Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-01-14 / 506. szám
jük senki sem fogja hibáztatni, ha meggondolja, hogy mennyire nélkülözhetlen alapja mind a kettő, mind tudományi mind életbéli szükségeink kielégítésének. — A görög nyelv elemeit is tudományos intézetből talán kevesen volnának, kik kiküszöböltetni kivannak, annál is inkább hogy collegiumunk , egyszersmind ideologiai vagy papi seminarium és ennél fogva vallásunk kútfeje szent nyelvének ismeretére már korán előkészületet kell tenni. A nyelvtanítási módról semmi észrevételt nem teszünk.—Ha intézetünk is, mint korunkban oly sok más dolgok, átalakulás szakában volna, éppen nem lehetne csodálni; tehát históriailag meghatározottat keveset és kevés biztosságot mondhatnánk. Mi pedig saját nézeteinket és óhajtásainkat illeti, aziránt, hogy az idegen nyelvek tanulását mikép lehetne és kellene természetesbé, könnyebbé, biztosbá, gyorsabbá és siikeresbé, még pedig alaposság veszélyeztetése nélkül, tenni, ezeket átalános elvekben nem egy alkalommal untig nyilvánítottuk; tettleges alkalmazásuknak pedig Donatus és Priscianus megrögzött hatalmuk rémkép gyanánt áll ellent, a’ Therasetől fogva a’ Volgáig. *) A* geographia tanításában talán több kinézés van azon egyetlen egy idves elv alkalmazására, miszerint nem az átalánosról kell az egyesre szállanunk, hanem erről amazra hágnunk. Talán csak kezdjük átlátni, hogy a’ hold hegyeinek ismerete igen csekély segédet nyújt a földön levők felfogására és sokkal természetesb ezekről hozni következést amazokra. Divatozni fog talán azon meggyőződés, hogy kolozsvári gyermeknek hasztalan beszélünk a Cordilleras de los Andes égbe emelkedő csápjairól, vagy az Ohio Mississippibe szakadtáról, midőn még a3 Felek vagy Hója bérczéről sincs képzete és azt sem mutatták soha meg neki, hol és mikép ömlik a3 Madas a3 Szamosba. Reméljük végre az óhajtott világot, mely egész meztelenségében kimutassa, mily visszás eszelősség egy tanítványnak, ki most kezd geographiát tanúinké3 kérdést tenni elsőben is elébe: „mi a3 geographia ?is *) Merészség lenne állítni, hogy az unitarium collegiumban a3 megrótt bal móddal ellenkező helyes módszer elvolna érve. Hiszen itt is, másutt is a’ hol valami gyökeres reformot akarnának csinálni, a3 reform tökélyes végrehajtásának csak idővel győzhet) Nagyobb szégyenére a’ tudós világnak, éppen itt származott ez a’ visszásság, a képzelt rendszeresség ezen üdőtlen fajzata. Avvagy egy hegedű mester azzal kezdi-e leczkéjét tanítványával, hogy: „a’ hegedűlés egy oly szép mesterség, mely egy hegedűnek nevezett muzsikaszerszámon, a’ nyirettyűnek a hurokhozi dörgölésével előhozott hangok egymásutáni szabályos következésével gyönyörködteti a’ fület.“ — ? — Nem biz’ az, hanem inkább hegedűl egy nótát neki ’s azt mondván, majd ezt Ön is megfogja tanulni, a’ fogásokkal ’s kótákkal kezdi megismertetni. Micsoda gondolat is, egy tudományt, mely nem csak egy emberi élten keresztül folytatott szorgalom , hanem sok emberi éltek fáradozásaitjánnak gyümölcse, egy néhány oda vetett szóval fogalmazni, nevezetesen pedig ettől sikert várni akarni? E’fonákság eredetét abból vehette , mit félebb’s másutt magunk ishőn pártolánk, hogy mindenek előtt a’ czélt kell kitűzni. Ez igaz, de tanítóra, nem tanulóra szól. A’ tanuló számára nem a’ messzi végczélt, hanem egy rakás elérhető közel czélokat kell ottan ottan kitűzni ’s elérenni. *) Nézeteinket ’s módunkat közelebbről valamelyik élőnyelv grammaticájával fogjuk gyakorlatilag kimutatni.