Vasárnapi Újság, 1845 (12. évfolyam, 556-607. szám)
1845-06-01 / 577. szám
VASÁRNAPI UJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK.’ TERJESZTÉSÉRE. 577-dik Vasárnap. Kolozsvárit, Junius, 1-én 1845. TARTALOM. Megállj már ! 335 h. Vályi magtár Gömörben. 341 h. Újságok. 348 h. Megállj már! (Francziából.) (Vége). Es megjegyzéseimet egy felvonásközben tevém, szomszédom helybehagyása ötjeléül fejével bicczentett, de egy szót sem szólott. Azonban az enyimeket csakhamar egészen másszerű megjegyzések válták fel: szokásszerint az író mellett volt egy párt, ellene meg más; az egyik azon szándékkal jött, hogy az egekig magasztalja, másik meg feltette volt magában, hogy elejti. Amazok a* munka minden szépségeit méltányolták; ezek hoszadalmasságát, homályosságát 's reminiscenciáit hibáztatták. A* darab bajnokai bámulások lelkesedéssé nőtt, az ellenpárt kritikája sarkába ment át.— Ekkor hallgató öregem botjával kopogtatott 3s mindnyájokét elnyomó hangon kiáltá nekik: „megálljatok már!“ Nem hallgattak rá: a3 literariai vita korcsomai veszekedéssé vált, a3 rhetoricai figurákat szitkok, a* szitkokat ütlegek követték, az élénk disputából nekünk is jutott egy pár oldaldöfés; azonban a3 rendőrség, mely a3 színházbancsak a3 színpadon nézi el a3 harczot, a3 botránynak szerencsésen véget vetett, 3s részrehajlatlanul a3 tapsolókat úgy, mint a3 pisszegetőket, a3 győzteseket mint a3 megveretteket börtönbe kisérte. Az est többi része vihar nélkül folyt le 3s az író szeretetre nézt igen hidegen végződött, sem a 3 teljes siker dicsősége, sem a3 megbukás gyalázatja nem juthatott részibe. Ezek az urak nagyobb része, mint megannyi léghajó felfuvalkodva áll az ég és föld között Barátjaik szívessége szállítja le szép csendesen a3 földre. Játék után öreg szomszédommal azon hires kertbe mentünk, melyben annyi bámulást, és annyi undort gerjesztő tárgyakat, annyi gazdagságot, annyi vétket, annyi munkásságot és annyi benyeséget láthatni együtt. Szigorú társam nagy bámulásomra egy sötét fasornak tartott, mely a 3 rétek tanyáira, az úgy nevezett játékházakba vezet. Követtem, ez új divatu Tartarust, melyet a3 fösvénység kormányoz, és melybe béléptünkkor mosolygó remény üdvözöl, kimenetkor pedig sötét kétségbeesés ragad meg, véle együtt szemlélendő. — Figyelemmel kisértük a3 szeszészes szerencse sáppadt udvarnokait, és arczokon az öröm és szomorúság indulatjait, melyeket bennök változó kedélye támasztott. Csak hamar egy ifjú vonta magára figyelmünket, ki