Vasárnapi Újság, 1842 (9. évfolyam, 400-451. szám)
1842-01-16 / 402. szám
402-diki Vasárnap. Molozsvárfi, jarmaris 16kán, 1845. VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖENASZVIJ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Gazdasági közlemény, 33. hasáb. Felvilágosítás, 42. h. Mikep gyógyult ki Böttcher Károly az ittasságból, 43. h. Újságok , 46. h. Gabonaár, 48. h. GAZDASÁGI KÖZLEMÉNY. (Egy képpel). Ki az, ki Honának bármi tekintetbeli elhaladásáról, ollykor ne elmélkedett volna? — Honfi! — egy olly lelkesítő szó. — Honszeretet! — egy olly varázs erejű érzet, mit csak érezni, de tollal leirni nem lehet, és kinek keblét honszeretet nem melegíti, ki szeretett honának boldogságáról bár fízes óráiban nem gondol, az nem ember, hanem az állatiság pálya rabszolgája. Egy országnak valódi boldogságát csak úgy képzelhetem, ha a szellemi előhaladással az anyagi párhuzamoson halad; alkotmány, képviseleti rendszer, ez az, mi egy nemzetnek szellemi jóllétét biztosíthatja, ez mi nemzeti büszkeségét alakíthatja ; átalános vagyonosság az, melly egy nemzetet anyagi képen boldoggá tehet. Ez kettőnek arányt kell tartani, mert különben ez aman nélkül egy rongyokba öltöztetett egésséges test, az pedig eme nélkül czifra öltözetű nyavalyás lény. Kicsiny hazánkat a3 mindenható,gyárok országának teremtette, bár mellyre tekintsünk az anyagi előhaladás tág mezején, a3 kinézések mindenfelől szomoritók, csak is a3 gyárok fölállása emelheti ki ide hátrább honunkat a3 veszélyből. Kicsiny hegyes hazánkat még eddig csak mezei gazdaságot (úgy a3 hogy) fizd országnak lehet mondani, de ezen egy keresetmódunk is mi silányul jutalmazza a3 fáradozókat ki tetszik abból, hogy gabna kereskedésünk szenvedőleg áll; a3 szomszéd Magyarhon, Havasalföld, és Moldova gabna termesztésre, mint marha tenyésztésre egyaránt, sokkal boldogabb éghajlatunk, mint kicsiny hideg hazánk, olcsó termékükkel nagyobb piaczázainkat elöntik, semmi nemű gazdasági czikkben velők nem mérkőzhetünk,a mi lehet ezen passiv áltásnak következése, mint a3 sülyedés, a3 czifra öltözetű nyavalyás lény. Valahányszor Erdélyben bármi gyárnak félállását hallom, vagy olvasom, mindannyiszor örömérzet lelkesíti keblemet, mert bizonyos vagyok abban, hogy Erdélyt csak a3 gyárak boldogíthatják, és emelhetik egykoron a3 legvirágzóbb állapotra. Erdélynél szerencsésebb fekvésű hely a3 gyárokra nézve nem lehet; két legnevezetesebb anyag, mi a3 gyárok munkálatához, kevés kivétellel a3 legszükségesebb, nálunk bővségben vagyon, ez