Vasárnapi Hírek, 2012. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-08 / 1. szám
Neusiedl között: nem nézték meg, mikor vannak az ünnepek. December 8-án keltek útra, s Mária szeplőtelen fogantatásába, mint munkaszüneti napba ütköztek... Az egyik bank előcsarnokában „négyet magyar összehajol”. Mindenki tanakodik, jó tanácsokat, neveket, telefonszámokat osztogat, segítőkész, mosolyog. Nem ismerek „magunkra”. Pedig csak tíz kilométerre vagyunk otthontól. Megtudom, melyik bankhoz nem érdemes, mert „rátették a kezüket az oroszok”, s melyikhez szintén nem, mert ott a számlanyitáshoz az kell, hogy rendszeresen érkezzék bizonyos összegű euró a kontóra. Márpedig mi nem abban kapjuk a fizetésünket - igaz, néz fel papírjaiból apja és fia -, „ez azért megoldható”. Egy testvérpár szerint még jobb lenne egy fapadossal kimenni, mondjuk, Manchesterbe. De nem lehet, mert a britek helyi tartózkodást is kérnek számlanyitáshoz, nem elég a magyar útlevél, vagy a személyi igazolvány és a lakcímkártya. „Pedig az milyen jó messze van, oda senki keze nem ér el!” - tűnődnek, s készülnek befelé, meghallgatásra. Egy szemlátomást jól szituált famíliát éppen kikísér a filiálé főnöke. Jó üzletet köthettek, mert mindük képe olyan, mint a macskáé, miután végzett a tejfeles bögrével. Elegáns dossziéval szép nagy naná, hogy magyar rendszámú Saabhoz távoznak. Idős bácsi és néni jön, ők sem beszélnek németül. Mint a legtöbb ügyfél. A szomszédok mondták neki: vigyék ki a kis pénzüket, mert „úgy jobb lesz”. A régi retikülben nejlonzacskóba kötve a megtakarításuk. Ottani banktisztviselők szerint késő ősz óta hetente több tucat a magyar ügyfelük. Azt tippelik, hogy már 60 milliárdos summa lehet kint, a virtuális uniós határok menti fiókokban. „Méltán vagyunk népszerűek most, de sajnálom is az ügyfeleket. Mert soha sem jó a bizonytalanságérzet. Persze, hogy szívesen várjuk őket, hiszen nekünk is fontos a betétgyűjtés. A bankok kölcsönözni is csak akkor tudnak, ha dől hozzájuk a pénz.” A gazdaság pedig ott a válságban is, ha nem is dübörög, de halad. Ausztria minősítése ma is AAA, azaz kiváló. S bizony a szlovákoké is sokkal jobb, mint a mi új keletű, immár háromszoros bóvlibesorolásunk. Azt azért egy kinti, ’56-os ismerősöm nem tudja magába fojtani, hogy „már pedig spekulánsok tényleg vannak. Magyar vándor, merre még?” - néz fel a borús januári égre. Az urat aligha lehetne „lekomcsizni”, mégis hozzáteszi: „Az árfolyammozgáson pontosan, napról napra nyomon követhető minden egyes kormányzati lépés, suta vagy hozzá nem értő bejelentés. Nem nyomják Krahácsot! Senki nincs ma a világon, aki oly mértékben ki tudná lendíteni a nemzeti valutát nyugvópontjáról, mint az ország kormánya.” a szlovákok fecskében lévő kupon bemutatása ezer forinttal kíméli a pénztárcáját. - Az ön üzletét azonban mindez nem rontja - nézek körül a rövidáru-szaküzletben. - Lehet, hogy a Tesco éppen nem, de a gyenge forint miatt hónapról hónapra kisebb a forgalmam. - Tavaly karácsony előtt még az ajtóban adtuk az érdeklődőknek a bevásárlókosarat, annyian voltak - veti közbe a pult mögül Füsi Emília lánya. - Idén meg? - kap a szón az anyja. - Ilyen karácsonyt még nem értem, pedig 1982-ben nyitottam meg a boltomat. Lassan már a gyufáért is Magyarba járnak. Van azért a szlovákiai Komáromnak is haszna a magyarországiakból, nemcsak viszont, jegyezte meg érdeklődésemre Pásztor István hivatalvezető, amely tisztség nálunk nagyjából a jegyzőnek felelne meg. Azt az ezer magyarországi céget említi, amely mind náluk kérte a bejegyzését, megtakarítandó a céges járművek regisztrációs adóját. Mindez azonban nem vigasza csupán a keresztnevét eláruló Andreának sem, aki egy jellegzetes szocreál típusú áruház üzletében rendezgeti a cipőket, téli csizmákat. - Igyekszünk árleszállítással csalogatni a vevőket, ám láthatja, milyen eredménnyel mutat körbe az üres üzlethelyiségben. - Ha tovább gyengül a forint, lassanként bezárhatunk. Mint ahogy a lehúzott redőnyű üzletek tanúsága szerint tették már nem kevesen a városkában. Nálunk költik el a pénzüket - innen már csak egy lépés, hogy hozzánk is költözzenek a szomszédjaink. Akárki száll ki a szlovák rendszámú autóból, mindenki azt mondja: megéri átjönni, itt többet ér a pénze. Persze, hogy jön, még messziről is - Ebbe a faluba nem vásárolni jönnek át a szlovákok - ültet le az irodájában Kiss Vince rajkai polgármester. Pedig jöhetnének, a településkapu Szlovákiára, annak is a fővárosára, Pozsonyra. De az a szlovák, aki vásárolni akar, általában meg sem áll Győrig. - Akkor tehát önöket nem érinti a forint árfolyama - vonom le a következtetést, mint kiderül, tévesen. - Bennünket érint csak igazán replikázik a polgármester. A 2800 lakosú Rajkán ugyanis 800- an szlovák állampolgárok, és legalább még ezren nincsenek is bejelentkezve. Egyelőre... Miért ilyen kapós Rajka a szlovákiai polgárok számára? Mert Pozsony betelt. Nyugatra a drága Ausztria miatt nem tud terjeszkedni, észak felé a hegyek miatt, keletre pedig Csallóköz gyalázatos közlekedése akadályozza. Marad dél, vagyis Magyarország, elsősorban Rajka, ahonnan viszont kényelmesen és gyorsan el lehet érni a szlovák fővárost. A pozsonyiak pedig drágán eladják az ottani lakásukat, s vesznek olcsón családi házat Rajkán. S ahogy gyengül a forint, egyre olcsóbban. - A mostani árfolyam mellett akár tízezer euró is megtakarítható egy ház vásárlásán - említi a polgármester. - Tízezer euró, vagyis hárommillió forint. Rajkának tehát biztos a jövője, ám a faluvezető arca mégis felhős. Számos ház ablakában ott a predas, vagyis eladó felirat. Idő kérdése tehát - és nem is hosszú -, hogy a szlovák állampolgárok többségbe kerüljenek a faluban. - Ráadásul nagyon faramuci a törvény - magyarázza gondterheltségét Kiss Vince. - Kisebbségi önkormányzatnak külföldi állampolgár nem lehet tagja, viszont a település képviselő-testületébe, de akár a falu élére is megválasztható. Miközben esetleg magyarul sem tud. ____ ___ _______ Korai öröm. A mostani forintomlást megúszták, mégsem dőlhetnek hátra a kormánytagok. A piac, az újabb bóvli minősítés ellenére is, bizalmat szavazott az Orbán-kabinetnek. De ha az ígéreteket nem követik tettek, már nem várható több pardon. Visszapattant történelmi mélypontjáról a forint a hét második felében, de elemzők szerint ez a gyors IMF-tárgyalásokra és a jegybanki tartalék érintetlenségére vonatkozó kormányzati nyilatkozatok nélkül is bekövetkezett volna, pusztán az úgynevezett shortzárásoknak köszönhetően. A forint ellen játszó befektetők ugyanis egészen addig adják a piacon a magyar szetveszközt, amíg tartják a pozíciójukat, a pozíciózárás pedig praktikusan forintvásárlást jelent, ami automatikusan erősíti a pénzünket. Erre a technikai korrekcióra a soha korábban nem látott forintgyengélkedés idején mindenképpen sor került volna a devizapiacon, mert a befektetők a 323 forintos euró árfolyam környékén már sürgető szükségét érezték a nyereség mielőbbi zsebre vágásának, s nem kockáztattak tovább. A piacok alig reagáltak a hírre, miszerint a harmadik hitelminősítő is bóvli kategóriába sorolta Magyarországot. A Fitch a legkisebb a minősítők közül, s korábban mindig elsőnek lépett. Ezúttal a két nagy, a Moody's és a Standard and Poor's megelőzte, ezért a befektetési alapoknak volt idejük kitárazni portfoliójukból a magyar kötvényeket és részvényeket. A mostani nyugalom nem annyira a piacok elégedettségét jelzi tehát, sokkal inkább azt a talán túlzott bizalmat, amit a magyar kormánynak most „megszavaztak". Bár a piac, amely szinte belefáradt a forint és a magyar papírok shortolásába, most igyekszik a pozitív hírekre fülelni, illetve kedvezően fogadni akár a legcsekélyebb hírértékű ígéreteket is, szempillantás alatt újra kiábrándulhat, amennyiben a kormány nem ér el eredményt a hiteltárgyalásokon. Ez pedig a héten tapasztaltnál is súlyosabb forintromláshoz vezethet. (F. J.) VASÁRNAPI HÍREK • 29. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ■ 2012. JANUÁR 8. ■ 9 . . ......2 Visszabeszél a pénz A forintot most értelmetlen euróra, dollárra, frankra váltani. Biztonságos hazai menedékek a nálunk csak fiókintézetként működő bankok. A határon átnyúló brókerszolgáltatók is jó parkolóhelyek, némelyiknél akár aranyban is nyilvántartják a megtakarításunkat. Faragó József kár utaztatni a devizát,, ha attól tart valaki, hogy államcsőd közeli helyzetekben a bankok bedőlése ellen már nem védene a magyar betétbiztosítási rendszer. Szakértők szerint jó megoldás a pénzmentésre, ha olyan bankban helyezzük el a devizánkat, amely nálunk csupán fióktelepként üzemel. Egyrészt, az ilyen betétekhez aligha férhet hozzá a magyar állam, sőt, egy esetleges bankcsőd esetén is a külföldi betétbiztosítás lépne érvénybe, ami sok esetben teljes vagy teljesebb körű, mint amit a hazai Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) kínál, amely betétesenként 100 ezer euróig áll helyt. Magyarországon 10 hitelintézeti fióktelep működik, mint például a belga AXA Bank, a francia BNP Paribas, az ír Citibank, a holland ING Bank vagy az osztrák Oberbank. A PSZÁF statisztikái szerint tavaly ősszel, néhány hónap alatt 272 milliárd forintról 325 milliárd forintra nőtt ebben a hitelintézeti körben a devizabetétek állománya, ami közel 20 százalékos emelkedés. A legnagyobb lakossági ügyfélkörrel a Citibank rendelkezik a magyarországi fióktelepek közül. Ez a pénzintézet például három éve az írországi Citibank Europe Plc. fióktelepeként működik, ami azért érdekes, mert ügyfelei betétbiztosítására és a befektetésbiztosítására is az ír törvények vonatkoznak. Az ír betétbiztosítás pedig korlátlan helytállást jelent a teljes összegre vonatkozóan. Bár érdekes, hogy 2010-ben, amikor az ír bankrendszer küzdött gondokkal, éppen a Citibank-betétek sorsa került itthon az aggodalmak középpontjába. Azóta fordult a helyzet. Az osztrák vagy a belga betétbiztosítási rendszer egyébként épp akkora védelmet nyújt, mint a magyar CBA. Más kérdés, hogy mondjuk Svájcban, ahol a legnagyobb biztonságban lehet a pénzünk, s a legdiszkrétebben kezelik a vagyonmentést, nincs is állami betétbiztosítás. Nincs rá szükség. A svájci bankbetéthez azonban tényleg utaztatni kell a pénzt, s a személyes jelenlét is fontos kívánalom. Nagyobb összegek (100 milliók) esetén jöhetnek szóba a magánbankok. Jobbára hozzájuk is utazni kell, mondjuk Liechtensteinbe. De azért itthon is besétálhatunk igazi magánbankba: a luxemburgi Sál Oppenheim ugyan néhány évi kalandozás után bezárta budapesti fiókját, de az ügyfeleit átvette, s továbbra is képviseletet üzemeltet az osztrák Gutmann Bank. Az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, határon átnyúló szolgáltatást nyújtó, az EU-ban bejegyzett, néha azonban Európán kívüli pénzügyi hátterű brókercégek is jócskán profitálhatnak a vagyonmentésből. Igaz, kamatot nem fizetnek a náluk elhelyezett euró- és dollármegtakarítások után, de számlavezetési díjat és egyéb költségeket sem számolnak. Az ügyfelek többségét ugyan a tőzsde világa vonzza, de biztonságos devizaparkoltatásra is kiválóan alkalmasak ezek a számlák. És igazából komoly tőkét sem feltételeznek: 50 dollártól 500 euróig terjed az induló összeg. Ráadásul, nem csak a dollár vagy az euró forinttal szembeni erősödéséből lehet „profitálni”, de van olyan társaság, amely akár aranyban(!) isnyilvántartja az ügyfél pénzét. Akik az elmúlt két évben aranyszámlát nyitottak, azoknak másfél-kétszeresére nőtt az ott elhelyezett megtakarításuk, anélkül, hogy ezért bármit tettek volna. Az autómatuzsálemek, az oldtimerek új kihívást jelentenek a befektetők számára. Nyáron egy Ferrari 250 Testarossa versenyautó 16,5 millió dollárért kelt el a legszebb régi autók kaliforniai vásárán. A legendás Aston Martin DB 5, a Jaguar Type E és a Mercedes 300 SL típusok is biztos értéknek számítanak, áruk folyamatosan nő. A trend alól nem képeznek kivételt a szériakocsik sem, kezdve a Citroennel. A Rétromobile-on az Artcurial árverési cég becslése szerint 50-70 ezer eurót érhet el egy DS 23-as modell az 1970-es évek elejéről. Az áremelkedés már az 1980-as évek luxuskocsijaira is átterjedt. MTI/Le Figaro