Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-09-12 / 695. szám

Ha nappal pompás szekerek zörög­nek a’ városon, estve pedig nincsenek az utczák lámpákkal kivilágítva,— az ily város egy szépnek látszani vágyó­­emberhez hasonlít, a’ kinek selyem köntös alatt rongyos inge van. A’ hol koldusok ’s kóborlók az or­szágút mellett főznek ebédet, ott ne essél az igazság kezébe; mert ott en­nek kiszolgáltatói délután irgalmatlan emberek ’s teli erszényt el nem hozol tölök. A’ hol törvény nincs, ott Isten szá­mában vagy. Ott bízzál az öklödben. A’ hol igen sok a’ törvény és min­den léptedre egy-egy rendelésre buk­kansz, ott a’ rabbal nem cserélnél; por­koláb és ügyvéd les minden ablakból. Ott ne bízzál semmibe. A’ mely városban az utczán fi­ te­rem , a’ mely tartományban az ország­utak hitványok, ott nincs élet és ipar; ott bajosan kapsz gazdánál munkát. Menyj tovább csendesen. A’ mely városban sok halvány, asz- és tüdő-kórságos leányt látsz, tudd meg hogy tánczteremekben nincs hiány. A’ hol az öregek otthon dolgoznak ’s a’ fiatalok míves napokon sokat mu­latnak és kóborolnak, ott bukást eleget jósolhatsz. Egy város nagy templomtornyaiból ne következtess nagy kegyességet, sem egy falu szép templomából vallásos né­pet ; vagy egy ember finom posztójá­ból, selyem nyakravalójából a’ gazdag­ságát; vagy a’ korcsmáros szépen fes­tett pompás czímeréből jó bort vagy jó sert. Mindezek gyakran csak mutató czímerek, csak arra valók, hogy rész­árunak vevőt szerezzenek, ’s a’ köny­­nyen hivőt elámitsák. Az igazi kegyes­ség csendes és alázatos; a’ hol a’ to­rony a’ legmagasabb, a’ vallás gyakran a’ legtörpébb; a’ gazdag gyakran a’ leg­szerényebb ; ’s a’ legjobb bor czégér nélkül is elkél. Ha egy csendes, boldog országban akarsz lakni, keresd fel azt, a’melyről a’ hírlapok legkevesebbet beszélnek. A’ hol a’ parasztok gorombák, ke­­zöket nem bírják a’ fejőkig és süvegük a’ fejőkhöz van ragadva, ott az ökör a’ jászolnál jobban teljesítette a’ köte­lességét, mint a’ mester az iskolában.— De a’ hol a’ paraszt mindjárt alázatosan kezet csókol, a’ hol az előtt felette nagy alázattal hajlong a’ porig, ott se mulass soká; az oly vidékben valami rész szel­lem, valami magyaróla pálczás falu zsarnoka honol. Ha ennek nem akadsz a’ körmébe, rabszolgái meszelnek meg. Soha se kerülgesd a’ város falait, hogy megtudd, nagy-e vagy kicsiny, ne is mászsz azért toronyba, hogy meg­lásd. Nézz ki csak az ablakon, ha sű­rűn köszöngetnek-e az emberek egymás­nak. Minél több kopott kalapkarima, annál kisebb a’ város. A’ hol a’ házakon számokat nem látsz, vagy soha sem nézett bé rendőr­ség, vagy nem járták a’ francziák. Ha oly országba vagy országocskába érkezel, a’ hol az országutak gyümölcs­fával szegvék ; a’ hol ugart nem látsz; a’ hol kivágott közlegelő vagy legelési servitus nincs; a’ hol az idegennek nyá­jason köszönnek; a’ hol koldus nem hever ólon útfélen vagy nem kisérget utcza hoszszába; a’ hol az utcza tisz­ta, a’ házak fedele nem rongyos, ’s a’ fal nem ronda; a’ hol a’ kórház és is­kola a’ legszebb épületek,— ott, fiam, nyugodj meg; ott oly emberek laknak, kiknek szivük és fejök helyén van. Higyd­ el szentül, hogy a’ hol pom-

Next