Vasárnapi Újság, 1840 (7. évfolyam, 296-347. szám)

1840-01-26 / 299. szám

299-dik Vasárnap Kolozsvár»«, Januarius’ 26káli, 1840. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE.­ ­ ÁRTALOM' A Filad­elfiai lakatos. 49. h­asáb. Gyümölcsös c’ veteményes kertekben februariusban vég­hez viendő foglalkodások. 59. h. Újság 61. h. A. FILADELFIAI LAKATOS. Néhány évvel ezelőtt élt Filadel­­fiában egy Szpárksz Amós nevű derék ember, ki a­ lakatos mesterséget a­ ter­mészet adományából kitűnő ügyesség­gel tízé. Ő nemcsak különnemű erőmű­vek készítésében és megigazításában, mellyek Amerikában a­ lakatossághoz tartozóknak tekintetnek, vala nagyon gyakorlott, hanem ezenfel­ül egész lel­kesedéssel törekvők mestersége minden nehézségeivel megismerkedni. Olly tö­kéletes is­ten buzgalma s sikere, hogy találékony ügyességét nemcsak a közel szomszédság, de a­ körtől fekvő városok­ban is mindazok, kik az erőmüvezetet kedvelték, bámulák. Műhelyében a­ legmesterségesb lakatokat lehet­ talál­ni ajtókra, pénzes ládákra, almáriu­mokra, csat. és nem mutathata neki sen­ki olly lakatot, hogy annak titka sze­mei előtt rejtve maradhatott a kezének ellentállhatott volna. De mint több je­les emberek Amos is szegény vala. Ő ugyan okos és szorgalmas volt, és nem igen számos családjával mértékletesen élt, de még sem mehetett többre an­nál, mint hogy tisztességesen élt a nél­kül hogy valamit a­ jövendőre megta­karíthatott volna. Vagy azért, hogy a­­zon zsebrákok közé nem akart soroztat­ni, kiket egy különös rakásra gyűjtési ösztön igazságtalan kiváltatokra indit, vagy azért, hogy idejét részint vizsgá­lódásira fordító, részint a­ műhelyét lá­­togató és bámuló személyekkeli beszél­getésben veszité, elég az, hogy Szparksz Ámos szegénysége épp olly közönsége­sen vala ismeretes, mint ügyessége és szorgalma. De minthogy keresménye az o­rs évéi élelmére elégséges volt, fá­­radhatlanul elmélkedett és dolgozott tovább is, és a mellett megelégedet­­ten elt. 1880ban ősszel történik, hogy egy gazdag kalmár, ki at reggelt részint a­ kikötőn, részint hajóin foglalkozva töl­tötte vala, visszatér számitó szobájába is felszámolva lelkében mindazon sum­mákat ,melly­eket még az nap a" k­lád ci­hái bálikba fizetendő­ vala, nem csekély ijedségbe észreveszi, hogy pénzládája kulcsát eltette vagy elvesztette. Ali té­vé' legyen? Egy volt az óra, 3 órakor zárák a bankot, az idő­ rövidebb vala, mintsem a'’ kulcsot kikiáltathatta vagy valakitől a’ szükséges summát megsze­rezhette volna. Zavarodása legfőbb pontján, midőn hitele attól függött, ha vájjon siikerülne e lakatosnak pénzlá­dáját kinyitni, eszibe jut hogy Szpárksz Amósról hallott csuda dolgokat, a­ leg­nagyobb sietséggel utána küld, és nem

Next