Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-09-12 / 695. szám
Ha nappal pompás szekerek zörögnek a’ városon, estve pedig nincsenek az utczák lámpákkal kivilágítva,— az ily város egy szépnek látszani vágyóemberhez hasonlít, a’ kinek selyem köntös alatt rongyos inge van. A’ hol koldusok ’s kóborlók az országút mellett főznek ebédet, ott ne essél az igazság kezébe; mert ott ennek kiszolgáltatói délután irgalmatlan emberek ’s teli erszényt el nem hozol tölök. A’ hol törvény nincs, ott Isten számában vagy. Ott bízzál az öklödben. A’ hol igen sok a’ törvény és minden léptedre egy-egy rendelésre bukkansz, ott a’ rabbal nem cserélnél; porkoláb és ügyvéd les minden ablakból. Ott ne bízzál semmibe. A’ mely városban az utczán fi terem , a’ mely tartományban az országutak hitványok, ott nincs élet és ipar; ott bajosan kapsz gazdánál munkát. Menyj tovább csendesen. A’ mely városban sok halvány, asz- és tüdő-kórságos leányt látsz, tudd meg hogy tánczteremekben nincs hiány. A’ hol az öregek otthon dolgoznak ’s a’ fiatalok míves napokon sokat mulatnak és kóborolnak, ott bukást eleget jósolhatsz. Egy város nagy templomtornyaiból ne következtess nagy kegyességet, sem egy falu szép templomából vallásos népet ; vagy egy ember finom posztójából, selyem nyakravalójából a’ gazdagságát; vagy a’ korcsmáros szépen festett pompás czímeréből jó bort vagy jó sert. Mindezek gyakran csak mutató czímerek, csak arra valók, hogy részárunak vevőt szerezzenek, ’s a’ könynyen hivőt elámitsák. Az igazi kegyesség csendes és alázatos; a’ hol a’ torony a’ legmagasabb, a’ vallás gyakran a’ legtörpébb; a’ gazdag gyakran a’ legszerényebb ; ’s a’ legjobb bor czégér nélkül is elkél. Ha egy csendes, boldog országban akarsz lakni, keresd fel azt, a’melyről a’ hírlapok legkevesebbet beszélnek. A’ hol a’ parasztok gorombák, kezöket nem bírják a’ fejőkig és süvegük a’ fejőkhöz van ragadva, ott az ökör a’ jászolnál jobban teljesítette a’ kötelességét, mint a’ mester az iskolában.— De a’ hol a’ paraszt mindjárt alázatosan kezet csókol, a’ hol az előtt felette nagy alázattal hajlong a’ porig, ott se mulass soká; az oly vidékben valami rész szellem, valami magyaróla pálczás falu zsarnoka honol. Ha ennek nem akadsz a’ körmébe, rabszolgái meszelnek meg. Soha se kerülgesd a’ város falait, hogy megtudd, nagy-e vagy kicsiny, ne is mászsz azért toronyba, hogy meglásd. Nézz ki csak az ablakon, ha sűrűn köszöngetnek-e az emberek egymásnak. Minél több kopott kalapkarima, annál kisebb a’ város. A’ hol a’ házakon számokat nem látsz, vagy soha sem nézett bé rendőrség, vagy nem járták a’ francziák. Ha oly országba vagy országocskába érkezel, a’ hol az országutak gyümölcsfával szegvék ; a’ hol ugart nem látsz; a’ hol kivágott közlegelő vagy legelési servitus nincs; a’ hol az idegennek nyájason köszönnek; a’ hol koldus nem hever ólon útfélen vagy nem kisérget utcza hoszszába; a’ hol az utcza tiszta, a’ házak fedele nem rongyos, ’s a’ fal nem ronda; a’ hol a’ kórház és iskola a’ legszebb épületek,— ott, fiam, nyugodj meg; ott oly emberek laknak, kiknek szivük és fejök helyén van. Higyd el szentül, hogy a’ hol pom-