Vasárnapi könyv, 1938/2 (28. évfolyam, 2. félév, 1-25. szám)
1938 / 1. szám
fontosabb eszköz erre a célra. A fejlődő ember idővel belekapcsolódott a vallás eszmekörébe is. A művelődő népek előkelői már a korai ókorban a vallásos jelképeket viselték ékszerré alakítva, mert ezzel is felhívták a figyelmet személyük fontosságára, az égi hatalmakhoz való közelállásukra. Ilyen jelképes ékszereket nagy előszeretettel viseltek a szumirok, babilonok, asszírok, egyiptomiak, hinduk, arabok előkelői, de a görögöknél és rómaiaknál is kedvelt volt az ilyen ékszer. Még a középkorban is titokzatos erőket tulajdonítottak a különböző drágaköveknek. Ma a művelt ember az ékszert a hiú tetszelgés eszközének tartja. A kezdetleges ember az ékszerkészítésre nagyobb gondot fordított, mint gyakorlati eszközeire, szerszámaira. Az anyagot sokféle célra formálta, midőn művelődése nagyobb lendületet vett, de munkásságának egyik irányában sem volt olyan leleményes, mint az ékszerkészítésben. Az ízlés finomodásával az ékszerek egyre nemesedtek, úgy színhatás, mint a formák szempontjából. S ha a mai művelt ember alapjában véve barbár örökségnek is tartja az ékszerviselés szokását, ta