Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)

1847-02-21 / 666. szám

666-dik Vasárnap. Kolozsvárt. Febr. 21-én 1940 VASÁRNAPI ÚJSÁG. KÖZHASZNÚ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE. TARTALOM: Juhász bojtár és kandász betyár 113 has.— Egy báli esemény 124 has.—Újságok­ 125 has.— Juhász bojtár és kandász betyár. „Tarisn­­álján kend anyó, mert indí­tom a’ sérvét!“ Így költi fel egy kora tiszta hajnalban a’ juhász bojtár öreg anyját, mire az öreg rögtön felkelvén szalonnát és kenyeret tesz a’ tarisnyába bojtár fiának átadja. Ezzsubáját kan­­kós botjára facsarván, bajtó kutyája se­­gitségivel furujálás közt a’ serget meg­indítja, ’s igy ballag a’ sereg elött (a’ jó bojtár soh­a sem jár a’ sereg után) a­ juhok delelésire rendelt szálas erdő felé, hová rendszerint 10 órára elérvén, a’ sereg megszokott helyit elfoglalja ’s maga is egy terepéres fa hús árnyéká­ba ledől, hol ily gondolatra jön? „Hat év telt el mióta mind ezen Istentől megátkozott juhnyájat őrzem ’s magamnak semmit sem tudék szerezni. Nem, mert az a’ kutyahitü tiszttartó nagy uhász lévén, minden csalfaságnak eleit tudja venni, már pedig ily kevés fize­tésből lehetetlen megélnem — hat év alatt még egy veressesszűrt sem tudék csináltatni. Igaz hogy Borgó Z­suzsi csap­lárosné leányánál sok icze bort fizettem, m­ig szerelmét megnyertem, ’s most még is Miska kandász betyárral tart. De nem csodálom, mert csakugyan Miska után többször törli, meg a’ száját mind ma­ga mind az anyja. Én csak a’ közelebb min 11 tavaszon vittem volt egy pár kö­vér bárányt, azt is megtudta az a’ fe­­szitni való tiszttartó,’s mind a’ mellett hogy 48 óráig zárva tartott, kétszeresen kelle viszszafizetnem. Miska pedig szű­n­­telen hordja a’ pergő malaczot, a’ sok jó oldalast, orját, sonkát, ’sat, ’s nincs semmi baja. Nincs, mert a’ sertések felü­gyelete az öreg ispányra van bízva, ki egy igazi jó ember. Mikor kimegy a’ pusz­tára, Miska bort hozat , kolbászt, vagy oldalast süt, ’s együtt megeszik, meg­­iszszák. Isten ments meg! ez a­ kötözni való tiszttartó mindjárt főbe lőne, hacsak kínálnám is valamivel.“ Ily gondolatok közt duda-szót hall, felugrik — „ha­ az a’kandász betyár duda-hangja, Isten ho­zott Miska! jel dőljünk le a’ hús ár­nyékba, tudom a’ csorda az erdő alatti patak-árokba nyugszik.“ „Tudod Miska mit gondoltam? hat éve hogy ezen rühes juhserget őrzöm, magamnak mit se szereztem , tavaly is kandász betyár akartam lenni, de az apám elijesztett, hogy a’ malaczok fel­nevelésivel igen sok baj v­an. Ha te u­­gyan megtanítasz, miként kell a’ m­ala­­czokat felnevelni, a’ jövő Sz. György napkor a’ nemzetes úrtól kandász be­­ty­ári szegödtséges levelet veszek.“ Kandász betyár. Igen öröme­t fog­om tenni, akkor legalább együtt is-8

Next