pénz A forintot most értelmetlen euróra, dollárra, frankra váltani. Biztonságos hazai menedékek a nálunk csak fiókintézetként működő bankok. A határon átnyúló brókerszolgáltatók is jó parkolóhelyek, némelyiknél akár aranyban is nyilvántartják a megtakarításunkat. Faragó József kár utaztatni a devizát,, ha attól tart vala­ki, hogy államcsőd közeli helyzetekben a bankok bedőlése ellen már nem védene a magyar betétbiztosítási rendszer. Szak­értők szerint jó megoldás a pénzmentésre, ha olyan bankban helyezzük el a devizán­kat, amely nálunk csupán fióktelepként üzemel. Egyrészt, az ilyen betétekhez aligha férhet hozzá a magyar állam, sőt, egy esetleges bankcsőd esetén is a külföl­di betétbiztosítás lépne érvénybe, ami sok esetben teljes vagy teljesebb körű, mint amit a hazai Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) kínál, amely betétesenként 100 ezer euróig áll helyt. Magyarországon 10 hitelintézeti fiók­telep működik, mint például a belga AXA Bank, a francia BNP Paribas, az ír Citibank, a holland ING Bank vagy az osztrák Oberbank. A PSZÁF statisztikái szerint tavaly ősszel, néhány hónap alatt 272 milliárd forintról 325 milliárd forintra nőtt ebben a hitelintézeti körben a devi­zabetétek állománya, ami közel 20 száza­lékos emelkedés. A legnagyobb lakossági ügyfélkörrel a Citibank ren­delkezik a magyarországi fióktelepek közül. Ez a pénz­intézet például három éve az írországi Citibank Europe Plc. fióktelepeként működik, ami azért érdekes, mert ügy­felei betétbiztosítására és a befektetésbiztosítására is az ír törvények vonatkoznak. Az ír betétbiztosítás pedig korlátlan helytállást jelent a teljes összegre vonatkozóan. Bár érdekes, hogy 2010-ben, amikor az ír bankrendszer küzdött gon­dokkal, éppen a Citibank-betétek sorsa került itthon az aggodalmak középpontjá­ba. Azóta fordult a helyzet. Az osztrák vagy a belga betétbiztosítá­si rendszer egyébként épp akkora védel­met nyújt, mint a magyar CBA. Más kér­dés, hogy mondjuk Svájcban, ahol a leg­nagyobb biztonságban lehet a pénzünk, s a legdiszkrétebben kezelik a vagyonmen­tést, nincs is állami betétbiztosítás. Nincs rá szükség. A svájci bankbetéthez azon­ban tényleg utaztatni kell a pénzt, s a személyes jelenlét is fontos kívánalom. Nagyobb összegek (100 milliók) esetén jöhetnek szóba a magánbankok. Jobbára hozzájuk is utazni kell, mondjuk Liechtensteinbe. De azért itthon is besétál­hatunk igazi magánbankba: a luxemburgi Sál Oppenheim ugyan néhány évi kalan­dozás után bezárta budapesti fiókját, de az ügyfeleit átvette, s továbbra is képvise­letet üzemeltet az osztrák Gutmann Bank. Az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, határon átnyúló szolgáltatást nyújtó, az EU-ban bejegyzett, néha azonban Európán kívüli pénzügyi hátterű bróker­cégek is jócskán profitálhatnak a vagyon­mentésből. Igaz, kamatot nem fizetnek a náluk elhelyezett euró- és dollármeg­takarítások után, de számlavezetési díjat és egyéb költségeket sem számolnak. Az ügyfelek többségét ugyan a tőzsde világa vonzza, de biztonságos devizaparkolta­tásra is kiválóan alkalmasak ezek a szám­lák. És igazából komoly tőkét sem feltéte­leznek: 50 dollártól 500 euróig terjed az induló összeg. Ráadásul, nem csak a dol­lár vagy az euró forinttal szembeni erősö­déséből lehet „profitálni”, de van olyan társaság, amely akár aranyban(!) is­­nyil­vántartja az ügyfél pénzét. Akik az elmúlt két évben aranyszámlát nyitottak, azok­nak másfél-kétszeresére nőtt az ott elhe­lyezett megtakarításuk, anélkül, hogy ezért bármit tettek volna. Az autómatuzsálemek, az oldtimerek új kihívást jelente­nek a befektetők számára. Nyáron egy Ferrari 250 Testarossa versenyautó 16,5 millió dollárért kelt el a legszebb régi autók kaliforniai vásárán. A legendás Aston Martin DB 5, a Jaguar Type E és a Mercedes 300 SL típusok is biztos értéknek számítanak, áruk folyama­tosan nő. A trend alól nem képeznek kivételt a szériakocsik sem, kezdve a Citroennel. A Rétromobile-on az Artcurial árverési cég becslése szerint 50-70 ezer eurót érhet el egy DS 23-as modell az 1970-es évek elejéről. Az áremelkedés már az 1980-as évek luxuskocsijaira is átterjedt. MTI/Le Figaro

Next