Vasárnapi könyv, 1938/2 (28. évfolyam, 2. félév, 1-25. szám)

1938 / 1. szám

fontosabb eszköz erre a célra. A fej­lődő ember idővel belekapcsolódott a vallás eszmekörébe is. A művelődő népek előkelői már a korai ókorban a vallásos jelképeket viselték ék­szerré alakítva, mert ezzel­ is felhív­ták a figyelmet személyük fontos­ságára, az égi hatalmakhoz való közelállásukra. Ilyen jelképes ék­szereket nagy előszeretettel viseltek a szumirok, babilonok, asszírok, egyip­tomiak, hinduk, arabok előkelői, de a görögöknél és rómaiaknál is kedvelt volt az ilyen ékszer. Még a közép­korban is titokzatos erőket tulajdoní­tottak a különböző drágaköveknek. Ma a művelt ember az ékszert a hiú tetszelgés eszközének tartja. A kezdetleges ember az ékszerkészí­tésre nagyobb gondot fordított, mint gyakorlati eszközeire, szerszámaira. Az anyagot sokféle célra formálta, midőn művelődése nagyobb lendü­letet vett, de munkásságának egyik irányában sem volt olyan lelemé­nyes, mint az ékszerkészítésben. Az ízlés finomodásával az éksze­rek egyre nemesedtek, úgy szín­hatás, mint a formák szempontjá­ból. S ha a mai művelt ember alap­jában véve barbár örökségnek is tartja az ékszerviselés szokását, ta­

Next