Vasárnapi könyv, 1939/2 (29. évfolyam, 2. félév, 1-26. szám)
1939 / 1. szám
ÉLETMENTES A TENGER ALATT Három elsüllyedt tengeralattjáró sorsa döbbentette meg a napokban a világot. — Az északamerikai búvárharang. — A Davis-tüdő. — — A legutóbbi napok alatt megdöbbentően gyors egymásutánban mentek tönkre tengeralattjárók. Először az amerikai haditengerészet egyik tengeralattjárója, a Squalus, majd alig néhány nappal később az angolok Thetis nevű tengeralattjárója, s most legutóbb a francia haditengerészet egyik büszkesége, a Phénix járt szerencsétlenül. Szinte értetlenül áll mindenki a szerencsétlenségek előtt s önkénytelenül kérdezzük, hogy a technika és a tudomány mai állása mellett, miért nem sikerül olyan mentési módszert feltalálni, amely, ha az elsüllyedt hajót nem is, de legalább annak legénységét megmentené a legborzalmasabb haláltól. Ebben a kérdésben talán a feleletet is megtalálhatjuk, ha arra gondolunk, hogy a mentési munkálatokat, a mentésnek a módszereit mindjárt kezdetben úgy kellett volna kikísérletezni, hogy a mentés fő célja ne a hajó, hanem a hajónak szerencsétlen legénysége legyen. Eddig azonban, vagy legalább is a legutóbbi időkig az volt a helyzet, hogy a haditengerészet technikusai mind olyan módszert kerestek, amelynek révén sikerül az elsülylyedt hajót a tenger mélyéből kiemelni. Ha a legénység levegőkészlete a hajó kiemeléséig elegendő volt és ha a hajót valóban sikerült kiemelni, akkor a legénység is megmenekült, ha pedig nem, akkor valamennyien ott lelték halálukat. Alig néhány esztendeje annak, hogy az amerikai haditengerészet számára dolgozó szakemberek emberségesebb mentőmódszer kidolgozásán fáradoztak, amely a legénység sorsát függetleníti a hajó sorsától, más szóval, amelynek a célja a legénység kimentése s csak ennek megtörténte után kívánnak a hajó kiemelésével foglalkozni. Az amerikai haditengerészet alkalmazta először és alkalmazza mindmáig egyedül a búvárharangot, mint mentőkészüléket. A Squalus szerencsétlensége óta már a közönség is hallott erről a készülékről, de legtöbben csak a napilapok közleményeiből ismerik. A búvárharang két kamrából álló szerkezet, amelynek a felső kamrájában van elhelyezve a búvárharang technikai berendezése, továbbá itt van hely a megmentendő hajótöröttek számára, míg az alsó kamra alul nyitott olyan harang, amelynek a kaucsukkal szegett pereme illeszkedik rá a tengeralattjáró testén elhelyezett kaucsukkarikára, amely a tengeralattjárón lévő mentőnyílást körülveszi. Minden angol, amerikai tengeralattjárón több ilyen mentőnyílás van, mivel számolni kell azzal, hogy nem lehet előre tudni, melyik részén közelítheti meg a szerencsétlenül járt hajót a mentőharang. Maga a harang különféle elektromos, pneumatikus és víztároló berendezésekkel van ellátva, amelyek a mentéshez feltétlenül szükségesek. Mert a mentőharangnak nemcsak az a feladata, hogy az elsüllyedt hajóban lévő tengerészeket kimentse, hanem a leszállt mentőharang egyben friss levegőt, illetőleg oxigént is visz le a hajónak, de ügyelnie kell arra is, hogy a mentőharangban lévő légnyomás és