Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-09-26 / 697. szám
működésiben követ is. Én a’ nép alatt nem értem tisztán a’ parasztokat, benne foglaltatnak a’ törvényhozó osztálynak azon részletei is, kik a’ szomszéd paraszttól, csak kiváltságok által különböznek, különben néha parasztabbak a’ parasztnál; én hát átaljában minden miveletlen lakosát értem Erdélynek, kikről ha azt írom, hogy tunyák, restek, erkölcstelenségre, nyakasságra és a’ vétek különbféle káros nemesre hajlók, azzal mindennap tapasztalt dolgot beszélek, és mivel ezen nép felelegyedve lakik a’ fél és egész miveltségü nemességgel, bátor vagyok azt állítani, hogy ezen mivelt ’s félmivelt osztálynak példája nagy hatást gyakorol amarra, vezérli, ’s irányt ád a’ tudatlan népnek a’jóra és roszra is. Főbb oka parasztjaink hibájának a’ nemességtől bészívott rosz példa, melyet azon helyezet is eléggé igazol, hogy hol sok nemes lakik egy faluban, ott legroszszabb a’ parasztság; ezen állításomat bővebben igyekezem példákkal bébizonnyitani. Ismétlem állításomat az erdélyi köznépről, melynek fő hibája a’ tunyaság és restség, ezt nem én hirdetem, de mondják azok, kik a’ külföldi szorgalmat német, angol vagy franczia honban bámulni szerencsések voltak; a’ dologtalanság, tunyaság polgári vétkét kitől tanulja el jobban a’ paraszt, a’ véle együtt élő dologtalan nemesnél? Ám nézzünk szélyes honunk bérczein, látunk büszke, kiváltságaiban elbizakodó, minden más nép cassat megvetőleg lenéző nemest. Az ő miveltsége kevés kivétellel a’ törvény tudásból, oskolákban merített felületes theoriákból áll, minden egyéb real tanokban járatlan lévén, napjait tunyaságban, dologtalanságban éli le, kinek élhetési módja szalagnyi kesken szántóföldeitől, egy néhány szilvafájától függ, jobbulási jövendője pedig a’ minden évben előkerülő restaurálton válik el, ha hivatalra alkalmas; igen de az apróra darabolt szántóföldek, melyeket mostoha úrbéri kezek műveinek még roszul is, az elmodosult szilvafák szűken adják az élelmet. Továbbá a’ megyében 50—60 fizetéses tisztviselő kell, hová 4—500 ezer concurrens bé nem férhet, mesterséget tanulni nemesnek szégyen, ’s pedig a’ mindennapi tapasztalat mutatja, hogy a’ városi kereskedő, legyen örmény vagy bármi nemzet, nem csak úri házat tart, de falukat, jószágot szerez, és minden kényelemmel van kiállítva, a’ mi az életet kellemetessé teheti. A’ mesterember pedig, ki ez előtt egynéhány évekkel motyóval hátán jött bé honunkba, de itt szorgalmas és igyekező mesterré vált, mentve az olyas küzdelmektől, melyekkel a’ nemes naponként bajlódik, és tisztességesen, még félre is teszen azon adóból, melyet te atyámfia elkerülhetetlenül nékie fizetel, mert kézi munkájára reá vagy szorulva. A’ nemes büszkélkedik puszta czímével, melyre még egy fent húst se hitelezne senki, ha egyéb pótlék nincs hozzája; embertársát lenézi, mert polgár vagy paraszt; pedig hidd el barátom, ők, ha vagyonos vagy, azt igen, de puszta czímedet teljességgel nem irigylik. Ám tájékozzunk ezen elmélet körül egy kissé: menynyünk el egy falud nemes házhoz: nem mindenütt találunk cserepes, vagy zsendelyes köházat, többnek külsőjéről, belsőjéről, kirí a’ csupasz szegénység, a’ rongyos kidült kertek, a’ feliben szalmával fedett épületek, ezt eléggé mutatják, benn a’ házban syme.