Vasárnapi Ujság, 1848. július-november (1. új évfolyam, 1-38. szám)

1848-10-19 / 32. szám

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 32-dik szám. (új folyam) Oct. 19-én. Pest, oct. 11. A képviselőhöz üléseit kis ideig felfüggeszt­vén, a tudósítások a felsőház előtt jőnek a közönség tudomására. Az oct. 9. ülésben az elnök a hadak állá­sáról a következőket jelentette: Jellacsics táborával Mosonynál van, és ottan nyert némi segedelmet, két német ezred lovast és valami gyalogságot. A mi sergeink nyomul­nak előre utána. Rendelés létetett, hogy Perczel Móricz és Görgey urak vezérlete alatt lévő seregek szinte eljöjenek állomásukról. Görgey átkelvén a Dunán biztosítja a másik pártot, ha talán Jellacsics Po­zsonyba szándékoznék átültötni. Perczel Móricz pedig csatlakozzék Móga vezérhez. Röviden kell említenem, hogy ezen utolsó rendelkezést az tette lehetségessé, hogy Roltnak serege egészen meg­adta magát; először 1500, később 6000. Ez utóbbi nagyobb számú foglyokról úgy intézkedett Per­czel Móricz, hogy azok kísértessenek hazájukba. A tisztek azonban gondolom, ma megérkeztek Budára. Sergeink 14 ágyút fogtak el, sok lőszert és fegyvereket. Azonban meg kell említenem, hogy ezen fegyvereket, melyekre a hazának nagy szüksége volna, azon balsors érte, hogy miután lerakattak, sok fegyver oly kezekre került, me­lyekben nem oly jól állanak, mintha a honvéd­sereg kezében lennének. E Megfétettek azonban a rendelések, több egyének küldettek a faluba, hogy azon fegyvereket szedjék viszsza. Érkeztek tudósítások Bereg, Szathmár, Fgo­­csa megyékből, miszerint Erdélyben az oláhok nagyon lázonganak és már katonai erő is al­kalmaztatott ellenük, s annak sikerült őket szét­verni. Minthogy azonban ezen megyék hegylán­­czai öszszeköttetésben vannak Erdély hegyeivel, félnek, hogy azon mozgalom hazánkba is átszi­várog; anynyival inkább, minthogy a beregi, nemzetőrségi őrnagy az oroszok között is ha­sonló mozgalmakat vett észre. Kérnek tehát fegy­veres erőt. A­mit nélkülözni lehetett, a bizott­mány oda küldötte, s egyéb rendeleteket is tett, hogy ezen mozgalmak meggátoltassanak, Erdély­ben pedig a kir. biztos tegye a magáét. Festetics Miklós viszszaérkezvén Móga ve­zértől, annak azon nyilatkozatát jelentette, hogy ő már most elég erősnek érzi magát Jellacsics seregének nem csak megtámadására, hanem meg­semmisítésére is, azért neki innét több segítségre nincs szüksége, annálfogva Perczel Mór és Gör­gey Arthur, kik azon utasítást kapták, hogy Jel­­lacsics elébe menjenek, minthogy a Bécsben történtek után Jellacsics nem Bécs felé , hanem Sopron felé készül kimenni a hazából, egyszer­smind eleibe ment Vidos is 10,000-ből álló se­regével; Zalában, Somogyban és Baranyában a nép tömegestől felkelt; Jellacsics serege a leg­­roszabb állapotban van; a mi előcsapataink már elérték Jellacsics utócsapatát; a nép Jellacsics seregének nem ad enni, s mindenütt requirálni kell neki; egy szóval Csányi László kir. biztos­tól érkezett levél szerint teljes reményünk van, hogy Jellacsis tábora is minél hamarább azon sorsra fog jutni , mint Rott tábora jutott. A lel­kesedés mindenütt igen nagy, s a nép vív sza­badságáért, különösen Vasban Batthyány vezér­lete alatt, a hidakat felszedték, utakat elrontották, hogy az ellenség haladásában gáloltatván, a mi sergünk annál hamarább utolérhessék és a rabló sereget megsemmisítsék. Adja Isten hogy minél előbb több jó híreket is közölhessek a csata eredményéről! Vidos nemzetőrségi parancsnok azt jelentette a háznak, hogy Nugent Albert seregét Nagy- és Kis-Kanizsa lakosaival és Batthyány Károly se­regével egyesülve megtámadta és viszszaverte etanynyira, hogy kénytelen volt a Légrádi he­gyek közé vonulni. 32

Next