Vasárnapi Újság, 1844 (11. évfolyam, 504-554. szám)

1844-10-20 / 545. szám

545-dik Vasárnap. Kolozsvárn­, October 30-án, 1844 VASÁRNAPI IJJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM. T. ez. Szerkesztő úr! 655 h. Sziklay Hárosy Kristófhoz. 665 h. Hogy a’ nyulak a’ gyümölcsfát el ne rágják. 666 h. Miképp kell a’ krumplit etetésre elkészitni. 667 h. Gipszelés újabb mód­ja. 667 h. Hogy kell a’ húst füstölni. 668 h. Újságok. 668 h. 1­­ez. Szer­kesztő ár! A* m. orvosok és természetvizs­­gálók kolozsvári gyűlésében magam is jelen lévén mint bé nem írott tag, bé­­kukkantam a­ szakosztályok üléseibe is. Ezek közül egyikben, némi meg­ütközéssel (miért, miért nem, talán későbbre megmondom) ballam önnek azon felszólítását, hogy találjanak szó­kat a* „genus“ és „sexus" megkülön­böztetésére édes magyar nyelvű ükön. Én e* tárgyról gondolkodóba estem, *s talán valami eredményre jutottam is, és jelen levelemet szerény javas­latom közlésére irom. Azonban, az még dologra szálla­­nék, ünnepélyes óvást teszek, ne­hogy engem, bár ismeretlenül is, valaki az újítók, szófaragók, szóval a­ „nyelv­­mivelők“ sorába számítson. Valóban ki is fog utoljára világlani, hogy en­gem azon nevezetek a­ világért sem illetnek, még javaslatomért sem. Sze­rénység vagy gőg tilt-e elfogadásuk­tól, megitélendi ön, ha nem sajnáland­ ta rövid bonczolgatásomat figyelmé­vel kísérni. Bonczolásom tárgya a9 nyelvmivelés mivolta. Valahányszor nálunk magyaroknál valamit felkapnak, a9 tapasztalt vizs­gáló nem a9 dolog érdemét veszi lege­lőbb is szóba, hanem körül­tekint,vájjon kitől vettük a9 tárgy eszméjét. És igazuk van,mind a9 népnek mind a9 vizsgálónak. Mert csakugyan fájdalmasan meg kell vallanunk, sőt a9 mennyiszer lehet is­­mételnünk­ is, hogy mi elmaradott nép vagyunk. Csakhogy aztán elismerésünk következtében kezdenék figyelmesen fontolóra venni, miben és hol marad­tunk el, minő bátorságos és czélrave­­zető utat kövessünk a­ haladásban. De mi amúgy kényelmesen felpillan­tunk, látjuk valaki tova messze áll, cs aló neki­ tüskén, bokron, törött, töretlen úton, pusztán, lápon át, meg­iramodunk hogy ott legyünk a9 hol ő, és a9 helyett vagyunk karczolt tagok­kal, hasogatott köntössel, nyakig egy posványba rekedve. Ezért igaza van a9 vizsgálónak is, ha iparkodásunk divatos tárgyát szóba véve legelsőben is azt kérdi: ,,kitől tanultuk?“ A9 je­len esetben e9 kérdésre kurta és kön­nyű a9 felelet: senkitől. Nekem e­­gyik szenvedélyem az idegen nemzetek nyelvi és irodalmi fejlését figyelem­mel kísérni: sokat olvasgattam e9 tárgy­ra egyszer is, másszor is; de a9 „nyelv­­mivelésnek“ nem hogy nyomát, de szavát sem találtam. Vegyünk­ elé egy német szótárt: a 9 német tépte, csi­­gázta, nyomorgatta, feszegette legtöb­bet a9 nyelvét; van nála Sprachfor­scher, Sprachreiniger, Sprachlehrer, Sprachkünstler, Sprachminger, Sprach­­verderber, Sprachverbesserer, Sprach­­meister, Sprachkenner, Sprachgrüb­­ler; van továbbá nála Sprachkunde.

Next