Vasárnapi Újság, 1845 (12. évfolyam, 556-607. szám)

1845-04-20 / 571. szám

dögnek. Azonban csak kijut minde­­niknek, hanem az ingadozásban sza­badon eresztett nyelv szem­érmé­se­ss ég kisasszonynak sok pirulást okoz. Sok más viták és kölcsönös bosz­­szuságok, melyeket mind nem hor­dok elé, mivel bit én elfelejtettem, történvén, végre mégis mindegyütt meglévének az erények azon helyre a* honnan kiindultak volt 's meg kell val­­laniok egymásnak, hogy nem valának egyetértők is e* miatt nem hogy sok jót csinálhattak volna, hanem éppen fonákságokat okoztak. Ezentúl tehát nem fognak egymás ulába állani, 's minthogy már mindenikök erősen hi­szi hogy csak elkülönözve tehetnek jót; de ezen esetre azt is hivén min­denikök, hogy ő sokkal több jót tesz, mint testvérei; tehát e­­felett megint vilájuk támad. Ez azzal végződik, hogy összebeszélnek, miszerint kiki tehet­sége szerint munkálkodván, esztendő elteltével egy bizonyos cserefa alatt gyű­ljenek össze *s egymásnak fára­dalmaik eredményéről adjanak szá­mot. Megtörténik ez is; a* tudósítások eléadódnak, de az eredmények na­gyon silányan ülnek ki Nagy­lel­kű­ség egy szegény hivatalnok szép nejének a* keblébe költözött és emen­nek adakozásai miatt a* házaspár bé­kéje *s boldogsága tönkre sült; igaz­­ság egy szegény rabszolgát Virginiá­iban, ellökvén az emberek közli tör­­zsökös egyenlőség eszméjével, kínos halálra segitett; vitézség egy tá­bornok nejét annyira lelkesítette, hogy férjét megbotolta *s az ágy alá dug­ta ; oly gonosz sárkány lett, hogy minden ember félt tőle *s utoljára meg­kellett kötözni; óvakodás egy lépést sem tett; takarékosság egy sok százezerrel bírónak pénzes ládáján ü­­f­tötte fel tanyáját *s igen jól sikerült neki a* felhalmozott kincseket mind az ipar forgalmaitól, mind jótékony vagy országos intézetek erkölcsi ka­matozásától megmenteni; szerény­ség— de ez nekem is eszembe jut­tatja, hogy két erény vitáz bennem. Igazság azt követeli hogy a­ többi erények tudósításait is mind külön elbeszéljem, minthogy némelyeket már elbeszéltem *s különbséget tenni nem igazságos; kímélet ellenben azt kí­vánja, hogy az olvasót ezen tisztele­­tes társaság minden tagjának fáradal­maival ne untassam; annyival inkább, hogy mindnyájan egy húron pendül­­tek *s semmi vagy inkább rosz­ered­ménnyel jártak. Hadd győzzön ez­úttal kímélet. Az erények átlátók, hogy a­ jó foganat nem csak tőlök, hanem a­ körny­ületektől is függ és hogy van­nak környületek, melyek közt, ha e­­gyikök idvesen működhetik, másikuk vagy sikertelenül dolgozik vagy ép­pen csak kárt okozhat. Vizsgáljuk meg egy kevéssé even regéből húzható tanúságot. Erények egymást kirekeszthetik, hatásaik egy­mással ellenkezhetnek; sőt egy külön erény némely környületek közt oly tettekre vihet, melyek maguk vagy eredményeik rosszak, még pedig lát­hatólag és előreláthatólag rosszak. Nem értjük ide azon esetet, midőn valamely erény valami valódi jó czél­­ra indulván ki, az értelem az (egyéb­­aránt nem erkölcstelen) eszközök vá­lasztásában hibáz, vagy használásuk­ban az ügyesség hiányzik ,s ezáltal a* czél nem csak elvetődik, hanem né­ha éppen az ellenkezője érődik­ al.) Mindenki tapasztalhatta magán és másokon, hogy két embernek avagy csak azon egynek is elvei és jó haj.

Next