Vasárnapi Újság, 1845 (12. évfolyam, 556-607. szám)
1845-04-20 / 571. szám
dögnek. Azonban csak kijut mindeniknek, hanem az ingadozásban szabadon eresztett nyelv szemérmésess ég kisasszonynak sok pirulást okoz. Sok más viták és kölcsönös boszszuságok, melyeket mind nem hordok elé, mivel bit én elfelejtettem, történvén, végre mégis mindegyütt meglévének az erények azon helyre a* honnan kiindultak volt 's meg kell vallaniok egymásnak, hogy nem valának egyetértők is e* miatt nem hogy sok jót csinálhattak volna, hanem éppen fonákságokat okoztak. Ezentúl tehát nem fognak egymás ulába állani, 's minthogy már mindenikök erősen hiszi hogy csak elkülönözve tehetnek jót; de ezen esetre azt is hivén mindenikök, hogy ő sokkal több jót tesz, mint testvérei; tehát efelett megint vilájuk támad. Ez azzal végződik, hogy összebeszélnek, miszerint kiki tehetsége szerint munkálkodván, esztendő elteltével egy bizonyos cserefa alatt gyűljenek össze *s egymásnak fáradalmaik eredményéről adjanak számot. Megtörténik ez is; a* tudósítások eléadódnak, de az eredmények nagyon silányan ülnek ki Nagylelkűség egy szegény hivatalnok szép nejének a* keblébe költözött és emennek adakozásai miatt a* házaspár békéje *s boldogsága tönkre sült; igazság egy szegény rabszolgát Virginiáiban, ellökvén az emberek közli törzsökös egyenlőség eszméjével, kínos halálra segitett; vitézség egy tábornok nejét annyira lelkesítette, hogy férjét megbotolta *s az ágy alá dugta ; oly gonosz sárkány lett, hogy minden ember félt tőle *s utoljára megkellett kötözni; óvakodás egy lépést sem tett; takarékosság egy sok százezerrel bírónak pénzes ládáján üftötte fel tanyáját *s igen jól sikerült neki a* felhalmozott kincseket mind az ipar forgalmaitól, mind jótékony vagy országos intézetek erkölcsi kamatozásától megmenteni; szerénység— de ez nekem is eszembe juttatja, hogy két erény vitáz bennem. Igazság azt követeli hogy a többi erények tudósításait is mind külön elbeszéljem, minthogy némelyeket már elbeszéltem *s különbséget tenni nem igazságos; kímélet ellenben azt kívánja, hogy az olvasót ezen tiszteletes társaság minden tagjának fáradalmaival ne untassam; annyival inkább, hogy mindnyájan egy húron pendültek *s semmi vagy inkább roszeredménnyel jártak. Hadd győzzön ezúttal kímélet. Az erények átlátók, hogy a jó foganat nem csak tőlök, hanem a környületektől is függ és hogy vannak környületek, melyek közt, ha egyikök idvesen működhetik, másikuk vagy sikertelenül dolgozik vagy éppen csak kárt okozhat. Vizsgáljuk meg egy kevéssé even regéből húzható tanúságot. Erények egymást kirekeszthetik, hatásaik egymással ellenkezhetnek; sőt egy külön erény némely környületek közt oly tettekre vihet, melyek maguk vagy eredményeik rosszak, még pedig láthatólag és előreláthatólag rosszak. Nem értjük ide azon esetet, midőn valamely erény valami valódi jó czélra indulván ki, az értelem az (egyébaránt nem erkölcstelen) eszközök választásában hibáz, vagy használásukban az ügyesség hiányzik ,s ezáltal a* czél nem csak elvetődik, hanem néha éppen az ellenkezője érődik al.) Mindenki tapasztalhatta magán és másokon, hogy két embernek avagy csak azon egynek is elvei és jó haj.