Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)
1844-05-26 / 525. szám
525-lik Vasárnap, Kolozsvárn, Május 26-án, 1944 VASÁRNAPI ÚJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉHEZ TARTALOM. Szegény néhai megboldogult feleségem! 337 h. A’ kilenczven-kilencz főzett 341 h. Alpaka vagy perui juh 347 h. Miért nincs eső? 349 h. Újságok. 351 h. Szegény néhai megboldogult feleségem! Nőmet negyven éves korában vesztettem el és házi körülményeim azt kívánják hogy másodszor is megházasodjam. Én jártam is minden felé, szemem nem hunytam be, hanem vizsgálódtam, de még eddig egyet sem találtam, ki a szegény néhai megboldogult feleségemhez bár valamennyire hasonlítson is. A3 mai világban, ha egy leányt meg akarnak dicsérni azt mondják róla, hogy szép, mivelt, eszes, olvasott, gyengédszivü teremtés; jól tánczol, csinosan öltözködik, beszél németül vagy francziául, és a3 legudvariasabb, a3 legmódosabb teremtés a világon. De szerencsétlenségemre, rám nézt mindezen tökéletességek egy pipa dohányt sem érnek. En nőmben, jószívű, józan eszű, kedves társalkodású, elmés de nem elménczkedő hanem szerény hölgyet, takarékos gazdaszszonyt, tiszta és jó szakácsnét, figyelmes kertésznőt és vallásos asszonyt óhajtanék lúni. Ilyet azonban, mind en mai napig hasztalan kerestem. Isten tudja, hogy én soha sem követeltem; de a szegény néhai megboldogult feleségem minden reggel öt órakor felkelt; úgy hogy hat órakor már az egész ház ki volt seperve, rendbeszedve mindeniki gyermek felöltöztetve, megmosdatva foglalatosságához és mindenik cseléd dolgához látott; télben gyakran egy egy reggel többet fontak, mint sok háznál egész esztén, de alatt is Reggeliért asztalt nem téríttetett; nem sokat czeremoniáztunk vele, a maga részit kiki kezébe vette és munkáját folytatta.. Délben az étel mindig pontosan kész volt, ebédünk kétfelé, egyszerű, de tiszta ízletes magyaros életből állott. Túró, sajt, vaj, alma, körtve, szilva nyersen vagy aszalva házunkból soha ki nem fogyott, bárha a 3 szegény néhai megboldogult egy krajczárt sem költött érettek. — Ha valamelyik jó barátom meglátogatott, nem kamarája soha sem volt üres, a nyájas vidám gazdasszony mindig tudta valami ízletessel kínálni vendéit. Barátim sokszor mondták: oly jó izű kenyeret, mint nállam, sehol sem esznek. E3 valódi büszkesége is volt a* megboldogultnak, ezt a3 gazdasszonyság alapjának tartotta és éppen azért egészen cselédre soha sem bízta volna. Istené a3 dicsőség, együttlétünk alatt orvosra, patikára soha sem szorultunk, ha a3 háznál valamelyik kornyadozott, izzasztó, tisztitó 3sat, herbatejeivel töstént segített a3 bajon, és előtte alig volt valaki nevetségesebb, mint az, ki egy kis bodza- vagy székfű virágért mindjárt patikába futott. Házánál a3 divatlanság rész étel, ren